Szabad Újság, 1993. február (3. évfolyam, 25-48. szám)

1993-02-04 / 28. szám

4 Szabad ÚJSÁG Tallózó 1993. február 4. A prágai lovas rend őrök között Nyeregbe, zsaru! A tömeg veszélyesen közeledik. A botok és a láncok néhány rövidre nyírt hajú Hatat kezében vészjósló ér­zést keltenek. A hátsó sorokban csa­patuk zászlaját kezdi lengetni egy cso­port. Eldördül az első petárda, éppen egy férfi előtt robban, aki kicsit másfé­le zászlót tart a kezében. De mögötte is jókora tömeg sorakozik. A színen feltűnik nyolc férfi lovon. Fejükön si­sak, kezükben hosszú gumibot. A tö­meg egyszeriben megmerevedik, s néhány perc múlva, mintha mi sem történt volna, szétszéled. A lovak te­kintélyt parancsolnak. A prágaiak már kezdik megszokni a lovasrendóröket. Kettesével örjára­­toznak a Stromovkában, időnként a Letnán, de rendszeresen ott vannak a prágai klubok futballmérkőzésein. ..Nyolc ember a nyeregben olyan te­kintéllyel lép fel, mint ötven kolléga a földön“ - mondja Jirí Havlícek fő­hadnagy a prágai lovasrendörség pa­rancsnoka. A prágai Császár-szigeten látogattuk meg a lovasrendóröket. Már két éve itt székelnek. A TJ Éizka sportklub pályáját kibérelték, itt folyik a kiképzés. A lovak kiképzése korántsem köny­­nyü. Hiszen a lónak szembe kell tudni állnia a felhevült tömeggel, nyugodtan kell poroszkálnia a Stromovkában fut­­kározó gyermekek között. ,.A lovakat tulajdonságaik szerint választjuk ki. Minden olyan helyzetre felkészítjük őket. amelybe a szolgálat során kerül­hetnek" - mondja a lovak edzője Ka­rel Pospísil alhad­nagy. A ló megta­nulja, hogyan vi­selkedjék, amikor patái elé petárdát dobnak, amikor eldördül egy pisz­toly, amikor orra előtt zászlórúddal hadonásznak. Meggyőződtem róla, hogy Kama­ra a csapat egyet­len kancája, nem szereti ugyan, ha orra előtt zászlót lobogtatnak, de hősiesen ellenáll ösztöneinek. Eszembe is jutott, hogy én bizony megfutamodnék, ha előttem ágas­kodna egy ilyen ló. Az alapkikép­zés fél évig tart. A Munka azonban azután is folytató­dik. Reggel edzés, délután szolgálat. ..Kevés a lovunk, úgyhogy sem a lo­vak, sem a lovasok nem pihennek sokat. A lovak jócskán elfáradnak, hiszen Prágában nem versenypályán mozognak, hanem kockaköveken, RUDtPRÁVQ aszfalton, betonon. Gyakran sűrű for­galomban" - mondja Edward Krupka őrnagy, a csapat parancsnokhelyette­se, s közben megveregeti négyéves Coradja nyakát. Ez a ló állítólag esz­ményi rendőrié és az istálló büszkesé­ge. Bár nem vagyok szakértő, annyit észreveszek, hogy az istállók bizony parádésak. Krupka őrnagy örül, hogy észrevettem, és hozzáteszi: gyakorla­tilag a semmiből hozták létre őket és elismerően szóltak róluk nyugat-euró­pai kollégáik is, akik itt jártak. A lovasrendörségnek nálunk nincs hagyománya, a rendőrségen és a hadseregben is 1945 után a lovas egységeket felszámolták. Ezért nem is létezik kiképzési szabályzat, a cseh rendőrök a szabályokat Angliából ve­szik át, és egyidejűleg igyekeznek a helyi viszonyokhoz mérten módosí­tani a kiképzés rendjét. Egy ilyen sajá­tosság a fólián való járás. Pospísil A Koridor halotti bizonyítványa Kedves Olvasók, tegnap délelőtt arra kényszerültem, hogy aláírjam napilapunk, a Koridor halotti bizonyítványát. A kíméletlen gazdasági realitás egyre inkább nö­vekvő adósságokba süllyesztett, DENNÍK PRE SLOVENSKO KORIDOR s ezek már jelentős összeget értek el. Az „alagút vége" a végtelenbe távolo­dott, és ma sem javult a helyzet. Az alagút, amelybe ma a szlovák sajtó jutott, igencsak hosszú és reménytele­nül sötét: egyre kevesebb a fizetéské­pes olvasó, nyomorúságosán