Szabad Újság, 1993. február (3. évfolyam, 25-48. szám)
1993-02-16 / 38. szám
4 Szabad ÚJSÁG Napjaink 1993. február 16. TALÁLKOZUNK LÉVÁN Termékeny, intelligens vitára számítunk A napokban számos szlovákiai magyar értelmiségi - elsősorban olyan, aki közel áll valamelyik politikai pártunkhoz - kapott meghívót a második lévai találkozóra. A magyar értelmiség e vitafóruma a legközelebbi hétvégén zajlik majd. A részletekről az egyik szervezőt, Csáky Pált kérdeztük. A lévai találkozó másik kezdeményezőjét és szervezőjét, Dolník Erzsébetet arról kérdeztük, számára mi lesz a legfontosabb a hétvégi értelmiségi fórumon.- Kik lesznek ott Léván, ezen a találkozón?- Az első találkozó meghívottjain kívül azok, akik időközben jelezték részvételi szándékukat s a jelenlétüket mi is indokoltnak tartottuk. Bővitettük tehát a kört polgármesterekkel, iskolaigazgatókkal, néhány újság főszerkesztőjével, illetve olyan szerkesztőkkel, akik funkciójukból kifolyólag jelentősen befolyásolhatják a magyar közvéleményt. Mivel nyílt, őszinte vitára számítunk, úgy gondoltuk, mindannyiuknak ott a helye. Persze azért az összejövetel profiljához illően bővítettük a meghívottak körét. Körülbelül száz résztvevőre számítunk, közöttük kiemelt helyen szeretném köszönteni az egyházak képviselőit, akik hosszú évtizedek után térnek vissza a magyar értelmiség eme fórumára.- Az első találkozón megfogalmazódott az igény, hogy értelmiségünk legalább bizonyos kérdésekben egységes álláspontot alakítson ki. A mostani összejövetel mely témakörök megvitatását tűzte napirendre?- Fő témánk az autonómia, az önigazgatás kérdésköre, s az ezzel kapcsolatos nézetek tisztázása. Úgy érezzük, legfőbb ideje, hogy az önálló Szlovákiában határozottan, részletekbe menően is elmondjuk, jövőnket érintően miről gondolkodunk. Termékeny, intelligens vitára számítunk; remélem, a jelenlévők bizonyítják majd érettségüket, így ismét egy közös célt szolgáló találkozót zárhatunk majd, mint az első alkalommal.- A résztvevők elképzelései bizonyára sok mindenben különböznek. Ön mit tart a legfőbb, elérendő közös célnak?- Gondolom, mindenkinek megvan a saját véleménye arról, mi a legfontosabb lépés. Számomra a legfőbb cél az, hogy az említett témakörökben minél előbb egységes nézetet tudjunk kialakítani, s azt nagyon határozottan, hatszázezren egy emberként tegyük az asztalra. A nézetek természetes pluralizmusában kell megtalálnunk azt a modellt, amellyel a világ elé állunk. Ez persze nem azt jelenti, hogy a modell megalkotásával egyszer s mindenkorra befejeznénk a jövőnkről való gondolkodást. Korántsem. Azt tovább kell folytatni; újabb elképzeléseket kell kidolgoznunk, hiszen a körülmények változásával, a viszonyok fejlődésével a mi jövőképünknek is lépést kell tartania. Én a múlt év decemberéig csak sejtettem, az első lévai találkozó óta azonban már biztosan tudom, a szlovákiai magyarságnak van egy olyan értelmiségi rétege, amely kellően tudatosítja felelősségét a helyzetben, amelybe kerültünk. És képes arra is, hogy a fenn vázolt dimenziókban gondolkodjék.- Remélhetőleg nem kell csalódnia ebben a meggyőződésében. De mi lesz a mostani próbakő? Milyen kérdésekben kell egységre jutni?