Szabad Újság, 1993. február (3. évfolyam, 25-48. szám)

1993-02-27 / 48. szám

1993. február 27. Kultúra — Reklám Szabad ÚJSÁG 5 Életű Kis Gy. Csaba, aki elsősorban mint lengyel és szlovák Irodalomtörténeti kapcsolatokkal foglalkozó irodalomtör­ténész vált ismertté, tavaly április óta a Közép-európai Intézet vezetőjeként irányítja azt a kutatócsoportot, amely egy szép régi villában talált otthonra Budán, az Erzsébet fasorban. • Úgy tudom, az intézetet a Tele­ki Alapítvány hozta létre.- Az alapítvány pénzügyi forma, amelyet a kormány kezdeményezett, de kuratóriumában minden parlamenti pártnak ott vannak a képviselői. Ez garantálja a függetlenségét. Az ala­pítvány tevékenységi formája tudomá­nyos intézetek fenntartása. Tehát nem úgy működik, mint az ismert alapítvá­nyok többsége, amelyek pályázatok támogatásával foglalkoznak. Jelentős demokratikus újítás, hogy a magyar kormány államigazgatási szerkezeté­ben a határontúli magyarokkal kor­mányhivatal foglalkozik és egy másik hivatal a magyarországi kisebbségek­kel. A tudományos kutatás viszont egy egészen más terület. Ennek a napi politikától függetlennek kell lennie. A kormányzat számára fontos, hogy a határontúli kisebbségek, a közép­európai térség, a nemzetközi politikai kérdések kutatásával foglalkozó új tu­dományos műhelyek jöjjenek létre. Az alapítványi forma egy sokkal moder­nebb és független intézményrendszer létrehozását teszi lehetővé. A Teleki László Alapítványt a múlt századi poli­tikusról neveztük el, arról a személyi­ségről, aki jó kapcsolatokat tudott kié­píteni Párizsban a cseh liberálisokkal és a lengyel emigráció vezetőivel, mi­vel rendkívüli fontosságot tulajdonított a közép-európai népek megegyezésé­nek és együttműködésének. • Hány intézetet működtet az alapítvány?- Hármat; a Külügyi Intézetet, a Közép-európai Intézetet, valamint a dokumentációs tárat és a könyvtárt. • Konkrétan mivel foglalkozik az ön által vezetett Közép-európai In­tézet?- Intézetünk egy nemzetközi folya­mathoz kapcsolódik. Mind a szomszé­dos országokban, mind Nyugaton megnőtt a térségünk iránti érdeklődés. Sorra alakulnak a miénkhez hasonló intézetek. így például Prágában, a len­gyelországi Lublinban, nemrég az uk­rajnai Lembertben. Tudjuk, hogy szá-Azt hiszem, megérne egy szociál­pszichológiai tanulmányt a ,,kisebbsé­gi fül“, a nem a többségi nemzethez tartozók hallószervének csodálatos érzékenysége. Nincs az a kifinomult hallású karmester, aki gyorsabban észrevenné zenekarában a fals han­got, mint a kisebbségi a nemzetiségé­re vonatkozó, bármilyen előjelű meg­jegyzést. A fül után ilyenkor a szem lép akcióba, harmonikus unisonóban a nyakizmokkal. A kisebbségi felnéz, a megjegyzést tevőt keresve tekinteté­vel, miközben alig mozdíjta fejét, hogy ne legyen feltűnő. A kisebbségi nem­csak az ilyen pantomimmutatványok­nak nagymestere, hanem a gyorsolva­sásnak is, anélkül, hogy gyorsolvasó tanfolyamra járt volna. Nála gyorsab­ban senki sem tudja felfedezni a több­ség nyelvén írt újságok betűrengete­gében a nemzetét, nemzetiségét sértő cikkeket. Ráadásul mazochista is. Tudja, hogy nem érdemes elolvasni az ilyen irományokat, mert felmegy a vér­nyomása, ha gyengébb idegzetű, megfájdul a feje, mégis ég a vágytól, hogy elolvassa. Különös módon a ki­sebbségi optimista is. Ha rábukkan egy olyan cikkre, amely ritka hollóként pozitív hangú vagy legalábbis objek­tív, repes az örömtől, végighordozza ismerősei körében, mint ősei a véres kardot, és örökre megjegyzi a cikkíró nevét. Mint én Tibor Baránekét a Ve­­cerník február 19-i számában megje­lent cikkéért. Pedig a dolog nem kez­dődött