Szabad Újság, 1993. március (3. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-02 / 50. szám

Hamis magabiztosság vagy hozzá nem értés

1993. március 2. Gazaasai

Szabad ÚJSÁG 5

Szlovákia és a szabályozott piac

A/lósoíc írták

Hogyan tovább, szlovák korona?

A csehszlovák pénz kettéválásával véget ért minden álom, mely arról szólt, hogy legalább fél esztendeig még szövetségi bankóval fizethetünk az önálló szlovák államban is. A jelenlegi kormány minisztereinek élvezetes álmai egy fagyos februári reggelre ébredve eloszlottak A pénzpolitika finiszeinek (M. Tkáctól ered a szó) megismerése mellett ez egy sor mindennapi kérdés megoldását is jelenti, amikor szembe kell nézni a hétköznapok kellemetlenségeivel.

A Csehország és Szlovákia közt elrendelt elszámolási és fizetési rendszer első buktatói már mögöttünk vannak, lassan megtanuljuk kitölteni az Uj fizetési meghagyásokat is. A banki pénztárnál szlovák koronát váltunk át cseh koronára és fordítva, s egyáltalán nem csodálkozunk már az árfolyamokon és a manipulációs díjtételeken, melyek a bank zsebébe vándorolnak, holott a miénkben maradhatnának. Az önálló nemzeti valuta léte valójában következménye, vagy még pontosabban: eredménye az önálló ország megalakulásának. A valuta (ha így nézünk a pénzünkre) belső gazdasági életünk (színvonalunk) viszonyát tükrözi a külső gazdasági viszonyokhoz képest. Tehát a szlovákét is pl. a csehországihoz viszonyítva. S bár én azok közé tartozom, akik hisznek a kormánynak, így elhiszem, hogy a devalvációs nyomás csak az igaz Szlovákia-kép ködösítését szolgálja, a hitetlen Tamás azért néha bennem is megszólal. A leértékeléssel minden pénznem

értéke átrendeződik. Olcsóbbá válik a pénzünk, így minden, amit szlovák koronáért veszünk, megdrágul. Szlovákia túlságosan is importigényes ország, az exportunk nagy része a kelet-európai piacokra megy, ami minden feltételt megteremt arra, hogy a problémáink tovább gyarapodjanak. De lényegesen rosszabbul jár az állampolgár. Számára a devalváció lesz az első kézzel fogható ára az ország önállósulásának.

Drágul a behozatal, s nem csupán a fogyasztási cikkek, hanem a félkészáruk és a nyersanyagok is. Tehát nem csupán a mosógépek, a magnók, a kozmetikai cikkek, de a kőolaj, a vasérc, a bauxit is. Ez nyomás lesz majd az árszínvonalra, s befuccsol a kormány ígérete az éves 17 százalékos áremelkedésről. Devalvációs nyomás Szlovákiában kétségkívül van. Nem túl népszerű intézkedések bevezetését jelzi előre. Ha indokolt a devalváció, a kormánynak most - hogy mindenki várja - rendkívüli lehetősége van rá, hogy gyorsan végrehajtsa. Az időhúzás helytelen. Csak a jövőnket bonyolítja. A devalváció sikere a jól eltalált mértéken múlik (pl. 30 százalék), hogy ne kelljen újabb devalvációt végrehajtani 3 vagy 5 hónap múlva. A gyorsaság és megfelelő mérték mellett fontos, hogy váratlanul jöjjön. Makroökonómiailag ez teljesen nyilvánvaló, igaz, Marián Tkác felértékelési meséjével, a DSZM szociális programjával összeegygyeztethetetlen.

PETER HUNOR

Ügyfélszolgálata Csehszlovák Kereskedelmi Banknál

Ismeri a partnerét?

