Szabad Újság, 1993. január (3. évfolyam, 1-24. szám)
1993-01-09 / 6. szám
Családi kör 1993. január 9. 4 Szabad ÚJSÁG GYÖKEREK Váltólázban, avagy találkozás a múlttal Az ember az, akinek a léte mindig kockázatos. Nem az valósítja meg Isten akaratát, aki metafizikai vészkijáratot keres, hanem az, aki az érzékitől az érzékfelettiig szárnyalva az emberlétet kiteljesíti. (Herbert Fritsche) A legmélyebb bölcseletek szerint el kell fogadnunk, hogy emberlétünkből eredően bűnösök vagyunk. Ez az ára tanulásunknak. A sors törvénye gondoskodik róla, hogy egyszer minden ember eljusson hibái, bűnei felismeréséhez. Csak az érheti el a fényt, aki átmegy a sötétségen. Az embernek nem elkerülnie kell a szenvedést, hanem fölébe kerekednie. Előbb-utóbb el kell jutnia a belátásig: a sors gondoskodik róla, hogy minden fény bejárja előírt pályáját. Csak az nem éli meg törvénynek a kényszert, aki alá tudja rendelni magát neki. Az előbbi gondolatok a nyolcvanon felül járó, Rozsnyón élő Gallai Gyula bácsi életútjának megismerését követően fogalmazódtak meg bennem. Talán különösnek tűnhet, de ez a tengernyi szenvedést átélt idős ember most is olyan energikus, hogy munkabírását akár az unokájának beillő korosztálybelí fiatalok is megirigyelhetnék. Gondolkodásmódjából a szenvedések tüzében megtisztult lélek derűje árad. Múltjára, a sors által kimért kálváriájára a bölcsességgé simult megbékéléssel tekint vissza. A városszéli ház egy hamisítatlan falusi parasztporta hangulatát árasztja. Az udvar végében istálló, benne tehén. Az udvaron sok szárnyasjószág, az ólban sertés. Odabenn, a konyhában frissen sült kaláccsal és forralt ribizliborral fogad a ház asszonya, Gyula bácsi felesége. A házigazda is hamarosan megérkezik. Asztalhoz ül, sapkáját, amelyre szénaszálak tapadtak, a díványra veti. Erre a jeladásra kedvenc macskája az ölébe telepszik. Egy koccintás után közelebb hajolunk egymáshoz, s megnyílik előttem a múlt: Anyám az első világháború áldozata lett, apám pedig elcsatangolt valahová Csehországba. Az öcsémmel megosztoztunk a földön. Megnősültem és gazdálkodni kezdtünk. Szép, békés, nyugodt életnek néztünk elébe. Legalábbis azt reméltük, hogy nekünk majd kedvez a szerencse. Az életem ott bukott ki az elképzelt kerékvágásból, amikor Masaryk alatt harmincötben berükkoltattak egy cseh laktanyába. Akkor még az ezredesek is lóháton jártak, s kellett a jó hírnévnek örvendő magyar lovász. Harmincnyolcban, a Felvidék visszacsatolása után pedig a magyarokhoz kellett bevonulnom kiképzésre. Negyvenben megint összeszedtek Erdély visszafoglalásához. Egy évre rá lengyel menekültekre vigyáztunk Gömörhorkán. Ezt követően újra beidéztek egy gyakorlatra, ahonnan egyenesen a frontra vezényeltek. Negyvenkettő őszén Tornaijáról indítottak el bennünket - „vérpótlásnak“ szánva - a végtelen útra. Húsz hónapnyi pokoljárásunk első állomáshelyét a brianszki nagy erdőben „rendezték be“ a számunkra. Itt sínylődtünk, vergődtünk és fagyoskodtunk az ellenséges hadműveletek kereszttüzében. Mivel a feletteseim tudták, hogy a csehek alatt is katonáskodtam, a nevem és minden felvidéki bajtársam neve elé keresztet tettek, és minduntalan a legveszélyesebb helyekre osztottak be, mint „felvidéki kommunistákat". Függetlenül attól, hogy nekem soha semmi közöm nem volt a vörösökhöz. Olykor derékig érő hóban, meleg élelem nélkül, egy szál fegyverrel hajtottak bennünket Mikor veszekedtek egy jót utoljára? Ha sok mindenből nem is, a mai időkben bőséggel adódik alkalom a veszekedésre. Veszekedés az utcán, a boltban, a parlamentben, szinte sistereg körülöttünk a levegő. Olyannyira, hogy külföldön járván, séta közben az embernek egy bizonyos