Szabad Újság, 1993. március (3. évfolyam, 49-75. szám)
1993-03-02 / 50. szám
0 /lcvÍL^Í • /Z^óL-U / „ %r:f)j ' W' % ffnw M A*j~£cb ~0~ (-1 ’t <Nc„ / /Un/>*-£l g/s}^ ^ /Jni^ruA^io lljfr cc -M ?. /~o Szabad ÚJSÁG Mozaik ___________ 1993. március 2. BAUER GrőZŐ A kulturális intézmények és szervezetek szerepe a szlovákiai magyarság életében A csokival Az újonnan alakult nemzetállamokban hiányzik a belső akarat a kisebbségek jogi, szociális, gazdasági és politikai létének egyenrangúsítására. így fel kell ismernünk, hogy az egyedüli lehetőség helyzetünk javítására a saját erőből való építkezés, olyan gazdasági körülmények kialakítása, melyek elősegíthetik az önerőből, vagy minimális állami támogatással létrehozható intézmények kialakítását. Az identitás megőrzését szolgáló, a marginalizálódást megelőző politikai és közösségi tetteket. Látni kell, hogy az állam és a nemzet érdeke gyakran kettős, ambivalens, vagy akár ellentétes is lehet. A nemzeti kisebbségek esetében ez kétszeresen is meghatározó. Ennek illusztrálására két példát szeretnék felhozni. Az 1993-as év költségvetéséről szóló törvény a kulturális tárcának 2 600 224 000 koronát hagyott jóvá. Ez egy lakosra számítva 492,7 koronát tesz ki. A kulturális tárca költségvetésén belül 130 millió koronát szán a kisebbségi kultúra támogatására. Ez a tárca költségvetésének csaknem 5 %-a. Ebből az összegből támogatja a kulturális kormányzat a kisebbségi sajtót, a kulturális szerveződéseket, a két magyar, ill. egy roma színházat, a helyi és regionális kulturális központokat. A szlovák kultúrára szánt összeg tehát 2 470 270 000 korona, egy szlovák lakosra számítva 547,5 korona. A Szlovákiában élő cseh lakosokat is beszámítva 540,7 korona, amennyiben az új körülmények közt a kormány nem dönt úgy, hogy a cseh kultúrát a kisebbségi kultúrára szánt összegből fogja támogatni. A szlovák kulturális kormányzat az elmúlt évben a kisebbségi kultúra támogatására szánt összeget 140 millióban határozta meg. Ebből a magyar, ukrán, rutén, roma, német és horvát kultúrát támogatta. Amennyiben a tárca vezetése az idén is a tavalyi gyakorlatot fogja követni, úgy az egy főre eső támogatás összege kb. 190 koronát tesz ki az 1991-es népszámlálás adatait véve alapul. Amennyiben olyan döntés születne, hogy a Szlovákiában élő csehek kultúrája is ebből az előirányzott összegből kapna támogatást, úgy az egy főre eső támogatás összege alig lenne több, mint 175 korona, csupán 32 %-a a többségi kultúra fejlesztésére fordított összegnek. Az elmúlt év gyakorlatát véve alapul a kisebbségi kultúra támogatására fordított összeg alig több, mint a többségi kultúrára fordított összeg 1/3-a, egy főre átszámítva. A kormány propagandája az utóbbi időben többször hangoztatta, hogy a kisebbségi kultúra egy főre eső támogatása háromszorosa a többségi kultúra támogatásának. Az adatok viszont egyértelműen azt bizonyítják, hogy ez az arány fordított, és a kisebbségi kultúra támogatása a tárca költségvetésében aránytalanul kis mértékben jelenik meg. így joggal megállapítható, hogy a nemzeti kisebbségek kultúrája hátrányos megkülönöztetésben részesül. Még abban az esetben is ha elfogadjuk az érvelést, hogy a nemzetiségi lakosok kulturális igényük 10 %-át szlovákul elégítik ki, és számarányuknak megfelelően kell hozzájáruljanak