Szabad Újság, 1993. február (3. évfolyam, 25-48. szám)
1993-02-08 / 31. szám
1993. február 8. Tallózó Szabad ÚJSÁG 5 Beszélgetés Viliam Sobona szlovák egészségügyi miniszterrel Magyarországon is választhatunk orvost A gyógyszerhiány ragályként terjedt el, és az egészségügyi tárca megkapta a , .problémás“ jelzőt. Hogyan is finanszírozhatnák a lefaragott költségvetésből az egészségügyet, ha már most is olyan alapvető hiányosságokkal küszködik? Ezért fordultunk Viliam Sobonához, Szlovákia egészségügyi miniszteréhez.- A gyógyszerhiányt nem a pénzhiány okozta. A problémák abból adódnak, hogy a prágai Léciva cég nem szállít. A cégnél nemcsak az ügyvezetésben, hanem a termelésben is problémák vannak. Ma is nagyon hiányzik a Digoxin. A Léciva azzal mosakszik, hogy nincs elég fóliája a gyógyszerek csomagolásához. A cég nem komoly partner. A mostani negyedévre az egyezményeket már tavaly októberben írtuk alá. És ez történt. Ezért más szállítókkal vesszük fel a kapcsolatot. Inzulinszállításról a holland NOVO céggel tárgyalunk. • Szlovákiában a legnagyobb gyógyszerelosztó a Medika. Hogyan halad a privatizálása?-Zöld utat kapott. Három Medika központ - a pozsonyi, a kassai és a zólyomi - máris kezdhetik a privatizálást. A legközelebbi kormányülésen megindítjuk ezt a folyamatot. Először a gyógyszertárak kerülnek sorra - a kórháziakon kívül -, azután mielőbb a gyógyfürdők. • Nemrég a magyar egészségügyi miniszterrel találkozott. Mi volt ennek az oka?- Több oka is van. Magyarország és Szlovákia között feszült a helyzet, NÁROlM»<)BROItt és a humán tudományoknak ennek feloldásában példát kellene mutatniuk. A problémákról konkrétan akartunk megállapodni anélkül, hogy belekevernénk a politikát. Magyarországon az egészségügy átalakítását korábban kezdték, s hasonló módszert alkalmaztak, mint mi. Magyar kollégám beszélt azokról a problémákról, amelyek a privatizálást kísérték, főleg a betegbiztosításban. Szerencsénk is volt, hogy lefékeztük a privatizálást. Szomszédainknak igen gyorsan sikerült a városok és községek tulajdonába adni az intézményeket. A minisztérium így elveszti a felügyeletet. Az önigazgatás állam az államban, s ez így helyes, de mint a magyar miniszter mondta, ez nem volt a legszerencsésebb lépés. • Kötöttek vagy szándékoznak kötni Magyarországgal konkrét egyezményeket?- Igen. Szeretnénk tapasztalatcserét és együttműködést megvalósítani mindkét határ menti területen. Arról van szó, hogy szlovákiai orvosok magyar betegeket kezelhessenek és fordítva. A határ menti területeken, konkrétan Ipolyságon, már létrejöttek ehhez az illetékes bizottságok. Megállapodtunk, hogy szlovákiai beteget magyarországi orvos is kezelhet. Gyakorlatilag szabad orvosválasztásról van szó a határon túlról is. Megállapodtunk az iskolaügy terén is. Kicseréljük orvostanhallgatóinkat. Márciusban szerződést kötünk erről, amely pótolja a korábbit, amelyet még Csehszlovákiával kötöttek. IRENA MAJEROVÁ Normálisaknak kellene lennünk A hír sokkoló volt: A szlovákoknak egészen normális európai történelmük van! Ez korántsem töltötte el örömmel a mi önálló és szuverén siránkozni szerető kortársainkat. Az egyik szlovák napilapban Lubomír Lipták jónevű történész ugyanis a következőket írta le: „Történelmünk állítólagos különlegessége és abnormális volta, amiben annyira szeretünk vájkálni, a leggyakrabban csak képzelt és viszonylagos, a legtöbbször magyarázkodásról, nem pedig valós akadályról van szó“. Míg sokan az önálló Szlovákia első pillanatait az örömtől könnyezve fogadták, addig mások nyomban az önállóság kihirdetése után a haza utcáira és a külföldi honfitársakhoz indultak kéregetni: adjatok koronát, járuljatok hozzá az állam aranytartalékához. Mások nyomtatványokat készítenek, amelynek, címe is sokat mondó: „A magyar és más nem szlovák nemzetiségű állampolgárok hátrányos megkülönböztetése a szlovákiai kulturális és iskolaügyi költségvetésben.