valami bíztatóan. A cím ugyan­is így szólt; ,,A szlovákok nagy barátja, akit fél évszázadig eltitkoltak előlünk“. Mellette Pázmány Péter képe. Az első mos nyugati egyetemen térségünk komplex kutatásával foglalkozó inté­zet dolgoz ki tudományos tervezeteket. Intézetünk részben folytatja az egykori Magyarságtudományi Intézet munká­ját. A korábbi kutatás kiegészült a nemzetiségi kisebbségek tipológiá­jának feltárásával, hiszen nemcsak magyar kisebbségek léteznek. Azt le­het mondani, hogy Lengyelországtól a délszláv köztársaságokig és Romá­niáig nagyon jelentős kisebbségek él­nek. Ez térségünk olyan központi problémája, amelyet helytelen lenne leegyszerűsíteni a magyar kérdésre. Mi tehát nem direkt politikai munkát végzünk, hanem csak a helyzet hátte­rét világítjuk meg a szociológia és a társadalomföldrajz segítségével. A közép-európai nemzeti mítoszok je­lentik azt a további kérdéskört, amely­­lyel foglalkozni szeretnénk. Erről na­gyon keveset tudunk mi is, a nyugati világ is. Csak akkor tudunk eredmé­nyesen bekapcsolódni a nemzetközi tudományos életbe, ha olyan témákat vizsgálunk, amelyek ismeretlenek. Feltétlenül foglalkozni szeretnénk egyes szomszédos országok és Ma­gyarország polgárainak egymásról al­kotott képével. Remélem, hamar el­kezdődhet ez a fontos munka, amelyet eddig mindenütt nagy érdeklődéssel fogadtak azokban a körökben, ahol felvetettem a magyar­szlovák közvéleménykutatás tervét. Szlovákia új államszomszédja Ma­gyarországnak, és azt hiszem, mind­két fél számára fontos megtudni, hogy milyen ismeretek vannak az emberek fejében a másik országról és lakóiról. Külön kutatási területünk a határ­menti multietnikus térségek komplex vizsgálata, ahol a szociológia és a tár­sadalomföldrajz kerül előtérbe. Kuta­tóink hármashatárokat vizsgálnak, magyar-szlovén-osztrák, magyar­­szlovák-osztrák és magyar-ukrán-ro­­mán közegeket. Egy kört vontunk, amelyen belül harminc település van. Kíváncsiak vagyunk, hogy a kommu­nizmus pusztító évtizedei után, amikor ezeket a határvidékeket sok esetben tudatosan halálra ítélték, mi maradt meg, milyen lehetőségek rejlenek ezekben a területekben. További kuta­tandó területünk a migráció. A lakos­ságcserék, a kitelepítések tanulságai­nak vizsgálata. A kivándorlás is ide reakcióm az volt, hogy felhorkantam (tipikus kisebbségiként ugyanis rop­pant gyanakvó vagyok és könnyen elragadtatom magam): „Nofene, hát már Pázrmányt is mi titkoltuk el!?“ De nyomban megnyugodtam, ahogy elol­vastam a cikk bevezetését: „Az utóbbi időben, főleg annak kap­csán, hogy megnyílt a nagyszombati egyetem és újra felfedezzük nemze­tünk történelmi személyiségeit..aki­ket a „tudományok tudományának“ korifeusai és azok csatlósai tenden­ciózusan elferdítettek vagy elhallgat­tak előlünk, meglehetősen gyakran ta­lálkozunk az első nagyszombati egye­tem alapítójának, Pázmány Péter esz­tergomi érseknek nevével. Főleg a fia­talabb nemzedék - beleértve az újságírókat is - árul el e „nagy törté­nelmi személyiség“ - ahogy Páz­mányt Stefan Krcméry értékelte - ese­tében jelentős faktográfiai hiányossá­gokat. Vannak, akik szlováknak tart­ják, sőt, nagyszombati születésűnek. Az Adam Sangala c. ismert tévésoro­zat színészei „Pázmányinak“ ejtették a nevét, ami úgyszintén helytelen. Persze, a könyvtárainkban végzett köz­ismert kommunista tisztogatásokat és azt követően, hogy fél évszázadon át még csak a nevét is tilos volt kiejteni, mindezen nem csodálkozha­tunk. Tehát: ki volt Pázmány Péter?