Az üzleti partner megbízhatósága rendkívül fontos. Fontos tudni, milyen a fizetési morálja, milyenek a vagyoni viszonyai, s csak ennek alapján lenne szabad üzletet kötni bárkinek is. Persze, mi még messze állunk attól, hogy egy ilyen információs szolgálat teljesen természetes legyen számunkra, mégis akad kivétel. A Csehszlovák Kereskedelmi Bank 1948 óta nyújt ilyen szolgáltatást. VLASTA KOUCKÁ, az információs osztály dolgozója nemrég erről a tevékenységről az alábbiakat nyilatkozta:

Amikor február közepén távozott a szlovák fővárosból a Nemzetközi Valutaalap küldöttsége, másként reagált a kormány és másként a közvélemény, illetve annak az a része, mely érintett Szlovákia gazdasági és pénzügyi életének alakulásában. Nemzetközi vonatkozásai e távozásnak anynyiban vannak, hogy a világ fejlettebb és legfejlettebb országai maguk hozták létre azt a pénzügyi feltételrendszert és vizsgálati rendszert, amelyet a Valutaalap és a Világbank képvisel, maguk alakították ki a pénzügyi támogatások kockázatainak vizsgálati módszerét, s az általuk küldött szakértők alapjában véve olyan ajánlásokat adnak egy-egy vizsgált országnak, amelyek a nemzetközi pénzintézetek hitelfolyósításának ésszerűségét garantálják.

A szlovák kormányfő és a miniszterek elszólásaiból - az ígért titkolódzás ellenére - világos, hogy a Valutaalap szakértői harmincszázalékos leértékelést javasoltak Szlovákiának, melyet az egyelőre határozottan visszautasít. Helyette importkorlátozást, exporttámogatást, büntető vámokat helyez kilátásba, állítva, hogy így megakadályozható a további drasztikus áremelkedés, a nagymértékű infláció. Az egyetlen szépséghibája ennek az állításnak, hogy nincs alátámasztva konkrét adatokkal e lépés helyessége és nem létezik ennek megfelelően kidolgozott gazdasági stratégiai elképzelés sem.

A leggyakrabban hangoztatott érv gazdaságpolitikai viták során, hogy senki nem tudja pontosan megmondani, milyen Szlovákia tényleges, valós gazdasági teljesítménye. S hogy amíg ez tisztázatlan, addig nem tehetők sorsdöntő lépések. Ugyanakkor valamilyen irányba lépni kell. Az a lépés, amelyet importkorlátozás, esetleg szabályozott devizagazdálkodás formájában kíván megtenni Szlovákia, eltér az elmúlt három év folyamán alkalmazott módszerektől. Az 1990-es liberalizáció és a nemzeti valuta belső konvertibilitásának megteremtése óta Csehszlovákia monetáris intézkedésekkel - tehát a pénzrendszeren keresztül - szabályozta a gazdasági feltételeket s ebben teljes támogatást kapott a Nemzetközi Valutaalaptól és a Világbanktól. Szlovákia most ettől a módszertől kíván eltérni.

Látszólag vonzó az, amit Meciar kormányfő vagy a pénzügyminiszter megfogalmaz: a hazai fogyasztói piacon elsősorban hazai fogyasztási cikkek kerüljenek értékesítésre, mert akkor fellendíthető a termelés, csökkenhet a munkanélküliség és a szociális feszültségek. Az elszólások szerint a védővámok az élelmiszer-termelést, a mezőgazdasági termelést érintenék kedvezően. Hazai hús, hazai tej és tejtermék, hazai liszt- és tésztafélék, hazai... Tudjuk ugyanakkor, hogy ezekből a termékekből hiány is mutatkozik, tehát egyáltalán nem biztos, hogy a szociális elégedettség irányába hat majd minden védőintézkedés. A mezőgazdasági termelés aluldotált. Nem kap annyi támogatást, hogy a megélhetéshez alapvetően fontos árucikkeket olcsón kapja meg a fogyasztó. A választékkal az importliberalizáció idején is voltak gondok, a védővámok bevezetését követően ezek megnövekednek majd. Kormányfőnk nemrég olyan kijelentésekre ragadtatta magát, amilyeneket annak idején Ceausescu elnök tett Romániában, amikor meghirdette az „ésszerű táplálkozási programot“. Romániában rövidesen óriási áruhiány tört ki, s szinte az éhség küszöbén voltak a fejadagok. Nos, ha saját hazai termékeinkkel kell ellátni majd boltjainkat és a hiányjelenségekkel is meg kell küzdeni, szabott árak mellett is felszöknek majd az élelmiszerárak, csak nem a boltokban, hanem azokon kívül, az ellenőrizhetetlen feketepiacon. S miközben az

