Szabad Újság, 1993. február (3. évfolyam, 25-48. szám)

1993-02-18 / 40. szám

2 Szabad ÚJSÁG Belföld 1993. február 18. BRÜSSZELBEN ismét eredmény­telenül végződött Szlovákia, Magyaror­szág és az Európai Közösség jogi- és műszaki szakértőinek tanácskozása. Anélkül, hogy közeledés történt volna, mindkét fél saját igazát bizonygatja, rá­adásul a szlovák kormány még csak nem is foglalkozott annak gondolatával, hogy miként teijesztenék a hágai Nemzetközi Bíróság elé Bős ügyét, merthogy még az 1977-es kormányközi egyezmény jogu­tódlása Csehország és Szlovákia között nem megoldott. POZSONYBAN a Konzervatív De­mokraták Pártja olyan véleményt tett közzé, miszerint a szlovák korona leér­tékelése nagyon is időszerű. Amennyi­ben a kormány fél megtenni ezt a lépést és csak néhány hónap múlva szánja rá magát, akkor ez már nem 30 százalékos, hanem ennél nagyobb mértékű leérté­kelés lenne. Ez pedig sokkal kedvezőtle­nebbül érintené Szlovákia lakosságát. DuNASZERDAHELYEN a PER­FECTS Részvénytársaság képviselői nyilatkozatot tettek közzé abból az alka­lomból, hogy a pozsonyi MEDIUM 5 Kft. visszalépett a két társaság együtt­működésétől és önállóan kérte a tévé harmadik csatornájának a közvetítési jogát május közepétől. A PERFECTS szerint ez a lépés mindkét társaságot megfoszthatja eddigi jogaitól és erre csak a tévénézők fizetnek rá, Szlovákia pedig elesik mintegy 90 millió márkányi külföldi beruházástól. Wc f OLFGANG NEUMAN, a Po­zsonyban most létrehozott energetikai központ munkatársa tegnapi sajtótájé­koztatóján kijelentette, hogy a nyugati országokban megközelítően az egy főre eső energiafogyasztás egyharmadával kevesebb, mint nálunk. Viszont a leve­gőbe kerülő szennyező anyagok meny­­nyisége Szlovákiában 15-20-szor na­gyobb, mint például Franciaországban. A változtatás érdekében a központ ki­építi saját tanácsadó hálózatát, amely kb. 60 ilyen egységből fog állni Szlováki­ában. POZSONYBAN közzétett közvéle­mény-kutatás eredménye szerint az érintettek 47 százaléka azt a nézetet vallja, hogy a korábbi állami lakásokat eddigi bérlőiknek kellene eladni. To­vábbi 30 százalék úgy vélekedik, hogy erre lehetőséget kell nyújtani másoknak is, ha a lakásokat az eddigi bérlőik nem szándékoznak megvásárolni. E lakások bérlőinek 6 százaléka az ártól függetlenül meg akaija venni, 53 százalékuknál döntő szempont az ár, viszont a maradék 41 szá­zaléknak nincs rá pénze. Párkányban Bognár Róbert, a tejüzem igazgatója kijelentette, hogy az érsekújvári Mliekospol Rész­vénytársaság tulajdonában lévő üzemet már 80 százalékban privatizálták és az év végéig az egész komplexum magán­kézbe kerül. Párkányban egyébként na­ponta 38 ezer liter tejet dolgoznak fel. Vladimír MEÜIAR tegnap Po­zsonyban kijelentette, hogy a szlovák kormány az önálló Szlovákia megalaku­lása ellenére sem kíván új programnyi­latkozatot alkotni. A parlament mind­össze azt adta feladatul a kormánynak, hogy programját egészítse ki a legújabb fejleményekre való elképzeléseivel. Kassán már másodízben nyitot­ták meg a MOBILSERVEX elnevezésű kereskedelmi kiállítást, amelyen Cseh­ország, Szlovákia és Magyarország 22 cége kínálja a motorizmus és a közleke­dés területén szolgálatait és újdonsága­it, mint például a személygépkocsik, ha­szonjárművek, szerszámgépek stb. A ki­állítás célja egyúttal, hogy a formálódó Kárpátok Eurorégió keretében fejlessze a kereskedelmi kapcsolatokat és a vál­lalkozói információszolgáltatást. LéVÁN közölték, hogy a járás terü­letén fekvő Kúrál község mezőgazdasági szövetkezetének elnöke minden bi­zonnyal önkezével vetett véget életének. A szóban forgó szövetkezet korábban a