az állam által támogatott kulturális értékek megőrzéséhez (15,6 %), akkor is a nemzetiségi kultúrát megillető támogatásnak meg kellene haladnia a 300 milliót. Az oktatásügyi tárca költségvetésében a nemzeti kisebbségek oktatásügye elkülönítve nem jelenik meg, így gyakorlatilag a kisebbségi oktatásügy anyagi ráfordítása nem számszerűsíthető. Csak orientációs jelentőséggel bír az a becslés, mely szerint a kisebbségi iskolákra a tárca a költségvetés 10 %-át fordítja. (J. Pisút exminiszter becslése.) A kormánc nemzetiségi tanácsa kb. 3 évvel ezelőtt olyan tájékoztatást kapott, miszerint ez az összeg kb. 860 millió. A tárca jóváhagyott költségvetése az 1993-as évre 18,4 milliárd korona. A költségvetés metodikája sajnos nem teszi lehetővé az egy tanulóra eső költségek kiszámítását sem. A parlamenti bizottság és a kormány nemzetiségi tanácsának ismételt kérésére sem all megbízható adat rendelkezésre. Ha itt is a nemzetiségek számarányát vennénk alapul, akkor több mint 2,87 milliárd koronának kellene esnie a nemzetiségi oktatásügyre. Ha ennek egy harmadát a nemzetiségiek szlovák közép- és felsőoktatási intézményű kiadására számítanánk, akkor is majdnem 1,9 milliárd korona jutna a nemzetiségi oktatásügyre, beleértve annak minden szintjét. Ahhoz, hogy a kisebbségek dönthessenek identitástudatuk megmaradásának alapvető feltételei kialakításában, kultúrájuk megőrzésében, elkerülhetetlen, hogy a nemzeti jövedelem azon részének felhasználásáról, amely számarányuknak megfelelően megilleti őket, a maguk választotta képviseleti szerveik útján dönthessenek. Ennek alapfeltétele egy kisebbségi törvény elfogadása, mely biztosítaná az oktatási valamint kulturális önkormányzat kialakítását. OKTATÁSÜGY Az eddigi 299 (105. közös igazgatású) anyanyelvi óvoda, 264 (28) alapiskola, 6 (20) szakmunkásképző, 5 (18) szakközépiskola, 11 (8) gimnázium, két egyetemi katedra bővítése mellett új anyanyelvi iskolák létrehozása, az anyanyelvi iskolahálózat teljeskörűvé tétele a bölcsödétől az egyetemig kell, hogy fő célunk legyen. Ennek elengedhetetlen feltétele egy független magyar felsőoktatási intézmény létrehozása. Az út a városi egyetemen és az alapítvány-magánegyetemen át vezet az állami egyetemhez. Az ilyen egyetem feladatai közt a legjelentősebb helyet a: pedagógus, hitoktató és népművelő, lelkész szakemberek képzésének kell elfoglalnia. Jelentős figyelmet kell szentelni a szlovákiai magyarság többsége számára döntöfontosságú közigazgatási szakember, mezőgazdász (farmerek) szakemberek, valamint színészek és újságírók képzésének. A kutatás területén, mely szinte nem létezik, döntő fontosságú a hungarológia (önálló intézet), valamint egy olyan tudományos kutató intézmény létrehozása, amely a kisebbség helyzetével, a vele és benne lejátszódó folyamatokkal foglalkozna. A természettudományi és társadalomtudományi kutatások alapfeltételének kellene hogy legyenek, nem mint eddig volt, az egyes tanszék létének. Később a szlovákiai magyarság számára nagy jelentőséggel bírna egy orvosi és jogi egyetemen (Pozsony) magyar kar (30-40 hallgatóval) létrejöttének biztosítása. Az oktatásügy anyagi kiadásait a költségvetésből juttatott egy főre eső költségtérítés, a magyarság által létrehozott, valamint külföldi alapítványok támogatása és tandíj fedezné. KULTÚRA