Szabad Újság, 1993. március (3. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-19 / 65. szám

1993. március 19.

Mezőgazdaság

Szabad ÚJSÁG 5

íme, o magángazda!

A Bodrogtól délre - az ígéret földjén

A Bodrogot átszelő vasúti hídon ébresztő dübörgéssel fut át velem a Kassa és Tiszacsernyő között ingázó személyvonat, mintegy jelezve, hogy megérkeztünk a Bodrogköz második legnagyobb falujába, amelyet egykoron Városszerdahelynek hívtak. Hajdanában a Vécsey családnak volt itt terjedelmes birtoka, amelyet később az állami gazdaság vont művelés alá. A látóhatár pereméig nyúló rónaságon - amit csupán a láthatatlan szlovák-magyar határvonal tör ketté - egy minirepülőtér beton kifutópályája jelenti az egyedüli támpontot, ahonnan elrugaszkodhat az egyhangú tájat bebarangolni óhajtó tekintet.

Szóval egy fagyos márciusi reggelen a Bodrogtól délre, itt állok egy elhagyott betonszőnyegen, ahová hosszas gyaloglással jutottam el, miután hírét vettem, hogy egy földimádó gazdaember ebben a térségben kívánja felépíteni álmai tanyáját.

Rövid szemlélődés után megállapíthattam, hogy a hír több mint igaz, hiszen néhány kőhajításnyira tőlem, egy felszántott dűlő kellős közepén már egy hatalmas épületegyüttes kísérti a jövőt. Olyan ez, mintha a jelenből, a pusztaságból, egy majdan kibomló, az eljövendő idők lehetőségét felvillantó földre, az ígéret földjére vetném a pillantásom.

Nekivágtam hát a mezőnek, hogy nem kis fáradság árán átkeljek az állóhullámokká összefagyott barázdatengeren. Már messzebbről láttam, hogy a félig kész épületek körül emberek nyüzsögnek. Amikor megérkeztem, már a fiatal gazda is kint volt, s csodálkozva mustrálgatott, vajon ki lehet az az idegen, aki ilyentájt ide merészelt jönni, ahol még a madár sem jár, mert fészkelő hely híján menten csonttá fagyna.

Végül minden tisztázódott, s ki-ki szándékainak megfelelően végezte a dolgát. Az ácsok a tetőszerkezet összeállításával foglalták el magukat, gazduram pedig a szolgálatomba szegődött, és elmondta nekem Bodrogköz legmodernebb népmeséjét:- Történt, hogy az 1991-es esztendő egyik őszi délutánján, munkahelyemen, a járási lakásszövetkezet egyik irodájában, az ország-világ történéseinek irányulásán és a család jövőjének alakulásán elmélkedtem. így szóltam magmhoz: ,,Hallod-e te, Helmeczi János, most negyvenkét éves vagy, van egy főiskolás és egy középiskolás fiad, s ki tudja merre sodorná őket ez a szertelen világ a családi háztól, s a Földnek még véled is tizennyolc bizonytalan fordulatot kell tennie a Nap körül, amíg a nyugdíjhoz öregednél. így hát, vedd fontolóra a lehetőséget, és mielőbb igényeld vissza nagygazda őseid kisajátított földjét, forgasd meg jól az eszed, majd építs egy tanyahelyet a Bodrogtól délre leterülő földeteken, ahol az egész családod otthonra, munkára, megélhetésre lelhet - ha ezt a sors is így akarja..."

Gondolataimat viharos gyorsasággal cselekvéssé érlelte

a történelmi kihívásból adódó megmérettetés, az újrakezdés lehetősége. Mindegy, hogy mennyi utánjárással és kilincseléssel, de egy szép napon minden szükséges irat és dokumentum a kezemben volt. így az elmúlt év tavaszán megtörténhetett a 18 hektár szántóföld kicövekelése, amit az állami gazdaság segítségével azonnal művelésre fogtam. Árpát, tengerit és krumplit vettem, s a terméssel a rendkívüli szárazság ellenére elégedett voltam.

Közben a kedvező állami támogatást kihasználva mintegy félmillió korona értékben mezőgazdasági gépeket vásároltam: két traktort, egy Avia tehergépkocsit, továbbá pótkocsit, ekét, krumpliültetőt és -ásót. De mivel az idő sürgetett, a megépítendő tanya épületegyüttesének terveit is hamar elkészítettem, és november elején nekifogtunk a munkálatoknak. A 2,5 millió korona értékű beruházásnak a Tőketerebesi Magasépítő Vállalat a kivitelezője.

