Szabad Újság, 1993. február (3. évfolyam, 25-48. szám)
1993-02-27 / 48. szám
6 Szabad ÓSÁG Gazda szerviz 1993. február 27. A gyümölcsfák és a díszfák oltásáról A fák oltását elkezdhetjük, amint a rügyek pattanása várható. Ekkor a fákban már megindult a nedvkeringés, így a behelyezett oltóvesszőhöz már eljutnak az életet adó nedvek, tehát megindulhat a kambiumképződés és az összeforradás. A tavaszi oltáshoz már télen megszedett, helyesen tárolt oltóvesszőt használjunk. A jó minőségű oltóvesszőn a rügyek teljes nyugalomban vannak, a vessző kérge sima, a megújított vágási felületen a kéreg háncsrétege zöldes színű. Ha a kéreg ráncos, de nem kiszáradt, akkor újítsuk meg a vágási felületet, • a. sima párosítás b. nyelves párosítás c. a nyelves párosítás előkészítése és 2—3 napra tegyük a vesszőket nyirkos főidbe, sekélyen elfektetve. Ha a vesszők héja kisimul, úgy alkalmassá váltak az oltásra. Oltásra csak a vessző hajtásrúgyekkel berakott részét használjuk, amely a vessző közepén található. Az előkészített oltóvessző 2—3 rügy hosszúságú legyen. A legalsó rügy az alanytői nézve mindig kifelé le- Kora tavasszal, amíg az alany a héját nem adja fel, nem válik el a fatesttől, vágott vagy hasftékoltást alkalmazzunk. Amint a nedvkeringés tökéletessé válik, az alany könnyen feladja a héját, ekkor inkább a héj alá történő oltást alkalmazzuk. Tapasztalataim alapján, ha a héj alá történő oltáshoz kifogástalan minőségű oltóvesszőt használunk, biztosabb az oltás eredése. Két egyforma vastagságú növényi rész párosítással oltható. Az alanyt az oltás helyén egyetlen ferde irányú vágással elmetsszük. A metszlap kb. háromszor akkora legyen, mint az alany vastagsága. Ugyanígy készítjük el az oltóvesszőt is. Ennél az oltási módnál nagyon fontos, hogy a két metszési felület tökéletesen egymásra illeszkedjen, és ne mozduljon el a kötözéskor sem. Nem könnyű ezt elérni, ezért javaslom, hogy előzőleg gyakoroljuk levágott vesszőkkel. A javított párosítást nyelves párosításnak nevezzük, amely során a metszlapot a felső harmadánál kissé bevágjuk, így az alanyon és az oltóvesszőn is nyelvek keletkeznek, melyeket aztán egymásba tolunk. A nyelvek megszorulnak, így az oltás sokkal stabilabb, feszesebb. A párosítás az egyik legnehezebb oltásmód. Sok türelmet és kézügyességet igényel, de ha sikerül tökéletesen megcsinálni, az alany és az oltóvessző legbiztosabb és legtökéletesebb összeforradását, egyesülését eredményezi. A párosítással oltott fák az oltás helyén nem szoktak kitörni idősebb korukban sem. Gyakran alkalmazott oltásmód a hasftékoltás vagy ékoltás. Ezzel az oltásmóddal a vastag alanyokat, esetleg ágakat oltjuk. Az alanyt a kívánt magasságban fűrésszel — kissé ferdén — levágjuk és éles késsel simára faragjuk. Azután az alanyt a metszlap alatt 5 ujjnyi erős zsineggel vagy összeforrt rongydarabbal szorosan átkötjük, majd egy erős késsel középtájon keresztúlhasítjuk. A hasadás 4—5 cm mély legyen, ezt a mélységet az előzőleg alkalmazott átkötés biztosítja A hasítékba éket tolunk, amely lehet fa- vagy vasék is. Ezután elkészítjük az oltóvesszőt, mégpedig úgy, hogy a legalsó rügynek kinézett résznél a vesszőt ék alakra formáljuk. Az ék hossza a vessző vastagságának 3—4 szerese legyen. Ezután az oltóaz oltóvessző héja és az alany kéreg alatti élő része (az osztódó szövet) érintkezzen. Mivel az alany vastagabb kérgű, az oltóvessző 1—2 mmrel beljebb kerül a kéreg mögé. Amint az oltóvesszőt pontosan elhelyeztük, a hasítékból óvatosan kihúzzuk az éket, mire az alany ósszeszorul, és az oltóvesszőt szorosan beszorítja. Az alany vastagságától függően két rrt Márciusi teendők A nappalok hosszabbodása, az enyhülés következtében a külterjesen tartott tyúkok Is ontani kezdik a tojást. A piaci árak alakulásától függ, hogy a tavaly ősz óta termelő tojóhibrideket meddig célszerű tartani, mikor jobb selejtezni. Húsvót előtt általában nem. Ha olcsó a tojás, a fölöslegből „soktojásos” száraztésztát vagy néhány üveg tojáslikőrt