Szabad Újság, 1993. február (3. évfolyam, 25-48. szám)
1993-02-18 / 40. szám
4 Szabad ÚJSÁG Tallózó 1993. február 18. Losoncnak köszönhetően ismét emlékezetes lett február Éppen 55 éve egy általános sztrájk megkeverte hazánk történelmét. Enélkül aligha lehetett volna a 48-as február győzelmes. Nos, most ismét itt állunk egy általános sztrájk küszöbén, csakhogy most nem a szakszervezetek, hanem a vállalkozók készülnek rá. Az a réteg, amely 1948 februárjára a leginkább ráfizetett. Paradoxonokban történelmünkben valóban nincs hiány... Losonc távol esik a központoktól, de a vállalkozóknak itt jobb a helyzetük, mint másutt. És éppen itt délen a legéletképesebbek a vállalkozók, itt a legradikálisabbak. Sokan úgy vélték, hogy a tiltakozó megmozdulás Losoncon (még csak nem is a pozsonyi parlament előtt) kudarcra van ítélve, néhányan megjelennek, és a kormány meggyőződik arról, hogy a vállalkozók részéről nem fenyegeti veszély. Az ötezres tömeg azonban másról győzte meg az embereket. A vállalkozók megmutatták, hogy képesek szervezett erővé válni, és más rétegektől (nyugdíjasok, hajléktalanok, munkanélküliek) abban különböznek, hogy jól szervezettek, tettrekészek és életképesek. Ráadásul nagy a gazdasági befolyásuk, hiszen ők adják a nemzeti jövedelem 21 százalékát, s ezzel a kormányt egy igen sötét és kényelmetlen sarokba képesek szorítani. A losonci tiltakozó gyűlés a maga módján emlékezetes marad. Néhány olyan jelzést küldött a világ, és remélhetőleg a szlovák vezetés felé is, amely figyelemre méltó. A kormány szerencsétlen politikája következtében a vállalkozói réteg politikai érlelődése meggyorsult, és rádöbbent arra, hogy nemcsak jó hitelekre, alacsony adókra és kedvező feltételekre van szüksége, hanem politikai erőre is, amely ezt biztosítja számára. A vállalkozók korán megértették hibáikat is. Körükből egyre láthatóbban kirajzolódnak a politikai személyiségek, akik igen erőteljesen képesek kiállni érdekeik mellett. Karol Pavlú szerencsétlenül lépett fel, maga ellen fordította a sajtót. De megjelent a vállalkozók szövetségének tanácsadója Peter Pápán is, aki egy profi biztonságával, diplomatikusan és rámenősen lépett fel. ő jelentette ki, hogy az általános sztrájk a szakszervezetek legvégső megoldása, de a vállalkozóknak ennél nagyobb adujuk is van: felszólíthatják a világ vállalkozóit, hogy csak akkor ruházzanak be Szlovákiában, ha a kormány teljesíti a hazai vállalkozók követelményeit. Ez kemény beszéd. Energikus személyiségként mutatkozott be Ján Sitarcík jogász meg Tibor Kálmár vállalkozó is. Jó szónokokban nem volt hiány a tribünön. Szavaik értelmesebbek voltak, mint a parlamenti képviselőké. A kormány részéről Ludovít Öermák volt képes sikeres magatartást tanúsítani. Nem tagadta, hogy köteles egyetérteni a kormány politikájával, de érezhetően jelezte, hogy nem mindenben ért vele egyet. Elhitték szavait, és egyedül őt nem sorolták a lemondásra felszólított miniszterek közé. A téren nemcsak vállalkozók voltak. Voltak itt nyugdíjasok és alkalmazottak is, akik állásukat féltették, amely a vállakozók csődjével veszélybe kerülhet. A vállalkozók megértették, hogy nemcsak politikai képviseletre, hanem a sajtóra is szükségük van. Minderre a kormány szerencsétlen politikája nyomán jöttek rá. Gyorsan felébredtek, rugalmasan reagáltak. Lehet, hogy ők billentik helyre a látszólag