legjobbak közé tartozott, azonban a má­sodlagos fizetésképtelenség következté­ben ebben a hónapban már nem tudtak a tagoknak és az alkalmazottaknak fize­tést folyósítani. A szövetkezet kintlévő­ségeinek összege meghaladja a 6 millió koronát. Jelzés aélkiii bíraiyai; TA Sí Tanácskoztak a pedagógusok Legyen szívügye minden magyarnak... Tegnap tartotta járási közgyűlését Rimaszombatban a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, amelyen az elmúlt időszak munkájának értékelése mellett néhány, a jövőre utaló jellemzés is elhangzott. Pedagógusaink találóan megjegyezték, visszafelé lépkedünk, ké­tes iskolatörvénynek nevezték azokat a rendelkezéseket és előírásokat, amelyek 35-40 fős osztályokat írnak elő. De szót emeltek az erőszakos és termé­szetellenes asszimiláció ellen, tudván azt, hogy az igazi demokráciában ugyan nincs kimondhatatlanság, de uralkodhat némaság. Tehát át kell végre lépnünk saját árnyékunkat. Elhangzott többek között, hogy a magyar iskolák fennma­radása nem csupán a szlovákiai magyar pedagógusok feladata, legyen szívügye minden magyarnak. A közgyűlés valódi célja az volt, hogy rendezzék soraikat és számbavegyék mindazokat a pedagógusokat, akik to­vábbra is a szövetségben akarnak mű­ködni, mert ha valamikor, akkor most igazán nélkülözhetetlen az egység. A járási plénum résztvevői tiltakozó levelet fogalmaztak meg az oktatásügyi minisztériumnak. A levélben többek között a következőkre mutatnak rá: Az Európa Tanács parlamenti köz­gyűlése elfogadta azt a javaslatot, hogy az európai emberijogi chartához fűzze­nek kiegészítő jegyzőkönyvet a kisebb­ségek jogainak a garantálásáról. A köz­gyűlés javasolta a kormánynak, hogy fo­gadja el a kiegészítő jegyzőkönyvet, amely így nemzetközi értékű dokumen­tummá válik. Interpellációk (Folytatás az 1. oldalról) lőnő azon kérdésére, miért nem közleke­dik a bősi erőmű csatornáján a beígért komp, s vajon hogyan jut gyors orvosi segélyhez a rászoruló. Az iskolás gyer­mekek sem juthatnak át a komppal a túloldalra, mivel ha jár is, csak 8 órától kezdődően. Csáky Pál Roman Kováéhoz intézett olyan kérést-felszólítást, a készülő területi átszervezési koncepciót bocsássa nyilvá­nos vitára a kormány, hogy ahhoz hozzá­szólhassanak a települési és regionális ön­­kormányzati szervek is. Dobos László a kormánytól konkrét adatokat kér ártól, milyen mértékben vannak jelen az állami­gazgatás alacsonyabb szintjein (a járási és körzeti hivatalokban, a mezőgazdasági, az oktatásügyi, a kulturális, a belügyi, a priva­tizációs tárca szerveiben), illetve a diplo­máciai szolgálatban a kisebbségek képvi­selői. Köteles László arra kért választ, hol tart a bodrogközi és nagykaposi ivóvíz­gondok megoldása, s a kapott válasz sze­rint már átcsoportosították rá a szükséges pénzt. Bugár Béla Tuchyüa belügyminisz­tert interpellálta a Dr. Jozef Tiso Társaság bejegyzésével kapcsolatban, mivel ez a szervezet bélyegzőjén azt hirdeti: Szlová­kia legyen a szlovákoké. -ts-E dokumentum szerint minden sze­mélynek megvan a joga ahhoz, hogy meg­válassza, mely kisebbséghez akar tartozni — s az állam vállalja a kisebbségi anya­­nyelven történő oktatás kiadásait. Úgy tűnik, hogy a Szlovák Köztár­saság még a dokumentum aláírása előtt erőteljes asszimiláló hadjáratot akar in­dítani a magyar kisebbségi iskolák ellen. Ehhez megfelelő módszernek ígérkezik az oktatásügyi miniszter által szorgal­mazott úgynevezett alternatív kettős oktatási nyelvű iskola létrehozása a ma­gyar tannyelvű alapiskolákban. Elkép­zelése szerint a humán tantárgyakat (magyar nyelv, történelem) magyarul, a természettudományi tantárgyakat pedig szlovákul