érdemes készíteni. Az előrehaladottan vemhes tehenekkel, ló- és szamárkancákkal bánjunk kíméletesen, csak egészséges, tiszta, sem hashajtó, sem dugftó takarmányt nem kaphatnak. Ha nehéz ellésre számítunk, tudjuk meg: hol, mika érhető el az állatorvos. Határozzunk a jerkebárányok és kecskék sorsa felől: jó áron, húsvét előtt érdemes-e eladni, vagy Inkább állománygyarapításra meghagyni őket. A kacsák is tojnak már, kényes tojásaikat óvjuk az ütődéstől, rázódástól, s ha pézsmakacsa, pulyka vagy nagy testű tyúk kálik meg — s nincs kis keltetőgépünk —, ültessük Őket kacsatojásokra A kocát nem tartók, de télen hízót vágni akarók tájékozódhatnak ismerősöknél, állatvásárokban a választottmalac-kínálat felől, az árakról. A malac, a kecske és a juh nem szereti a magányt, ha veszünk, legalább kettőt, testvéreket válasszunk. Az ősztől tavaszig istállóban tartott jószág már nagyon kívánja a szabadban való mozgást, a napon tartózkodást: etessünk, Itassunk a szabadban, karámban. Tervezzük meg, milyen takarmányt lenne célszerű és lehetséges termelni. Kisebb területen — akár csak a kertben — a minden állatfajjal apróbb-nagyobb adagokban etethető lucernát érdemes telepíteni, hogy mindig kéznél legyen. A nagyobb földdarabon hagyományos módon vetett, majd góróban szárított kukorica nemcsak kiváló minőségű takarmányt ad, köztes növények — bab, tök, takarmányrépa — termesztését is lehetővé teszi. Szerezzük be a szükséges magvakat. A szálastakarmányokat fogyasztó jószágok tartóinak érdemes bérelhető vagy részes kaszálnivaló után nézniük. Ha a legeltetés módja még rendezetlen volna, gyors intézkedésre van szükség. vesszőt is a hasítékba tehetünk. Hogy a hasítékba ne folyjon be az oltóviasz, még mielőtt az oltást bekötöznénk és bekennénk, a hasítékot be kell takarni egy kis forgáccsal vagy fakéreggel. A hasítékolás elfogadhatóbb formája a javított hasítékoltás, amely során nem hasítjuk kétfelé az alany törzsét, hanem csak éles késsel kissé ferdén, akkora vágást alakítunk, amelybe az elkészített oltóvessző éppen belefér. A vágás vagy hasítás nem az alany közepe felé irányul, hanem ferdén, ezzel elérhető, hogy az alanyon nem marad feleslegesen nyitott seb. Egy alanyra ezzel a módszerrel is több oltóvessző helyezhető el. Leggyakrabban a fák oltásakor alkalmazzák. A csúcsrügyes hasítékolást a tűlevelű fák oltásakor használjuk. A széthasított csúcsrúgybe a lomblevelű fákkal ellentétben csúcsrügyes oltóvesszőt kell elhelyezni. Amennyiben hasítékolásra még nem elég vastag az alany, akkor a „lapozás” oltásmódot alkalmazzuk. Az oltóvesszőt úgy készítjük el, mint a párosító oltáskor. Az alanyt a kívánt helyen kissé ferdén levágjuk, és simára faragjuk. A magasabb oldalán azután a kérget hosszában lemetsszük, úgy, h.ogy egy kis részt a fatestből is eltávolítunk. Ezt a vágást már úgy kell méretezni, hogy az alany kambiumrésze hosszában és szélességében is megfeleljen az oltóvessző metszési mód azonban nagy gyakorlatot igényel, ezért alkalmazhatunk egyszerűbb, de eredményesebb módszert, mégpedig a táskás lapozást. A táskás keskenyebb vályút készítünk, és fokozatosan alakítjuk ki a szükséges méretet, az előkészített oltóvesszőt a vályúba próbálgatva. A beillesztés után az oltóvessző metszlapjának (sebének) felső széle az alany felett kilátszik, ez azonban nem baj. A nyílt sebeket oltóviasszal kenjük be. Az oltást szorosan kell bekötni, ügyelve, hogy el ne csússzanak az összeilleszb. nyerges oldallapozás c. nyelves oldallapozás d. héj alá történő oltás lapozásnál az alanyon a metszlap kialakításakor alul a kérget nem távolijuk teljesen el, hanem úgy alakítjuk, hogy az oltóvessző legalsó, legvékonyabb végét a kéreg alá tolhassuk. Ennek érdekében az oltóvessző alsó, alakított végét kis ékformára metszszük. Az összeillesztéskor természetesen érintkezniük kell az osztódó • a. a vessző előkészítése - oldalnézet b. a nyergek kialakítása c. a hasíték előkészítése d. a javított hasíték előkészítése felületének. Ezért jobb, ha