- Mi, szervezők néhány javaslattal állunk elő Léván. Parlamenti képviselőként is úgy érzem, három dokumentumra égetően szükségünk lesz a közeljövőben. Ezek az alábbiak: a helyi önkormányzatok jogkörével, illetve a területi átszervezéssel kapcsolatos pontos, kidolgozott véleményünk; az elképzelt kulturális intézményrendszerünk pontos leírása, egy működőképes modell kidolgozása, és ugyanez az oktatásügy terén. Ezért javasoltuk már a meghívóban is e három szekciónak a létrehozását. E három szekciónak nagyon pontos háttéranyagokat kellene kidolgoznia az értelmiségi fórum, elsősorban pedig a parlamenti pártok és azok képviselői klubjai számára. Mi ezt a munkát anyagilag is támogatni tudnánk, mert mind az MKDM, mind az Együttélés parlamenti klubja rendelkezik megfelelő eszközökkel ahhoz, hogy e tevékenységet anyagilag is honorálja. A munkacsoportok kialakításánál azonban háttérbe kell szorulnia a politikai hovatartozásnak; elsősorban a valóban sokat emlegetett szakmai képességeket kell szem előtt tartani. Azt hiszem, mindenki számára világos: azokat a lyukakat szeretnénk befoltozni, amelyeket az elmúlt két évben sem pártjaink, sem egyéb szervezeteink nem voltak képesek eltüntetni. A fent említett területeken továbbra is meghagyni ezeket a lyukakat, ilyen körülmények közt, amilyenek Szlovákiában uralkodnak, életveszélyes. Én, ha a Szlovákiában élő magyarokra gondolok, modern kisebbségben szeretnék gondolkodni. Ezt azonban még meg kell teremtenünk. Cselekednünk azonnal kell.- Nem vitás, az idő sürget. Már csak azért is. mert parlamenti pártjaink februárra mintha a kisebbségi alkotmánytörvény parlamenti vitáját ígérték volna december elején... Ön szerint mikorra készülhetnek el a fentebb említett dokumentumok?- Léván az elképzelt szekciók még nem fognak dolgozni, hiszen ezek a kérdések egykét óra alatt részletekbe menően nem is elemezhetők, nem hogy megoldhatók lennének! Számomra nyilvánvaló, hogy sokéves mulasztást kell pótolnunk e téren. Léván azt fogjuk javasolni, hogy 21-én alakuljanak meg a szakcsoportok, jelöljék ki a koordinátoraikat,, s egyezzenek meg, mikor, hol találkoznak majd. A szekciók munkájának segítésére szeretnénk felkérni az önkormányzatokat, s minden olyan szlovákiai magyart, aki akar és tud - anyagiakban is - segíteni. Felajánlást tenni Léván is lehet, de később is, bármikor, a pártok központi irodáin keresztül, vagy a Csemadok Országos Választmánya közvetítésével. Ha a szekciók egyetértenek majd az általunk elképzelt ütemtervvel, áprilisig előkészítik az anyagokat, s akkor egy újabb lévai találkozó következik. A konkrét időpontokhoz azért ragaszkodnánk mi, szervezők, hogy a most megbeszélésre kerülő témák feldolgozása valóban megtörténjen. Tapasztalataink szerint elkerülhetetlen még az önként vállalt feladatok teljesítésének ellenőrzése is, ha azt akarjuk, ne hulljon hamvába jó szlovákiai magyar szokás szerint ez a kezdeményezés is. Mindehhez persze tudatosítani kell: eredmény csak akkor születhet, ha a mostani találkozó résztvevői akarnak majd dolgozni. Ha passzívak lesznek, a felvázoltakból semmi nem valósul meg. Kényszeríteni az alkotásra senkit nem lehet.- Ám legyünk most optimisták! Mi történik, ha elkészülnek az anyagok?- Én optimista vagyok, úgy érzem, az anyagok el fognak készülni. A kész elképzelések menedzselése azután már a politikai pártok feladata lesz. A követendő taktikáról dönthet majd a Politikai Egyeztető Tanács. Ha tehát áprilisra elkészülne a munka, kicsit kifújhatnánk magunkat és eldönthetnénk, mivel folytassuk e kezdeményezést, illetve hogy folytassuk-e a találkozásokat, vagy megint csak akkor jöjjünk össze, amikor konkrét feladatok megoldására lesz szükség. Olyan konkrét feladatokéra, amelyek nem egy-egy párt szempontjai szerint oldandók