Szabad Újság, 1993. február (3. évfolyam, 25-48. szám)
1993-02-15 / 37. szám
1993. február 15. ________________________________________ Agrárvilág ______________________________________szabad ÚJSÁG 5 A magyar vidék a foglalkoztatás tükrében A politikai rendszerváltást követően a magyar nemzetgazdaság gyökeres átalakítása is megkezdődött. Nincs olyan ágazat, amelyet ne érintene a változás. Fokozottan igaz ez a vidéken élő lakosság esetében, ahol a piacváltási kényszer, a tulajdonviszonyok megváltozása és az elmaradott térségek problémái halmozottan jelentkeznek. Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni a múltból örökölt gazdasági determinációt, a mozgástér szűk lehetőségeit, a mai magyar társadalmi helyzet realitásait. A magyar mezőgazdaság most és a közeljövőben gyökeres tulajdonosi, szervezeti, szerkezeti átalakuláson megy keresztül Az átmeneti időszakban szükséges intézkedési módszereket hazai és külföldi tapasztalatok felhasználásával kell kialakítani Az átalakulási folyamat eredménye meghatározza hosszú távon a vidék arculatát és a benne élő emberek életét, létbiztonságát. A magyar népesség aktív keresőinek 36,3 százaléka él falun. Az agrárágazatban foglalkoztatottak száma és aránya a fejlett európai országokéhoz képest magas. Az ágazatból a munkaerőkiáramlás immár fél évtizede megkezdődött, s a termelő munkahelyek megszűnésével az utóbbi időben felgyorsult. Mind a mezőgazdasági alapanyag-termelés és élelmiszer-feldolgozás piac által motivált csökkenése, mind a tulajdonviszonyok átalakulása és a struktúraváltás is hozzájárult e folyamat felgyorsításához. Megoldásokat kell keresni arra, hogy az agrárszférából kiszoruló vidéki munkavállalók más területen hasznosíthassák munkaerejüket. Az élelmiszer-gazdaságban a foglalkoztatottak száma várhatóan az aktív népesség tíz százaléka alá csökken majd. Jelentősen nő azonban a kiegészítő tevékenységként mezőgazdasági munkát végzők száma. (Az ellátás jelentős részét jelenleg is a nem főfoglalkozásban mezőgazdasági munkát végző háztartások biztosítják.) Tehát a főfoglalkozású mezőgazdasági dolgozók mellett a mezőgazdasági kiegészítő tevékenységet folytatók helyzetével is kell foglalkoznia. A nyolcvanas évek végétől a foglalkoztatás rohamosan csökkent az ágazatban. A széles körű támogatási rendszer 1991. évi megszűnése és a keleti piacok elvesztése következtében a fölösleges munkaerő tömeges elbocsátása már a mezőgazdasági nagyüzemek szerkezetátalakítása és az élelmiszer-ipari vállalatok privatizálása előtt megkezdődött. A statisztikai adatok szerint 1991. júniusában több mint 600 ezren dolgoztak az agrárágazatban, 1992-ben pedig már csak 475 ezer főt regisztráltak. Válságba kerültek a magas élőmunkaigényű ágazatok is. Tömegesen szűntek meg a mezőgazdasági nagyüzemek ipari és szolgáltató részlegei és ezáltal a nem mezőgazdasági foglalkoztatottak jövedelme, illetve jövedelemkiegészítési lehetősége szűnt meg. A jelentős létszámcsökkenés látványosan az észak-keleti térségekben mutatkozott meg. (Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye.) 1992 végére 320 csökkent a mezőgazdasági nagyüzemekben foglalkoztatottak száma. A mezőgazdaságban is megkezdődött gazdasági átalakulás ugyanis (főként a privatizálás és a csődeljárások miatt) a gazdaságtalan szervezetek megszűnésével jár. A mezőgazdaságból élők jövedelemszinvonala a felmérések szerint egyre inkább elmarad a nemzetgazdaság más szektoraihoz képest. A havonta közzétett munkaügyi statisztikai adatok a bérkülönbségek fokozását és azt bizonyítják, hogy a teljes munkaidőben foglalkoztatottak közül a mezőgazdaságban dolgozók nettó átlagkeresete a legalacsonyabb (1992. augusztusi adatok szerint havi 10 369 forint). Az ipari keresetekhez képest 15 százalékos az elmaradás a mezőgazdaságban. Súlyos gond, hogy a veszteséges gazdálkodást folytató, illetve ennek határán álló nagyüzemekben az átlagbérek nem érik el a minimálbért sem. Az alacsonyabb keresetek miatt az erre alapozott juttatások mértéke még kedvezőtlenebb helyzetbe sodorja az érintetteket. így társadalombiztosítási ellátásuk és munkanélküli járadékuk mértéke egyaránt kedvezőtlen. Az ágazatnak a nemzetgazdaságban betöltött jelentős szerepére való tekintettel a folyamatos termelés