tanítanák. A szlovák oktatás­ügyi tárca ezt az alternatív oktatási for­mát bőkezűen támogatja, az olyan alter­natív oktatási módszert pedig, mint a Zsolnai vagy a Tolnai egyáltalán nem támogat. Végezetül pedagógusaink kér­nek minden polgármesteri hivatalt és községi tanácsot, hogy aláírásgyűjtéssel tiltakozzanak a kétnyelvű alternatív okta­tás bevezetése ellen. FARKAS OTTÓ Romantika, szerelem minden oldalon Ideért a „Harlequin-kór” (Munkatársunktól) — A szerelmes regények nálunk is rendkívül kelendők. Sokan azt gondolják, a romantikus, érzelmes történeteket szinte kizárólag a tinik bújják. Tévedés! A kanadai Harlequin Könyvkiadó „szerel­meskönyveit” is az üzletasszonyok, a doktornők és a tanítónők olvassák leginkább. A Harlequin a szerelmes irodalom alfája és ómegája. A kiadót Richard Bonnycastl alapította 1949-ben. Ma a Harlequin Enterprises B. V. az egész világot behálózó mamutcég, az álmok, vágyak és érzelmek birodalmába vezető regények legnagyobb kiadója. A torontói székhelyű „álomgyár” ma már több mint 700, angolul író (há­­zi)szerzőt foglalkoztat. Az írók zöme férfi, ám a legtöbben női (ál)néven publi­kálják szerzeményeiket. Csak Észak-Amerikában tavaly 190 millió példány fo­gyott el. Ha az utóbbi tíz évben kiadott könyveket el akarnánk olvasni, és egy kötet átlapozására legalább két órát szentelnénk, negyedmillió évig tartana... A könyveket a tizenévestől a nyugdíjasig minden korosztály szívesen olvassa. A regények jelenleg 26 nyelven látnak napvilágot. A kiadó 1991-ben például 60 millió dollár nyereséggel zárta az évet. A cég magyarországi kiadója egy esztendővel a létrejötte után már 7,5 milliónál is több példányt adott el a Harlequin-művekből. Idén 8,5 millió kötetet szeretnének eladni, ezzel „lepipálnák” Kanadát is. Az óriáscégnek 1992. október hetedike óta Prágában is működik önálló nem­zeti kiadója, mely egyébként a százhatodik a sorban. Azóta a szlovák(iai) olvasók is hozzájuthatnak a rendkívül népszerű és keresett Harlequin-kiadványokhoz. Kedden a kiváltságos meghívott újságírók sajtótájékoztató keretében ismer­kedhettek meg a kanadai cég, valamint a Harlequin Publishers Czechoslovakia Kft. szerteágazó tevékenységével. A sorozat egyes kötetei meghatározott időben, szerdánként jelennek meg. Az egy hónap múltán raktáron maradó készletet kö­nyörtelenül bezúzzák. Jelenleg havonta cseh nyelven 8 szerelmes kötet kerül az olvasók kezébe. (zolczer) Leváltották a rozsnyói kórház igazgatóját (Folytatás az 1. oldalról) azonnali felmentésemet tartalmazó „dekrétumot”. A „küldönc” egyben az új igazgatónak is átnyújtotta az őt megil­lető „levelet”. Menesztésemet nem in­dokolták. A miniszter úr még azt a fá­radságot sem vette, hogy legalább tele­fonon rámolvassa a bűneimet. • Ön mégis mit gondol, miért veszí­tette el a tárcavezető kegyét?- A hatalomra törő karrieristák for­gatókönyve szerint ennek előbb-utóbb be kellett következnie. Csak a megfele­lő ürügyre, pillanatra vártak, amit talán azzal szolgáltattam nekik, hogy február elején, azaz a leváltásom előtti napok­ban kórházunkban megnyitottam egy új sebészeti osztályt. • S ez mennyiben számított „szent­ségtörésnek”, illetve mi késztette en­nek a döntésnek a meghozatalára? — Mint ismeretes, PaSkan úr annak idején (idejövetelét követően) kitiltotta az általa vezetett sebészetről Vidó Anna kiváló, tapasztalt sebészt, aki a legendás hírű Farkas Béla sebészprofesszor tanít­ványaként immár egy negyedszázada operál(t). A gazdag tapasztalatokkal rendelkező orvosnő kényszerű távozá­sával a páciensek jelentős hányaga is elpártolt a kórházunktól, idegenben ke­resvén magának olyan