Szabad Újság, 1993. február (3. évfolyam, 25-48. szám)

1993-02-16 / 38. szám

1993. február 16. Tükör Szabid ÚJSÁG 5 Mór nem o kiváltságos „gyerekek" szüleié! Köd előttük, köd utánuk A hajnali köd egyre sűrűbbe válik. Lassacskán araszolgatunk a limbachi gyógyintézet hegyi „szállodája" felé. Már szinte vágni lehet a fákra ülő, és a még hátralévő út hosszát rejtő fehér­séget. Alig észrevehetők az elénk haj­ló ágakon gubbasztó madarak, ame­lyek összegömbölyödve próbálják át­vészelni a februári hideget. Egyre va­lószínűtlenebbnek tűnik, hogy valaha is odaérünk az intézet drótkerítésé­hez. Nem is olyan régen, úgy négy évvel ezelőtt még luxusautók gördül­tek fel percek alatt az üdülőhöz. Öl­tönybe bújt, vörös nyakkendős urak tessékelték be előzékenyen korosodó szüleiket az ajtón. A portán ilyenkor mély meghajlással fogadták a vendé­geket. Tudták, a párt jeles tagja - gon­dos gyermekhez illően - a megkülön­böztetésből, amelyhez állása révén hozzájutott, a szüleinek is juttat most néhány morzsányit. „Köszönet mindenért" A dermesztő séta emlékét dr. Mis­­kolciová forró kávéjának köszönhető­en hamarosan már csak szépnek tud­juk. Első, és legfontosabb feladatunk tolmácsolni neki Kubovszky Ilonka né­ni köszönetét, amiért ittléte alatt olyan gondosan kezelte őt. - Csupa szép emlékem maradt a gyógyintézetről. A kezelések hatását így, hetek múltá­val is érzem. Sajnos, nagyon sokan nem tudnak a Bazintól nem messzi, Pozsonyhoz közeli intézetről. Azok, akiknek műtétjük vagy balesetük után kezelésre van szükségük itt biztosan elégedettek lennének - tudtuk meg Ilonka nénitől egy telefonbeszélgetés során. Az idős hölgyet nem első ízben kezelték a gyógyintézetben. Új barát­ságokat kötött, és hálával gondol az orvosnőre. Vendéglátónkkal folytatott beszél­getésünk során tapasztalhatjuk, hogy Ilonka néni jó emberismerő. Neki kö­szönhetően nemcsak a kommunisták­tól „újraállamosított“ üdülőközpontból lett gyógyintézettel, hanem egy a kort és az embert értő szakorvossal is megismerkedhettünk. Kórtermek helyett szálloda szobák A gyógyintézetben tett sutánk so­rán megállunk a lépcsőfordulóban. - Hiányzik a felvonó, hiszen az intézet lakói már idős emberek. Ám a lép­csőknek így kettős szerepük van. A műtét utáni betegek, akikkel a kór­házban nem foglalkoztak eleget, itt, ezeken a lépcsőkön teszik meg az ápolónők segítségével az első óvatos lépéseket - mondja dr. Miákolciová. A minden fokkal fogát összeszorítva megbirkózó asszonynak még „szur­kolói“ is akadnak. A kötelező délelőtti kezelésekről ugyanis egy jókedvű idős urakból álló kisebb csoport érkezik. Egyikőjük mankóját a karosszék tám­lájához állítja, és ő is a lépcsőkön egyensúlyozó papucsos lábakat biz­tatja. Az egykori elegáns szállodát azóta már átalakították. A tornatermi gyakor­latokon kívül vízmasszázst is alkal­maznak. Az infarktusból épülő bete­geknek pedig a benti gyógykezelések­nél is jobban segítenek a séták a sza­badban. Pozsonytól néhány kilomé-Hazamenni néha rosszabb Kísérőnktől megtudjuk, hogy a gyógyintézet három orvosa és a mű­szakonként egymást váltó ápolók, va­lamint a gyógytornászok többnyire idős emberekről gondoskodnak, akik kezelőorvosuk ajánlatára érkeznek Limbachba. Az ittlétért semmit sem kell fizetniük, és a nyugdíjas emberek­nek sok esetben a kezelésnél is többet Azokban a panelházakban nem a kiváltságosok szülei élnek. A szerző illusztrációs felvétele térré a dombok nem engedik át a fővá­ros gyárainak kénes üzenetét. Az éles levegő szinte belehasít a fáradt tüdő­be. A séta után jólesik, és mind elfogy a tányérról az étel. Barátságos a szo­ba melege is. A kis lakosztályok né­melyikéhez apró konyhafülke tartozik - a régi kiváltságos kor hasznos „ma­radványa". jelent, hogy jó szóval, barátsággal kö­zelednek