Szabad Újság, 1993. március (3. évfolyam, 49-75. szám)

1993-03-02 / 50. szám

4 Szabad ÚJSÁG Egészségügy HOPE - az életmentő misszió A kis Lukács szívműtétje sikerült A pozsonyi gyermekkórház szívgyógyá­szati központjának folyosóján haladunk át. A közelmúltban rendeltetésének átadott épület egyik szárnyában az eredetileg rak­tárhelyiségnek szánt teremben hat fekvőhe­lyet számlálunk meg. A nagy fehérségben alig észrevehetők a néhány hónapos, ese­tenként csupán pár hetes páciensek. A kis Lukács ágyához lépünk. Átlátszó bőrén át testrészeihez viszonyítva óriási tűkön juttat­ják szervezetébe a szükséges tápszert és gyógyszereket. Az apró arc elveszik a léle­geztető berendezés maszkja és vezetékei között. A szívmüködési rendellenességgel világra jött kisfiú csak tegnap esett át egy bonyolult szívműtéten. Lukács mélyen al­szik, az ágy szélén egy fehér plüssfóka ,,őrzi" álmát, a feje mögé helyezett automa­ta vezérlésű berendezés lélegezteti, táplálja és egy képernyő teszi láthatóvá minden egyes szívdobbanását. Dr. Jaroslav Sie­­mans elmondása szerint a kisfiú a műtéti beavatkozás nélkül legfeljebb még egy hó­napot élhetett volna. így viszont mire felnő, már csak egy heg emlékezteti arra, hogy a HOPE nemzetközi egészségügyi misszió neves szívspecialistái jóvoltából egy élet­­fontosságú műtéten esett át. SEGÍTENEK, DE TANULNAK IS A kilenc amerikai szakember ez év feb­ruár 13-ától 26-áig tartózkodott a pozsonyi gyermekkórházban, és szlovákiai kollégáik­kal együtt közel húsz újszülöttön végeztek el több mint félmillió koronát érő, életet mentő orvosi beavatkozást. A gyakorlati munkával, szakmai tanácsadással egybe­kötött tanulmányútra, amelyet dr. John Mayer szív- és érrendszeri specialista ve­zetett, a HOPE (Health Opportunity for People Everywhere) nemzetközi tervezete jóvoltából került sor. Célja megadni az esélyt valamennyi kontinens lakóinak az egészséges életre. A milwoodi, virginiai, washingtoni, San Franciscó-i és kaliforniai központú misszió 1958-ban kezdte meg működését. Dr. William B. Walsh, az Embe­rek az emberekért alapítvány képviseleté­ben három évvel ezelőtt látogatott el Szlo­vákiába, hogy felajánlja az egészségügy számára a HOPE tervezet segítségét. A HOPE missziós útja több mint harminc évvel ezelőtt kezdődött meg, amikor tagjai az Egyesült Államok kormánya támogatá­sának jóvoltából a tengeren át, hajón indul­tak el Ázsiába, Latin-Amerikába, majd Afri­kába. A HOPE később megnyitotta közép-, illetve kelet-európai irodáját, és 1991 jú­niusában ötéves szerződést kötött a föld­rész országaival. A tervezet nemcsak hogy rendszeresen ellátogat az általa támogatott országokba, de az ottani szakembereknek lehetővé teszi a külföldi szakmai to­vábbképzést is. A bostoni gyermekkórházban hajtják végre a legtöbb szívműtétet a világon. A külföldi szakemberek ennek ellenére Po­zsonyban az újszülöttek szívműködési rendellenességeinek új, eddig ismeretlen eseteivel találták magukat szemben. Az „Ha nincs itt az anyu, a nővérkéhez bújok..." effajta született rendellenességeknek belát­­hatatlanul sok, eddig fel nem derített válto­zata van. Pozsonyban ezért évente közel 400 ilyen jellegű műtétre kerül sor. Nem mintha idővel megszaporodott volna a rend­ellenes szívműködéssel született cse­csemők száma - hanem, a szakterület továbbfejlesztésének köszönhetően mára már olyan rendellenességekkel is meg tud­nak birkózni a műtőasztalokon, amelyekkel az újszülötteknek nemrég még nem volt esélyük az életben maradásra! Gil Wernovsky szívspecialista, Dolly Hansen érzéstelenítő, Ellen Begley műtösnövér véleménye sze­rint a korai időben történő orvosi be­avatkozás csupán akkor tekinthető tel­jes értékűnek, ha a páciensek a műté­tet követően is szakmailag felkészült kezekbe kerülnek. A HOPE tervezet küldöttei ennek érdekében az egész­ségügyi szakközépiskolákkal, vala­mint a martini és kassai orvosi egyete­mekkel történő