fenntartása létkérdés. Ezért a szerkezetváltás felgyorsítása és a foglalkoztatási lehetőségek megteremtésének elősegítése a cél. A nyolcvanas évek végén a foglalkoztatási feszültségek kiéleződésével megjelent a nyílt munkanélküliség. Ez legkorábban a kedvezőtlen adottságú, gazdaságilag válsághelyzetbe került térségekben jelentkezett. Kezdetben az ipari üzemek az ingázó munkavállalóknak mondtak fel, majd az ipari kiegészítő tevékenységeket számolták fel. A mezőgazdasági munkanélküliség 1991. végén kezdett rohamosan nőni. 1992-ben a tavaszi munkák beindulásával időlegesen visszaesett, illetve stagnált, majd újabb növekedés következett. Leginkább az iskolázatlan, szakképzetlen réteg vált munkanélkülivé. A vidéki munkanélküliség több kedvezőtlen folyamat együttes hatásaként napjainkra felerősödött. Alapvető ok itt is a korszerűtlen gazdasági szerkezet és az ebből következő piaci versenyképtelenség. A keleti piac beszűkölése ugyanis az ehhez alakított termelési volumen visszaesését eredményezte. A tulajdonviszonyok változása következtében a művelés alá vont földterület csökkenése és anyagi nehézségek miatt a termelésre fordított költségek (talajjavítás és a minőségi vetőmag használatának elmaradása, stb.) visszafogása a jövedelmezőség mérsékléséhez vezetett. Jelentékenyen hozzájárult ehhez a mezőgazdasági termelést évek óta sújtó aszály is. A mezőgazdasági nagyüzemek olyan pénzügyi helyzetbe kerültek, amely kikényszerítette munkaerő-gazdálkodásuk felülvizsgálatát és a racionális foglalkoztatás igényét. Míg 1991. szeptemberében 15 ezer főt alig meghaladó mezőgazdasági munkanélkülit regisztráltak, év végére ez a szám elérte a 25 ezret, 1992 márciusában pedig az 50 ezer főt. 1992 végén a mezőgazdasági munkanélküliek száma 80-100 ezer körül mozgott. A munkanélküliség az ország különböző térségeit eltérő mértékben sújtotta. 1990-1991-ben a munkanélküliség nem volt jellemző erre az ágazatra - kivéve a halmozottan kedvezőtlen adottságú térségeket -, napjainkra azonban kiterjedt az ország más régióira is. A munkanélküliek számát és arányát tekintve jelenleg a legveszélyeztetettebb Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár, Jász-Nagykun-Szolnok és Nógrád megye - de az alföldi megyék többsége is felzárkózott. A dunántúli megyék viszonylag kedvező helyzete 1992-ben megváltozott. A döntően mezőgazdaságinak minősülő Baranya és Tolna megye helyzete is kritikussá válhat. Az átlagosnál jobb képet mutat Komárom és Győr-Moson-Sopron, továbbá Zala és Vas megye foglalkoztatási helyzete. Jelenleg az ország középső területein nő a legerőteljesebben az ágazatból kikerülő és elhelyezkedni nem tudók aránya. A munkanélküliek több mint fele (53,9 százalék) a falvakban él. A falun élő munkanélküliek aktív keresőkre vetített aránya több mint kétszerese a városi munkanélküliségi rátának. Mivel a munkanélküliség várható alakulását a munkaerő-kereslet és kínálat viszonya határozza meg, a demográfiai tényezők (a munvállalási korúak számának évi 0,5 százalékos növekedése) és a nyugdíjfolyósításhoz szükséges munkaviszony 20 évre történő felemelése következtében a munkaerő-kínálat növekedése, ugyanakkor a gazdasági aktivitás mérséklődése miatt a munkaerő-kereslet csökkenésére lehet számítani a mezőgazdaság és élelmiszeripar területén is. A munkanélküliség kezelésének tárgyi és személyi, valamint szervezési feltételei a fejlett piacgazdaságú országokban igen sokszínűek. E tapasztalatokat figyelembe véve alakították ki a magyar rendszert is. Az eszközök jellegükből adódóan alapvetően két csoportba sorolhatók: a munkanélküliek ellátását szolgáló és meghatározott feltételek mellett alanyi jogon járó úgynevezett „passzív“ foglalkoztatáspolitikai eszközökre, valamint „aktív" eszközökre, amelyek új munkahelyek teremtésének támogatására, meglévő munkahelyek fenntartására, valamint az átképzés lehetőségeinek biztosítására hivatottak. A foglalkoztatás passzív eszközei a nemzetgazdaság erejének megfelelő, keresetpótló, a munkavállalásra ösztönző mértékű ellátást biztosító rendszert foglalnak magukba. Fedezetüket a költségvetés, a munkaadók és a munkavállalók által finanszírozott Szolidaritási Alap biztosítja. A passzív eszközök (így a munkanélküli-járadék, valamint a pályakezdők