Szabad Újság, 1993. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-23 / 18. szám

1993. január 23. Kultúra Szabad ÚJSÁG 5 A pannonhalmai bencés gimnáziumban „Szilárd értékrendre támaszkodunk“ Pannonhalma elvarázsolt birodalom, ahol jól megfér egymás mellett a huszadik századi technika és a klast­­romokra oly jellemző nyugalom és harmónia. Ez a hely a béke szigete. A kolostort 996-ban kezdték építeni a Géza fejede­lem hívására érkezett bencések, de befejezését Géza már nem érte meg; valószínűleg 1001-ben, István uralkodása idején szentelték fel. A 11. század végén leégett, 1137-ben szentelték fel újra. A török hódoltság alatt megszűnt falai között a szerzetesi élet, s csak 1683-ban sikerült ismét elindítani. Az apátság igazi újjászületését a 19. és 20. század hozta meg. Az 1870- es években gyönyörűen felújított impozáns épület­­együttes 1940-ben tovább bővült: itt kapott helyet a híressé vált gimnázium és nevelőotthon. A falai között folyó oktatás történetéről és jelenlegi helyzeté­ről Pintér Ambrus atyával, a gimnázium igazgatójával beszélgettünk. • Mióta folyik oktatás Pannon­halmán?-A bencés rend nem tanítórend, ennek ellenére a tanítás egyidős ma­gával a kolostorral. A magyar oktatás ezeréves évfordulóját is apátságunk alapítólevele alapján számították ki. Hivatásszerűen 1802-től foglalkozik rendünk tanítással. Ekkortól Főmo­nostori Gyakorlógimnázium működött nálunk, amely a középiskolai tanár­képzést volt hivatott biztosítani. A mai gimnázium 1937-ben indította első osztályát. • Intézetüket bizonyos mítosz veszi körül. Min alapul ez, miben különbözik ez a gimnázium más középiskoláktól?- A bencés élet a kolostorhoz kötő­dik. Az csak szükségmegoldás volt, hogy némely iskolákban szerzete­seink nem laktak benn, csak tanítani jártak oda. Napjainkban felértékelő­dött iskolánk zártsága. A zajos külvi­lágtól félrehúzódva képesek vagyunk többet adni diákjainknak. Előnyös a fi­zikai zártság, mivel ez a szellemi nyi­tottság egyik alapfeltétele. A mítosz létrejöttéhez talán hozzájárult az olasz kapcsolat és a gyerekeknek a máso­dik világháború idején nyújtott bizton­ság is. • Olasz kapcsolat...?-A II. világháború előtt Magyaror­szág arra törekedett, hogy minden fontosabb nyelvi kultúra képviselve le­gyen az országban. Mi lettünk az olasz gimnázium. Sajnos, csak két • A szakmai jellegű értekezleten el­hangzott, hogy Szlovákia felsőoktatási tör­vénye nem egy hiányosságot rejt magában, amelyek elsősorban az önkormányzati szervek jogköreit érintik.-A jövőbeni felsőoktatási törvénnyel a felsőoktatás európai rendszeréhez sze­retnénk felzárkózni. így lehetővé válna a pe­dagógusok és a hallgatók kölcsönös cseré­je, s a tudományos együttműködésre is több lehetőség nyílna. Az egyetemek jó együtt­működése révén az egyes országok kormá­nyai között is megerősíthetjük a kapcsola­ilyen osztály végzett 1947-ben és 48- ban. De iskolánk azóta is az itáliai kultúra közvetítője maradt. • A diákjaik későbbi életére, a hétköznapi életbe való beilleszke­désükre nézve nem jelent veszélyt a zárt kolostori élet?