működik a terjesztés, kevés a hirdetés és fojto­gató erővel szorít az adórendszer, amelyet semmiféle kedvezmény sem enyhít. Míg más lapokat valaki mindig kihúzott a csávából, a Koridoron nem volt, aki segítsen - pedig többször is megpróbáltunk megfelelő szponzort felkutatni. A sors iróniája, hogy a Koridor volt az első szlovák napilap, amely 1992. március 5-ei megjelenése óta rend­szeresen Szlovákia önrendelkezése mellett állt ki, s valóban „Szlovákia napilapjává“ vált. Nem ismétlem a ré­gi igazságot, miszerint a forradalom felfalja saját gyermekeit - a lényeg az, hogy a szlovák ügy győzedelmeske­dett, s ebből ez a lap is kivette szerény részét. A szerkesztőség megszűnésének körülményeiről sajtóértekezleten tájé­koztatunk. Az utolsó szám a január 30-ai dátummal jelent meg, amelyben - bár kelletlenül - búcsúzunk olvasó­inktól. Távozunk, sok kérdés megválaszo­latlan marad, de az újságíró sohasem jár üres kézzel, ahogyan azt sokan állítják. Az újságírónak mindig megvan a tolla, s néha hallgatása is sokatmon­dó lehet. JERGUŐ FERKO A pénz változik Lubomír Juhás rajza, PRAVDA NA NEDELU alhadnagy szerint egy közönséges igelitzacskó jobban megriaszthatja a lovat, mint egy pisztolylövés. A hazai viszonyok szerint alkalmazzák a lovak bevetését a tömegmegmozdulások esetén. ,, Többnyire nyolc lovat vetünk be. Ennél kevesebb nem hatásos, en­nél több pedig nincs - összesen tizen­egy lovunk van" - tárja szét karját Havlícek főhadnagy. Helyettese hoz­záteszi: ,.Ezért is igyekeztünk egyfor­ma színű lovakból összeállítani a csa­patot. Tíz barna szőrű lovunk van s egy fehér kancánk A rendőrök felpattannak a nyereg­be, rendszeres őrjáratra indulnak a Stromovkába. Nemrég egy exhibici­onistát kaptak el, aki riasztgatta a kör­nyéken a nőket. Beavatkoztak, még­pedig eredményesen, a Prága környé­ki víkendház-övezetben is, a ló ugyan­is könnyen eljut oda is, ahol a gépesí­tett őrjárat nem követheti a tettest, például a súrú bokrok közé. A Stromovkában az emberek elis­merően nyugtázzák, hogy jelen van a lovasrendőrség. Nemrég a pardubi­­cei Nagydíjon vetettek be bennünket. Állandóan az jár a fejemben, ki nevez­hette el azokat, akik a Taxis-árok mentén álltak, állatvédőknek. Nézze ezt a sebhelyet a lovam nyakán - ezt egyikük csinálta" - mutatja a rendőr a vagy húsz centiméteres heget a sö­rény alatt. Gyengéden megsimogatja. ,,Amikor azután a belügyminisztérium ügyeletén üldögéltem a vizsgálat so­rán, bizony nem tudtam mit gondoljak az egészről" - teszi hozzá, és ügetés­re biztatja lovát. Rövidesen visszatér, és folytatja: ,,Nem vagyok érzékeny alkat, de amikor nemrég egy úr, aki látta, hogy a víkendházak körül őrjára­­tozunk, behívott egy kávéra és a lo­vaknak zabot adott - bizony 'megha­tódtam. Azt mondta a bácsi, nem is remélte, hogy életében tát még lovas­­rendőrt. Azt hiszem, szükség van a lo­­vasrendörökre " ROMAN SCHUSTER Pardubicén Hitler ugrált volna az örömtől Szombaton Pardubicén mintegy 300 szkin fasiszta módra tombolt. A legagresszívabbak a határvidékről érkezett szkinek voltak. Rendőrökből hozzávetőlegesen ugyanannyi volt a helyszínen, de elnézően szemlélték a fajgyűlölő jelszavakat ordítozó töme­get. A jelszavak ugyanazok voltak, mint amilyeneket hatvan évvel koráb­ban elődeik használtak hatalomátvé­telük előtt. Nem maradtak azonban a szavaknál: a bőrfejűek megtámad­ták a törvény őreit, és végül 4 cigány­­család házait feldúlták. Hol voltak ak­kor a rendőri erősítések? A bőrfejűek állítólag nem akartak erőszakoskodni, csupán 17 éves ba­rátjuk, a Hradec Králové-i Daniel