munkanélküli-segélye) az ágazatban általánosan létminimum alatti ellátást nyújtanak. A munkanélküli ellátásra jogosultak közül és ily módon a munkanélküli biztosítás rendszeréből 1993-ban várhatóan sokan kikerülnek, például vállalkozóvá vagy kistermelővé válnak. Ez a kör nem lesz jogosult munkanélküli biztosításra és önkéntes biztosítási alapon történő járulékfizetésükre ez ideig nincs lehetőség. Az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök biztosítására a költségvetés által a Foglalkoztatási Alap nyújt fedezetet. Az Alap keretjellegű, korlátozott forrás, amelyből pályázat útján nyerhető támogatás. Az Alapot az Országos Munkaügyi Központ és decentralizált megyei intézményei kezelik. A foglalkoztatást elősegítő támogatások:- képzések elősegítése,- munkanélküliek vállalkozóvá válásának elősegítése,- munkahelyteremtés támogatása,- részmunkaidős foglalkoztatás támogatása,- korengedményes nyugdíjaztatások átvállalása,- közhasznú munkavégzés támogatása. Az eddigi tapasztalatok szerint a képzés és átképzés iránt növekedett az érdeklődés. A tanfolyamok a szakképzetlenek szakmához jutását és a már szakmával rendelkezők számára új szakma elsajátítását segítik elő. A munkanélküliek át- és továbbképzésének finanszírozása is ennek érdekében történik. Mivel azonban az ily módon új végzettséggel rendelkező munkavállalók nagy részének továbbra sem tudnak munkahelyet biztosítani, ez a támogatási forma a foglalkozatási helyzeten alapvetően nem változtat és nem hatékony. A munkanélküliek vállalkozóvá válását segítő eszközök (a vállalkozás megvalósításához nyújtott támogatás, szaktanácsadás, hitelfedezeti biztosítás költségeinek 50 százalékáig történő megtérítése) iránt nagy az érdeklődés, de kevés esetben születik érdemi megállapodás. A vállalkozások 50 százaléka kereskedelmi jellegű, de növekedett a szolgáltatási jellegűek aránya is. Mezőgazdasági jellegű vállalkozásokba még kevesebben kezdenek. Ez a támogatási forma a tapasztalatok szerint csak átmeneti megoldást nyújt. A vállalkozás eredményességétől függ ugyanis, hogy a vállalkozó ismét munkanélkülivé válik-e (újabb vállalkozást már nemigen kockáztat). Az elmaradott térségek munkahelyteremtő támogatására kiírt pályázatok iránt az utóbbi időben megnőtt az érdeklődés. Sajnos, a pályázatok közül igen kevés az ágazat profiljába tartozó tevékenység. Néhány élelmiszer-ipari pályázat mellett elvétve található egy-egy mezőgazdasági, állattenyésztési tevékenységre vonatkozó. Nagyobb propagandát kell kifejteni az ágazatban e lehetőség ismertetésére, hiszen vissza nem térítendő állami támogatásról van szó. A részidős foglalkoztatás sem az élelmiszeripar, sem a mezőgazdaság területén nem honosodott meg. Bár időlegesen megoldást kínál ez a támogatási forma, sajnos, az ágazat gazdálkodó szerveinek gondjai nem átmenetiek, így kevésbé élnek e lehetőséggel. A foglalkozatási struktúra átrendeződése által eredményezett jelentős létszámleépítés a nyugdíjaztatás előtt álló és elhelyezkedni nem tudó dolgozók korengedményes nyugdíjaztatásához adható 50- vagy 100 százalékos támogatása iránti igény fokozódik. A csődeljárás során, annak kimenetelétől függően a mezőgazdaság és élelmiszeripar területén is egyre többen kérik e támogatást. A közhasznú munkavégzés támogatása a helyi község számára hasznos tevékenység és foglalkoztatáspolitikai szempontból kiemelt fontosságú feladat. A megyékben a közhasznú munkavégzésre, de a vidéki önkormányzatok szervezésében leginkább a kommunális és település-fenntartási feladatok ellátásánál az. Közhasznú munkát pedig a helyi adottságok és igények figyelembevételével bármely tevékenységre lehet szervezni, ezért bővítése indokolt. A vidéken fokozott mértékben növekvő munkanélküliség mérséklésére leginkább a közhasznú munkavégzés alkalmas. Ez á kevésbé költséges, közvetlen munkahelyteremtés nagy számú munkanélküli foglalkoztatását teszi lehetővé. Szükség van tehát hatékony közmunkaprogramok kidolgozására. A közmunka hatékonysága viszont nem a munkanélküli járadék minimális összege körüli, hanem csak reális bérfizetés mellett jelentkezik majd. E támogatási forma fejlesztését szolgálná, ha a közmunkával kapcsolatos munkanélkülijáradék-megtakarítás egy része közmunkára lenne fordítható. (Magyar Mezőgazdaság)