Az eddigi állami támogatású anyanyelvi intézmények (színházak, kiadók, tömegkommunikáció, múzeum és művelődési központok osztályai) megőrzése és bővítése mellett elkerülhetetlen az új intézmények létrehozása. Színházaink: a Komáromi Jókai Színház és a Kassai Thália Színház bővítésén túl szükség van egy önálló Magyar Bábszínházra, valamint valamelyik színházunk mellett egy zenei színház létrehozására. Művészeti Együttesek: az Ifjú Szivek Magyar Művészegyüttes (Pozsony), Szőttes Népművészeti Együttes (Csemadok, Pozsony), a Szlovákiai Magyar Tanítók Énekkara (Csemadok, Pozsony) mellett szükséges még egy országos jellegű énekkar létrehozása. Múzeumok: a Komáromi Duna Menti Múzeum Magyar Nemzetiségi Osztálya az egyedüli ilyen statútummal rendelkező intézmény, ezért szükséges a helyi jellegű múzeumok önkormányzati igazgatása, valamint egy Szlovákiai Magyar Központi Múzeum létrehozása elemző, elméleti, kutató feladatokkal is (Komárom). A szlovákiai magyar képzőművészeknek legalább két állandó jellegű galériára van szüksége (Dunaszerdahely, Losonc). Kiadók 13 jelentősebb kiadónk szükségessé teszi alapítványok létrehozását, a városi és helyi önkormányzatok támogatásának növelését, lap- és könyvkiadóink ésszerű együttműködésének megszervezését, s a költségvetési támogatás kis csoportérdekektől mentes, hatásosabb kihasználását. Az országos jellegű napilapok (2): Új Szó, Pozsony, Szabad Újság, Pozsony, az országos jellegű hetilapok (5): A Hét, Pozsony; Vasárnap; Pozsony; Nap, Dunaszerdahely; Heti Ifi, Pozsony; Remény, Pozsony; az országos jellegű folyóiratok és gyermeklapok (12): Irodalmi Szemle, Pozsony; Kalligram, Pozsony; Keleti Napló, Kassa; Barátnő, Pozsony; Jó Gazda,. Pozsony; Tábortűz, Pozsony; Tücsök, Pozsony; Pulzus, Pozsony; Cserkész, Dunaszerdahely; Tüske, Komárom; Egészség, Pozsony; Új Nő, Pozsony; a regionális lapok (16): Bodrogközi Hírnök, Királyhelmec; Castrum Novum, Érsekújvár; Csallóköz, Dunaszerdahely; Déli Hírlap, Pozsony; Dunatáj, Komárom; Garamvölgye, Léva; Gömöri Hírlap, Rimaszombat; Honti Lapok, Ipolyság; Honti Nógrádi Palóc, Nagykürtös; Lapok, Komárom; Krajcár, Pozsony; Nógrádi Szó, Pozsony; Párkány és Vidéke, Párkány; Tornaija és Vidéke, Tornaija; Új Zemplén, TőketerebeSji Ungi Táj, Nagykapos esetében szomorúan, de meg kell állapítani, hogy szakmailag igazán felkészült újságíróink létszámára való tekintettel gyakran a kevesebb több lenne. Ilyen mennyiségű lapot a szlovákiai magyarság nem tud eltartani, még alapítványok létrehozásával, a helyi önkormányzatok, a regionális támogatás kialakításával sem. Arról nem is beszélve, hogy elképzelhetetlen állami támogatásból eltartani ennyi „országos“ jellegű lapot. Rádió és TV: a Szlovák Rádió Magyar Főszerkesztőségé és a Szlovák Televízió Magyar Szerkesztőségén túl szükség van az SZTV MSZ önálló stábjának kialakítására és a magyar adás minőségének és mennyiségének növelésére. Alapítványok: A Nemzetiségi Dokumentációs Centrum (Pozsony) és a Bibliotheca Hungarica (Somorja) a Merkuriusz csoport csírája lehetne egy Központi Szlovákiai Magyar Adatbank és Archívumnak (együttműködve a Teleki Alapítvánnyal és az MVSZ), egy Központi Magyar Könyvtárnak, mely a Szlovákiában megjelent magyar írásos emlékeket, kiadványokat, dokumentumokat gyüjtené, valamint a már előbb