Szabad Újság, 1993. január (3. évfolyam, 1-24. szám)
1993-01-15 / 11. szám
4 Szabad ÚJSÁG Riport 1993. január 15. Télben a nyárról Víz, napfény, pihenés Nagyhegy-krónika Már Meciar is érdeklődik... Másfél éve vívják elkeseredett harcukat a kirátyhelmeci polgárok a honvédelmi minisztériummal, amely kaszárnyát akar telepíteni a város határában elterülő Nagyhegyre. Az eseményről már tájékoztattuk olvasóinkat lapunkban. Ezúttal szeretnénk összefoglalni dióhéjban, mi is történt mostanáig. A múlt hét végén zajlott a brünni vásárváros pavilonjaiban a nemzetközi idegenforgalmi vásár. A seregszemle iránt, amely valójában három tematikus kiállítás volt, élénk érdeklődés mutatkozott. A látogatók elidőztek ugyan a sporteszközöket és szabadidőruhákat bemutató pultok, standok előtt is, de legtöbben az utazási irodák kínálatait lapozták. Jó néhányan a „kevés pénzért minél távolabbi tájra eljutni, minél többet látni" jelszót maguk elé tűzve böngészték a gazdag választékot. A kétes „zsíroskenyértúrák" összeállítói elsősorban rájuk gondoltak. Szerencsére a legtöbben a megbízható szolgáltatásokat ajánló utazási irodák kínálataiból „csemegéztek." A megbízhatónak ígérkező partnerek közé tartozik, állítják a cég vezetői, a Horvátország-szerte üdüléseket, vándortúrákat biztosító BEMEX TOURS szervezócsoport is. A társulás 1982 óta működik, a cég Németországban, Angliában, Hollandiában, Franciaországban, Ausztriában, Belgiumban és Svájcban nyolc szervező alcsoportot és tizenegy utazási irodát mondhat a magáénak. Első a vendég, vallják a Bemex tours munkatársai, és mindent el is követnek azért, hogy ügyfelük meszszemenőkig elégedett legyen a szolgáltatásaikkal. Nézzünk néhány számadatot is: ezerkilencszázkilencvenben például, az utolsó igazán „békeévben" a szervezőknek mintegy 202 000 európai turistát sikerült az Adriához csalogatniuk. A legtöbben, 49 ezren, Németországból érkeztek. Ez a tény már önmagáért beszél, hiszen a németek tudvalevőleg rendkívül igényes emberek, s nyaralásukat, pihenésüket nem szeretik a véletlenre bízni. Ez idáig a cég mintegy 1,1 millió személy számára szervezett a „horvát tenger" partjára kellemes üdülést, kikapcsolódást. A társaság a közelmúltig Lugánóban székelő svájci cég volt, jelenleg azonban a legnagyobb horvát gazdasági szervezet, az INA tulajdona, mely egyebek mellett számos szállodát, de kikötőt és (CROATIA AIRLINES nevű) légitársaságot is birtokol. A Bemes tours ezerkilencszázkilencvenháromban a legszínvonalasabb szállodákban és üdülőkben 20 000 helyet vásárol meg, sót a legforgalmasabb üdülőközpontokban szállodákat is vett Ezekben a luxuskényelmet garantáló hotelekben az idén már kizárólag a cég vendégei nyaralnak majd. A társaság ebben az esztendőben először kínál a szlovákiai utazási irodákkal kötött szerződések alapján a mi turistáink számára is számos helyet. A kínálat rendkívül gazdag Ne gondolja senki, hogy csak a „hátsó udvarban", amolyan szegény rokonként üdülhetünk majd a pénzünkért, s örülhetünk, hogy egyáltalán megtűrnek bennünket. Az Isztriai-félsziget legnevesebb üdülőközpontjaiban, Umag, Novigrad, Porec, Pula, továbbá Krk és Rab szigete, valamint a Kvarner-öböl álomörök emlék marad... szép nyaralóhelyei: Lovran és az Abbáziaként is ismert Opatija szívesen látott vendégei lehetünk. A cég képviselői állandóan felügyelnek arra, hogy a látogatók a prospektusokban ígért kényelmet megkapják. A legismertebb idegenforgalmi központokban Bemex tours-klubok működnek, ahol kiválóan képzett szervezők gondoskodnak a napimádók szórakoztatásáról. A gyermekek is különböző programok közül válogathatnak. A cég a klubtagoknak a vacsorákhoz ingyenborral kedveskedik. Minden egyes nap tartogatnak a gyermekek, a tizenévesek és a felnőttek számára is valamilyen „meglepetést." Az idei szezonra a társaság kibérelte a Rovnj melletti Katarina-szigetet is. A klubtagságot biztosító igazolvánnyal történetesen a Katarina-szigetre ingyen hajózhatnak el a turisták.