Szabad Újság, 1993. február (3. évfolyam, 25-48. szám)
1993-02-08 / 31. szám
J' 4 Szabad ÚJSÁG Napjaink 1993. február 8. Üzlet lesz a vendégszeretet! Falusi turizmus - egy lehetséges kiút A hagyományosan mezőgazdasági vidékeken, ahol ez az ágazat volt a megélhetés legfőbb forrása, most súlyos gondokat okoznak a termelés és értékesítés visszaesése miatt munkanélkülivé vált emberek. A falusi turizmus részben talán megoldhatná a vidéki állástalanok problémáit. Bizonyára ez az utóbbi gondolat is a szemük előtt lebegett azoknak, akik 1993. január 27-28-án, a szlovákiai Modrában nemzetközi szemináriumot szerveztek erről a témáról. A magyar, az angol, a svájci és a szlovák szakemberek a falusi turizmus közép-kelet-európai fejlesztésének lehetőségeiről tanácskoztak, kölcsönösen kicserélve egymással tapasztalataikat. Magyarországot a tanácskozáson dr. Csáky Csaba egyetemi docens, a Magyar Falusi-Tanyai Vendégfogadók Szövetségének elnöke képviselte, akivel a szeminárium befejezését követően a falusi turizmus magyarországi helyzetéről, valamint nyugat-európai és szlovákiai tapasztalatairól, benyomásairól beszélgettem. Elnök úr, elsőként hadd kérdezzem meg, hogy önöknél milyen hagyományai vannak a turisták falusi üdültetésének? Az 1989 júniusában alakult magyarországi szövetségnek volt valamiféle előélete? Igen, volt. 1920 és 1930 között Magyarországon már működött ez a fajta turizmus. Kezdetben 130 falu kapcsolódott be, s a végén 1935-ben 300-an fejezték be. Az utolsó év 8,5 millió pengő forgalommal zárult. Csak összehasonlításképpen: akkoriban egy ebéd egy pengőbe került! Jogelődünk egy civil alapítású szervezet, az Országos Magyar Vendégforgalmi Szövetség volt. Az elnöki tisztet gróf Széchenyi Kázmér töltötte be. A szervezet pillérei pedig az egyházak, a tanítók, a papok és a jegyzők voltak. A feljegyzések arról tanűskodnak, hogy elképzeléseikhez segítőleg viszonyult a földművelési, a pénzügyi, és a belügyminiszter is. Saját kiadványuk is létezett, az „Utas Könyve". Három-négy alkalommal jelent meg ezer oldalon - fotókat, térképeket, leírásokat és a vendégfogadás módszereinek különböző praktikáit tartalmazta. A háború sajnos megszakította ezt a folyamatot. 1946-1948-ban már nem volt működő egyesület, tízezerszám szüntették meg őket. Nyugat-Európában mikor éled újjá ez a sajátos idegenforgalmi ágazat? Nyugaton 1950 és 1970 között országos méretekben újrakezdték a szervezést, méghozzá egyszerű oknál fogva. A mezőgazdasági túltermelés visszaszorítása érdekében 2000- ig az Európai Közösség 12 tagországában közel 20 millió hektár termőföldet vonnak ki a művelés alól, a felszabadult területekkel és munkaerővel pedig valamit kezdeni kell! Nos, ők már akkoriban is számoltak ezzel. Ez a kihívás, illetve kényszerűség bizonyára önökre is ösztönzőleg hatott szervezetük létrehozásakor. Kérem, mutassa be a Magyar Falusi- Tanyai Vendéglátó Szövetséget. Különösen megalakulásának körülményei érdekelnének. Magyarországon már korábban is voltak kísérletek a falusi vendégfogadás újraélesztésére, de a hetvenes évekre jellemzően ezek elszigetelt próbálkozások maradtak. Nagyobb keresletnél, mint például a Balaton esetében vagy a melegvízforrásoknál mozgásba lendült ugyan a fizetövendég-szolgálat, de itt is hiányzott az érdekképviselet és a szervezettség. A kihívás pedig tényleg komoly, mert az a terület, amit az EK-tagországok ki akarnak vonni a művelés alól, nyolc Szlovákiának vagy négy Magyarországnak felel meg. Az Agrártudományi Egyesület vezető titkáraként sokat jártam Nyugaton, láttam, hogy a farmer a gazdálkodás mellett vendégeket is fogad. Főleg