idő múltán hiányérzete támad: valami itt más, mint otthon. Az első alkalommal együtt elemeztük a kollégákkal - akik ezt szintén érzékelték -, s rájöttünk, hogy tulajdonképpen az volt a furcsa, hogy senkit sem láttunk idegesen reagálni, rohanni, morogni. Nem tudtam eldönteni, hogy mi az elsődleges. A szép, tiszta környezet, a virágos ablakok hatnak-e jótékonyan a lélekre, a jó közérzetre, vagy a rendezett környezet a következménye annak, hogy rend van a lelkekben. Visszatérve a bevezetőre, szándékosan tettem fel provokatívan a kérdést. Ha rend van a lelkemben, az még nem jelenti azt, hogy nem veszekedhetek egy jót. A baj akkor kezdődött, ha azért érzem kellemesen magam egy veszekedés után, mert sikerült eltipornom, szétzúznom, megaláznom ellenfelemet. Azért, hogy ellenfelet csináltam valakiből hozzáállásommal, módszeremmel, tudatos vagy öntudatlan gonoszkodásommal. Pedig egyáltalán nem biztos, sőf valószínűtlen, hogy egy házasa jól felszerelt, gépesített orosz egységek elien. Az elmondhatatlan szenvedések között arató halál mindössze néhányunknak kegyelmezett meg. Pedig de jó lett volna, ha mindjárt a kezdetek kezdetén engem is eltalál egy golyó! Soksok szenvedéstől mentett volna meg. Néha napokra, hetekre elvesztünk bújdosásunk, menekülésünk során. Egyszer halálra is ítéltek, másszor meg gyászmisét tartottak értünk. A partizánfalukon keresztül eljutottunk a litván határig. Negyvennégy tavaszán innen szereltettek le. Aztán nyár elején már megint be akartak sorozni. Aratáskor pedig újabb sasbehívóval szólítottak fel a háborúba menetelre... Gödöllőnél ejtett fogságba a muszka, hogy másodszor is megjárassák velem a jégbefagyott Paradicsomot. Dnyepropetrovszkba vonatoztattak, ahol ezerhatszáz rabtársammal együtt három éven át „bűnhődtünk“. Mire eljött szabadulásunk napja, már csak négyszázan lézengtünk a táborban. Engem az mentett meg a nagyobb gyötrelmektől, hogy szakács lettem. Kezdetben még amerikai kölesből, rizsből és kukoricalisztből készítettük az elemózsiát, de később meg kellett elégednünk a Káspi-tengerből kifogott heringekkel. Persze a balsors itt sem hagyott el. A halszálka felsebezte a kezemet és vérmérgezést kaptam. De sikerült jódtinktúrához jutnom, így életben maradhattam. Később meg a flekktífusz gyúrt maga alá, de aztán ez is megkegyelmezett. Végül a maláriával kerültem társi vitából azért lett perpatvar, mert egy életre meg akartam semmisíteni a partneremet, hanem egyszerűen azért, mert nem tudtam konstruktív módon veszekedni. Nem az alapvető problémát akartam megoldani, inkább csak a bennem felgyülemlett feszültséget levezetni, akár a másik kárára is. Pszichológiai szempontból el kell fogadnunk, hogy vannak olyan személyiségű emberek, akiknek a veszekedés felel meg a legjobban feszültségük levezetésére. Egyetérteni viszont csak a veszekedés konstruktív formájával lehet, erre viszont az az ember képes, akinek van bizonyos kultúrája. Ugyanis nem azért veszekszünk, hogy megromoljanak emberi kapcsolataink, hanem hogy javuljanak: nem azért, hogy romoljon, inkább hogy javuljon életünk minősége. Mit nyerhetünk a konstruktív veszekedéssel? Elsősorban kiszellőztetjük a fejünket, elillan a feszültség a veszekedés szelepén. Alkalmassá válunk újabb terhelés elviselésére. Másodsorban őszintébbé tesszük együttélésünket. A közvélemény nagy részében ugyanis előítélet él, hogy a szóváltás, veszekedés a kulturálatlanság jele, primitív szokás, aminél jobb egy hamis mosoly, az elégedettség álarca, holott egész bensőm remeg a dühtől, félelemtől vagy „szorosabb barátságba", amitől csak évek múltán, idehaza szabadított meg egy orvos. A fogság után épp hogy felépültem, a földünktől