“ Lehet, hogy éppen akkor a tengerentúli szlovákok egyik jeles képviselője helyre teszi a feltételezéseket, hogy Szlovákiát a honfitársak dollárocskái árasztják majd el. Ezek a honfitársak Részvénytársaság állami vezetéssel A legokosabb a hivatalnok? A liberális közgazdászok a privatizálás legfőbb értelmét abban látták, hogy az állam mielőbb szabaduljon meg vagyonától, ossza szét a tulajdonosok közt, mert a konkrét tulajdonosok jobban törődnek majd vele. A privatizált vállalatokat a tulajdonosi szemlélethez a részvények voltak hivatottak közelebb hozni a vagyonjegyes privatizálás útján. Most, amikor kenyértörésre került sor - minden másképp van. Az állami hivatalnokok, akik akkor, amikor még nem voltak állami hivatalnokok azt állították, hogy a helyes döntéseket csak a részvé-Slovensky denník Ludové noviny pre Slovensko az igazat megvallva egyáltalán nem áhítoznak arra, hogy vagyonukkal együtt az óhazába települjenek át. Közben mind a szlovákokat, mind a nemzeti kisebbségeket szorítják az adók, a megveszekedett árak, a leváltások, a kinevezések, a munkahely féltése. No, de a történész azt állítja, hogy „nekünk is normálisaknak kellene lennünk. A történelem nem jogosít fel bennünket arra, hogy engedményeket, kedvezményeket élvezzünk, mint a rokkantak, az öregek, a gyerekek és a bolondok. Senkinek, sem a politikusoknak, sem a pártoknak, sem az intézményeknek és az állampolgároknak sincs erre joguk. Se önöknek, se nekem“. Ezt egy jónevű történész mondta. Gondolkozzanak el efölött. D. KAŐÁNI Szlovákia tudathasadása Szlovákia egy hónapos önálló léte után kitűnt, hogy megszületése (illetve megszületésének kikényszerítése) gyakorlatilag az összes szlovák állampolgár számára tudathasadásos helyzetet teremtett. Figyelemre méltó, mennyire nem játszik szerepet ebben az, hogy a különválás korábbi híveiről vagy ellenzőiről van-e szó. Azok, akik elhitték a rózsaszínű álmot az önállóságról, most rádöbbennek, hogy iegőszintébb álmuk továbbra is csak álom maradt. Kegyetlen egyértelműséggel mutatkozik meg, hogy Csehszlovákia széthullása és a szuverén Szlovákia létrejötte úgyszólván semmi jót sem hozott a szlovák nemzetnek. A szlovákok sorai a bankok előtt paradox módon tükrözik, hogyan féltik csehszlovák koronáikat. A szlovák költségvetésből hiányzik a csehszlovák hozzájárulás. De mindez csak a jéghegy csúcsa. A nemzeti illúziók tengeréből a felszínre tör a „kozmopolita“ igazság: az önállóság nem hozott Szlovákiának mesés nyereséget, ellenkezőleg, valós veszteséget. Ebben a felismerésben rejlik a szeparatisták mai tudathasadása. A megvalósulás rámutatott a nagy tévedésre. Az állam szétverésének sikerélménye a szeparatisták legnagyobb balsikere lett. Tudathasadásos az a helyzet is, amelybe azok jutottak, akik az utolsó pillanatig hűek maradtak Csehszlovákiájukhoz. A mai, de még inkább a jövőbeni szlovákiai gazdasági hanyatlás igazat ad ennek a csoportnak, de ugyanakkor anyagilag ugyanúgy érinti őket, mint azokat, akik elhitték a mesét. Annak örülni, hogy igazunk volt a föderalisták sem képesek igazán. Egy felesleges általános sanyarúság és fájdalom ez. Ezen felül a föderalisták számára fájó tüske az átmenet alkotmányossága. A szlovák politikusok hencegése az átmenet alkotmányosságáról ma már nem is illendő. Végül is teljesen mindegy, hogy egy badarság alkotmányos vagy alkotmányellenes módon jön-e létre. A szlovák önállóság alkotmányossága kétségtelen. De itt van a probléma. A föderalisták állítása, hogy az önállóság szamárság - ma már úgy is magyarázható, mint alkotmányellenes felforgatás. Annak ellenére, hogy az állítás való igaz. Az ilyen magyará-LIDOVÉ NOVINY zat valós voltára rámutatott Roman Kalisky televíziós beszéde arról, hogy szükség van egy törvényre a köztársaság védelmére. Meciar is ijesztgeti az embereket a Büntető Törvénykönyv új koncepciójának szükségességével. A közös állam tegnapi hívei tudják ugyan mi az ostobaság, de egyidejűleg tudatában vannak annak is, hogy tudatuk ma már valójában