feléjük. Ami ugyancsak fon­tos szempontnak tekinthető: ittlétükkel egy kis pénzt is megtakarítanak. - Sajnos sokan egyedül élnek, távol gyerekeiktől. így nincs sok remény arra, hogy az itt elsajátított gyakorlato­kat otthon is végezhessék. Elnézem az idős arcokat, és akaratlanul is: eszembe jut, mennyi fiatal embernek lenne szüksége a műtétet, az infark­tust követően arra, hogy hasonlókép­pen gyógykezeltesse magát. A való­ságban inkább mihamarabb munkába állnak, hiszen csak így biztosíthatják családjuk megélhetését - mondja kí­sérőnk, aki fél évvel ezelőtt még a nyitrai rendelőintézetben kezelte be­tegeit. Most, hogy a megfáradt végtagok újramozgatását, az élénkítésre váró izmok szétdolgozását kíséri figyelem­mel, sokszor eszébe jutnak egykori páciensei: az üzemi munkások és a kerti munkában megtört asszonyok, akikkel rendszerint elnézőbb volt, mint másokkal. - Ha a gyógyintézet egy idő után a politikai fuvallat hatására újra a kiváltságosoké lenne, bizonyára mindannyian akik ma itt dolgozunk, nagyon csalódnánk - mondotta az orvosnő, amikor a portán búcsút vet­tünk tőle. A pletykák megmaradtak Lent a faluban még sokan úgy hi­szik, ott „fenn" nem történt semmi változás. Nem csoda, hiszen évtize­deken át figyelhették, ahogy a csen­des Limbach porát luxuskocsik verték fel. - Sokat tudnának mesélni a régiek - veti felénk egy fiatalasszony, aki a délutáni buszjárattal várja haza gyermekeit az iskolából. Szűkszavú­sága rejtélyes és sokatmondó. A dombra vezető úton manapság már egyre több mentőautó tűnik el, mint személyautó. A kezelésre érkező betegeket egyenesen a Bezruc utcai kórházból utalják be az erdőséggel határolt gyógyintézetbe, hogy a há­romhetes hatékony kezeléssel meg­szüntessék panaszaikat. A sétányo­kon pedig mosolygós idős emberekkel találkozhatnak a limbachiak. Ha meg­kérdik tőlük, megtudhatják, ők sosem tartoztak a kiváltságosok közé. SZÁZ ILDIKÓ A Protetika kórházi boltját „Az ortopédiai segédeszközök gyártásával foglalkozó PROTETIKA 1915-ben alakult. Tavaly májusban az ismert állami vállalat részvénytár­sasággá vált, és bővítette termelési programját. Ma Szlovákia számtalan városában megtalálhatók boltjaink" - tudtuk meg Válent Miklós mér­nöktől, a társaság igazgatójától, aki azt is elmondta, érdeklődés esetén vállalnák a mozgássérültek számára nélkülözhetetlen tolókocsik javítását is. Az érsekújvári kórházban a Pro­tetika tavaly szeptemberben nyitotta meg üzletét. Az egészségügyi dol­gozóknak munkájukhoz szükséges segédeszközöket, lábbeliket kínál­nak. Varga Éva üzletvezető el­mondta, hogy nemcsak a felnőttek­re, de a gyerekekre is gondoltak. Az ő számukra „elnyűhetetlen“ szan­dálokat kínálnak. A betegek itt vásá­rolhatják meg a mankókat (150-től 289 koronáig), a jelenleg kapható tolókocsikat 4953 koronáért árulják. A mozgásképtelen betegek házi ke­zelésekor, szállításukhoz szükséges tolószék 4953 koronába kerül. Az eladótól megtudtuk, hogy a betegek egyelőre a saját pénztárcájukból kénytelenek kifizetni a segédeszkö­zök árát. Májustól talán másképpen lesz... A közel kétezer koronába kerülő vérnyomásmérő így sokak számára ma még luxuscikknek számít. A Pro­tetika érsekújvári boltjának polcaira hamarosan felkerülnek az ultrahan­gos légszűrők. Újdonságnak számít a négyórás fertőtlenítést biztosító folyékony kesztyű. A krémszerú anyag bőrbe történő bedörzsölésé­­vel „láthatatlan“ kesztyűt nyerünk, amely újszülöttek gondozásakor, műtétekkor, de bőrbetegségekkor is használható. A járási székhely kór­házában nemrégiben tűz ütött ki. A javítási munkálatok jelenleg is tar­tanak, ezért a bolt megközelítése kissé körülményes. A vásárlók a Protetika boltját ezért az udvar felől közelítsék meg. Sz. I. Az 1992-es munkanélküliségről Könyörtelen valóság... A múlt évre