- Szlovákiában a miénknél kedvezőbb ajánlattal - mondta 2eljko Toncinió, a zágrábi CROATIA utazási iroda igazgatója - az Adria partjára senki sem szervez üdülést. És még valami! Az igazgató azt is váltig állítja, hogy polgáraink a Bemex tours révén jóveti kevesebb pénzért jutnak hozzá az utakhoz, mint a nyugati turisták. S ez bizony, a mai pénzszűkös világban nagy szó, amire már érdemes odafigyelni! A volt Jugoszláviából érkező híradásokban ugyan napról napra kemény harcokról, ádáz csatákról esik szó, Dalmáciában azonban, hangoztatták a cég vezetői a Brünnben tartott sajtótájékoztatójukon, helyreállt a rend, a kormány 100 millió dollár hitelből már hozzá is látott azoknak a szállodáknak, üdülőknek a helyreállításához, amelyekben még nem is olyan régen menekültek rettegtek, kuporogtak. A patinás turistaközpontok állítólag szebbek lesznek, mint vajaha voltak. Mint valaha, amikor még Csend, nyugalom, béke honolt a kies, gyönyörű tájon, amikor még nem ropogtak éjjel -nappal a fegyverek, amikor még nem ölték, nem marták egymást esztelenül az emberek, amikor még megfértek egymás mellett a katolikusok a muzulmánokkal, a szerbek a bosnyákokkal... Tavaly, a harcok elültével a legmerészebb csehországi, valamint szlovákiai turisták már eltölthettek néhány felejthetetlen napot az azúrkék Adria partjánál. Ezerkilencszázkilencvenkettőben, az év kilenc hónapja alatt az Adriaitenger északi részén 105 702 csehszlovákiai nyaralni vágyó személy járt, az idén a szervezők mintegy 250 000 csehországi és szlovákiai vendégre számítanak. A Bemex tours képviselői irodát nyitottak Pozsonyban is... Az egész úgy kezdődött, hogy a hadsereg úgy döntött hallgató radarállomást hoz létre a Bodrogköz egyetlen valamirevaló hegyén, néhány méterre a város szélső házaitól. Az általuk kiszemelt terület értékes természetvédelmi körzet, olyan ritka és egyedülálló növények élettere, amelyek egész Európában csak itt teremnek. Ez persze a legkisebb mértékben sem zavarja a katonai szakértőket, hiszen mi az az úgymond néhány gizgaz a „magasabb védelmi szempontokhoz" képest. A királyhelmeci önkormányzat 1991 augusztusában tehát udvarias hangú levelet kapott a zólyomi katonai alakulattól, amelyben az állt, hogy a hadsereg egy bizottsága alkalmasnak ítélte a Nagyhegyet arra, hogy ott haditechnikát helyezzen el. A város képviselői pontosabb információkat kértek, mert a levélből nem derült ki, hogy miről is van szó tulajdonképpen. Erre a zólyomiak azt válaszolták: radartechnikát szeretnének telepíteni a hegyre, amire fél hektár területet igényelnek a várostól. Először csak kerekes technikáról volt szó, és csak kétszer-háromszor évente, akkor is csak néhány napig. A hadsereg képviselői személyes látogatásukkor azonban már egészen másként nyilatkoztak. Állandó katonai objektumról beszéltek ötven-hatvan ember számára, és közölték a meglepett királyhelmeciekkel, hogy már meg is hívták az érdekelt vállalatokat és az érintett járási szervek képviselőit az építkezési hely kiválasztására. A város képviselői rendkívüli önkormányzati ülést hívtak össze, amelynek egyetlen témája az volt: hogyan védhetnék meg a Nagyhegyet a katonaságtól. Ezután került sor arra a találkozóra, amelynek célja az építkezési hely kiválasztása lett volna. A hadsereg képviselői a kiválasztást csak jelképes aktusnak tekintétték, hiszen ók már régen kiválasztották a megfelelő helyet. Aznap a városháza üléstermében nem volt túl rózsás a hangulat. Mintha a hatalom fagyos szele keresztülfújt volna a zárt ablakokon is. Az összejövetel azzal kezdődött, hogy Horák alezredes úr, Litomericéröl közölte a jelenlevőkkel: a hadsereg legfőbb parancsnokáságának határozata értelmében 1992-ben 17 millió korona értékű katonai létesítményt hoznak létre a Nagyhegyen. Raktárakat, irodákat, műhelyeket, lakásokat, garázsokat, víz-, gáz- és villanyvezetéket, transzformátorállomást. És építenek egy aszfaltutat is a hegy lábától a csúcsáig. A jelenlevők nem fogadták kitörő örömmel a javaslatot. A polgármester átnyújtotta az önkormányzat írásos elutasító álláspontját. Tiltakoztak a természetvédők és a járási környezetvédelmi hivatal küldötte is, aki kijelentette: természetvédelmi körzetről lévén szó, az építkezés elkezdése törvénybe ütköző cselekedet lenne. A katonatisztek meghallgatták ugyan a felszólalók érveit, mégis ragaszkodtak ahhoz, hogy felmenjenek a hegyre, mert akárhogy is, de az objektumot meg kell építeni, holmi tiltakozásra nincs idő. A találkozó végül is komédiává fajult mert a járási távközlési hivatal vezetője kijelentette, hogy a zólyomi katonai alakulat már meg is rendelte a kábeleket, és ők már hozzáfogtak a munkálatokhoz. A litomericei, eperjesi, kassai alakulatok