“ Baránek a továbbiakban részlete­sen bemutatja és méltatja a katolikus restauráció jeles bajnokát, kiemelve, hogy ő, aki megszervezte az újjászü­lető magyar katolikus egyházat és az általa 1635-ben alapított egyetemmel tartozik, beleértve a Nyugatra mene­külés hullámait Magyarországról, de az ideérkezőkét is, hiszen a Magyar Köztársaság legújabban menekülteket befogadó ország lett. • A felsorolt kutatások zöme a mához kapcsolódik...- Annak ellenére, hogy a XX. szá­zadra összpontosítjuk figyelmünket, nem mondunk le a történeti kérdések vizsgálatáról sem; a történelmi Ma­gyarország, nevezetesen Budapest multikulturális hagyományairól szeret­nénk kutatást indítani. A nemzetközi köztudat számontartja, hogy Bécs mi­lyen sokféle kulturális hatást fogadott magába. Több nemzetnek, különösen a szlávoknak és a magyaroknak volt kulturális központja a múlt században és századunk elején. Ezzel ellentét­ben Budapestről ez nem köztudott. Pedig ebben a városban alakult ki részben az a politikai és kulturális elit, amely dominált a két háború között a szomszédos országokban. Buda­pesten volt képviselő az egyik legje­lentősebb szlovák politikus, Milan Hodza. Itt jártak sokan iskolába, egye­temre. Itt jelent meg a Prúdy című fontos folyóirat, és a példákat még hosszan sorolhatnám. Azt hiszem, a világkiállításra is előre nézünk, ha Budapest valamikori multikulturális vi­lágát bemutatjuk, mindazon népeket, amelyek képviselői ebben a nagy kö­zép-európai metropolisban éltek együtt. • Hány munkatárs végzi ezt a szép munkát?- Húsz főre terveztük az intézet dolgozóinak létszámát, de ez még nincs feltöltve. Ez 14-15 kutatót és öt kapcsolódó személyt jelent. • Sikerült kapcsolatot teremteni hasonló külföldi intézetekkel?- Nagyon sok külföldi intézettel és egyetemmel állunk kapcsolatban, sok tudományos konferencián is részt vet­tünk már tavaly óta. Kapcsolatot tar­tunk osztrák intézetekkel, a ljubjanai Kisebbségkutató Intézettel és különö­sen jó személyi kapcsolataink vannak a kassai Társadalomtudományi Inté­zettel. Az említett magyar-szlovák közvéleménykutatást velük együttmű­ködve szeretnénk elvégezni. Tavaly Lublinban megalakult a Kelet-közép­­európai Intézetek Hálózata. Február közepén Budapesten volt ezek veze­tőinek munkamegbeszélése. Elsősor­ban a szomszédos országokban mű­ködő hasonló protilú intézetekkel sze­retnénk kapcsolatainkat elmélyíteni. BALASSA ZOLTÁN a magyar kultúrát, s az irodalmi barokk stílus legnagyobb magyar nyelvű kép­viselője volt, nem feledkezett meg a nem magyar anyanyelvűekről sem; a nagyszombati egyetemen az ő ren­delkezésére szlovák papokat is nevel­tek, hogy a szlovák hívek anyanyelvű­kén hallgathassák az istentisztelete­ket. A Pázmány alapította egyetem­nek volt növendéke a szlovák Samuel Timon jezsuita páter, neves történet­író, akinek szellemi kisugárzása a szlovák irodalmi nyelv alapjait lerakó Bernolákra is nagy hatással volt. Csak örülni lehet Tibor Baránek cik­kének, s reménykedni abban, hogy egyszer majd akad egy román újság­író is, aki ismerteti az első román tanintézet történetét, a Lorántffy Zsu­zsanna által 1657-ben alapított foga­­rasi papneveldét, amelyet aztán Apafi Mihály erdélyi fejedelem olyan nagyvonalúan támogatott. Ugyanaz az Apafi, aki 1667-ben a fehérvári görög monostorban román nyomdát és román iskolát állíttatott. Érdemes róla írni, mert témának is kuriozitás: egy 17. századi magyar főpap és egy ugyanakkor élt erdélyi fejedelem rájött arra, hogy a kisebbségnek is joga van az anyanyelvű felsőoktatásra és bőke­zűen támogatta a más nyelvű értelmi­ség kiművelésére szolgáló intézete­ket. Lorántffy Zsuzsannáról már nem is szólva, aki nő létére jött rá ugyanar­ra, abban a korban, amikor a nők neve még Pázmánynál is csak ,,asszonyi állat“ volt. VOJTEK KATALIN Az UNION részvénytársaság létre­jöttét a Külföldi Biztosítási Üzemnek a Szlovák Állami Biztosítótól 1991.11. 