alkotmányellenes. Ha valamilyen nevet lehet adni a mai Szlovákiának, akkor a legkifejezőbb a „Tudathasadásos Szlovákia“. Azok nevetése, akik január elsején pezsgővel ünnepelték államukat, ma a valósággal szembesülve ráfagy az arcukra. És ellenkezőleg: ugyanaz a valóság, amely igazukat bizonyítja elkeseríti azokat is, akik a csehszlovák himnusz utolsó felcsendülése idején könnyet ejtettek. Mindkét félnek hiányzik azonban az, amire kétségtelenül törekedtek: egy tisztességes haza. Stefan hríb Egyre több a tiltott határátlépés nyesek hozhatják. Most hirtelen úgy tudják, hogy a részvényesek az osztalékokról rosszul döntenének, s ezért erről a Nemzeti Vagyonügynökségnek kell döntenie, amely nemcsak lojális a kormányhoz, hanem egyenesen a kormány alárendeltje. A részvénytársaság tehát az állam bölcs vezetése alá kerül. Egyáltalán miért kellett akkor sietni a privatizálással? Új útvonal: az Érchegységen át Éjszaka a szász-cseh határon a cseh jelzésű kis teherautókból összesen 47 bolgár állampolgár száll ki. Egy kilométerrel odébb, már Szászország területén, a teljesen kimerült emberek újra kis tehergépkocsikba szállnak, amelyek azután Berlinbe, Lipcsébe vagy éppen Hannoverbe szállítják őket. „Ilyesmi nálunk szinte minden éjszaka megtörténik“ - mondja Reinhard Müller, a határőrség készenléti egységének parancsnoka a szászországi Bahratalban. A múltban a csempészek és az „embercsempészek" inkább a lengyel határon jártak át. Az utóbbi hónapokban azonban a német-cseh határon jelentősen megnövekedett az illegális határátlépők száma. Az egyik határőrparancsnok, Steffen Claussner véleménye szerint ez azért van így, mert „egyrészt különvált az egykori Csehszlovákia, másrészt pedig az országnak kiváló a fekvése - főleg a határvidék terepviszonyai miatt“. A Lengyelországgal határos terület viszonylag sík vidék, s ezért sokkal jobban áttekinthető, mint az Érchegység, amely eléggé nehezen ellenőrizhető. A határőrség 700 munkatársa ellenőrzi a Csehországgal szomszédos szász határszakaszt, amely 454 kilométer hosszú. Tavaly az év folyamán a tíz határátkelőhelyen 22 és fél millió ember kelt át, mindenekelőtt turisták és üzletemberek. Egyébként tavaly a szász-cseh határon több mint tízezer illegális határátlépést jegyeztek fel. 1991-ben az ilyen esetek száma 7120 volt. Süddeutsche Zeitung „Ezekből a mutatókból is egyértelműen kitűnik, hogy a hasonló esetek száma csakis növekedni fog, mégpedig viszonylag gyors ütemben“, vallja Steffen Claussner határőrparancsnok. A határőrök tavaly 175 olyan egyént fogtak el, akik embereket akartak átcsempészni a határon. A statisztikákból kitűnik, hogy azok közül, akik illegálisan lépték át a határt, a legtöbben Romániából és Bulgáriából származnak. De mind többen érkeznek az afrikai és az ázsiai országokból is, főképpen Egyiptomból, Szomáliából, Srí Lankából, Indiából és a Fülöp-szigetekről. A határőrök azt vallják, hogy Prága valóságos központtá vált a „világ szegényei" és a krízishelyzetben lévő országok polgárai számára. A legtöbben szinte lerongyolódva, vagy csak a legfontosabb holmijukkal érkeznek a cseh fővárosba. Ami még ennél is elgondolkodtatóbb: a menekülök között rengeteg a terhes asszony, a gyermek és az idős ember. Az embercsempészek, a „közvetítők" számára az illegális határátlépés természetesen fantasztikus üzletet jelent. A határon való átvezetésért legkevesebb 300 márkát kérnek. Claussner szerint olyan esetek is ismertek, amikor egy megszervezett határátlépésért 10 ezer (!) dollárt tett zsebre a kisérő. Több elfogott embercsempész bevallotta, hogy például Indiában, Sri Lankában vagy Egyiptomban külön prospektusokat terjesztenek, amelyek az embereket arra csábítják, hogy kivándoroljanak a „gazdag" Németországba vagy Európába. A TALLÓZÓ oldalon megjelentetett írások nem tükrözik szükségszerűen a szerkesztőség véleményét, csupán áttekintést adnak arról, mit írnak más lapok. Egyes cikkeket természetesen rövidítve közlünk.