üzérkedők majd élnek és virágoznak - s adót a közös államkasszába nem fizetnek bevételeik után -, a kisember méregdrágán eszik és naponta borzolja majd kedélyeit az áruhiány.

Ha tehát a vámintézkedésektől vár megváltást Szlovákia, nem biztos, hogy gazdagabb lesz tőle az állam. Legfeljebb a radikális megoldások halasztódnak későbbre, amikor még rosszabb lesz a kiindulási alap, mint most.

Tőkecsalogató

A gazdasági fellendülés további alapkövének a külföldi tőkét tartja országunk vezetése. Ez így rendjén van, elvégre a térségünk országai annyira tőkehiányosak, hogy másként a gazdaság átalakítása nem valósítható meg. Az viszont már nincs rendjén, hogy a hozzánk látogató pénzemberek olyan kioktatást kapnak, amilyet a múlt héten tartott nemzetközi konferencia résztvevői kaptak pénzügyminiszterünktől.

A nyugati pénzembereket elsősorban a biztonságos befektetés vonzza. Ismerni akarják a feltételeket, azt szeretnék, ha legalább néhány év távlatában gondolkodhatnának itteni befektetéseiket illetően. Eladósodott, rosszul menő üzemeket privatizálni, bennük termelést váltani, a gyártandó termékeknek piacot keresni még gazdasági konjunktúra idején is kockázatos, nem egy általános, világméretű gazdasági válságkor! Nos, ha ilyenkor a lehetséges külföldi befektetők aggoldalmaskodó kérdéseire a tőkecsalogató ország pénzügyminisztere azt válaszolja: vegyék tudomásul, hogy nálunk nem létezik más érdek, csak Szlovákia érdeke, az lesz a meghatározó minden kérdésben, és akinek ez nem tetszik, az elmehet - nem biztos, hogy ezt követően özönleni fognak hozzánk a befektetők.

Az említett tanácskozáson a potenciális külföldi befektetőket nem pusztán az érdekelte, melyik állami vállalat mennyiért privatizálható, hanem elsősorban a gazdaság tágabb összefüggései. Alapvetően a politikai és pénzügyi stabilitás, ami kiszámíthatóságot jelent hosszabb távon is, emellett pedig a felvevő piac nagysága, ami szintén függvénye az előbbinek. Ha ugyanis Szlovákia tervezett intézkedései a Csehországgal megkötött vámunió felbomlását eredményezik, kevésbé vonzó ötmilliós piac vár csak az itt befektető tőkésre a jelenlegi tizenötmilliós helyett... Mivel pillanatnyilag csak a szócsata szintjén folyik a gazdasági koncepció kialakítása, eltart egy darabig, míg konkrét lépés is születik. Addig viszont aligha jön be külföldi tőke az országba.

A Valutaalap szakértőinek ajánlásai a gyors lépéseket tehették volna lehetővé Szlovákiában egy olyan időszakban, amikor halmozottan érvényes, hogy „aki időt nyer, életet nyer“. Az életet a gyors pénzügyi injekció jelenthette volna, mely megteremtette volna a szlovák korona kellő fedezetét, fenntartva annak belső átválthatóságát egy alacsonyabb árfolyamon. Az olyannyira szükséges külföldi tőke szempontjából sem teljesen mellékes, okozhat-e gondot az esetleges nyereség kivitele az országból, vagy sem. A hazai vállalkozók számára pedig végképp nem mindegy, hozzájuthatnak-e devizához technológiájuk fejlesztése céljából, s hogy milyen feltételek közt juthatnak hozzá.