jelenlevő tisztjei persze semmit sem tudtak erről. Úgy tűnt, mintha az alakulatok egymás ellen fenekednének erre a szerencsétlen Nagyhegyre. Az összejövetelből csak az derült ki egész határozottan, hogy a királyhelmecieknek eszük ágában sincs a nyakukba venni egy katonai objektumot. Az új esztendő aztán azzal kezdődött a királyhelmeci önkormányzat számára, hogy a hadsereg értesítette őket: február 27-étől március végéig hadgyakorlatot tartanak a Nagyhegyen. Újra rendkívüli önkormányzati ülést hívtak össze; tiltakoztak, petíciót írtak, aláírásgyűjtést szerveztek a lakosság körében. A polgármester Prágában tárgyalt az illetékesekkel, akik akkorra furcsamód már mindenről tudtak, ami a városban történt. A petíciót még el sem küldték a királyhelmeciek, a honvédelmi minisztériumba már tudták, mi is áll benne... A hadgyakorlat természetesen megvalósult, ha némi késéssel is. Nem kértek rá engedélyt, csak közölték az önkormányzattal: itt és itt, ekkor és ekkor hadgyakorlat lesz. Úgy tűnt, az egészet fenyegetésnek szánták... A lakosok a kórház fölötti lakótelepen tüntetést szerveztek a petíciós bizottság ismertette a polgárokkal a tiltakozó nyilatkozat szövegét, amelyet átadtak a hadgyakorlat vezető parancsnokának is. Egy héttel később puskaporos hangulatú önkormányzati ülésre került sor, amelyen a prágai vezérkar képviselői és a Keleti Katonai Parancsnokság főnöke is jelen voltak. Az épület előtt rengeteg ember gyűlt össze, akik a város és a Nagyhegy védelmében tüntettek. A tüntetők behatoltak a tanácsterembe is. A tisztek hiába hozakodtak elő szokott poros érveikkel, kénytelenek voltak meghátrálni. Fölálltak és elhagyták a termet. Aztán egy darabig csönd volt a Nagyhegy körül. Vihar előtti csönd. Nemrégiben felújultak a tárgyalások, azzal a különbséggel, hogy most már nem „Csehszlovákia védelméről", hanem „Szlovákia körvédelmi koncepciójáról" beszélnek. Az új vezetés már el is látogatott Királyhelmecre, felmérni a közhangulatot, és megismerni az önkormányzat álláspontját; magyarán rávenni az önkormányzatot az elutasító álláspont feladására. Annyit ők is elismertek, hogy a szövetségi minisztérium nem éppen barátságos hangú tárgyalásokat folytatott. Azt is elismerték, hogy nem okvetlenül itt kell az objektumnak felépülnie. Bár a városban megvan az infrastruktúra, a tiszteknek nagyobb lehetőségük lenne a kulturális életre, mint valamelyik isten háta mögötti falucskában. S persze ígérgettek is. Azt mondák, szeméttárolót építenek öt millió korona értékben. A honvédelmi minisztérium képviselője szerint a város ellátottsága is jobb lenne, s finoman célozgattak arra is, hogy a keleti végeken fekvő várost az állam eddig se nagyon halmozta el kegyeivel, de ha az önkormányzat továbbra is megmakacsolja magát, megnézhetik magukat. Különben is, nemsokára megszületik a honvédelmi törvény, és akkor úgyis fölépítik az objektumot. A hadsereg képviselői demokratikusan óhajtanak tárgyalni. Szlovákia védelmének fontosságáról beszélnek meg arról, hogy ez a létesítmény nem irányul közvetlen szomszédaink ellen, hiszen az objektum hatósugara ezres nagyságrendű. Szó mi szó, egy ilyen körzetbe jó sok ország belefér... A tisztek legutóbbi látogatásukkor hoztak magukkal egy makettet is meg fényképezhet, és egy kétnyelvű információs táblát. (Nem tudom, ez utóbbi nem sérti-e a nyelvtörvényt.) Mindezeket bárki megtekintheti a városházán, s a makett valóban nagyon tetszetős. Csupa zöld meg fehér, mint egy kis stadion. A katonák ígértek egy-két helyiséget is az épületben a természetvédőknek, egy büfét, ahol a kirándulók frissítőket fogyaszthatnának. De van ennek az ügynek egy másik vetülete is, amelyről hivatalos helyen nemigen esik említés. A szlovák katonatisztek és családjaik jelenléte jelentős „hígítótényezö" lenne a mostanáig négyötödrészt magyarlakta városban. Talán ezt is belekalkulálták valakik, akiknek ez a nemzetiségileg még többé-kevésbé homogén lakosságú város szúrja a szemét... A Nagyhegy-ügyben tehát ismét,' mint már annyiszor, patthelyzet alakult ki. Az egyik oldalon a katonák „kellje", a másik oldalon a polgárok makacs „neme". Ennél magasabb fórum elé már nem kerülhet az ügy. Hacsak Meciar úr nem látogat el személyesen Királyhelmecre, hogy móresre tanítsa eme felháborítóan engedetlen magyar város lakosságát. TÓTH FERENC Umagi csendélet