említett a mi dolgainkkal foglalkozó kutató intézmény. Csemadok: Ónálló gazdasági szubjektumként működő Országos Választmány, az általa rendezett országos kulturális, szakmai rendezvényekkel és az önálló jogi szubjektumként működő alapszervezetek, társaságok együttműködésének koordinálásával mint társadalmi intézmény nem sokáig lesz képes magára vállalni a népművelés, közművelődés, amatőr művészet módszertani, szakmai és szervezési gondjait a szakmai feladatok ellátásának intézményesítése nélkül. Létező intézményeink számbavétele a hiányzókhoz viszonyítva azt a nem könnyű kérdést veti fel, vajon jó úton haladunk-e. Vajon nem aprózzuk el kevéske erőnket, szellemi kapacitásunkat? Miközben a bársonyos lepel alatt befejeztetett a még meglévő intézményrendszer szétzilálása, vajon tudatosítottuk-e, hogy megszűntek a jólrosszul működő információs csatornák, amelyeken hírt szereztünk egymásról, s így csaknem betetőztetett az oszd meg és uralkodj elve. Mára remélhetőleg a többség számára világossá vált, hogy a saját dolgainkért elsősorban önmagunknak kell vállalnunk a felelősséget. Ehhez pedig olyan jogok kellenek, amelyek lehetővé teszik, hogy saját sorsunkról az európai, a magyar és szlovák realitásokat egyaránt figyelembe véve önmagunkért és egymásért való felelősséggel dönteni tudjunk.- Ezt a kis csokit vedd meg nekem! Kérlek, anyu!- Hagyj békén, nem veszem meg, és kész.- Deanyúúú!- Hallgass már! Ne idegesíts! Nem vehetem meg, elromlik tőle a fogad.- Nem is romlik el... Akarom ezt a Delit! Egyél, Benöke, ezt a papit már szlovák családi pótlékból főzte anyuci... Rajz: roz-y Ezt előre így elterveztétek, vagy csak közben jött az ötlet? - kérdeztük T. Németh Lászlótól, a hetilap főszerkesztőjétől.- Mi a Lámpást egy széles rétegnek szánjuk. Az indulás előtt elterveztük, hogy a megyében élő kisebbségek, etnikai csoportok hetilapja is lesz, pontosabban kívánunk lenni. Első lépésként majd roma és szlovák oldalakkal bővítjük a lapot, valószínűleg az első félévben már megjelennek ezek az oldalak. A Hangos Lámpás ötlete, megmondom őszintén, nem volt benne a tervünkben. Csupán néhány hete vetődött fel egy kisebb társaságban, hogy a vakoknak és a gyengénlátóknak nincs újságjuk. Azonnal megkezdtük az igény felmérését, az SZDSZ-en belül működő SZETA (Szegényeket I. Miért problematikus, hogy nevelhető-e az ember, a gyermek? Olvasandók: Magyar nyelvtan társaslélektani alapon, Bp., 1938, a Bevezetés II. és III. fejezete: az Ocsúdó magyarság, Bp. 1942. 23-30, lapjai II. Hogyan növekedik az ember gyermekkorától, és hogyan marad gyermek sok felnőtt ember? Olvasandók: Hivatás és ifjúságl Bp., 1942. és az Ocsúdó magyarság III. részéből A nevelés tárgya, a növendék című fejezet, 164-266. lap III. Hogyan lehet egészséges viszonyt teremteni nevelő és növendék között? Olvasandók: Magyar nyelvtan társaslélektani alapon - a Bevezetés XIIIXIX. lapja és az Ocsúdó magyarság 129-140. lapja. A dolgozatban próbáljátok meg a Karácsony Sándor által fölvázolt pedagógiai kezdődik...