Szabad Újság, 1993. január (3. évfolyam, 1-24. szám)
1993-01-12 / 8. szám
4 Szabad ÚJSÁG____________________Gazdaság 1993. január 12. Álruhás demokrácia — meztelen hatalom Erős állam a polgárral szemben A í A A A szólásszabadság, az információ manipulálása csak egyik eszköze a totális uralomra törö hatalomnak. A gondolkodó polgárt igyekszik megfosztani attól a lehetőségtől, hogy maga gondolja végig mindazt, ami az országban történik s maga vonja le abból a szükséges következtetéseket. Szájbarágós magyarázatokat ad a hatalom tények helyett. A kényes kérdéseket pedig feltenni sem engedi. Hogy ne így legyen, ezért rendkívül fontos a sajtószabadság, s ezért rendkívül fontos, hogy egy-egy országnak, egyegy népcsoportnak ne csupán egyetlen napilapja, egyetlen hírügynöksé■ ._cje, egyetlen rádió- és tévéadása legyen. Nekünk, kisebbségi magyaroknak is szükségünk van itt, Szlovákiában a több lapra, tűnjék bár úgy sokaknak, hogy ez felesleges luxus. Egyetlen napilap csak egyetlen szemléletmódot tükröz; egy szerkesztőségi közösség egy adott módon szelektálja az információkat. Mert balgaság lenne azt hinni, hogy „független“ lapok munkatársai önmaguk véleményétől is függetlenek. A gondolkodó embernek fontos, hogy ne alakulhasson ki kisebbségi vonalon sem az egy-laprendszer, , melyre hetvenéves történelmünk során oly sokszor történt már kísérlet. ; Országon belül és kívül több oldalról hallani azt az érvet, hogy a szlovákiai magyarság csak egy napilapot, egy hetilapot, egy irodalmi folyóiratot, egyegy gyermek- és ifjúsági lapot képes eltartani, ezért ezt a laprendszert kell kialakítania. Nos, ha csak azt vesszük, . hogy ennek a kisebbségnek négy sa: jSt politikai pártja van - de még ez a négy párt sem tömöríti maga köré az összes magyar anyanyelvű választópolgárt -, máris nyilvánvaló: kevesen V is sokfélék vagyunk. Pusztán azért, mert egzisztenciális gondokkal jár s. a több lap fenntartása, nem lenne szabad visszasüllyedni oda, ahonnan három esztendeje megpróbáltunk elrugaszkodni. Sokkal inkább azt kellene keresnünk, hogyan, milyen forrásokból és milyen módon tartható fenn a többszempontú tájékoztatás, mely eleve tágas horizontokat ad az olvasóknak is. Az őskapitalizmus farkastörvénye volt a konkurencia felszámolása, de az is úgy történt általában, hogy a nagy hal felfalta a kicsit. A kicsi azonban soha nem úszott be önként a cápa torkába. Most, hogy saját sorainkban erősödnek olyan hangok, hogy meg kellene valósítanunk az „egy-lap-rendszert“, bennem egyre élesebben fogalmazódik meg a kérdés: miért kellene még kiszolgáltatottabbá tennünk magunkat, miért kellene beleegyeznünk a kollektív öngyilkosságba? Vajon ki reménykedik abban, hogy a Szlovák Köztársaság kormánya lesz olyan nagyvonalú és meghagyja függetlennek, ha kell, ellenzékinek az egyetlen lapokat? Ráadásul pont a kisebbségieket?! Hiszen a többségi sajtóban is rátette kezét az utolsó józanul kritikus és nagy példányszámú napilapra! Tudom, a közösségben való gondolkodás ideje lejárt. Ideje mindenkinek a saját zsebére, a saját megélhetésére gondolni... Mégis mardos a kérdés: szülőföldön idegenként - ha több mint félmillióan vagyunk - gondolhat-e csak a saját zsebére az ember? S mihez vezethet az ilyen gondolkodás? Hiszen gondoljuk csak végig, mi mindenre kerülhet még sor, ha belemegyünk ebbe a játékba. Mert nem csak az újságok drágábbak, ha kisebb példányszámban állítják elő őket. Drágábbak a könyvek, a tankönyvek is. Az utóbbiak lényegesek, a leglényegesebbek. Kisebbségi létünk alapját rendíthetik meg. Arról ugyanis nem beszélünk mostanában, hogy szeptembertől pénzért vett tankönyvekből tanulnak majd gyermekeink. Lesz-e majd elég magyar nyelvű tankönyv, s ha lesz, mennyibe kerül majd? Az iskoláinkat, a magyar tanítási nyelvű