Szabad Újság, 1993. február (3. évfolyam, 25-48. szám)

1993-02-26 / 47. szám

Mezőgazdaság szabad ÚJSÁG 5 1993. február 26. Ki tud itt igazságot tenni? Tartozik és követel A három községet egyesítő gesztetei szövetkezet tavalyelőtt három részre szakadt. Szakadt, mert szakították. A dolgozók úgy látták jónak, ha ezen­túl minden falu a maga útját járja. Számba vették a közös vagyont, pontosabban százalékban fejezték ki a községek részesedését: Gesz-Nagy Jenő, a détéri szövetkezet üzemgazdásza tétének 35 százalék jutott, Jeszté­­nek kevés híján 19, a legtöbb^ majd­nem 46 százalék, Détérnek maradt. Ilyen arányban részesedtek volna a falvak a közös vagyonból, ha koráb­ban nem dönt másképpen a vagyon­elosztó bizottság. Úgy határoztak, hogy a mezőgazdasági gépeket nem a kiszámított százalékérték szerint osztják szét, hanem humánusan. Jus­son minden faluba traktor, betakarító­gép, földműveléshez eszközök is, hogy az új szövetkezetek önállóan gazdálkodhassanak. Az amúgy is sze­rény vállalkozás után legalább vásá­rolni ne kelljen. A gondolat természe­tesen támogatásra talált. Csakhát va­lamivel nem számolt a vagyonelosztó bizottság. Nevezetesen azzal, hogy az alkun valaki veszíteni fog. Ez csak a gépek fizikai elosztásánál derült ki, amikor a falvak képviselői összevesz­tek. Az idestova másfél évig tartó vita végül tavaly ősszel egy szerződéskö­téssel zárult le. Hiába, akármilyen igaz­ságosan is történik az osztozkodás, utána mindenki vesztesnek érzi ma­gát. így van ezzel Détér is.- A meghatározott százalék alap­ján nekünk járt volna a legtöbb mező­­gazdasági gép - tájékoztatott Nagy Jenő, a Détéri Mezőgazdasági Szö­vetkezet üzemgazdásza. Hogy a má­sik két szövetkezetnek is hiánytalan legyen a gépparkja, átengedtük nekik a reánk eső gépek egy részét. Ezért Gesztete az osztozkodás után öt és fél millióval. Jeszte pedig közel másfél millió koronával maradt adósunk. Az épületek elosztása sem volt'számunk­ra a legszerencsésebb, olyan geszte­tei épületeket is kaptunk, mint pl. a volt központi irodaház, a gyümölcsfeldol­gozó, két hatlakásos szövetkezeti ház, a K-320-as tehénistállo fele, amelyek nem jövedelmeznek. A gesztetei tele­pen lévő transzformátor is nekünk ju­tott, mi fizetjük a gesztetei istállókban fogyasztott villanyáramot, amit a gesz­tetei szövetkezet aztán természetesen kiegyenlít a számlánkon. Détér nagyon rossz termelési fel­tételek között gazdálkodik, az 1349 hektár mezőgazdasági területből csu­pán 329 hektára szántó. De még ez sem jelenti azt, hogy ennyi a síkterü­let, mert a meredek hegyoldalakat is szántják. Tavaly 120 hektár mező­­gazdasági területet - negyven hek­tár szántót - mértek ki a magánvál­lalkozóknak, a transzformáció után újabb 90 hektárra mutatkozik igény. Az igénylők száma huszonkettő volt, de eddig ketten visszavonták kérelmü­ket. Húszán azonban követelik a va­gyonrészüket is vissza. Kérésük jo­gos, csak azt visszaadni (visszaadni?) nem is olyan egyszerű manapság. A szövetkezet vezetősége olyan ajánlatot tett a jövendőbeli gazdáknak, amelyben gépeket, állatokat, épülete­ket, részvényeket kínált fel. A gazdák­nak azonban megvoltak a saját igé­nyeik, ezek szerint egy traktort, egy vetőgépet, ekét, szóval minden talaj­művelő eszközből egy-egy darabot és egy kombájnt kértek. A szövetkezet vezetősége összevetette a kérést és a kínálatot, s csak fele részben teljesí­tette a jövendőbeli gazdák kérését. Ezt a változatot kapták aztán meg hivatalosan a vállalkozni vágyók, amit természetesen nem fogadtak el, és gyűlést hívtak össze. Sérelmezték a szövetkezet vezetőségének hoz­záállását a magántulajdon visszaadá­sához. Nevezetesen azt, hogy a