megfosztottak, engem pedig egy ipari üzembe, majd vasércbányába irányítottak. A hatalmi döntés ellen nem volt kihez fellebbezni, így húsz esztendőn át robotoltam a föld alatti éjszakában, egészen nyugdíjazásomig. Azóta pedig telente fűtősködtem, nyáron alkalmai munkákat vállaltam. Közben, természetesen állatokat is tartottam. A tehénen kívül hízóbikák nevelésével és eladásával jutottam többletjövedelemhez. Azt még nem mondtam, hogy ötvenhétben jöttünk be a faluról a városba, ahol életemben másodszor is építkeznem kellett, mivel a családi házunkból és az örökségből kisemmizett az öcsém. S amikor öregségemre már-már kezdtem elbízni magamat a nékem is kijutó nyugalom közepette, hát egy reggelre arra ébredtünk, hogy lángban áll az istállónk. Valaki szándékosan felgyújtotta. Temérdek érték, élő állat égett benne, de a biztosító csak a kár töredékét térítette meg. Újra kellett építenem az egészet. M. Nagy László felvétele Még szerencse, hogy az egészségem jól szolgál, és a mindenkori újrakezdéshez szükséges életkedvemet sem veszítettem el. Mostanában egyre többet gondolok a múltra, és álmatlan éjszakáimon szinte folytatásos filmként újraélem a frontszolgálat és a fogság szörnyűségeit, meg az idehaza ért sorscsapásokat. De már nem munkál bennem a csillapíthatatlan sértettség. Önérzetemet a megbékélés hatja át. Nem lázadozom a reám kimért sorscsapások ellen, melyeket óriási szenvedések árán, de túl kellett hogy éljek. Mert valahol belül, a lelkem mélyén, megéreztem és megértettem azt, hogy semmi sem történik velünk oktalanul. Csak mi nem értjük az összefüggéseket. Én bízom a gondviselésben, abban, hogy a Teremtő nem hagyja magára kezének alkotásait... KORCSMÁROS LÁSZLÓ egy beteljesületlen vágytól. Ebből a szempontból is a konstruktív veszekedés a hasznos, mivel csökkenti a hazugságok mértékét, felszabadít bizonyos kötöttségek alól, és főleg csökkenti a hamisságot, az álnokságot az emberi kapcsolatokban, miáltal a kapcsolatok őszintébbekké válnak. A konstruktív veszekedés - bármilyen hihetetlenül is hangzik - önmérsékletre, önuralomra nevel, miközben elősegíti személyiségünk fejlődését is. Helyére rakjuk ugyanis az ellentéteket, s a gyakorlatban használjuk ki ennek a folyamatnak a teremtő erejét, hiszen az új meglelése, az emberi alkotás, tulajdonképpen az adott, megszokott helyzettel való elégedetlenség függvénye. Felmérések mutatják, hogy azok az emberek, akik elsajátították a konstruktív veszekedés szabályait és alkalmazási módját, szebb kapcsolatok kiépítésére képesek, kevesebb bennünk a gátlás, a kommunikációs zavar, s utódaik számára is mintegy példaképek. Saját maguk kevésbé sérülékenyek, nyitottabbak a mélyebb érzések, például a szeretet iránt, s nagyobb az esélyük, hogy saját énjüket vállalva tudnak élni. Dr. PÁLHÁZY BÉLA HÁZIORVOS Hitetlenkedve hallgattam az orvost, hogy magas a vérnyomásom. Ugyanis eddig mindig alacsonyabb volt a normálisnál. Ráadásul úgy tudom, a nőkre nem jellemző ez a megbete- 9edés. o q leveléből Magas vérnyomásról (hipertenzió, hipertónia) akkor beszélünk, amikor a vérnyomásmérőn (tonométer) az alsó vérnyomás (diasztolikus) százra vagy ennél magasabbra emelkedik. Ez lényegében a szívizom elernyedésének következménye. A felső szintet (szisztolikus vérnyomás) a bal szívkamrából az aortába kilökődő vér mennyisége határozza meg. Ezt a munkát a bal szívizomzat végzi, s ezt a bonyolult folyamatot tükrözi a vérnyomás felső határértéke (160-170). A fiataloknál 6-14 éves korban a vérnyomásmérő 60/100 mmHg határt mutat. Ma az emberek fele magas vérnyomásban szenved, de erről az érintetteknek körülbelül csak 35 százaléka tud. Régebben ez valóban a férfiak