iskoláinkat fogja felmorzsolni, hogy a szlovák tankönyvek jóval olcsóbbak lesznek, mert nagyobb példányszámban készülnek? Vagy ott is lesznek majd „próféták“, akik megpróbálnak rábeszélni bennünket önmagunk feladására, hitetve, hogy anyanyelvűnk, kultúránk vasárnapi iskolákban, különórán, magyarországi nyári egyetemeken is elsajátítható? A hatalom, az állam, mely nemzeti alapokon jött létre, szent Cirill és Metód hagyatékát akarja állampolgáraiba plántálni, szellemi szféránkat sorsára hagyta. Csak amit magunk megtartunk, az marad meg. Az állami mecenatúra, mely beszűkült mértékben fennmaradt, nem ad túl sok lehetőséget a szabadságra, a szellemi önállóságra. Máshol kell támogatót, mecénást keresni. Megalázkodva is. S ez a megalázó „koldulás“ annál hoszszabb ideig tart majd, minél lassúbb ütemű lesz Szlovákiában a gazdaság privatizációja. Minél lassúbb az állami vagyon magánkézbe adása, annál tovább tart az az állapot, amikor fizetőképes középosztály és módosabb réteg nélkül kell élnünk. S annál tovább tartja kézben az állam, a hatalom a gazdaságon keresztül is polgárait. Ősz óta kitartóan foglalkoztat a kormány gazdasági stratégiájának kérdése. Reméltem, legalább az új év, az új államiság meghozza ezt is. Nos, az eddigi nyilatkozatokból annyit sikerült kibogoznom, a szlovák gazdasági stratégia feltehetőleg politikai-ideológiai alapokon nyugszik majd. Az állam - a kormány képében - továbbra is kezében tartja majd a bankokat, a pénzintézeteket, a biztosítókat; megszünteti a vagyonjegyes privatizációt - mely konkrét pénzt a benne résztvevőknek nem hozott volna ugyan, de új vezetőket és tulajdonosokat igen, akik jó menedzserként esetleg fellendülést hozhattak volna a gazdaságba áttér a közvetlen eladásokra, melyekre az általa kézbentartott bankok adnak majd pénzt (hitelt), ha lesz rá keretük... A vagyonjegyes privatizáció első hullámában résztvevő befektetési alapok legtöbbje állami többségű pénzintézet „leányvállalata“, tehát a privatizációs alapok is állami többségűek, s szinte már ma biztosra mondható, hogy a bankok által ígért „vételárat“ az egyéni befektetők ezer pontjainak fejében megszerzett részvényekért nem fogják kifizetni az állampolgároknak, hanem valamilyen törvénnyel zárolják majd. Elkészült az ország telekommunikációs fejlesztésének koncepciója. Ebből világos, hogy az állam innen sem akar kivonulni, s bár e téren jelentős a külföldi érdeklődés, az is a tervek közt van, hogy teljes egészében állami vállalatként működjék ez az ágazat. Az óhajtott külföldi tőke egyelőre fenntartásokkal közelít Szlovákiához; csak a gyorsan megtérülő befektetések érdeklik, mivel Szlovákia perspektívái nem világosak előtte. A távközlés viszont egy olyan alapja minden fejlesztésnek, mely nélkül nehéz elképzelni az ipar fellendülését, így szükség lenne a gyors lépésekre. Kérdés: a kormány talál-e olyan vállalkozókat, akikre rákényszerítheti saját elképzeléseit. Szlovákia gazdasági helyzete nem rózsás. Sok az eladósodott, a tönk szélén álló vállalat. Mérlegelés tárgyát képezi továbbra is az az elképzelés, hogy az állam „lenullázná“ a fizetésképtelen vállalatok adósságait, s annak fejében részvényesként vagy társtulajdonosként maga is belépne e vállalatokba. A jelen helyzetben szinte nem maradna olyan vállalkozás az országban, amelyben ne lenne részvényes az állam. A „lenullázás“ fedezetét a költségvetés nem képes biztosítani, ezért annak fedezetét kötvénykibocsátással kellene fedeznie az államnak. Vannak olyan elképzelések, hogy ezeket a kötvényeket a lakosságnak kellene megvásárolnia megtakarításaiból, csakhogy az előrejelzett kötvénykamatok egyáltalán nem vonzóak. Mert hogyan is lehetne vonzó a pl. 15 százalékos (ötéves lejáratú) kamat akkor, amikor a várható infláció ezt