halá­la miatt akartak tiltakozni, akit egy cigánycsalád háza előtt decemberben agyonlőttek. Csak kevesen voltak ké­pesek a nyugodt tiltakozásra. „Körül­belül 50 börfejü támadott meg ben­nünket, szétverték a bejárati ajtót, összetörték a földszinti lakások beren­dezését, kiverték az összes ablakot. Mi odafent elbarikádoztuk magunkat“ - mondta a Blesk riporterének a még most is remegő Jan Gaápar a Visnov­­ce utca 1346. számú házának lakója. „A rendőrök 15-20 perc múlva érkez­tek csak, pedig alig néhány lépésre innen tartózkodtak“. A rendőrség nyilván a pardubicei Nagydíj lóversenyének hatására még mindig komplexusokban szenved, és hagyta, hogy a rendőröket durva kiál­tásokkal illessék, és megverjék. A leg­utóbbi értesülések szerint 14 bőrfejű ellen büntetőeljárás indult. A romák aggodalmai és reményei Az önálló szlovák állam létrejötte a sötét múltra emlékezteti a cigányokat, és félel­mekkel tölti el őket. A szlovákiai romák félelmeinek mély történelmi gyökerei van­nak. Az első szlovák államalakulat, a Tiso­­rendszer idején nemcsak zaklatták, hanem üldözték is őket. A romák szerint az új szlovák államban minden reményük szertefoszlik. De ók is különféle módon látják helyzetüket. A sze­­csódi Andrej Adam mondja: „Tartok az önálló Szlovákiától. Még akkor is, ha az új állam bizonyára demokratikusabb lesz a ko­rábbinál“. Balogh Lajos már 14 éves korá­tól dolgozik, hogy eltarthassa családját, egy földművesnél talált munkát. Most azonban a munkanélküliek listájára került. Számítása szerint napjainkban tíz roma közül jó, ha egynek van munkája. Korábban elmondha­tó volt, hogy tíz közül nyolcán találtak mun­kahelyet. A romák többsége nemrég Csehország­ba indult munkát keresni. Csehszlovákia széthullása után azonban Prága szigorította a feltételeket a munkavállaláshoz. Sőt, kila­koltatásra is sor került. Balogh Lajos pana­szosan mondja: „A Morva folyón túl kegyet­lenül elbántak velünk“ Kassán az újonnan megalakult Roma Színház igazgatónője Anna Kopková. Ő ke­vésbé borúlátó: „Szlovákia állampolgárai Die Presse vagyunk, és úgy vélem, jelenleg sem va­gyunk kitéve valamiféle különleges és céltu­datos elkülönítésnek." Godla Ferenc, a szabinai gimnázium tanára is kétségbe vonja azokat a híreket, melyek szerint a ro­mák tömegesen menekülnek Csehország­ba Meőiar elöl. Reálisnak véli, hogy Szlová­kia állampolgárai - romák és nem romák egyaránt - szívesen távoznának cseh­országi vidékekre, mert ott gazdasági fel­lendülésre van kilátás. Horváth Károly, a Roma Polgári Kezdeményezés (ROI) el­nöke ezzel szemben pesszimista. Szerinte a mezőgazdasági előrejelzések egyértel­műen azt mutatják, hogy a munkanélküliség drámai módon megnövekszik, a gazdasági hanyatlás következményeképpen pedig ke­vesebb pénzhez jutnak a szociális intézmé­nyek is. „S kit érint elsősorban a helyzet ilyen alakulása? Természetesen minket, ro­mákat“ - mondja, majd hozzáteszi, hogy Csehországban a fajgyűlölet fellángolásától való félelem tükröződik a romák visszatele­pülésében is. Ironikusan kommentálja, hogy a szlovák médiák úgyszólván kampányt indítottak, amelyben olyan színben tüntetik fel a csehországi viszonyokat, hogy pánikot keltsenek a szlovákiai cigányok közt Csehországban a romáknak szomorú emlékeik vannak a háborús évekről. A la­kosság hallgatólagos beleegyezésével a ro­mákat a protektorátus idején tömegesen Auschwitzié hurcolták, és kiirtották őket. A szlovákiai romák emlékeznek a háborús idők szörnyűségeire - emlékezhetnek, mert túlélték őket. A protektorátus - Csehország és Morvaország - területén 6500 