veze­tőség tagjai egyoldalú párbeszédet folytatnak velük. A vagyonelosztásba nincs beleszólásuk. Megalázottnak ér­zik magukat, mert a szövetkezet veze­tősége azt adja nekik, ami a közösnek felesleges. A szövetkezet vezetősége írásban közölte a gazdajelöltekkel, hogy feb­ruár 15-ig kiadja a rájuk eső - a vagyonérték szerint járó - állato­kat. A teheneket beköthetik a geszte­tei K-320-as istállóba. Ezt az épületet kapták ugyanis a gazdák, ezenkívül megkapták a pálinkafőzdét és a volt központi irodaház épületét. A földet azonban csak ősszel méri ki nekik a szövetkezet vezetősége. Elhangzottak a panaszok, azt azon­ban senki sem tudta megmondani, hol találnak majd gondjaikra megoldást. A szövetkezet vezetősége állítólag le­zártnak tekinti az ügyet, „akinek nem tetszik, adja bíróságra!“ - alapon.- Ha megkapják, amit kérnek, ak­kor nekünk nem marad - folytatja a szövetkezet üzemgazdásza. - Ke­vés mezőgazdasági gépünk van. Nem azt adtuk, ami számunkra felesle­ges, azt ajánlottuk fel, amit nélkü­lözni tudunk. Kilencven állandó dol­gozónak adunk munkát, annyira nem vagyunk „gazdagok“, hogy új gépet vásároljunk. Ajánlottuk neki, hogy egyesüljenek, alakítsanak egy másik szövetkezetét és kapnának egy komp­lett gépparkot. De akkor részesülnek a tartozásainkból is... A szántóföldet csak az őszi betakarítás után mérjük ki, de a legelőt már tavasszal, hogy legyen hol legeltetniük és tudjanak kaszálni a tehéntartók, juhtartók. Tu­dom, hogy ez így nem felel meg a gaz­dálkodni szándékozóknak, de na­gyobb kedvezményt nem adhatunk. Ha adnánk, a mi termelésünk folyama­tossága kerülne veszélybe. Mi is a fennmaradásunkért küzdünk. FARKAS OTTÓ Leleményes vállalkozók A jó ötlet -A vállalkozók nem irigykednek egy­más sikereire, ha némi segítségnyúj­tás ellenében egy másik jól menő cég nyereségéből is részesedhetnek. A Galántai Baromfifeldolgozó Vállalat azon vállalkozások egyike, amelyek­nek nem nehéz üzleti partnereket ta­lálnia sem itthon, sem pedig a határo­kon túl. A Stupavai Állami Halgazda­ságból egykor kivált vállalat mára hu­szonöt millió koronáért Moroviő Fe­renc, Papp Tibor és Ladislav Polo­­ma galántai vállalkozók tulajdonává vált. A három vállalkozó közvetlen ela­dás útján, viszonylag könnyűszerrel hozzájutott a vállalathoz. Ám a meg­vételhez szükséges hitel megszerzé­sének idején a születendő kft, nem köthetett együttműködési szerződést sem a mezőgazdasági szövetkezetek­kel, állami gazdaságokkal, sem pedig a magánvállalkozókkal. Ennek az lett a következménye, hogy ötven dolgo­zójától búcsút kellett vennie. Miután valamennyi jogi kérdést ren­deztek, a vállalkozók hozzáláttak ter­veik megvalósításához. Korábban mindhárman az élelmiszer-feldolgo­zás, áruértékesítés területén vállal­koztak. Tudták, megkülönböztetett fi­gyelmet kell szentelniük a higiéniai előírásoknak, ha a gyomtól burjánzó udvarból parkolóteret, a kihasználat­lan térségeken élelmiszer-nagyraktárt akarnak építeni. A keltetőrészleg ugyancsak felújításra szorult, és a fel­dolgozórészleg korszerűsítése nélkül semmiképpen sem láthattak mun­kához. Dr. Tibor kandallal, a kft. új vezér­­igazgatójával tavaly ősszel még csak az elképzeléseikről beszélgettünk. Ek­kor azt az ígéretet kaptuk, hogy a kft. az elbocsátott ötven dolgozót hamaro­san visszaveszi.- Ez év január 27-től a munkaügyi hivatalban nyilvántartott ötven munka­­nélküli asszonyt vettünk fel. Sokan közülük ezelőtt is nálunk dolgoztak, ami számunkra nagyon előnyös volt, hiszen a tapasztalt, már betanult asz­­szonyoktól az újak is hamar elsajátí­tották a munka menetét. ígéretünket nem volt nehéz betartani, hiszen az ez évi termeléshez szerződésileg már az elmúlt évben közel hétezer tonna nyersanyagot biztosítottunk. Az új, univerzális gépsorokon évi 3200 tonna baromfi - napi 10-12 ezer darab - ke­rül feldolgozásra - tudjuk meg a vezér­­igazgatótól, aki azt is elmondja, hogy az ugyancsak tavaly folytatott magyar­­országi, illetve holland kereskedelmi tárgyalásaikat is siker koronázta.