Ahhoz, hogy az egészet elkezdhessük, előbb egy kutat kellett ásnom, és egy áramelosztó transzformátort kellett csináltatnom a falu szélén. Mihelyt felenged a föld fagya, egy bekötő betonúira is szükség lesz, hiszen enélkül esőzések idején el lennénk vágva a külvilágtól. Amint látja, a munkák jó ütemben haladnak, és ha minden rendben megy, áprilisra benépesíthetem a tanyát. Lesz itt 20 férőhelyes tehénistálló, anyakocák tartására és 60 sertés hizlalására alkalmas épület, gépszín és szénatároló, szigetelt mezei trágyatelep és trágyalétartály. Valamint egy összkomfortos lakórész. A távoli jövőben esetleg egy minivágóhíd létesítésével is számolunk.

Ami a gazdálkodásunkat illeti: egyelőre négy fejőstehénről, tíz elóhaladottan vemhes üszőről, két anyadisznóról és egy lóról gondoskodunk, amit az állami gazdaságtól kaptunk a kárpótlás részeként. A lovat elvittem egy kancához, és megvettem a lovaskocsit is. A mezőn nyolc hektáron sorol az őszi búza, s az idei vetéstervben ismét árpa, kukorica és krumpli szerepel. Nagy gondunk azonban, hogy egyelőre nem jutottunk legelőhöz. Reméljük, hogy mihamarabb megoldódik ez a probléma, hiszen a község valamikor 83 hektáros legelőterülettel rendelkezett, amiben nekünk is volt részünk.

A hajdan volt legelőtársulat elnökét a háború után kitelepítették, s mivel nincs fellelhető névsor, no meg az útbaigazítást adható idős emberek is kihaltak a faluban, szinte tehetetlenek vagyunk a visszaigénylés lebonyolításában. Megalakítottam ugyan a legelőtársulatot, de ahhoz, hogy visszakaphassuk a legelőinket, az egykori tulajdonosoknak legalább az ötvenegy százalékát mozgósítanunk kellene. Jelenleg azonban mindössze öten vagyunk, akik ezt szorgalmazzuk a valamikori 273 legelőtulajdonos közül. A reményt továbbra sem adtuk fel, nehéz ezresekért kerestetem a hivatalok régi irattáraiban az elkallódott névsort, hátha ráakadnak.

Ha minden jól megy, a szántóterületet még öntözhetjük is, ugyanis a telekhatár szélén húzódik a locsolóberendezés. Persze kérdés, hogy ki fog a jövőben gazdálkodni az állami földeken, és beindítják-e a Bodrogból „itatott“ szivattyúkat. Mindenesetre már egy öntözőberendezést is felkínált számunkra a gazdaság a 400 ezer koronát kitévő kárpótlási vagyonrészként. S ha már megint a gépeknél tartok, hadd mondjam el, hogy a teljes önellátottsághoz még számos munkagépre volna szükségem (trágyázóra, vetőgépekre, boronára, kombájnokra stb.), amelyeket pénzhiány és az alacsony kihasználtságuk miatt nem tudnám, illetve nem is volna érdemes megvásárolni. Ezért a hozzám hasonló magángazdák részére hallatlanul sokat jelentene, ha egy körzetenként, központi támogatással létrehozandó gépállomásról szükség szerint kikölcsönözhetnénk a hiányzó gépeket. A helyi mezőgazdasági üzem fennállásáig még van kihez fordulnunk, de ha jön egy új gazda, ki tudja milyen hajlandóságot mutat a parasztok támogatására. Mert ha túlságosan drágán kínálja majd szolgáltatásait, akkor a falhoz leszünk állítva...

Megvallom, most, hogy a kormányzat visszatáncol a magángazdák hathatósabb támogatásától, kezdek aggódni. Mellesleg az idén már a kölcsön törlesztése is esedékes. Legalább egy év haladékot adhattak volna, amíg beindul a termelés, amíg kellő jövedelemhez jutunk. Meg kellene várniukf amíg forogni kezd a pénz. Még szerencse, hogy évek óta fóliázunk, így van némi tartalékunk a nehéz időszakok áthidalására. Ha pedig istenigazából támogatni akarnák a kisgazdákat, akkor azt nem dotációkkal, hanem kisebb kamatlábú, hosszú lejáratú kölcsönök biztosításával tegyék meg.

Ami a családot illeti, mint már említettem a fiúk egyelőre az iskolában időznek, de a feleségem kilépett a munkahelyéről, és beállt hozzám „parasztaszszonynak". Az eddig megszokott életforma átalakítása mellett értékrendet is váltunk, hiszen életünk első szakaszában a ház, az autó, a televízió és a szőnyeg jelentették számunkra az elérhető s elérendő célt. Mostantól azonban a tanya és az itt kialakítandó gazdaság jelenti majd a család számára a hagyományként és örökségként továbbadandó, gyarapítandó, s remélhetőleg tisztességes megélhetést biztosító „paradicsomkertet". ..