sebészorvost, akiben bizalmat talál(t). Szóval, a szak­mai tisztesség és a betegek iránt érzett felelősség arra késztetett, hogy miután a régi kórházból átköltöztünk az új épü­letbe — és ehhez elegendő hely is ren­delkezésünkre állt —, a 65 ágyas régi sebészeti osztály mellett egy 30 ágyasat is nyitottunk, amelynek a vezetésével a betegek körében járásszerte népszerű és nagyra becsült Vidó Annát bíztam meg. A döntés meghozatala előtt — természetesen — konzultáltam a ta­pasztalt kollégákkal, akik támogatták az elgondolásomat. A járási főorvos is be­leegyezését adta, s a minisztériumot is értesítettem az új sebészeti osztály meg­nyitásáról. Ezzel választási lehetőséget teremtettünk a műtétre váró betegek­nek, illetve lehetőséget az itt tevékeny­kedő orvosoknak-sebészeknek, hogy a megmérettetésre ösztönözzük őket. Végtére is, a jövőben a kórházak a bete­gekből fognak „megélni”, s mi lesz ve­lünk, ha a gyógyulásukat keresők más­felé néznek orvos után? • Még mindig nem eléggé világos, hogy az egészségügy felsőbb berkei­ben mi kivetnivalót találtak egy „al­ternatív” sebészeti osztály létreho­zásában? — A történet úgy folytatódik, hogy a kórház szakszervezetének vezetője — aki néhány évvel ezelőtt rendőrorvos­ként érkezett a járásunkba, és az előző hatalom hűséges kiszolgálója volt — sé­relmesnek találta, hogy szakszervezeti szerv véleményét nem kértem ki eme szakmai döntéshozatal során. Az orvosi kamara elnöke, egy ifjú sebész, konku­renciát látván a dologban, szintén ferde szemmel tekintett a kezdeményezésre. Tudomásom szerint, titokban, a minisz­­.térnél is jártak, hogy panaszt tegyenek ellenem, ületve a „magyar osztály” ellen. • Végül is ml lett a Vidó doktornő ál­tal vezetett sebészeti osztály sorsa? — Az én leváltásommal egyidőben azt is be akarták zárni, de — bizonyára taktikai megfontolásból — egyelőre működni hagyják. Amennyiben mégis sort kerítenének a felszámolására, azonnal értesítjük a nyilvánosságot és egyéb dolgokról is beszámolunk. (Mindehhez csak annyit fűznénk hoz­zá, hogy végzetesen beteg az a (párt)hata­­lom, amely karrieristáinak bolsevik mód­szerekkel történő „menedzselésével" igyekszik kinyilvánítani kóros (be)képzel­­gésektől terhes úrhatnám kivagyiságát.) (SK) Folytatódik az IMF terepszemléje A devalváció nem segítene A környezetvédelmi miniszter cáfol (Folytatás az 1. oldalról) tása javult és medre két éven belül meg­tisztul az üledéktől. Binder bírálta a szlovák diplomáciát, amely „semmit sem tud a bősi vízlépcsőről”, a magyar fél ezzel szemben mindenkit kioktatott — még a teherautók sofőrjeit is. „De amíg én itt vagyok, a régi mederbe leg­feljebb 400 köbméter vizet engednek másodpercenként, s egy korttyal sem többet...” — állította Binder. Ivan Gaáparovié parlamenti elnök szerint az a legjobb, hogy a bősi vízlép­cső végre kész. Azt állította, hogy a magyar fél néhány kérdésben hajlandó engedményeket tenni. „Attól félek, hogy a jogi kérdésekben — a nemzetkö­zi politika szemszögéből — inkább a politikai kérdés győzedelmeskedik, mint a jogi” — nyilatkozta. Jozef Prokeá, az SzK Nemzeti Taná­csának alelnöke szerint a vízmű megte­kintésére meghívott nyugati vendégeket sikerült meggyőznie Szlovákiának, és már nem egyoldalúan kezelik a kérdést. Az államközi szerződések betartását tá­mogatja, mert véleménye szerint a Bős- Nagymarosi Vízlépcsőrendszerről szóló 1977-es szerződés még mindig érvény­ben van, és ha Szlovákia megengedi ma­gának azt a precedenst, hogy azt a ma­gyar fél egyoldalúan felmondhassa, ak­kor fennáll annak a veszélye, hogy a további szerződéseket is bármikor meg­szeghetik. Viszont Alexander Zienke, a