vonatkozólag több komplex kimutatás csak néhány nap­pal ezelőtt látott napvilágot. Mindez arról a statisztikáról is- elmondható, amely részletesen elemzi a tavalyi évi munkanélküliséggel összefüggő mu­tatókat és tényezőket. Az alábbiakban mi is kiragadtunk jó néhány érdekes, bár annál elszomorítóbb adatot. . A Szlovák Köztársaságban az 1992-es esztendő utolsó napjára vo­natkozólag a munkaügyi hivatalok 260 ezer 274 munkanélkülit könyveltek el. Ez 10,38 százalékos munkanélküli­ségnek felel meg. A munkanélküliek átlaga tavaly 285 ezer 511 személy volt, ami tulajdonképpen 11,38 száza­lékos átlag-munkanélküliségnek meg­felelő arány. Nagyon érdekesek a különböző vi­szonyítások az 1991-es évvel össze­függésben. Akkor az év elején mind­össze 39 ezer 603 munkanélkülit könyveltek el a hivatalok, míg az év végére a listán már 301 ezer 951-en lettek. Tavaly fokozatosan csökkent a munkanélküliek száma, két hónap- január és december - kivételével. A tavalyi decemberi emelkedést- novemberhez viszonyítva - minde­nekelőtt az „eredményezte“, hogy a maszekok elbizonytalanodtak az új adórendszerből kifolyólag. De azt is mondhatjuk, hogy az ilyen jelenség tulajdonképpen általánosítható is az átmeneti időszakban, ti. az egyik év végén és a következő elején. A felso­roltak ellenére 1992. december 31-én 41 ezer 677-tel volt kevesebb a mun­kanélküli, mint az azt megelőző év végén. A munkanélküliek közül tavaly de­cember végén 87 ezer 322-en része­sültek anyagi támogatásban, ami az összes munkanélkülinek a 33,55 szá­zaléka. 1991-ben ez az arány jóval magasabb volt: akkor 222 ezer 784 személy részesült anyagi támogatás­ban (82,04 százalék). A tavalyi év végén a munkanélkü­lieknek az 50,1 százaléka volt nő, 12,8 százaléka pedig végzős diák. A Szlovák Köztársaság munkahiva­talai 1992 végén 16 ezer 204 szabad helyet tartottak nyilván, ami azt jelenti, hogy egy ilyen helyre 16 (!) munkanél­küli jutott. S milyen volt a helyzet az egyes járásokban? A legtöbb munkanélkülit a Tóketerebesi járásban könyvelték el. A munkanélküliség aránya ott elérte a 19,2 százalékot. A Rozsnyói járás következik a sorban - 16,99 százalé­kos munkanélküliséggel, majd a Ri­maszombati (16,60), a Kassa-vidéki (16,54), a Nagymihályi (16,44), a Du­­naszerdahelyi (16,42) és a Csacai (16,25) járás. Pozsonyban volt a legki­sebb a munkanélküliség, mindössze 3,81 százalékos, továbbá a Liptó­­szentmiklósi járásban (6,51) és Kas­sán (6,84). Tavaly 23 ezer 968-an részesültek átképzésben, közülük 20 ezer 931 volt munkát kereső, s december végére vonatkozólag további 10 ezer 282-en voltak részesei a rekvalifikációs folya­matnak, közülük 7 ezer 554-en mun­kát keresők. (sb) A magángyógyszerész nem hisz az ígéretekben Mindent a saját szakállára- Itt állok borostásan, és egész nap igyekszem megbirkózni az álmatlan éjszaka nyomaival. Az esti órákban érkezett meg az újabb gyógyszerszállítmány, és reggelre szét kellett rakni a pol­cokra. Nem mondhatom a vevőnek, hogy tabletta ugyan van, de még a raktárban áll! Jól emlékszem még, amikor egy hónappal ezelőtt az egészségügyi miniszter az inzulinnal megrakott kamion érkezését adta hírül a sajtóban és a televízióban, majd három hétre rá megtudhattuk, hogy a hír valótlan volt. És akkor sem hivatkozhattam a betegek előtt a hiú ígéretekre. Az eset tanulsá­gos volt. Már tudom, a saját szakállamra dolgozom, magamnak kell beszereznem az orvosságokat, és a szállítókról is nekem kell gondoskodnom. Csak így tudok nyugodt lelkiismerettel nyitáskor a betegek szemébe nézni - fogadott bennünket Klokner Pál, aki tavaly augusztusban Galántán megnyitotta gyógyszertárát. Ez év januárjában pedig a felesége Veronika, aki ugyancsak szakkép­zett gyógyszerész, is csatlakozott hozzá. Egyelőre csupán kisegí­tőként, amíg meg