- A baromfifeldolgozóban csirkéket, tyúkokat, és pulykákat, valamint vízi­valutát ér! szárnyast dolgozunk fel és készítünk elő eladásra. A Győr-Moson-Sopron megyei vállalkozók jóvoltából kerül­tünk kapcsolatba a sárvári baromfifel­dolgozóval. Nekik köszönhetően van ma módunk a baromfiláb-tisztító üzembe helyezésével értékesíteni az eddig csupán hulladéknak tekintett baromfiaprólékot is. Kétkilós csoma­golásban, állatorvosi és higiéniai ellenőrzést követően juttatjuk el ter­mékeinket a hazai és külföldi piacra egyaránt. A nemrég még hulladéknak tekintett baromfilábért partnereinknek köszönhetően ma kilónként 0,4 már­kát kapunk - mondja Őandal úr, aki nemrég részt vett a magyarországi és I lazai vállalkozók Galántán megren­dezett munkatalálkozóján. Itt egy győri, saját farmmal rendelkező vállal­kozóval ismerkedett meg. A szomszé­dos országban élő, de ugyanazon nyelvet beszélő szakmabeli vállalkozó a jövőben talán a galántai baromfifel­dolgozó komoly üzleti partnerévé válik. A Galántai Baromfifeldolgozó Válla­lat tavaly élő baromfit vásárolt fel csehországi partnereitől. Ma már a vám­őrök - pontosabban a vámelőírások - megnehezítik a néhány hónappal ezelőtt még természetesen zajló ke­reskedelmi kapcsolatot. A kft. a pénz­ügyminisztériumtól adókedvezményt kért, de nem kapott. A baromfifeldol­gozó ugyanis nem tekinthető újonnan alakított létesítménynek, hiszen a ma­gánfeldolgozó közvetlen úton, eladás­sal vált az egykori állami vállalatból magánvállalkozássá. A három vállal­kozó mihamarabb szeretné visszafi­zetni a húszmilliós, kamatokkal fűsze­rezett hitelt. Ez cseppet sem lesz könnyű feladat, mivel sem új áru vá­sárlására, sem pedig műszaki beren­dezéseik megjavítására nem kapnak állami támogatást. A galántai vállalkozók ezért új bevé­teli források után néztek. Leleményes­ségük eredménye az élelmiszer-nagy­­raktár, valamint egy saját vállalati bolt megnyitása, ahol a vásárlók a meg­szokottnál 20-25 százalékkal olcsób­ban vásárolhatják a baromfit, illetve az élelmiszert. Már épülnek a gomba ter­mesztéséhez szükséges helyiségek, és a vállalkozók későbbi tervei között szerepel az az elgondolás is, hogy a vállalati bolt épületének felső szint­jén a kft. saját éttermet nyithasson. SZÁZ ILDIKÓ A gesztetei K-320-as tehénistálló. Ebbe beköthetik (?) tehenüket a magán­­vállalkozók Amióta elsődleges és sérthetetlen a tulajdonjog, nemcsak mi, halandók rétegeződünk fokozatosan jómódúakra és kevésbé tehetősekre, hanem a községek is. Lesznek közöttük szegényebbek és gazdagabbak, többek között attól függően, hogy a törvényadta tehe­tőségeket kihasználva mit kértek vissza, ami valaha a falué, illetve a helyi közösségeké volt. Számos falu újjáalakult közösségei már visszakapták az úrbéri erdőt, az egykori közösségi legelőt, a község tulajdo­nát képező egyéb területekkel együtt. A használatba vett vagy bérbeadott tulajdonok a község kasszáját is gazdagítják, a falut szolgálják. Ilyen értelemben jó és követésre méltó példával szolgál a Komáromi járásban Marcelháza. Mondatba sűrítve a lénye­get: Már mindent visszakértek és -kaptak, ami a községé, illetve a helybeli közösségeké volt. A helyzet egyelőre, vagy ezért, mégsem nyugodt. Különösen a cínkóthegyi és bereki szőlőterület borzolja a kedélyeket és osztja két csoportra a falu érdekelt lakosait. Aszerint, hogy ki miként érez. Úgy, hogy el akarják venni szőlejét, vagy úgy, hogy nem tisztelik a tulajdonjogát. A problémát azok alapozták meg, akik a hetvenes évek elején a kérdéses szőlőterület használati jogát a maguk módján „ren­dezték“. A részleteket Gál Józseftől tudom.