Ausztriában, Grazban találkoztam ezzel a gyakorlattal. Voltam egy iskolában, ahol ezt a típusú vendégfogadást oktatták. Meghívtam onnan egy vendégelőadót. Itthon persze hüledezve fogadták az ötletet. Az akkori viszonyokat jellemzi, hogy 1200 meghívót küldtem szét, de mindössze nyolcán jöttek el. Mostani szövetségünk alakuló ülését 1989. június 9-én tartottuk Törökbálinton. Úgy látszik, a helyzet megérett az újrakezdésre, mert a 30 meghívóra 120-an érkeztek. Olyan embereket hívtunk meg, akik éreztek valamit a falu iránt - újságírók, polgármesterek, idegenforgalmi szakemberek jöttek itt össze. Elmondhatom, hogy ha külön-külön nem is, de együttesen ismertük egész Európát. Megfogalmaztuk a kormány és a parlament számára követeléseinket. A 22 pontból álló kezdeményezés főbb tételei a következők voltak:- Feléleszteni az elhanyagolt erőforrásokat.-A kiegészítő jövedelem határáig a falusi turizmus legyen adómentes.- A családi házak modernizálásához szubvenciókat és kedvezményes hiteleket kell nyújtani.- Az állam támogassa a műemlékek és a helyi nevezetességek felújítását.- Oktassák a vendégfogadást az alapiskolától egészen az egyetemekig.- Végezzenek kutatásokat.-Az állam támogassa az ehhez szükséges nyilvános katalógusok kiadását.- Létesüljön tanácsadó szolgálat. Nyugati előadókat is meghívtunk, hogy ismertessék az elengedhetetlen előfeltételeket. Még ugyanazon év augusztusában Balatonföldváron rendeztünk tanácskozást - meghívtam embereket a minisztériumból, de a 19 megye is képviseltette magát. Különböző blokkokat hoztunk létre, megtárgyaltuk az adórendszer és a szubvenciók kérdését. A 3 oldalas Kezdeményezést pedig elküldtük a minisztériumoknak és a parlamentnek. Külön említést érdemel a katalógusuk... Nyilvános katalógusunk Európában a legjobb. Nem titok, hogy úgy mazsolázgattuk össze - a hasonló nyugateurópai kiadványokból csak a legjobb részeket vettük át. A most már 24 nyelven megjelenő füzetünk tartalmazza a vendéglátó nevét, címét, a családi ház színes fényképét, valamint a helyi és környékbeli nevezetességeket, látnivalókat. A katalógus a magyar nagykövetek segítségével a világ számos országába eljut, de mi is terjesztjük: az emberek keresik, mivel az IBUSZ-katalógustól eltérően a konkrét címet is tartalmazza, nemcsak annak kódját. Önök a kezdeményezésben a következőket Írják: „... arra van szükség, hogy a helyi civil kezdeményezés szervezeti formát találjon, és találkozzon a parlament, a kormányzat, a régiók és önkormányzatok akaratával. Az önök esetében találkozik? Mi valósult meg eddig a Kezdeményezés 22 pontjából? Szeretném, ha elmondaná, hogy az egyes térségek közigazgatási hivatalai hogyan viszonyulnak a falusi turizmus ügyéhez. Az adómentességet még a régi parlament megszavazta. Ez az alap, amely nagy kedvet teremtett a vállalkozás gondolatát mérlegelőknek. A szolgáltatás tehát 10 ágyig adómentes. Jelenleg 250-en kapnak szubvenciót, fejenként 100 000 forintot. Azonkívül a falusi turizmust sikerült felvetetnünk az öt támogatandó prioritás közé. Része lesz az Idegenforgalmi és Területfejlesztési Alapnak, de az első öt között szerepel majd a Világbank által támogatott mezőgazdasági exportfejlesztés tételei között is. Hat megyében folyik az átalakítási program, mindegyiknek része a miénk is. Részben kihasználjuk a PHARE-program nyújtotta lehetőségeket is. Sajnos, ez főként nyugati szakértők kiküldetéséből áll, akik viszont nem ismerik az itteni viszonyokat. Abból indulnak ki, hogy az adók nagyobbik része a régióban marad. Ez nálunk nem így van, ezért aztán tanácsaik nem alkalmazhatóak - inkább a régi struktúrákat konzerválják. A