- Soha többé nem hozlak magammal. Érted? S a tépázott, szegényes külsejű nő zokogó, ötéves körüli kisfiát kiráncigálja az üzletből. Elmennek. A csokoládé pedig ott marad a polcon. A gyerekkorom jut az eszembe. Amikor anyával néha üzletbe mentem, mindig kaptam egy kis édességet. A szeretetnek ez a fajta megnyilvánulása szinte természetes volt, és micsoda örömet okozott nekem, a gyereknek. Tudom, hogy ez a nő nem a kisfia fogait féltette, mikor nem vette meg a csokoládét. Tudom, hogy szerette volna kisfiát megörvendeztetni, mint más anya. Neki azonban minden fillér számít. A kiflit és a tejet is alig tudta kifizetni. Ugyan már, nem nagy dolog^A gyerek nem kapta meg, amit akart. Mondhatnák a rosszmájúak. Valóban nem nagy dolog. Csak valamit jelez. Azt, hogy valószínűleg nemcsak a csokoládéról, hanem sok minden másról is le fog kelleni mondanunk, mert nem futja rá. Sok lesz a síró gyerek, még több az ideges felnőtt. Hová fog ez vezet-Támogató Alap) megvásárolta a gyorsmásoló magnetofont és a kazettákat, Patakiné Kerner Edit magyar tanár pedig vállalta az újságcikkek szalagra mondását. A kazettákhoz a szerkesztőségünkben jutnak hozzá az érdekeltek vagy azok hozzátartozói, később ott lehet kicserélni is. A kazetta és a szalagcsere természetesen ingyenes. Megjegyzés: A Lámpás előreláthatólag néhány héten belül Füleken és környékén is kapható lesz. Reméljük .- feltéve hogy a Hangos Lámpás is eljut hozzánk -, hogy a városban és környékén akad majd, aki a szalagcserét ingyen elvállalja! vonatkozásokat saját emlékeitekkel elevenebbé tenni, visszagondolva arra, hogyan próbáltak rajtatok felnőttek, pedagógusok segíteni, tanítani, s ezt hogyan fogadtátok. Az írások terjedelme nem meghatározott. I. díj 500,- korona II. díj 400,- korona III. díj 300,- korona IV-V. díj értékes könyvjutalom A pályázaton résztvevők a MIÉSZ 1993 nyarán szervezett Nyári Szabadegyetemén vagy más iskolatáborában kedvezményes áron vehetnek részt. A pályázatok beküldési határideje: 1993. március 15. Bővebb felvilágosításért bátran forduljatok hozzánk! Cím: MIÉSZ 811 04 Bratislava, Prazská 11 tel.: 1071495-674 VIDA JÚLIA Újság vakoknak és gyengelátóknak Villáminterjú T. Németh Lászlóval, a Lámpás hetilap főszerkesztőjével Január közepén jelent meg a Lámpás salgótarjáni közéleti hetilap első évfolyamának 1. száma. A negyedik számtól kezdődően készül az úgynevezett Hangos Lámpás, „újság“ vakoknak és gyengénlátóknak. Az ötlet valóban nagyszerű, a városban is jó visszhangja van. (farkas) =—^— FELHÍVÁS -----A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége felhívja a kedves pedagóguskollégák figyelmét, hogy 1993. március 8-ig jelezzék vissza, milyen, hány és hányadik osztály részére igényelnek Tolnai tankönyvcsomagot. A tankönyv értékesítését a Nyitrai Tanárképző Főiskola tankönyvboltja vállalta. Irányárat csak a budapesti egyeztetés után közöl az SZMPSZ. Tankönyvcsomag 1. osztályosok részére...............................................................db Tankönyvcsomag 2. osztályosok részére...............................................................db Tankönyvcsomag 3. osztályosok részére...............................................................db Az igényt a következő címre jelezzék vissza: Ádám Zita vagy MOSS Rimavská Sobota Dlhovce 27 Tel.: 0866/246 47 980 32 Tel .: 0866/936 119 Pályázat A Magyar Ifjúság Érdekeit Védő Szövetség pályázatot hirdet Karácsony Sándor tudományának alaptételeiből a pszichológia és pedagógia Iránt érdeklődő tanuló és dolgozó fiatalok, fiatal pedagógusok számára az alábbi témakörökben: I. FORDULÓ