1-jén történő különválása következté­ben keletkezett ISTOTA önálló állami vállalat megszületése előzte meg, amely azonban nem volt hosszú életű.. Mivel azonnal be kellett nyújtani ennek az állami vállalatnak a privatizációs tervezetét, már 1992. 5. 1-én az UNION biztosítási részvénytársaságot jegyezték be a kereskedelmi jegyzék­be. A társaság munkája elsősorban a külkereskedelmi tevékenységre és egyáltalán a külföldi utazások biztosí­tására irányul. A hazai piacon belül külföldi tapasztalatok érvényesítésé­vel az európai színvonalat szeretnék nyújtani ügyfeleiknek. Ez ideig a külföldre utazó állampol­gárok érthető okokból csupán szemé­lyes tulajdonuk, poggyászuk és gép­kocsijuk biztosítása iránt érdeklődtek. A biztosítási rendszer változása újabb kockázatot jelent, ami abban rejlik, hogy a külföldi kezelés költségeit már nem az állam fedezi, s a nemzeti biztosító is csupán olyan mértékben teszi ezt meg, amennyit az illető a bi­zonyos kezelésért itthon fizetne. A ha­zai és külföldi kezelési árak előzetes összehasonlítása alapján elmondhat­juk, hogy a költségek közel 90 száza­lékát az állampolgárnak kell térítenie. Külföldi kezelési költségek gyanánt eddig már fizettünk néhány infarktu­sos, vakbélműtétes, autóbalesetet szenvedett beteg kórházi ápolásáért, kificamodott testrészek, törések, gyo­­morbántalmak, fogfájások kezelésé­ért, a megfázásokról már nem is be­szélve. A sajtóból ismert annak a pol­­gárnek az esete, akinek 18 órai kórhá­zi kezelésért 36 ezer koronát kellene fizetnie. A biztosító a hazai kezeltetési díjat alapul véve 15 napi kórházi keze­lésért fizet neki 335 koronát, tehát a valós összeg ennek több mint száz­szorosa. Más példát is említhetünk: egy spanyolországi kirándulás során egy turista hölgy megcsúszott, és olyan szerencsétlenül elesett, hogy megsértette gerincét. Öthónapos kór­házi kezelést követően fekvő helyzet­ben, helikopterrel hazájába szállítot­ták. Az összköltségek 248 ezer koro­nát tettek ki. Hála a megkötött biztosí­tásnak, a költségeket az UNION bizto­sító fedezte, ráadásul a hozzátartozó­kat sem terhelték az elszállítás költsé­gei, mert azt külföldi partnerünk, a CO­­RIS cég biztosította. Az utazási iroda által szervezett kirándulás résztvevőit biztosítjuk a kü­lönböző kockázatokkal szemben, ha pl. elmarad az utazás, elvesz a pogy­­gyász, de biztosításunkba beletartozik a balesetbiztosítás is. Tudatosítani kell azonban, hogy a balesetbiztosítás nem fedezi a külföldi kivizsgálási, illet­ve a kórházi kezelési költségeket. Ezeket a kiadásokat, beleértve, a be­teg kórházba történő szállítását, a ren­delői kezelést, az előírt gyógyszerek árának térítését, valamint a beteg ha­zájába történő visszaszállítását, csu­pán az említett külföldi kezeltetési költ­ségek biztosítása fedezi. Ez nagyon fontos tudnivaló. Kockázatos dolog külföldre utazó részéről a kezeltetési költségek biztosításának meg nem kö­tése. Ezért azt javasoljuk a társasuta­zások résztvevőinek, érdeklődjék meg, vajon a kirándulás árában benne foglaltatik-e az említett biztosítás, és ha nem, tegyék meg a szükséges intézkedéseket. Némely utazási irodá­ban már megköthető ez a fajta bizto­sítás. Az utazási iroda a társasutazás résztvevőjének olyan kedvezményt nyújt, amelyre az egyéni turista vagy az, aki egyénileg köt biztosítást, nem jogosult. Abban az esetben, ha az utazási iroda kötelezi magát vala­mennyi kirándulás résztvevőjének, il­letve valamennyi út biztosítására, bal­eset