magabiztosan balra lejtő politikai színteret? ÉVA ŐOBEJOVÁ <5/t+*r Egy a jelszó és mégis... Pavel Jakubec rajza, SLOVENSKY DENNÍK Miért drágul a tömegközlekedés Pozsonyban? Az ellenőrizetlen ellenőrzés ellenőrzése A pozsonyi közlekedési vállalat gazdálkodása hovatovább a téli idény slágerévé válik. Több tízmillió koronáról beszélnek, amelyeket az állam, illetve az adófizetők zsebéből húznak ki. Ebben az ügyben írt nyílt levelet a tömegközlekedési vállalat szakszervezeti szervezete Ivan Gasparovichoz, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa elnökéhez. A levélben a legfelsőbb vezetés segítségét kérik, mert üzemi és területi szinten már bebizonyosodott, hogy hatalmas összegeket gazdaságtalanul használtak fel, saját alkalmazottak magáncégeit bízták meg megrendelésekkel, de az ellenőrzésekből semmiféle következtetést nem vontak le. Az illegális kereskedés állítólag a villamos üzemben dívik a leginkább... A problémáról és a nyílt levélről T. Hűlnél, az említett szakszervezeti szervezet elnökénél tájékozódtunk.-1992. október 21-én az említett okok miatt komplex ellenőrzést kértünk a kormánytól. Nem történt semmi. Az ellenőrzési minisztériumot ugyanis megszüntették, és az ügy a kormányhivatal hatáskörébe került - mondja T. Hill.-Legalább két példát említek a viszszaélések sorozatából. Aláírtak egy számlát kifizetésre, amely 2700 méter kábel felhasználásáról és felszereléséről szólt, miközben csak 250 méter kábelt használtak fel. Egy külső vállalkozónak számlázták el a Miletic utcai trolivezeték rekonstrukcióját, ám abban a munkában kizárólag a mi vállalatunk dolgozói vettek részt, a vállalati anyagot és eszközöket használták, a cég „tulajdonosa“ is a mi alkalmazottunk volt... Ilyen példa rengeteg van, és az eddigi ellenőrzések fényt is derítettek rájuk. A becslések szerint a két év alatt mintegy 70 millió koronás kárról van szó. A városi vezetés mint a tömegközlekedés üzemeltetője, nem ellenőrzi ezeket az ügyeket, nem tájékoztatja róluk a városi képviseletet. Vannak olyan híreim, hogy a városi polgármesteri hivatal két képviselője is vállalatunkon keresztül vállalkozik magánszemélyként. A drága munkálatokat pályázat útján kell kiadni a külső vállalkozóknak. Ez nem történik meg. A munkákat valamiféle kulcs szerint osztják ki. Nevetséges, hogy ilyen esetben egy elutasított megrendelés lobogtatásával akarják „igazolni“, hogy mégis volt pályázat.- A levelet azért írtuk, hogy megmutassuk, miért nem lehet emelni a buszvezetők fizetéseit, miért kell az utasoknak magasabb viteldíjat fizetniük, miért nincs pénz a kocsik felújítására stb., stb... Szerintünk: azért is, mert egyesek törvényellenesen meggazdagodnak, hiszen nincs következetes ellenőrzés, s ha van is, abból semmiféle következtetést nem vonnak le. LUBOMEŐÍÁNEK Krisztus szolgálói Miért mennek a lányok kolostorba? A Pozsony melletti Dénesdin (Dunajská Luznán) munkatársunk megnézte, miként élnek ma az apácák, hitük szerint Krisztus szolgálói. íme a velük készült beszélgetés:_________________________ PLUS 7 ön „Mindegyikünk más úton érkezett“, mondja Samuela nővér. „Én nem azért vagyok itt, mintha valami félre sikerült volna az életemben. Az a vágyam, hogy mindenkinek adjak valamit magamból.“ Justína nővér: „A nő ott kinn csupán a családjának él. Mi az egész világnak. Mi minden rászorulónak segíteni akarunk.