roma élt, de a háborút csak maréknyian élték túl. A mai roma közösségek többsége Szlováki­ából származik. A lévai De Micléne ütőkártyája A lévai Kozmetika vállalatot úgy privati­zálták, hogy 1992. augusztus 1-jén teljes egészében eladták. Az üzemben hajápoló szereket, gyermekkozmetikát és borotva­szappanokat gyártanak. Az utóbbi években megkezdték a kozmetikai szerek gyógynö­vényekkel történő dúsítását. Ez utóbbi tevé­kenységüket orvosi és vegyészeti tudomá­nyos munkahelyekkel együttműködve foly­tatják. Az üzemet ma De Midénének hívják, és ugyancsak problémákkal küszködik: hagyo­mányos kereskedelmi hálózata széthullott, és jelenleg 15 millió koronával tartoznak neki vásárlói. Az erre vonatkozó törvények olyan hiányosak, hogy a tartozásokat aligha lehet behajtani. Vannak olyan vállalkozók is, akik úgyszólván hitelre élnek, és nyere­ségük a tartozások vissza nem fizetéséből adódik A lévai vállalat gyártmányainak 60 szá­zaléka Csehországba irányul. A gyártmá­nyok a jelentős külföldi konkurencia ellené­re is kapósak. A Csehországgal folytatott kereskedést nehezítik a vámszabályozá­sok, amelyek szinte lehetetlenné teszik a cseh megrendelők követelményei szerinti gyors reagálást. A lévaiak gyártmányait azonban ismerik Németországban és az USA-ban is. Ütőkártyájuk a minőség. Üzleti sikereik alapját a vásárlókhoz fűződő kor­rekt kapcsolataik képezik. Margita Palkovicová, a laboratórium ve­zetője elmondja, hogy gyártmányaik legfon­tosabb összetevője a gondosan megválo­gatott gyógynövénytartalom. Htos tudu- Nemrég elemeztünk egy külföldi sam­pont, amelynek ára igen kedvező volt - mondja Margita Palkoviöová. - Viszont hatóanyag szinte semmi nem volt benne, és mikrobiológiai szempontból sem volt telje­sen rendben. Ilyen gyártmányt mi nem is engednénk a töltőszalagra. Gyártanak itt mosogatószereket is. Ezekből is beszereztek külföldi gyártmá­nyokat, de éppen a mikrobiológia szem­pontjából sok volt ellenük a kifogás. Szinte hihetetlen, mi minden kerül napjainkba a boltok pultjaira. Sok az olyan áru, amelye­ket az állami minőségellenőrzés nem is látott. A magánkereskedők külföldön olcsón megvásárolják az egyes termékeket, és itthon nagy pénzekért árusítják. Léván a minőségre nagy figyelmet fordí­tanak. Megrendelőiket éppen ezzel tudták megtartani. Minden adagot külön ellenőriz­nek. A gyártmányokat az állami minőségel­lenőrzés is teszteli. A minőséget közvetle­nül a gyártásnál maguk a dolgozók is figye­lemmel kísérik. A termékváltás szempontjából a legje­lentősebb az 1991-es év volt. Azóta évente számos új gyártmány kerül ki a vállalatból 1991:ben 22, tavaly pedig 16 új termékük került a piacra. A gyógynövényekkek dúsí­tott gyártmányok alapanyagát hazai terme­lőktől szerzik be. A gyógynövényeket nem­csak a hajápoló szerekben, hanem a baba­olajokban és kenőcsökben is felhasználják. Gyártmányaik általában olcsóbbak a ha­sonló külföldi készítményektől. A De Miclénében feltűnt, hogy napjaink­ban a piac nem a minőséget helyezi az első helyre. A vásárló nem kap objektív tájékoz­tatást a termék minőségéről. Korábban a lé­vai üzemben sok volt a gond a csomagoló­anyagokkal, ma azonban mindez már a múl­té. Sajnos, a hazai műanyaggyártókkal még sok a proDiema, es ezen szállítóikat inkább külföldön keresik. A jó minőség megköveteli a tetszetős külsőt. J. BURJANIV A TALLÓZÓ oldalon megjelente­tett írások nem tükrözik szükségsze­rűen a szerkesztőség véleményét, csupán áttekintést adnak arról, mit írnak más lapok. Egyes cikkeket ter­mészetesen rövidítve közlünk.

Next

/
Thumbnails
Contents