közeljövőben Brüszszelbe utazom. Szeretném elérni, hogy ahelyett, hogy az ö szakértőiket küldik hozzánk, a mi embereinket képezzék ki Nyugat-Európában. Nyugati szomszédainknál többféle támogatási rendszer létezik, mi az osztrák mintát választottuk. Ausztriában az, aki 10 ággyal száll be a vállalkozásba, öt évente egy ágyra 10 ezer schilling szubvenciót kap. A vállalkozás 12 ágyig adómentes. Ingyenes oktatási rendszert építettek ki, és úgynevezett integrált reklámot alkalmaznak: egy fogadó egyszerre 5 ajánlatban is szerepel. Melyek azok az alapvető tudnivalók, amelyekkel a vendéget fogadó személynek tisztában kell lennie, továbbá milyen feltételek mellett válhat valaki a szövetség tagjává? Először is tudnia kell, hogy a vendégfogadás mennyit hozhat a konyhára. Egy-két-három hónapig használt ágy éves jövedelme egyenlő az egy tehén tartásából származó éves jövedelemmel. A tevékenységhez nem szükséges semmilyen végzettséget igazolni. Jó reklám esetén 3-5 év alatt alakul ki a vendégkör. Hangsúlyozom, jó reklám esetén. Az emberek egy része ugyanis azt gondolja, hogy majd akkor reklámozom magam, ha beindul az üzlet! Szövetségünk a legszigorúbb ellenőrzést végzi, s védjegyünket csak egy sikeresen zárt idény után adjuk ki. Katalógusunkba fölveszünk olyan házakat is, ahol megengedik, hogy a vendég felverje sátrát az udvaron. Nem kerülhetnek viszont bele a falun épített betonmonstrumok, emeletes épületek. Belső szabályaink értelmében, a katalógusban nyilvántartott személy egy évig köteles válaszolni a világ bármely tájáról érkezett levélre, s ha neki valami miatt nem felel meg az ajánlat, más időszakot kell ajánlania az érdeklődőnek. Személyesen elbeszélgetünk a család minden tagjával, aki a vendéggel kapcsolatba kerülhet, de megvizsgáljuk a családtagok környezetükhöz, elsősorban szomszédaikhoz való viszonyát is. A vendégfogadó családnak természetesen vendégszeretőnek kell lennie. Előfordult, hogy az illető személy nem ültette le a hozzá éppen felmérésre érkezett embereinket. Nem követelünk luxus dolgokat. Felvesszük a „hagyományos" vécével és kerekes kúttal rendelkező házakat is, sőt nem akadály a nem csempézett fürdőszoba sem. Viszont mindezt feltüntetjük a katalógusban. A tapasztalatok szerint milyen elvárásai vannak a turistának? Mit szeretne látni a vidéki üdülés során? Semmiképpen nem azt, amit tájainkon gondolnának. A nyugati turista elsősorban a hamisítatlan FALUT keresi! A falut, a hagyományos vécéjével, a kerekes kúttal, az állatokkal. Nem üdülőfalukat kell építeni, zajjal és tömeggel. Ezek iránt is mutatkozik némi igény. De vigyázat, a nyugateurópai turista már ismeri a falut, őt nem lehet becsapni, azt keresi, ami a természet közelségét jelenti. Programjukban szerepel például, hogy a gyermekük az üdülés végén meg tudjon különböztetni egymástól öt réti virágot. Máskor meg gólyafészket filmeznek, a fiókák kikelésétől egészen a kirepülésükig. Egy felmérés során az elsődleges szempont, ami miatt az üdülni vágyók a falu mellett döntöttek például az volt, hogy ott kedvesek az emberek, és tücsökciripelést hallgathatnak holdvilágnál. Azonkívül keresik a vidékek ízeit, az arra a tájra jellemző ételeket, a nagymama szilvalekvárját ... Milyen változást jelent mindez a falusi ember életében? Egyáltalán fel vannak készülve ilyen szolgáltatás nyújtására a vidéken élők? Mindenképpen felértékelődnek a helyi jellegzetességek, kezdve a vidék borától, a házi kolbászon, a paprikán keresztül egészen a már említett szilvalekvárig. De ez a fajta turizmus egyben a falu megtartásának, felemelkedésének is a módja. Felszínre kerülnek a kézműves