meg, hiszen az egész magyar kisebbség életére kihatással lévő kérdésekben vázolnak fel lehetséges alternatívát. Ez azonban még távolabb van. Most, szombaton és vasárnap eldől: akarunk-e, képesek leszünk-e dolgozni. -yf- A lévai találkozó nekem olyan lehetőség hordozója, mely a különböző nézetek tisztázását segíti elő. Tudjuk, ugye, hogy különböző emberek különböző nézeteket vallanak sorskérdéseink megoldását illetően is. Az ősszel egy bizottság már foglalkozott a kisebbségi autonómia kérdésével, el is készült egy tervezet, melyről kiderült: nem mindenki támogatja. Az is egyértelművé vált, hogy az oktatásügyi és kulturális autonómiát is sokan sokféleképpen értelmezik. Politikai vonalon viszont csak olyan elképzelés, olyan törvényjavaslat átültetésével érdemes foglalkozni, A nézetek tisztázását várjuk amelyet a többség támogat és a magáénak tart. Ezt a közös elképzelést kell egy alkotó vitában megtalálni.- Ennek a közös állásfoglalásnak kellene most megszületnie?- Nem, erről még nincs szó. Léván vitának kellene zajlania, amelyben elhangozhatna minden vélemény, érvek és ellenérvek ütközhetnének, amelyek alapján később a közös álláspont is megszülethetne. És elsősorban nem politikai egyeztetésnek kell folynia Léván, mert arra ott van a négypárti Politikai Egyeztető Tanács, Léván a szakmai kérdéseket kell felvetni. Az oktatásügyi autonómia esetében például csak a Pedagógus Szövetség egymagában kevés, nem tud mindenre kiterjedő véleményt formálni. Léván lehetőség nyílik arra, hogy véleményt mondjanak más érintettek is, így a diákok, a felsőoktatási intézmények, a Tudós Társaság képviselői is. A pártok nem látnak, mert eleve nem láthatnak annyira az oktatási gondok mélyére, amennyire azok, akik naponta kapcsolatban vannak vele.- Feltehetőleg napirendre kerül a szlovákiai magyar iskolai oktatás legújabb rémképének, a Matús Kucera miniszter áltat bevezetésre ajánlott „alternatív kisebbségi iskolának“ a gondolata is. Egy ilyen veszély felismerése előmozdíthatja-e a különböző oktatásiautonómiaelképzelések egységesülését és mielőbbi megfogalmazását?- A vitában majd eldől, ki mennyire érzi a veszélyt. Arra azonban számítunk, hogy a lévai találkozón is születik konkrét állásfoglalás az ún. alternatív iskolákkal kapcsolatban. Egy demokratikus országban ugyanis nem úgy teremtenek választási lehetőséget a szülők és az iskolaköteles gyermekek számára, hogy az érintett terület szakmai és pedagógusszervezeteit meg sem kérdezik elképzeléseikről. Szándékunkban áll élni a petíciós joggal, s már fogalmazzuk azt a levelet, amelynek aláírásával minden érintett magyar szülő tiltakozhatna a lényegében szlovák tannyelv bevezetése éllen a magyar iskolákban. Gondolom, mindenki képes tisztán látni, hogy mindenütt a világon a nemzeti kisebbségek gyors asszimilációjához vezetett, ha általános iskoláikban az anyanyelvűk mellett csak a történelmet és a zenét tanulták anyanyelvükön, a többi tantárgyat pedig a többség nyelvén. Példáért nem kell a szomszédba menni, elég megnézni itthon a ruszinokat és az ukránokat! Nekünk azt kell elérnünk, hogy az oktatást, azon belül pedig a nyelvek oktatását tehessük hatékonnyá; hogy ne kelljen még mindig azt a módszert használnunk, amely évtizedeken át nem vezetett eredményre. Tehát: az „alternatív iskolák“ kérdésében biztosan születik dokumentum. A több kérdésben az alkotó vitára és nézetegyeztetésre helyezzük a hangsúlyt.- A helyi és regionális önkormányzatok is a tanácskozás napirendjén szerepelnek. Mit tart ön a legfontosabb tisztázandó kérdésnek e témakörben?