“ Blazeja nővér: „A mi szeretetünk az egész világnak szól.“ Samuela nővér: „Nem valamiféle csalódás okozta sebem gyógyítom itt, ha ez lenne az oka kolostorba vonulásomnak, azt hiszem, nem bírnám ki hosszú ideig. Akkor itt is csalatkoznék.“ Ruth nővér: „Vallásos családban nőttem fel. Véletlenül kerültem a nővérek közé, és attól a pillanattól fogva tudtam, hogy így akarok élni. Hat évem volt a döntésre. Nem a kezdeti lelkesedés hatása alatt akartam dönteni, mely biztosan elpárolgott volna. Lebilincselt a nővérek példája, életformájuk. A tökéletes szeretetet kerestem. Tudom, a nem hívőknek ezt nehéz megmagyarázni.“ A házasságról Alberta nővér: „Természetesen nem tudjuk megérteni, mivel nem éltük át. Mások viszont a szerzetesi életet nem értik meg.“ Ruth nővér: „Mi lenne az emberiséggel, ha nem lenne házasélet, vagy mindenki szerzetessé válnak?... És a világgal?“ Samuela nővér: „Nem azért hagytam ott, hogy megvessem, hanem, hogy mindig készen álljak. A házasságban csak a családért, a gyerekekért élnék. Nem akarok két-három személyhez kötődni. Sokaknak van segítségre szükségük. Minden Istentől ered - ezért sem a világot, sem a házasságot nem vetjük el.“ Magasabbrendünek tartják életmódjukat? Alberta nővér: „A mi viszonyaink természetfeletti alapokon állnak.“ Ruth nővér: „Képzelje el, milyen volna a társadalom, ha nem létezne valami természetfeletti. Különben hogyan bírnák ki a nővérek a sokévi együttlétet? Ha nem lenne Isten, s az Ő közelsége?“ Samuela nővér: „Istennel próbálunk együtt élni. A helyet, mely a nő szívében a férfi számára van fenntartva, én az Istennek szentelem. Igyekszem Jézus Krisztus cselekedeteit követni, mert mindenki, aki az írást olvasta, meg kell hogy értse, hogy amit tett, az valódi forradalom volt. Ha nem mutatott volna példát, nem tudom hol tartana a világ.“ Az életmód sajátosságai Justina nővér: „Először nem tudtam elképzelni, hogy szerzetesi ruhába bújjak. Favorittal vagy férfi versenykerékpárral jártam. Azt mondtam, erről nem fogok tudni lemondani. De egy idő után...“ Samuela nővér: „Mi nemcsak lemondunk, de kapunk is. Lehet hogy százszor többet, bár más irányban." xxx Nem minden ember tudja az ő korukban elmondani magáról, hogy ismeri élete értelmét, hogy nem másképpen akarja élni, hogy boldog, elégedett és kiegyensúlyozott. Egyeseknek ezek az egyértelmű nézetek talán gyanúsak. Mit tudnak az életről? Nem ijedtek meg tőle? Nem a könynyebbik utat választották? Aki meg tudja érteni, az értse. De nem mindenki fogja megérteni, hogy jobb szabadnak maradni az Isten országáért, felszabadulni a családi gondok alól, s az Úr dolgaival törődni... JÁN KOŐŐO A TALLÓZÓ oldalon megjelentetett írások nem tükrözik szükségszerűen a szerkesztőség véleményét, csupán áttekintést adnak arról, mit írnak más lapok. Egyes cikkeket természetesen rövidítve közlünk. Nem heavy metal zene, vallásos dalokat játszik a gitáron a nővér... MILAN ILLÍK felvétele Szegénység Úgy kerülgetjük, mint macska a forró kását. Gyáván mellőzzük a szó kiejtését, és mindenféle virágnyelvű elnevezéseket találunk ki. A szegénység. A totalitárius rendszerben állítólag nem létezett, pontosabban - tiltott volt. De ma is csak a legkirívóbb formájában találkozunk vele a hajléktalanok kapcsán vagy filléres lopások esetében az önkiszolgálóban. A lapok azzal vannak tele, milyen simán zajlott le a pénz felülbélyegzése, de valahogy