kapcsolatfelvételkor javasolták, hogy az egészségügyi nő­vérek oktatását a szakközépiskola el­végzése után főiskolán folytassák (külföldön e modell értelmében csu­pán az egyetemi szinten történő okta­tást tekintik „főiskolainak“). A HOPE az egészségügyi minisztériummal együttműködve szeretné fejleszteni egészségügyi dolgozóink mene­dzserképzését. Orvosaink egy cso­portja már részt vett az Egyesült Álla­mokban egy ilyen jellegű tanfolyamon. A tervezet részét képezi a nők egész­ségi állapotának állandó megfigyelése és a szülészorvosok, valamint nővé­rek oktatása. A tervezet jóvoltából a pozsonyi kórház orvosai szakirodal­mat tartalmazó könyvcsomagot vehet­tek át, és a segítségnyújtás a gyógy­szerhiány külföldi behozatallal történő mérsékelését is magába foglalja. DRÁGÁK A MŰTÉTEK A szív- és érrendszeri megbetege­désekben szenvedők gyógykezelése és a műtétek nagyon költségesek. Az Egyesült Államok kormányának és számtalan vállalkozónak köszönhető­en 2,4 millió dollár áll e célra a szak­emberek rendelkezésére, aminek jó­voltából a közeljövőben a szlovák spe­cialisták is megismerkedhetnek a bostoni Harvard Egyetem egyik legjobban ellátott munkahelyével. A pozsonyi gyermekkórház szívgyó­gyászati központja már eddig is na­gyon sok anyagi, illetve szakmai tá­mogatásban részesült, olyan beren­dezéseket kaptak, amelyekre saját költségvetésükből bizonyára nem fu­totta volna. A szívgyógyászati központ tavaly az egészségügyi minisztérium­tól a meghatározottnál nagyobb anya­gi támogatást kapott, és jelentőségét tekintve az idén is többlettámoga­tást vár.- Éveken át csak könyvekből tanul­hattunk, hiszen nem utazhattunk ki külföldre, hogy ottani kollégáinktól kér­jünk szakmai tanácsokat. Mindezt a nem megfelelő műszaki berendezé­sekkel dolgozó szakorvosaink, és nem utolsósorban kis pácienseink sínylet­ték meg. Már most, rövid együttműkö­désünket követően elmondhatjuk, központunk gyors fejlődésen ment ke­resztül - mondta dr. Siemans az ön­kéntes szívspecialisták és egészség­­ügyi nővérek szlovákiai ittlétének utol­só napjaiban megrendezett sajtóérte­kezleten. A jelenlévők megtudhatták, hogy a jelenlegi tapasztalatcsere jelentősé­ge elsősorban abban mérhető, hogy a hazai orvosok elsajátították, hogyan lehet időben és a leghatékonyabban elvégezni a bonyolultabb életmentő műtéteket is. Elsősorban a műtéti be­avatkozások menetének szakmai el­sajátításáról volt szó. Mosoly futott át valamennyiünk arcán, amikor megtud­tuk, hogy a kis Lukács műtétje már most sikeresnek tekinthető. A szívgyógyászati központ osztá­lyának külön részében azokat az édesanyákat helyezték el, akiknek a gyermekeik súlyos műtéten estek át. Az orvosok tudják, hogy az anya jelen­léte és az ö, egészségügyi dolgozóktól eltanult segítsége érezhetően nyugta­­tólag hat a kis páciensekre. Megtud­tuk, volt már példa arra is, hogy a többszöri szívműködési rendelle­nességgel idekerülő gyermeknél a műtétet követően sem volt sok esély az életbenmaradásra. Nagyrészt az anya önfeláldozó együttműködésének köszönhetően estek át a kritikus napo­kon. Van, amikor „csodákra“ van szükség. Ilyen csodákra képes a szülő ragaszkodása gyermekéhez és a se­­gíteniakarás. A HOPE nemzetközi missziójának szakemberei a szakmai továbbképzés és az anyagi támogatás mellett éppen a segíteniakarásra épí­tik munkájukat: esélyt szeretnének ad­ni a már korai életösztönben is meg­nyilvánuló megmaradásnak. f/Hasonlót a hí sonlóval kell gyógyítani" SZÁZ ILDIKÓ A HOPE misszió milwoodi központja Washingtontól 60 mérföldre található A homeopátia nem babona! A klasszikus homeopátia mentes minden hivatalos felfogástól, a sablon­receptek alkalmazásától, és tisztában van a betegség fogalmával. Egy ter­mészeti törvényen, az úgynevezett hasonlósági elven alapul, és alapvető­en ebben különbözik a klasszikus or­vostudománytól. Hogyan találja meg a homeopati­­kus módszerrel dolgozó orvos a beteg számára szükséges „leghasonlóbb" gyógyszert, és mik ennek a feltételei? A homeopátia lényegének, illetve az egyetemes gyógyítás érvényesülé­sének megértéséhez előbb tisztában kell lennünk a betegség mibenlétével. A betegség az embert egy általa még el nem fogadott valósággal akarja megbarátkoztatni. A betegségek min­dig információt hordoznak magukban. Legbelül minden beteg érzi, hogy köze van a betegségéhez. Ám a beteg sejtését manapság csírájában elfojt­hatja az orvos... Ezzel a betegség mint információhordozó, elveszíti sze­repét, s megbélyegződik, mint olyan ellenség, akit minden eszközzel le kell győznünk. Az orvostudomány kizárólag a be­tegség elleni küzdelemről beszél, és ezért az orvosok nem képesek a be­tegséget mint olyant megérteni... Az első lépésként a betegnek harmóniát kell kialakítania betegségével. Az em­ber ugyanis csak azért gyógyulhat meg, mert beteg - betegség nélkül nincs egészség. A betegség azt jelzi, hogy kicsúsztunk a rendből, nem élünk többé a törvény szerint. Az ember mindig valamelyik ősprin­cípiumtól betegszik meg, soha nem a baktériumoktól, a vírusoktól, a mér­gektől. A gyógyulás tulajdonképpen egy olyan tudatosodási folyamattal kapcsolódik össze, amely megbékíti a beteget azzal az ösprincípiummal, amely öt megbetegítette. Magától ér­tetődik, hogy az így értelmezett gyó­gyulás nem az egyes fejlődő technikai segédeszközök vagy a még maga­sabb szintű gyógyszervegyészet kér­dése A homeopátia olyan gyógymód­szer, amellyel az akut, és krónikus betegségek is gyógyíthatók. Száza­dunkban a krónikus betegségek szá­ma ijesztően megnőtt, s a klasszikus orvostudomány tehetetlenül áll velük szemben. Csak a homeopátia képes e súlyos probléma megoldására, mert a betegségeket gyökerüknél ragadja meg, így vissza tudja állítani a szerve­zetben a rendet. A homeopátiás szerek egy biológiai rendszerben az információs szintet képesek szabályozni, míg a növényki­vonatok és az allepátiás szerek csak az anyagi szintre hatnak, anélkül, hogy a „belsőt" gyógyítanák. Hogyan is készülnek a homeopátiás gyógy­szerek? Kiindulóanyagaik elsődlege­sen az ásványok, a növények és az állatok világából valók. Az oldószerrel kioldott hatóanyagot, az „Ősoldatot" meghatározott számú rázó mozdulat­tal tovább hígítják különböző hatvá­nyokra. Ez a hígítási arány meghalad­ja az 1:1 kvintiliót is. A homeopátia ellenfelei most örül­nek, hiszen ezzel beigazolódott, hogy eme módszer a „semmivel" dolgozik. A gyógyszerkonzumáláshoz szokott polgárnak igen különös érzése lehet, ha azt hallja, hogy most bevesz 7 cseppet valamiből, s hat hét múlva majd jelentkezzék -, s mindezt a 200- as hatványnál, „amelyben" már ab­szolúte semmi sincsen. A zavarodottság csak nő, amikor a homeoterapeuta ugyanazt a gyógy­szert írja fel egy asszonynak a vissz­­ereire, ami a férje mandulagyulladá­sán segített. Legközelebb viszont ugyanez az asszony egészen más gyógyszert kap a saját mandulagyulla­dására. Ne csodálkozzunk tehát, túl sok a tisztázatlan részlet, így könnyű dol­guk van a gúnyolódó ellenfeleknek, akik a homeopátiát egyszerűen babo­nának tartják. A másik oldalon viszont ott vannak a módszer egyértelmű si­kerei, amelyek semmiképpen sem ír­hatók le olyan címszavakkal, mint pla­­cébóeffektus, spontán gyógyulás vagy autoszuggesztió. A fenti ellentmondások gyorsan fel­foghatók, ha az információt és az információhordozót megkülönböztet­jük egymástól. Mindig az ember az, aki beteg, nem az anyag. A testben csak a betegség „lábnyomai" mutatkoznak meg. A gyógyításnak a tudat kitágulásával együtt kell járnia, amely információ­­áramlást jelent. Ha egy tablettát gyógyszernek tekintünk, alkalmasnak kell lennie arra, hogy „közvetítse" a beteg számára hiányzó.információt. Még mindig megválaszolatlan ma­rad azonban egy lényeges kérdés. Hogyan állapítható meg, melyek azok az információk, amelyekre a betegnek szüksége van, és hogyan ismerhető fel, hogy makrokozmikus területen