nem szárad a tinta az ő vállalkozói engedé­lyén is. A takaros kis gyógyszertár még apróbb irodahelyiségében vallatóra fogjuk a fiatal tulajdonost: - A két állam különválása óta a mi helyzetünk is nehezebbé vált. A külföldi partnereknek ugyanis három hónappal korábban kell kifizetnünk a szállítmány árát. Sok üzleti partnerünk van Csehországban. A Medikától az inzulin egyes fajtáiból csupán jelképes húsz ampullát kaptunk, így a hiányt a napokban megérkező háromszáz ampullás cseh szállítmánnyal egészítjük ki. Soboóa miniszter úr szerint a cseh inzulint a dánnal tudják majd pótolni. Ez számomra nem teljesen érthető, hiszen az ún. „tiszta“ inzulinra először át kell állítani a komoly egészségügyi problémákkal küzdő diabetikusokat. Talán van annyi kórházi ágyunk, hogy valamennyi cukorbeteg megfelelő orvosi felügyelet alatt szokja meg az újfajta gyógy­szert?! - tudjuk meg Klokner Páltól, aki elmondja továbbá, hogy a szívbetegek számára nélkülözhetetlen Kardillant, Nitromackot idővel ügyesen beszerezték, és később megbirkóztak a Digoxin­­hiánnyal is. Az állami gyógyszertárakkal ellentétben különböző vitamintablettákat kínálnak a vásárlóknak, és a polcdkon megta­lálhatók a fogamzásgátlók különböző fajtái. Még az oly keresett Neogest sem volt hiánycikk az utóbbi hónapokban, és kapható a magyarországi egyszeri használatú Posztinor tabletta is. A gyógyszerész és a galántai nőgyógyászok együttműködésének köszönhetően a nőknek „létező és kapható" gyógyszerekre írnak ki receptet. A fogamzásgátlók a Nemzeti Biztosító által térített gyógyszerek csoportjába tartoznak. A Nemzeti Biztosító regionális kirendeltségével a Klokner házaspárnak nincsenek konfliktusai. A biztosító dolgozói minden szükséges előírásról azonnal tájékoztatják őket. - Nem is lehet más kapcsolatunk velük, hiszen együttműködésünk az előírások nehéz közérthetősége miatt csupán formális. Elküldtük januári számláinkat, és most várjuk, hogy megtérüljenek a kiadásaink. A nagyobb gondot áz jelenti, hogy egy hónap nagyon hosszú idő ahhoz, hogy térítés nélkül újabb szállítmányokat rendeljenek. Kölcsönt kellett felvennem, és a kamatokat a Nemzeti Biztosító nem fogja kifizetni! - panaszkodik a vállalkozó, akinek ma már nagyon sok régi kollégája dolgozik magángyógyszerészként, illetve szállítóként. Közös elgondolásuk alapján egy meghatáro­zott összegű előleg javítana valamelyest a helyzetükön, és így folyamatosan rendelni tudnák az újabb gyógyszerszállítmányokat. Beszélgetőpartnerünk szerint a szakmabeliek „baráti hálózata“ keretében az is lehetővé válhatna, hogy az anyagbeszerző kollégák elnézőbbek lennének, és az áru értékét egy hónap - hat hét leforgása alatt térítenék meg a gyógyszerészek. A Klokner házaspár boltjába szívesen térnek be az emberek. A járási kórházba vezető útvonalon nagy a forgalom. Előfordul, hogy előnyben részesítik az állami gyógyszertárnál. Az a beteg, aki több órás várakozás után a rendelőben, valamint két állami gyógyszertárat tudva maga mögött „beesik“ a gyógyszerész „birodalmába", nem kaphat elutasító választ. Abban az esetben, ha a keresett gyógyszert nem tartják éppen a raktáron, a beteg­nek egy héten belül akkor is teljesíteni tudják kérését. Ha csak kisebb szállítmánnyal rendelnek is a beteg által keresett gyógy­szerből, az biztos lehet abban, hogy neki az ampullákat vagy a cseppeket már gondosan félretették. Nem csak mosolyból és udvarias kiszolgálásból áll a magiszter feladata. Az ingerült, csalódott beteget meg kell tudni nyugtatni. Sokszor annak elle­nére, hogy magának a gyógyszerésznek sincsenek nyugodt éjszakái. A Nemzeti Biztosító meglévő, ám sürgősen átdolgo­zásra váró törvényének buktatóit és nem átfogó előírásait ismerve ezen nem is csodálkozhatunk. (száz)

Next

/
Thumbnails
Contents