először az oltóvesszőt készítjük el, majd kisebb vágást ejtve az alanyon, annak metszési felületét fokozatosan a kívánt méretre alakítjuk. Az összeillesztés során így is nehézségeink lesznek, mivel mindkét metszési felület sima. Könnyebb az összeillesztés a nyerges lapozásnál, amikor az oltóvessző metszési lapjának felső részén nyerget készítünk oly módon, ahogy azt a nyerges hasítékolásnál leírtam. Ismeretes a nyelves lapozás is, amikor az alany és az oltóvessző metszlapját bemetsszük olyanformán, mint például a nyelves párosításnál. Ez az oltásszöveteknek, a kambiumnak. Vastag gallyak és vastag alanyok oltásakor alkalmazzuk a kecskeláb vagy őzláb oltást. Az oltóvesszőt két metszéssel ék alakra vágjuk, úgy, hogy a metszési lap nem párhuzamos, hanem hátul összeér. így egy háromszögű éket alakítunk ki, melynek hossza háromszor akkora, mint az oltóvessző vastagsága. Igen éles késsel kell dolgozni, mivel vágni kell a vessző belét is, amit nem szabad elroncsolni. Amint az oltóvesszőt elkészítettük, az alanyon is elkészítjük az éknek megfelelő méretű vályút. Itt szintén úgy kell eljárni, hogy először tett felületek. A növények növekedése és az erősebb nedvkeringés megindulása után, amikor a fák héja már könnyen elválik a fatesttől (feladja a héját), alkalmazhatjuk a héja alá történő oltást. Ez az oltásmód könnyebb és biztosabb is az előzőnél, de csak abban az esetben, ha a felhasznált oltóvesszők teljes nyugalomban vannak, vagyis még a tél folyamán megszedtük és helyesen tároltuk azokat A héj alá történő oltás kb. április elsejétől egészen május végéig végezhető. Ennél a módszernél az oltóvessző egy része az alany héja alá kerül, így nemcsak a metszlap forradása van biztosítva, hanem az alany héja alá került kéregrész is összeforr. Ennek érdekében azonban az oltóvessző héj alá került részéről egészen a kambiumszövetig le kell hántani a kéregrészt. Ez a művelet a jó minőségű vesszőnél nem szokott nehézséget okozni. A héj alá történő oltás során az alanynak vastagabbnak kell lennie, hogy a vékonyabb oltóvesszőt a héj alá lehessen tolni. Az alanyt a kívánt helyen kissé ferdén elvágjuk, felső részén így könnyebben felnyitható a héja Az oltóvesszőt hasonlóan készítjük el, mint a sima párosításnál, csak a héját a szükséges helyen lehántjuk, egészen a kambiumrétegig. Ha az alany héját kissé megnyomkodjuk azon a helyen, ahol az oltóvesszőt el akarjuk helyezni a vesszőt könnyebben a héj alá tolhatjuk. Az oltóvesszőt nem túl nagy erővel, óvatosan toljuk az alany kérge alá. Előfordulhat, hogy az alany héja a nyomás következtében felreped, ez azonban nem baj. Ezután az oltást bekötözzük, úgy, hogy a kötözőanyag takarja az érintett felületeket, bekenni nem szükséges. A nyerges héj alá történő oltás során az oltóvesszőt ugyanúgy készítjük el, mint a nyerges lapozásnál. Balázs Ferenc OBJEDNAVKA DENNIKA Szabad ÚJSÁG (Objednávky prijfma poSta a dorufovatef.) Evidenfné físlo prrdplatlUTa — platiUTa sústredného inkasa: Szabad ÚJSÁG Poéel objednanych vytlafkov Zaéatie dodávky denníka Katalógové éíslo (vyplrtuje PNS) Predplatené v^tlaíky dodajte na adresu: Menő a priezvisko (názov organizácie):.....................................................................ulica: i. domu:...................poschodie:.................i.bytu:........... dodáv. poSla: Platca predplatného (vyplfíuje len organizácia): Oznaíenie (úplny názov):............................................................................. Adresa:...................................................................................dodáv. poSta: Objednávku vybavuje (íitatefne priezvisko):..................................................................... telefón:....................... Názov a sídlo pertainého lista......................................................................................................................................... Císlo úétu:..................................... Dátum: Podpis predplatitefa (odtlaőok peíiatky):