mi­ben manifesztálódnak ezek a hiányzó információk? A válasz alapelvét már ismerjük: „Hasonlót a hasonlóval kell gyógyíta­ni". A hasonlóság törvénye a ho­meopátia magva. Tudni kell, hogy majdnem minden természetben talál­ható szubsztancia mérgező. A ho­meopátia gyógyszereit egészséges embereken ellenőrzi: egy egészséges szervezetű ember annyit vesz magá­hoz valamelyik szubsztanciából, hogy attól megbetegszik. A fellépő tünete­ket nagyon pontosan megfigyelik, és feljegyzik. így kapják hneg egy bizo­nyos szubsztancia mérgező, illetve gyógy hatásának képét. Ha az orvos olyan beteget talál, akinek tünetegyüt­tese feltűnően hasonlít ahhoz a beteg­séghez, amelyet egy bizonyos szer az egészségesen előidézett, akkor ez a szer „simile“, azaz a megfelelő orvosság, amely képes a beteget meggyógyítani. A beteg azonban a gyógyszert nem anyagi, hanem hat­ványozott formában kapja. Az akadémikus orvostudomány el­lentétek útján próbál gyógyítani. Az ellentétek princípiuma ellentmond a világ törvényeinek, s bár hatásokat kiválthatunk vele, de gyógyítást nem. (Feldolgozta: K. L.) 1993. március 2. A MIKSZ más lenne, mint a többi? átékokot ír »* IMII« II ikvo na... A Magyar Ifjú Keresztényde­mokraták Szövetsége azokat a fiatalokat szólítja meg, akik felülemelkedve a városok és fal­vak ,,sekély“ programkínálatán igyekeznek saját magukat adni. A kürti fiatalok próbáltak ugyan lépést tartani a felnőtt mozgal­mak és pártok munkájával, ám később már igényt tartottak egy saját alapszabályzat szerint mű­ködő szövetségre is. Az alapító­tagok később úgy gondolták, hogy a keresztény eszmeiséget, a lelki megújulást országos szin­ten kellene gyakorolni a fiatalok körében. Innen már csak egy lépés vezetett a MIKSZ orszá­gos szövetségének megalakulá­sához, amihez az MKDM támo­gatását kérték.- A hit nagyon fontos, ám tag­jaink között nem hívő fiatalok is vannak. Ők a saját képességeik­ben hisznek, és abban, hogy az erkölcsi alapokon nyugvó, ám nagyon sokrétű tevékenységük másokat is hasonló munkára fog serkenteni. Valamennyien ebben bízunk - mondja az elnök, Varga Mária, akit ezt követően a szö­vetség munkájáról kérdezzük. - Kovácspataki megalakulásun­kat követően arra buzdítottuk még az ország keleti végeiben élő tagjainkat is, hogy ne várja­nak holmi központi utasításokra, hanem inkább próbáljanak a kör­nyezetükben élő fiatalokkal együtt saját programokat tervez­ni. Mi előadásokat szerveztünk és közös beszélgetéseket. Jövő­beni terveink között szerepel egy olcsó ruhákat kínáló börze meg­szervezése. Ilyen módon szeret­nénk segíteni az arra rászorulta­kon. Ellátogattunk a gyermekott­honba is, és felajánlottuk a segít­ségünket. Játékokat szerettünk volna gyűjteni a gyerekek szá­mára, ám az otthonban szíve­sebben fogadták volna a pénz­segítséget. Pénzünk viszont nin­csen elég, mi lélekben szeret­nénk gazdagítani a fiataljainkat és az általunk támogatottakat. A nyárra éppen e célból művé­szeti tábort szervezünk. Varga Mária továbbá elmond­ta, nagy figyelmet fordítanak a fiatalok párkapcsolati, szexuá­lis nevelésére is. Ilyen témájú előadásokat is szeretnének szervezni, hiszen sokan a vidé­ken élők közül nem merik a szü­leikkel megbeszélni ezeket a kérdéseket, és inkább a baráti körben hallott, foghíjas informá­ciókra támaszkodnak. A MIKSZ nem zárkózik el a politikától sem, hiszen az MKDM jóvoltából megismerkedhetnek a parla­menti munkával is. Meglehet, a felnőtt kereszténydemokrata mozgatom számára az ifjúsági szervezetből kerül ki a jövőben az utánpótlás. Valóban más lenne a MIKSZ, mint a többi ifjúsági szervezet? Varga Máriával folytatott beszél­getésünk adta meg erre a kér­désre a választ. A fiatalok nem öncélú, csupán a szórakozásra irányuló kezdeményezéséről van szó. A másokon való segíteni akarás, és a fiatalok önművelé­se, valamint erkölcsi,, ébredése ‘ ‘ a szövetség elsőrendű és vitat­hatatlan feladata. (száz)

Next

/
Thumbnails
Contents