Az elmúlt néhány hónap során sok ígéretet, sok szép ábrándot hallottunk vezető politikusaink szájából. Mesét a közép-európai Svájcról, a dunai Rotterdamról, a hazaguruló dollárokról, melyeket az egykori kivándorlók és emigránsok hoznak, a Tátra alji kis tigrisekről... Sokat kárhoztatták vezetőink mindazokat, akik nem eme álmok jegyében vázolták fel Szlovákia helyzetét, hanem valósághübben. Pedig a valós helyzethez ragaszkodva talán az is kiszámítható lenne, milyen lépéseket kell feltétlenül megtenni, hogy ne süllyedjen mélyebbre az ország, mint muszáj. Igaz, akkor nem lenne szabad a külföldi tőkéseket úgy kérni pénzük nálunk való befektetésére, hogy az egyik legfőbb instancia azt vesse oda nekik: Bili Clinton is védővámokkal segíti az Egyesült Államok gazdasági fellendülését, tehát Szlovákia is megteheti ugyanezt. Mert Szlovákia azért még nem tiszta Amerika.

N. GYURKOVITS RÓZA- A Csehszlovák Kereskedelmi Bank (Ceskoslovenská obchodná banka) hazai ügyfeleinek ad információkat a külföldi partnerek megbízhatóságáról és fizetőképességéről. Az információkat külföldi bankok információs láncolataitól, illetve erre szakosodott külföldi információs irodáktól szerzi be. A CSSZKB kizárólag mint közvetítő lép fel az ilyen ügyekben, tehát a beszerzett információk alapján az üzletkötés kockázatait már magának az ügyfélnek kell megítélnie.

A bankközi információkról elmondta, azok általánosságában véve jellemzik az érintett cég tevékenységét, pénzügyi helyzetét, a legfontosabb azonban a megbízhatóság megítélése és a tőkeerősség banki jellemzése. Az információs irodák részletesebb tájékoztatást adnak. A cég alapadataitól kezdve közvetítik az alapvető gazdasági helyzetük jellemzőit, a tulajdonosok és társtulajdonosok listáját, a hitelképességük mértékét stb.

A CSSZKB közvetít információkat harmadik, mind hazai, mind külföldi ügyfeleknek is. Nem ad tájékoztatást olyan ügyfeleiről, akik erre kimondottan felkérik. Ezt azonban igyekszik korlátozni, mivel ha megtagadja az adatszolgáltatást, az bizalmatlanságot vált ki a lehetséges üzleti partnerben.- Bankunktól jobbára magánvállalkozók kérnek információkat üzleti partnereikről, állami vállalatok csak elvétve. Az adatszolgáltatáskor a banktörvény értelmében járunk el, mely kimondja, hogy a bank köteles megőrizni a banki titkokat. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nem szolgáltathatunk ki teljesen konkrét és pontos adatokat, csupán általánosított jellemzést. A vállalkozásokról csak a cégbíróságon hozzáférhető adatokat adjuk ki. Ami lényeges: saját tapasztalataink alapján jellemezzük az adott cég gazdálkodási, fizetési, üzleti morálját. A hitelképesség vizsgálata esetén konkrét tájékoztatást nyújtunk olyan terjedelemben, amelyből már megítélhető, komoly üzleti partnerről van-e szó, akivel érdemes üzleti kapcsolatot teremteni.

Külföldi érdeklődőknek csak a bankjukon keresztül nyújt információt a CSSZKB. A külföldi cég tehát otthon a saját bankjához fordul információért, amelyet azután egymás közt szereznek be a bankok. Az üzleti információk a nemzetközi jogszabályok értelmében ugyanis bizalmas jellegűek, ezért a bankok nem teszik közzé, ki a megbízójuk, sem az információs forrást nem fedik fel.-h-