elsiklottak afölött, hogy a bankok sokkal nagyobb pénzösszegek beváltására készültek fel. Megfeledkeztünk arról, horjy vajon miből is lett volna számos szlovákiai családnak beváltani való pénze, ha egyszerűen nem is volt neki, amikor egy nehéz hétvége várt rá, mert még nem kapta meg a családi pótlékot, a kompenzációs juttatást, és a pénzváltásra való tekintettel a fizetéseket sem fizették ki. Sok embernek a személyazonossági igazolványából hiányzik a pecsét a pénzbeváltásról. Slovensky denník Cudové noviny pre Slovensko E tény fölött nem lehet szemet hunyni, bármit gondolnak is a szakszervezetek. Végre legalább rádöbbentek, kinek az érdekeit kellene védelmezniük. Nem feledkezhetünk meg azokról sem, akik, a velük született szerénységükből adódóan és többéves tapasztalataik alapján inkább magukba fordulnak, és félelmeiket nem hangoztatják. Ilyenek a magányos özvegyek, akik évekig spóroltak temetésükre, hogy méltóképpen fejezzék be földi életüket. Mi lesz velük, ha az Úr februárban hívja magához őket, és rokonaik nem jutván a bankban elhelyezett pénzükhöz, nem tudják nekik az illő végtisztességet megadni? A szegénységnek különféle formái léteznek, mindenki a maga módján birkózik meg velük. Sokkal könnyebb lenne elviselni, ha az emberek érezhetnék, hogy a kormány nem feledkezett meg róluk, és nem hagyja őket magukra a legrosszabb helyzetben sem. ZUZANAZEMLOVÁ Az ostobaság, mint törvény CAS Nezávisly denník Csak most mutatkozik meg teljes egészében a nemzeti biztosítóról szóló törvény értelmetlensége. A vállalkozók már hosszabb ideje tiltakoztak ellene, de eddig senkit sem érdekelt a véleményük. Kezdve attól, hogy az egyes állami intézmények más-más törvénymagyarázatokkal állnak elő, melyeket aztán a többiek megcáfolnak - már láthatjuk, hogy az elv is hibás, melyen a törvény alapszik. A biztosító alapítói azt állítják, hogy az úgynevezett szolidaritás elve fog így érvényesülni - akik gazdagabbak és egészségesek, azok fognak fizetni a szegényebbekre és betegekre. Ezt még meg lehetne érteni, és elfogadni, csakhogy az állami hivatalnokok valószínűleg nem tudatosították, hogy hol van az elviselhető határ. Az alapba ugyanis, melyből a vállalkozónak a biztosítás összegét kell kiszámolnia, beletartozik az a pénz is, melyből a vállalkozó beruház, vagy új munkahelyeket teremt. Ha ehhez még hozzájönnek az eddigi illetékek, melyeket az egyes alapokra kell fizetni, kitűnik, hogy a munkáltató alkalmazottai elbocsátására kényszerül. A törvény így voltaképpen fejtetőre állítja az eredetileg elképzelt emberi szolidaritás elvét. A vállalkozótól ráadásul még elvárják, hogy a több mint egy évre visszamenőleg kiszámított biztosítás összegét is fizesse. Akkor még jól mehetett neki, egy évvel később már más helyzetben lehet. Amikor a magas biztosítást kell fizetnie, lehet, hogy alig bír felszínen maradni. Az állam viszont olyan bevételek alapján kéri a biztosítási díjat, amilyenekkel valójában nem is rendelkezik. A betegellátás kigúnyolása a betegsegély. Ha a vállalkozó ne adj' isten megbetegszik, pénzéből az állam nagylelkűen a megszabott határig egy nevetséges összeget fizet. Emellett azonban elvárja tőle, hogy betegsége alatt betegsegélyének többszörösét fizesse betegbiztosítási díjként. Ha ilyen törvénynek kellene életbe lépnie, akkor nemsokára megérhetnénk a gazdaság teljes összeomlását. ZORA HANDZOVÁ