Helmeczi János modern meséjéhez nincs mit hozzátennem. Alkalom adtán még visszatérünk hozzájuk, hogy beszámolhassunk olvasóinknak az ígéret földjén szőtt szépreményű terveik alakulásáról.

KORCSMÁROS LÁSZLÓ

Zöldségpiaci kérdőjelek

Ki veszi meg, ha lesz?

Felemás az árutermelésre szakosodott zöldségtermesztők hangulata. Vannak, akik reménykednek, hogy az ország kettészakadása után is el tudják adni termékeiket, és az előző évekhez hasonlóan munkához láttak. Az üvegházakban elvetették a palántázandó növények magvait, a fütött fóliákban pedig már rövidesen szedésre alkalmas a primőr.

Mások bizonytalanok, kivárnak, a csehországi zöldségpiac elvesztését tényként könyvelik el. Ezt bizonyítja, hogy a falukban a szokásosnál több fólialepel nélkül árválkodó vasbordákat látunk, mint máskor ilyentájt.

Kiknek van, lesz igazuk? A reménykedőknek vagy a kiváróknak? Erre kerestem a választ tapasztalt szakmabelieknél, de kiderült, a kérdések egy része még tisztázatlan, így több vonatkozásban inkább csak jósolgatni, tippelni lehet.

Jellemző a helyzetre, hogy a Komárom központú Real-Contract export-import vállalat vezérigazgatójától, Szabó Kamii mérnöktől

és a külkereskedelmi igazgatótól, Szabó Ferenc mérnöktől azzal váltam el, hogy nézeteiket, véleményeiket három nap elteltével pontosítják. Azt követően, hogy meghallgatják, mit mondanak a központi vámigazgatóság illetékesei a szlovák-cseh kereskedelmi jellegű kérdések megvitatására összehívott értekezleten.

Elmúlt a három nap, beszélgetésünk mégis maradt a régiben. A beígért tájékoztatásra ugyanis nem került sor. A hivatalos indoklás szerint azért, mert néhány részletkérdés még nyitott.- Az biztos, hogy a szlovák-cseh határral az aviás korszak végérvényesen lezárult. Azok a viszonteladók, de mondjuk inkább úgy, hogy nyerészkedők, akik a falukban készpénzért és elismervények nélkül felvásárolták a zöldséget, majd ismét készpénzért és elismervények nélkül, de busás haszonnal valahol Csehországban eladták, a szlovák -cseh határ megvonása után kiestek a nyeregből. A szlovák-cseh zöldségpiaci kapcsolatokat az idén már nem fogják zavarni és nem teszik tönkre.

Nem túlzás a tönkretétel szó - figyelmeztetett a vezérigazgató. Az aviás nyerészkedők a háztáji zöldségtermesztők és önmaguk jövedelmét is megmenekítették az adózástól, s Így az adófizető vállalatokat, közöttük a Real-Contractot is kiszorították a zöldségpiacról. Amíg például 1990-ben a zöldséggyümölcs volt a fő kereskedelmi árucikkük, és fél év alatt 40 millió korona értékű zöldséget forgalmaztak, addig 1991-ben már felére, tavaly pedig húszmillió korona alá csökkent zöldségkivitelük értéke.

Miután a Komáromi járásban megtermö zöldség 20-30 százalékánál többet az idén sem tudnak helyben elfogyasztani, a külkereskedelmi engedéllyel rendelkező vállalatokra vár a feladat, hogy feloldják a zöldségpiac várható feszültségeit. Erre a korábbiaknál egyrészt jobbak, másrészt nehezebbek a feltételek. A vezérigazgató az előbbiekkel kezdte.- Akik az idén szállítanak zöldséget Csehországba, azok mind ugyanolyan feltételek mellett fognak kereskedni. Érthetőbben és egyértelműbben fogalmazva, az adócsalók előnye megszűnt. A szlovák-cseh határt az áru csak Egységes Vámnyilatkozattal lépheti át. A közérthetőség kedvéért tegyük hozzá, hogy JCD-vel, s az, aki ilyet tud felmutatni, kivétel nélkül fizeti a hozzáaadottérték-adót. Továbi újdonság, hogy a szlovák-cseh kereskedelem viszonylatában ugyanaz a procedurális folyamat lépett életbe, mint mondjuk a szlovák-spanyol külkereskedelmi kapcsolatban. Vagyis az árut be kell vámolni, át kell juttatni az ellenőrzött határon, majd a megfelelő helyen kivámolni. Ez egy szabályos és igényes külkereskedelmi forma, ami a hozzánk hasonló és már gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező vállalatok számára a kezdőkkel szemben előnyt jelent, a feketézésre berendezkedettekről nem is beszélve. r- És most jönnek a kérdőjelek - folytatta a kereskedelmi igazgató. - Konkrétan arról van szó, hogy mik, milyenek és milyen időtartamúak lesznek azok a könnyítések, amelyek nélkül a zöldségszállítás rendkívül megnehezül, sőt majdhogynem elképzelhetetlen. Például pénteken délutántól hétfőn reggelig szünetel a bevámolás. A zöldségpiac ilyen kiesést nem képes elviselni. Hasonló probléma, hogy a vám nem esik okvetlenül a zöldségfelvásárló és a határátkelőhely közé, így a hagyományos bevámolásra meglehetősen nagy kitérőket kell tenni. Ugyanez lehet érvényes a kivámolás helyére. A kisebb-nagyobb kerülők nemcsak a szállítási költséget növelik, hanem a zöldséget is fonnyasztják.