tehetségek, de értékessé válnak a népviseletek is, nem is beszélve egy-egy nevezetes helyről, melyhez legendák kapcsolódnak. És ami a legfontosabb, munkahelyek teremtődnek! Jelenleg 600 aktív tagunk van. Ám, mivel a kezdetekkor nem volt pénzünk, csak olyanok kapcsolódtak be, akik a nehézségek ellenére hajlandóak voltak szívvel-lélekkel vállalni a vendéglátást. Ezért az emberek felnéznek a vendégeket fogadó szomszédjukra, ismerősükre. Persze, ez a vállalkozás sem fenékig tejfel. Két-három hónapig esetleg vadidegenekkel kell együtt lakni, ezt is meg kell szokni. Az sem mellékes, hogy az emberre bármikor, még éjjel is rázörgethetik az ablakot. A reklám, felét is a vállalkozónak kell fizetnie, de ha például Japánba kénytelen válaszlevelet küldeni, akkor a levél fordítási költségeit is magának kell állnia. Most van kiépülőben az ún. falusi információs hálózat. A település előtt elhelyezett táblán megjelölünk egy olyan helyet, ahol mindig tartózkodik valaki, s ahol megmondják ki az a személy, akit akár éjszaka is fel lehet ébreszteni, s aki felvilágosít, hogy merre van a legközelebbi szálloda, orvos, étterem stb. Mint sok más, Kelet-Európát érintő együttműködés esetében, most is Magyarországról indult az a kezdeményezés, amellyel önök létrehozták a Szövetség Közép-Kelet-Európai Zöld Falusi Vendégfogadásért nevű szervezetét. Mi volt a célja ennek az életrehivásával? Az egyesületben megszoktam, hogy regionálisan gondolkodjam, továbbá sok barátom van a környező országokban, így Szlovákiában is. Praktikus szempont is szerepel az indítékok között: akik ily módon összefonódnak, később nehezebben lehet őket egymás ellenségévé változtatni. Előnyünk, hogy mi hamarabb kezdtük, mint a szomszédos országokban, így van mit átadnunk barátainknak, de semmiképpen nem törekszünk valamiféle vezető szerep betöltésére. Szűkítsük kicsit a kört, térjünk át Szlovákiára! Az eddigi, valamint a modrai szeminárium tapasztalatai alapján, hogyan áll ebben az országban a falusi vendégfogadás ügye? A legfontosabb, hogy Szlovákiában megérett a helyzet a fejlesztésre, ugyanis nagyon sokan érdeklődtek, 100-nál többen jöttek el a szemináriumra. Amiről úgy érzem, hogy fékezi a fejlődést, az a szállodai szabályzatok alkalmazása ennél az üdültetési formánál. Például 2 ágyhoz már középfokú idegenforgalmi végzettséget követelnek, aki főzni akar, annak szakácsvizsgát kell tennie, annak,aki kis panziót szeretne nyitni, takarítónőt kell alkalmaznia. Holott a vendég falun saját maga takarít, csak a turnus cseréjekor végez a házigazda nagytakarítást. A higiéniai szolgálat pedig mindent ellenőrizni akar! A minisztérium képviselői nagyon korrektül viselkedtek, felvázolták a mostani helyzetet. Itt is felajánlottam, készítsenek kezdeményezést az ez évi, Erdélyben, a Kovászna-megyei Árkoson megtartandó közép-európai ülésünkön segítünk a 22 pont tételes megfogalmazásában is. Végezetül tegyünk említést az On személyes ajánlatáról, amelyet a szlovákiai érdeklődőknek kínál fel! A szlovákiai érdeklődőknek felajánlok egyszeri alkalommal egy teljes oldalt a katalógusunkban, méghozzá ingyen. Aki tehát úgy érzi, hogy biztosítani tudja a kellő vendégszeretetet, az alapellátást, és ismeri környezete nevezetességeit, az írjon levelet a következő címre, ahol felveheti velünk a kapcsolatot. Kérjük még, hogy mellékelje családi háza színes fotóját is, kizárólag családi házak jöhetnek szóba. A jelentkezési határidő február 15-e. A cim: Magyar Falusi-Tanyai Vendégfogadók Szövetsége, Szoboszlai utca 2-4, 11 26 Budapest. Reméljük, olvasóink élnek majd a felkínált lehetőséggel. PINTÉR ATTILA * 'L^/. it-1C