jóval meghaladja, ráadásul idén január elsejétől minden takarékbetét és értékpapír kamatja 15 százalékos adózás alá esik?! Fenyegetően és teljesen tisztázatlanul lóg fejünk felett a pénzbeváltás kérdése. A Szlovák Nemzeti Bank elnöke ugyan igyekszik megnyugtatni mindenkit, hogy semmi baj nem lesz, semmi váratlan nem történhet. Holott teljesen váratlanul kezdődött meg Csehországban a legnagyobb címletű bankjegyek bélyegzése rögtön az új év első munkahetében. A pénzügyi unióról szóló államközi szerződés három napon belül felbontható. S felmondási oknak számít, ha az egyik ország költségvetése több mint 10 százalékos hiányt mutat - akár időszakosat is. A Szlovák Köztársaság parlamentje a múlt év decemberében ugyan kiegyensúlyozott költségvetést hagyott jóvá az idei esztendőre, szakmai körökben azonban már akkor megkérdőjelezték ennek realitását. Most kiderült, nagyjából 14 milliárd koronás költségvetési hiánnyal zárja az 1992-es esztendőt Szlovákia. Ezt a hiányt az idei költségvetésre kell ráterhelni, ami majdnem tíz százalékot tesz ki belőle. Mivel az év első hónapjaiban - a megváltozott adórendszernek köszönhetően is - kevesebb pénz folyik be az államkasszába, a költségvetési hiány jóval túllépi a tíz százalékot. Ez Csehországnak okot ad a pénzügyi unió felmondására. A szlovák pénzügyminiszter, Július Tóth nemrég azt nyilatkozta a szlovák rádióban, amennyiben egyik napról a másikra kettéválik a közös pénz, egy-két nap leforgása alatt le kell bonyolítani a pénz lebélyegzését. Az állampolgár ekkor személyi igazolvánnyal megjelenik az arra kijelölt helyen, ahol megkapja a szükséges mennyiségű bélyeget, melyet aztán ráragaszthat bankóira. S csak a bélyeggel ellátott pénz váltható majd át később az új bankjegyekre. Egy-egy polgár azonban nem kap majd korlátlan mennyiségű bélyeget. A kormány meghatározza, hogy fejenként vagy családonként mennyi készpénz váltható be, a többit az állampolgár köteles betenni a bankba, ha nem akarja, hogy az elvesszen. A bankban tartott pénz fejében kivételkor már új pénzt kap majd. A szóbeszéd szerint családonként 10 korona készpénzre adnak majd bélyeget. A többi készpénzre a miniszter szerint 24 órás határidőt adnak majd, hogy azt bankban elhelyezzék. Csehszlovákia történetében egyszer már volt hasonló eljárás. A kezdet kezdetén, Alois Rasín, Csehszlovákia első pénzügyminisztere kötötte le a beváltásra kerülő monarchiás pénz felét mint kötelező hitelt az állam irányába, kivonva így a forgalomból jelentős összegeket. Többek közt ezzel akarta megteremteni az új csehszlovák korona aranyfedezetének egy hiányzó részét. Tekintettel arra, hogy Szlovákiában egyelőre még senki nem tudja pontosan, milyen lesz az új nemzeti valuta fedezete, érhetnek bennünket kellemetlen meglepetések. A helyzet komolyságára utal az az intézkedés, hogy Szlovákiában a 7500 korona értékű éves turistaellátmánynak csupán a fele meríthető ki az első félévben, nehogy lecsökkenjenek a devizakészletek. Ez a már hivatalosan bejelentett lépés egyfajta korlátozása az állampolgárnak az állam részéről, mint ahogy állami beavatkozást és a polgár érdekeinek sérelmét jelenti az is, hogy a bankbetétek kamatai január elsejétől nem változtak, holott a kamatadót már be kell fizetni utánuk. A banki kamatok egyébként az elmúlt három óv során nem követték az inflációt, bár a hitelkamatok erősen megnövekedtek. A szlovák pénzügyi szakemberek e problémák boncolgatása során az ország általános gazdasági helyzetére hivatkoznak, mely nem teszi lehetővé a polgárral szembeni tisztességes lépések megtételét. A tisztességes tájékoztatást viszont bármilyen gazdasági helyzet lehetővé tenné, a jelenlegi is. Ezért érthetetlen, hogy vezetőink még a pénz kettéválásának közeledtével is ragaszkodnak ahhoz a