Ez utóbbinál maradva nem lényegtelen kérdés, hogy a zöldséget szállító járművek kapnak-e zöldsávot a határon. Ha igen, és a zöldségszállítmányoknál elég lesz a határon felmutatni az Egységes Vámnyilatkozatot, vagyis a kilépéssel-belépéssel együtt lényegében a ki- és bevámolás is megtörténik, akkor a Csehországba irányuló zöldségkivitel a tavalyi szinten tartható, sőt esetleg még bővíthető is. Feltéve, hogy a cseh partner is úgy fogja akarni. A szlovákiai zöldség mellett szól, hogy amíg létezik a vámunió, addig a vámtarifa nulla, és ez a más országokból importált zöldséggel szemben a piaci árakban bizonyos versenyelőnyt jelenthet.

Nem véletlen a feltételes mód. A vámunió adta előny mellett ugyanis egy egész sor hátrány van, ami a szlovákiai zöldség csehországi helyzetét rontja. Erről bővebben már Varga Tibor mérnök, magánvállalkozó beszélt. Vitaflóra üzemét 1990-ben alapította. Akkor és a következő évben csak zöldségforgalmazással foglalkozott, de működésének második évében már látta, csak zöldségből a becsületes adófizető vállalkozó Komáromban sem él meg. Az aviásokkal ö sem tudta felvenni a versenyt, így tavaly a zöldségüzeme kereskedelmi forgalmának már harmadát sem tette ki.

• Mi lesz az idén? - kérdeztem.- Csak találgatni lehet. Szeretném megtartani a tavalyi harminc millió korona zöldségforgalmat, de ez nemcsak tőlem függ - válaszolta, és mindazt megemlítette, amit a Real- Contractban kollégái is elmondtak, majd azokról a hátrányokról szólt, amelyek miatt a vámunió adta előny könnyen elveszhet.- A Szlovákiából Csehországba irányuló zöldségexport vám- és határjellegű kérdései csak a problémák egyik része. Nem kis gond, hogy Csehországban megszűnt, tönkrement a fizetőképes nagykereskedelem. Az árut kicsiben és több helyen kell átadni. Ehhez alkalmazkodni az én feladatom. Van azonban nagyobb baj is, amolyan szocialista hagyomány, amit a dél-szlovákiai zöldségtermesztés még mindig nem vetkőzött le. Kis választék, szezonjelleg és tömegkínálat jellemzi a mi zöldségkereskedelmünket, holott a piac már teljesen mást kíván. Bő választékot, egyegy zöldségféle piaci jelenlétének meghoszszabbítását, és a folyamatos szállítást. A mai kereskedő már nem engedheti meg magának, hogy a dömpingáru tönkrement részét egyszerűen leírja, mint veszteséget.

Varga Tibor szerint a minőséggel is baj van. A Csehországba induló zöldségszállítmányoknak csak a harmada versenyképes a minőségével. További probléma, hogy a zöldségtermesztők ragaszkodnak a sokéves gyakorlathoz. Bizonyos sorrendben kéthárom zöldségfélét termesztenek. Nem veszik figyelembe, hogy árával már egy egész sor olyan zöldségféle is jövedelmező, ami korábban aligha hozott hasznot. Példaként említette a káposztát, gyökérzöldséget, zellert. Ezekből most is bármennyit el tudna adni, ha lenne jó minőségű kínálat.

A probléma természetesen összetettebb, e sorok célja mindössze a mérlegelésre való ösztönzés. A zöldségtermesztő vagy igazodik a piac igényeihez, vagy elesik megszokott bevételeitől. Ezért Varga Tibor és a hozzá hasonló vállalkozókat nem akkor kell felkeresni, amikor már szedésre érett a zöldség, hanem amikor még hó fedi a kertet, a természet téli álmát alussza. Akkor ugyanis még idejében eldönthető, hogy mi az, amit nemcsak leszedni, hanem eladni is lehet. EGRI FERENC