Kör­nyezetvédelmi Világalap bécsi kiren­deltségének Bős-szakértője egészen más véleményen van, mert az említett dokumentum, amelyet Zlocha miniszter dolgozott ki, igenis létezik, sőt, a mi­nisztériumban meggyőződött róla, hogy nem hamisítvány. Mivel ezt a tárca szá­mos felelős munkatársa megerősítette, ezért szánták el magukat nyilvánosságra hozatalára. Az alap ugyan nem akar beavatkozni Szlovákia belügyeibe, de nyilvánosságra hozatalával el akarták érni, hogy a társadalom tudomásul ve­gye és — vitatkozzon róla. Zienke sze­rint akik erről tudomást szereztek, most becsapottnak érezhetik magukat, s ha valami hasonló történt volna Ausztriá­ban, akkor annak politikai következmé­nyei lennének. A vizsgálat nyilvánvaló­an parlamenti szinten folyna, és felten­nék a kérdést: miként folytathatták az építővállalatok a kormány tudtával illegá­lis munkájukat? A politikai skandalumon túl bíróság is foglalkozna az üggyel, hi­szen ha a beruházó tudta, hogy nem ké­pes teljesíteni az adott feltételeket, azon­nal fel kellett volna függesztenie az épí­tési munkálatokat. -m-A szlovákiai gazdasági helyzet feltér­képezése céljából Szlovákiában tartóz­kodó IMF-küldöttség eddig Július Tóth pénzügyminiszterrel, valamint a Szlovák Nemzeti Bank vezetőivel és gazdasági tárcavezetőkkel tárgyalt. A Nemzetközi Valutaalap delegációja lényegében azért érkezett a Szlovák Köztársaságba, hogy a Pozsonynak nyújtandó hitelek ügyében folytasson megbeszéléseket. Amennyiben az IMF-misszió kedvező képet kap a szlovák gazdasági helyzet­ről, illetve ha Pozsony elfogadja a Világ­bank és a valutaalap feltételeit, megtör­ténhet, hogy a Szlovák Köztársaság még azelőtt hozzájut kölcsönhöz, mielőtt ki­dolgoznák az úgynevezett gazdasági me­morandumot, amely a hitelnyújtási fel­tételeket tartalmazza. Ami a nemzetgazdaság struktúráját illeti, Cudovít Üernák gazdasági mi­niszter úgy nyilatkozott, hogy ha leér­tékelnék a szlovák koronát, ez még nem jelentené azt, hogy a behozatal drágulásával fokozódna a szlovákiai vállalatok termékeinek konkurencia­képessége. Tekintettel arra, hogy a Szlovák Köztársaság sok nyersanyagot importál, a devalválás nyomán lénye­gesen nőne az infláció. A kormány álláspontja kapcsán Vladimír Meéiar miniszterelnök közölte, hogy a kabinet nem foglalkozott a korona leértékelé­sének kérdésével. Devizapiaci árfolyamok Érvényben: 1993.februír 18-ín Deviza-(Pénz-)nem Devizaárfolyamok Vételi Eladási Közép-Valutaárfolyamok Vételi Eladási Közé| Angol font 41,957 42,379 42,168 40,60 43,74 42,17 Ausztrál dollár 19,769 19,967 19,868 18,95 20,65 19,80 Belga frank (100) 86,067 86,933 86,500 83,86 89,14 86,50 Dán korona 4,620 4,666 4,643 4,49 4,79 4,64 Finn márka 4,974 5,024 4,999 4,76 5,24 5,00 Francia frank 5,236 5,288 5,262 5,10 5,42 5,26 Görög drachma (100) 13,199 13,331 13,265 12,50 14,04 13,27 Holland forint 15,762 15,920 15,841 15,36 16,32 15,84 ír font 43,275 43,709 43,492 41,49 45,49 43,49 Japán jen (100) 24,121 24,363 24,242 23,37 24,69 24,03 Kanadai dollár 22,952 23,182 23,067 22,20 23,76 22,98 Luxemburgi frank (100) 86,067 86,933 86,500 83,44 89,56 86,50 Német márka 17,751 17,929 17,840 17,38 18,30 17,84 Norvég korona 4,166 4,208 4,187 4,04 4,34 4,19 Olasz líra (1000) 18,616 18,804 18,710 17,99 19,43 18,71 Osztrák schilling 2,523 2,549 2,536 2,48 2,60 2,54 Portugál escudo (100) 19,330 19,524 19,427 18,58 20,20 19,39 Spanyol peseta (100) 24,726 24,974 24,850 24,00 25,70 24,85 Svájci frank 19,206 19,400 19,303 18,77 19,83 19,30 Svéd korona 3,881 3,921 3,901 3,74 4,06 3,90 USA-dollár ECU SZK 28,884 29,174 29,029 34,449 28,33 29,73 29,03

Next

/
Thumbnails
Contents