kitételhez, hogy annak átváltási aránya megmarad 1:1-hez a cseh koronával. A Szlovák Nemzeti Bank elnöke, Marián Tkác hosszabb távon is legfeljebb csak 10 százalékos értékcsökkenést feltételez a cseh koronához képest. Ez csak egyetlen módon lehetséges: ha a szlovák pénzügyi kormányzat forgatókönyvében benne van a forgalomban lévő pénzmennyiség drasztikus csökkentése. Magyarul: ha a tervezett pénzváltás nem csupán bankócserét jelent, hanem értékváltozást is. Valami olyasmit, amiről Hvezdon Koctúch professzor, a szlovák parlament nemzetgazdasági bizottságának elnöke beszélt még augusztusban és szeptemberben, 10:1-hez átváltási arányt emlegetve, mely által egy nagyon erős szlovák korona kerülne a piacra. A napjainkban zajló események arra engednek következtetni, hogy a szlovák kormányzat megpróbált visszatérni a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom gazdasági választási programjának megvalósításához. Erről a programról annak idején többször is írtunk lapunkban, megállapítva, hogy az a nemzeti szocialista elképzelésekből indul ki, erős állammal és erős végrehajtó hatalommal számol, szemben a polgárral a központi hatalmat helyezi mindenek fölé. A demokráciától fokozatosan a diktatúra felé mozdul el. N. GYURKOVITS RÓZA ^ Néhány példány a készülő cseh bankjegyekből Hogyan oszlik meg a belső konvertibilitás? Arannyal kiegyenlítve... A Cseh Nemzeti Bank pénteken újra megkezdte az árusítást a devizapiacon, melyet december végén szakított meg arra hivatkozva, hogy meg kell egyezni a csehszlovák korona belső konvertibilitásának elosztásában. A devizaárusítás szüneteltetése megszülte azt a fámát is, hogy leértékelik a koronát, erre azonban nem került sor. A devizatartalékokat azért kellett ténylegesen elosztani, hogy folyamatos lehessen az árusításuk. A devizatartalékokat a külföldi devizaszámlákon lévő betétek és a külföldi értékpapírokba fektetett összegek képezték, s mivel a devizatartalékokat naponta kiértékelik, megosztásukkal nem kellett január 15-éig várni. A devizatartalékokat a két ország 2:1 arányban osztották meg. A Csehszlovák Állami Bank vagyonának teljes megosztásával oldják csak meg azonban azt a problémát, amely abból fakad, hogy a cseh bankoknak jóval kevesebb kölcsönt adott a CSÁB, mint amennyi refinanszírozási hitelt a szlovák bankoknak juttatott. A Cseh Nemzeti Bank főigazgatója szerint a CSÁB tényleges elosztását követően a cseheknek követeléseik maradnak fenn a szlovák féllel szemben, melynek összegét 15 milliárd koronára becsülik. A két országnak tehát abban is meg kell egyeznie, hogyan egyenlítik ki e tartozást. Csehország elképzelései változatosak. A volt állami bank egyes tételeit teljes egészében átvehetné a CSNB, mondják. Vagy megkaphatnák a cseh kormány által a költségvetési hiány fedezésére kiadott rövid lejáratú pénztárjegyeket, melyeket még a közös pénznemben fizetne vissza a szlovák kormány. A tartozás fedezhető lenne a cseh fél szerint a szlovák félre jutó aranytartalékkal, mely elegendő lenne ugyan a követelés kielégítésére, de a szlovák fél várhatóan tiltakozni fog ellene. Az árfolyamokat egyelőre közösen készíti el a két ország (Prágában), de az árusítást már mindkét ország önállóan végzi saját devizatartalékai alapján. Mivel a devizatartalékok állását továbbra is naponta figyelik, s Prágában is tisztában vannak azzal, hogyan áll a szlovák devizatartalék - ha azok nagyon lecsökkennének, Csehország azonnal a pénzügyi unió felbontásához folyamodna. A cseh fél ugyanis mindenáron fenn akarja tartani nemzeti valutája belső konvertibilitását (átválthatóságát). A turistaellátmányra vonatkozóan fontos tudni: mindenki csak abban az országban juthat hozzá devizájához, amelyiknek az állampolgára. (hn) (jfo'ttlMC) : * jio.lfnr. '/V- I —