- A szőlőterületet előbb átvette a helybeli földműves-szövetke­zet, majd átadta a nemzeti bizottságnak, az pedig itt kerttelepet létesített. Az új használók 25 évre kapták meg a területet, a szőlő valódi tulajdonosai pedig, ha kértek, függetlenül tulajdonuk Érdekcsoportokra szakad a falu? nagyságától, másokhoz hasonlóan szintén kaptak négy árnyi részt. A földtörvény szellemében rendezni szeretnénk a dolgot, ezért megalakítottuk a Földtulajdonosok Társulását, amelynek az elnöke vagyok. A regisztrációt követően még tavaly levélben kértük a kerttelep vezetőségét, hogy üljünk le, beszéljük meg a tulajdonjog s főleg a haszonbér ügyét, de levelünkre nem válaszoltak, így a megbeszélésre sem került sor.- Mit szeretnének elérni?- Abból indulunk ki, hogy a korábbi szerződést a használókkal nem a tulajdonosok kötötték meg, így új szerződésre van szük­ség. A Földtulajdonosok Társulása tiszteletben tartja a földtörvény rendelkezéseit, de ugyanezt a kerttelep vezetőségétől is elvárjuk. Ezt már Édes Dezső, a társulás vezetőségi tagja mondta, aki társaival együtt egy további tulajdonjogi probléma megoldásán is fáradozik. Az egykori gazdakőzösség basahegyi területéről van szó, legelőről, erdőről, szántóról. A terület okiratokkal bizonyítha­tóan a gazdaközösség tulajdonában volt. Egészen 1949-ig, ami­kor átvette a tulajdonjogot a megalakult helyi földműves-szövet­kezet.- A gazdaközösség a Földtulajdonosok Társulása keretében alakult újjá, és a megfelelő ügyintézés során felkértük a mezőgaz­dasági szövetkezetét, hogy adja vissza a tulajdonjogot. Ha rendeződik az ügy, a kétszáz hektárnyi földet bérbe adjuk a mezőgazdasági szövetkezetnek, de ha lesznek érdeklődő magángazdák, velük is kötünk szerződést. Sőt az sem kizárt, hogy egyszer, akárcsak évtizedekkel ezelőtt, a társulás tagjai közösen fogják használni. De erről már inkább hadd beszéljen Dezső bácsi - adta át a szót az elnök az idősebb korosztály képviselőjének.- A közös használat igazságosan és közmegelégedésre volt megoldva. Akinek volt földtulajdona, az tagja volt a gazdaközös­ségnek, és a közös területet személyes tulajdonának arányában használta, legeltette rajta állatait, illetve részesedett a jövedelem­ből. A legelők terméséből tartottuk el az apaállatokat. Az állatgon­dozók fizetését, közős istállónk költségeit bevételeinkből fedez­tük. Eladtuk a nádat, kiadtuk legeltetésre az utakat, a halászcso­portoknak pedig kanálisainkat. Ezt az igazságos rendet követte 1949, amikor azt is megtiltották, hogy a saját területünkön ingyen legeltethessük teheneinket. Csak azért, mert édesapám nem állt be a szövetkezetbe. Negyven év elég volt ahhoz, hogy mindez feledésbe menjen. Legalábbis a fiatalabbak számára, akik már egy új normarendszerü világba születtek bele. Gazda­közösségről, úrbéri erdőről, közösségi legelőről nem hallottak, így azt sem tudták, hogy a tulajdont, amit munkájukkal az ősök megalapoztak az élők pedig gyarapítónak, egykoron nagyra értékelték, a tulajdon­hoz való jogot tiszteletben tartották. Természetesnek vették, hogy valakinek, mert többet dolgozik, többje van. Vajon hány évnek kell eltelnie, hogy mindez ismét úgy legyen? Hogy egy-egy községben tulajdonjogi alapokon (is) helyreálljon a nyugalom. A megegyezés­hez alapul szolgáló törvény adott, de emberi akarat nélkül ez önmagában kevés. EGRI FERENC

Next

/
Thumbnails
Contents