- Nálunk pillanatnyilag két elképzelés született politikai körökben. Az egyik a már említett autonómiatervezet, a másik a társnemzet-elképzelés. A legtöbben e két koncepciót egymást kizárónak tartják, s úgy vetik fel a kérdést: autonómia, vagy társnemzet? Szerintem a kettő nem zárja ki egymást. Egymásra épülnek, az egyik a másikon alapulva továbblép egy korábbi állapotnál. Lényeges, hogy a vitában ezek az összefüggések is megvilágosuljanak. Ha a kisebbségi önkormányzat minden formája és minden kérdése megbeszélésre kerül, a kimondásuk később nem kelt riadalmat az emberekben, hiszen látni fogják, teljesen természetes és magától értetődő jogokról van bennük szó. Ha a szükséges háttér meglesz ezekhez az elképzelésekhez, az autonómiatervezetet kidolgozó bizottság és a Politikai Egyeztető Tanács feladata lesz, hogy kidolgozzon egy végleges anyagot, melyet törvényjavaslat formájában azután a partement elé terjesztenek parlamenti képviselőink. Ennek a dokumentumnak azonban nem Léván kell megszületnie. A lévai találkozó az együttgondolkodás, a nézetek tisztázásának színtere. Az ott elhangzó vélemények alapján kell majd egy egységes álláspontot kidolgozni, akár a fórum szekcióiban létrehozott bizottságoknak, hogy a kisebbség érdekeinek képviseletében legyen mihez tartaniuk magukat az egyes politikai pártoknak is. Léván a civil társadalom hangjának kell megszólalnia, a pártérdekektől függetlenül létező kisebbségi érdekeknek kell megfogalmazódniuk.-ts-Tisztelt Szerkesztőség! A Szabad Újságban 1993. január 29-én megjelent íráshoz (Ki fizeti a földadót?) szeretnék hozzászólni. A szüleim, majd később én is - még az első Csehszlovák Köztársaságban, majd a II. világháború előtt a magyarok alatt - főként haszonbéres földeken gazdálkodtunk. Az akkori adó- és haszonbér-rendszerről ezért többet tudok, mint a mai emberek, hát szeretném azt ismertetni. A földadót akkor is minden esetben a földtulajdonos fizette. Magyar holdanként kb. 50 kg búza árának felelt meg az általa fizetett adó összege. A haszonbér ennek ötszöröse vagy hatszorosa volt, azaz 250-300 kg búza árának megfelelő Haszonbér régen összeg magyar holdanként. A tulajdonos ebből fizette ki az 50 kg árának megfelelő adót, a többi megmaradt neki tiszta jövedelemként. A bérlő hozzávetőleg 8 métermázsa búzát tudott egy magyarholdon megtermelni, így holdanként neki 500-550 kg búzája maradt meg. Én azt tartanám helyesnek, hogy ha már a nyugati országok után akarunk menni, példának vennénk egy mezőgazdaságilag eléggé fejlett országot (Ausztria, Hollandia). Megnéznénk, náluk hány , " = TISZTELT OLVASÓINK!-------------------- = E témával kapcsolatos észrevételeiket, elképzeléseiket, vagy tapasztalataikat - a régi világból is - szívesen fogadja szerkesztőségünk. kilogramm búza ára az adó hektáronként, mennyi a haszonbér, mi marad meg a termelőnek (a bérlőnek). Nálunk, tekintettel arra, hogy eddig nem voltak földtulajdonosok, az állam akkora adót vetett ki a szövetkezetekre, hogy az már haszonbérnek is megfelelt volna. (Nálunk 2700 korona hektáronként.) Én reálisnak azt tartanám, ha az adó nem haladná meg hektáronként a két mázsa búza árát, a haszonbér pedig ennek az öt-hatszorosa lenne (hektáronként 10-12 mázsa), mert akkor a bérlőnek megmaradna l<b. 40-50 mázsa hektáronként. Tisztelettel: K. K. (Teljes cím és név a szerkesztőségben)* V///////////////////////////////////////////////w/////////^^