betegsége volt, ma már azonban az arány szinte 50-50 százalékos a nők és a férfiak között. A magas vérnyomás 40 éves kor után jelentkezik. Sok függ az örökletes (genetikai) tényezőktől, a végzett munka minőségétől, körülményeitől, a rossz életvitel, a túlterheltségtől, a stresszhelyzetektől. Intő előjel az elhízás, kiváltó oka lehet a dohányzás, a mellékvese működési rendellenessége, cukorbetegség. Figyelmeztető tünetei: álmatlanság, idegesség, szaporább szívdobogás, fejfájás, szédülés, fejtetőn, homloki részen jelentkező nyomás, rosszabb koncentrálóképesség. Különös figyelmet érdemel az a körülmény, hogy az aortális megbetegedések (vesegyulladások, daganatok, TBC), valamint a terhesség is előidézheti a magas vérnyomást. Vannak ún. juvenil hipertóniák, amelyek fiatalok esetében akkor lépnek fel, amikor mindkét szülő vagy nagyszülő magas vérnyomásban szenvedett (illetve halt meg). Az orvostudomány a hipertóniát három stádiumra osztja. Az elsőben még nem lehet szervi elváltozást észlelni, ezért a gyógyítás is könynyebb. A második stádiumban a vérnyomás már szervi elváltozásokat idézett elő: megnagyobbodott a bal szívkamra, s a szemfenék vizsgálatakor apró lerakódások találhatók vagy érszűkületek a szemben. A harmadik stádiumban már a megnagyobbodott szívkamrához érelváltozások is kapcsolódnak, néha a szív ritmuszavara jelentkezik, vagy az egész vérkeringés elégtelen, a máj megnagyobbodik, dagadnak a lábak, és fájnak a visszerek. Ebben a stádiumban a páciens már állapota komoly rosszabbodását érzi. Mindehhez hozzájárulhat még a veseműködés zavara is. Mindez - végső következményeiben szívinfarktust vagy agyvérzést idézhet elő, ezért szigorú orvosi felügyeletre, állandó, rendszeres ellenőrzésre, kemoterápiás kezelésre (vízelhajtók, nyugtatok, sószegény étrend) van szüksége. Mit tehet a magas vérnyomásra hajlamos ember vagy az abban szenvedő beteg a megelőzés, illetve a gyógyulás érdekében? A tudomány mai állása szerint a legveszélyesebb a konyhasó túlzott fogyasztása. Ezt vagy teljesen mellőznie kell, vagy az elfogyasztott só mennyisége nem haladhatja meg a napi 3-4 grammot. Ma már kaphatók élelmiszerüzleteinkben a diétás sók. Jó lenne, ha a magas vérnyomásra hajlamosak s általában az idősebb emberek ezt fogyasztanák. Levélírónk kérdéséből nem derül ki, milyen körülmények között él és dolgozik. Hogy örökletes vagy környezeti tényezőkre vezethető-e vissza hirtelen jelentkezett magas vérnyomása. Azt sem írta meg, hány éves. Ha esetleg fogamzásgátló tablettákat szed, akkor azt sürgősen közölje orvosával. Ugyanis a nők esetében ez legtöbbször a vérnyomás emelkedését idézi elő. Itt hívnám fel a nők figyelmét arra, hogy mielőtt a hormonális fogamzásgátlók szedése mellett döntenének, feltétlenül méressék meg a vérnyomásukat. Ha hajlamosak a magas vérnyomásra (vagy örökletes családjukban a magas vérnyomás), akkor válasszanak más fogamzásgátlót. Aki a magas vérnyomással kezeltek „első stádiumába" került, azonnal vegye sorra, mi okozza, mi idézte elő nála ezt a megbetegedést. A felsorolt okok némelyike bizonyára a listára kerül. Újra kell hát szerveznie az életét, rendszerességet vinnie napjaiba, többet kell aludnia, szabad levegőn lennie. Feltétlenül mérsékelnie kell a dohányzást, az alkohol fogyasztását. Nem szabad idegeskednie, óvakodnia kell minden stressztől. Sószegény, vitaminokban, zöldségben, gyümölcsben gazdag ételeket kell fogyasztania. A zsíros, fűszeres ételek, a kávé, a tea fogyasztása tilos. Ehelyett langyos gyógyteákat kell fogyasztania. Legfontosabb a nyugalom, a kiegyensúlyozott, egészséges élet. És a rendszeres orvosi ellenőrzés. Konstruktív veszekedés Dr. Cs. J.