és megbetegedés esetében, amelyek következményeképpen az utazó kórházi ápolásra szorul, térítés­képpen egy éven belül ugyanolyan összegben egy pótutazásra jogosult. A külföldi kezeléssel járó költségek térítésének módja rendkívül egyszerű. A mi állampolgárunk bármikor kapcso­latba léphet a CORIS cég dolgozóival külföldi tartózkodása idején a biztosí­tási lapon található telefonszámon (24 órás szolgálat van). A cég képviselete valamennyi európai és némely Euró­pán túli országban is jelen van. Ha a kapcsolatfelvételt a beteg egészségi állapota nem teszi lehetővé, akkor ezt az egészségügyi létesítmény dolgozói teszik meg helyette, miután a beteg a biztosításával igazolta magát. Állam­polgárunk semmit sem térít készpénz­ben, valamennyi kiadását a cég fede­zi, majd az összeget kiszámlázza ne­künk. Megtörténhet, hogy némely gyógyszertárakban kérik majd a gyógyszerek árának teljes összegű térítését, ezt az összeget postafordul­tával kifizetjük az állampolgárnak. Ez a biztosítási rendszer mindenkire ér­vényes. A külföldi üdülési beutalók vásárlá­sakor ajánljuk, hogy az érintettek ér­deklődjenek, vajon a kirándulás ára tartalmazza-e ezt a biztosítást. Általá­ban igen, de vannak bizonyos korláto­zások vagy részvételi illeték, amelyet a kirándulónak kell kifizetnie. A csehországi kirándulások szintén külföldieknek számítanak. Sajnos, utazóink tapasztalatai mások, mint amilyenek az egészségügyi gondos­kodásról aláírt egyezségek következ­tében várhatóak lennének... Nem va­gyunk kompetensek egyértelmű állást foglalni ebben az ügyben. Egy valamit viszont érvényesíteni kellene: mind Csehországban, mind Szlovákiában ma még egyformák az ápolási költsé­gek, így a Nemzeti Biztosító törvénye értelmében gyakorlatilag a polgárok a teljes összegre jogosultak. Különbségek a biztosítási összeg nagyságában csak a 70 éven aluli, illetve felüli személyek esetében van­nak, valamint akkor, ha egy egész család utazik. Ez esetben a biztosítást csak három személyre kell befizetni, mivel a többiek ingyenes biztosításra jogosultak. Mindezt legjobb példán szemléltet­ni. Az egyik csoportba azok a kirándu­lók, gyakorlati oktatáson résztvevő diákok, szolgálati útra kiküldött dolgo­zók tartoznak, akik külföldi tartózkodá­suk idején nem végeznek majd fizikai tevékenységet. A külföldi szolgálati útra kiküldött dolgozók nem kötelesek megkötni a biztosítást, ám a munkáltató köteles vállalni az esetleges baleset következ­ményeképpen az alkalmazott kezelte­tési költségeit. A szervezetek és magánvállalkozók esetében megrendelhető és egyúttal kedvezményesebb is a hosszabb idő­szakra megkötött biztosítás, hiszen ezáltal nem lesz szükség minden egyes út előtt felkeresni a biztosítót. Nem teszünk különbséget a biztosí­tott személyében a munkáltató által kiküldött, vagy a saját elhatározásából külföldön munkát vállaló egyén között. Különbség csupán a munka jellegé­ben van, amelyet a biztosított személy végezni fog. Ha fizikai munkáról van szó (építkezési munkák vagy egyéb fizikai megterheléssel járó munkatevé­kenység^ nagyobb a kockázat, és ma­gasabb a biztosítási összeg is. Irodánk Pozsonyban, a Tolsztoj utca 7. szám alatt található, de a biz­tosításnak ezt a fajtáját az Általános Hitelbank és a Szlovák Állami Taka­rékpénztár kirendeletségeiben is megköthetik. A Cedok utazási iroda és a Szlovák Mezőgazdasági Bank kirendeltségeihez 1993. 3. 15-től fordulhatnak. Amint azt már említet­tük, némely utazási irodában is megköthető ez a fajta biztosítás, mielőtt útnak indulnának. Letűnt századok furcsaságai Biztonságosan az UNION-nal

Next

/
Thumbnails
Contents