-Az intézmény annyira se zárt, amennyire kellene. Igaz, hogy a gye­rekeink csak az iskolai szünetekre mennek haza, ám még így is az esz­tendő egyharmadát az apátságon kí­vül töltik. Ezenkívül vendégeket is fo­gadunk, kirándulásokra járunk. A ben­cés rend nyitott. A vendég, azaz fele­barátunk képében Jézus jön el hoz­zánk, és egy másik világot hoz magá­val. Egyetlen hátrány, hogy a fiúknak nincsenek rendszeres lánykapcsola­taik. De ha megvonjuk a mérleget, ebben is mutatkozik némi előny: foko­zatosan alakítják ki kapcsolataikat, jobban megőrizve ezáltal a maradan­dó értékeket. Az pedig már határozott előny számukra, hogy az élet sűrűjé­től elvonulva, felülről szemlélhetik a történéseket. • Melyek azok az elvek, amelye­ket a tanárok mindennapos munká­juk során érvényesítenek?-Igyekszünk családias légkört te­remteni. Vállaljuk a diákjaink életét. Van egy diákotthoni nevelő, aki 4 éven keresztül végigviszi a gyerekeket, vi­gyáz rájuk. S általában a többi tanár is jelen van, bármikor elérhető. Mindez persze nem pótolhatja a jó családi légkört. Másik alapelvünk, hogy nem tot, így a demokrácia jegyeit hordozó kultu­rális intézmények együttműködésének egyéb vetületeit is kihasználhatnánk. • Milyen légkörben folyt a vélemény­­csere, s mi az, amiben országunk felsőokta­tási törvénye merőben eltér a szokványos, közép- és kelet-európai törvényektől?- Elsősorban tisztáznunk kellett az egyes fogalmak értelmét. Vendégeink ne­hezen értették meg, hogy a mi szenátusaink jogköre más, mint az európai egyetemek, főiskolák többségéé. A cseh és szlovák egyetemeken az egyetem, illetve a fakultás kívánunk uniformizálni. A bencésregu­lában ez áll: az apát ragaszkodik az emberek sokszínűségéhez! A konkrét oktatásban nem nagyon térünk el az állami iskoláktól, hiszen a tananyagot törvény szabályozza, és befolyással vannak rá a főiskolai felvételi követel­mények is. Talán annyiban térünk el másoktól, hogy mi a tantárgy szemé­lyiségfejlesztő hatását emeljük ki. A 20. század gyorsan elavuló informá­cióiból úgyis keveset vinnének el a fia­talok, mi inkább a MÓDSZERT igyek­szünk nekik megtanítani. • Önök mindig egy emberköz­pontú, humanista életszemléletet oktattak. Mennyire volt ez szálka az előző hatalmak szemében?- Ezerkilencszáznegyvennyolcban bezárták az iskolát, de csodák csodá­ja, a mi rendünket nem hurcolták el, pedig mi is vártuk a folyosón összepa­kolva az éjszakai „látogatókat“. 1950- ben két iskolát visszakapott az egyház, de az állam keményen tartot­ta a gyeplőt. Meghatározta a papok és diákok létszámát, s eleinte az Egyház­ügyi Hivatal és a szakfelügyelőség millió apróságba próbált belekötni, a kákán is csomót keresve. 1956-ig félelem uralkodott közöttünk. Hazud­nunk nem kellett, de az igazságot nem mindig mondhattuk el. Mégis azt mon­dom, azokban a nehéz időkben itt egy pluralistább világ létezett. Emlékszem, egyik osztályunk egyszer spontán megünnepelte Nagy Imre kivégzésé­nek évfordulóját: az igazgatót leváltot­vezetösége el van különítve a szenátustól A törvény egyértelműen meghatározza, hogy az egyetem vezetőségének tagja nem lehet egyúttal az akadémiai szenátus tagja is. Az európai egyetemek többségén a fa­kultás vezetősége a szenátus részét képe­zi, a rektor az egyetem akadémiai szenátu­sának is elnöke egyben. Mi önigazgatási rendszerünket negyven éven át a kölcsö­nös, egymással szembeni bizalmatlanságra építettük. Ha ugyanis a környező országok­ban meghonosodott önigazgatási rendszer érvényesülne, nem lenne olyan intézmé­nyünk, amely a rektort, a dékánt ellenőriz­né. Félünk attól, hogy a vezető beosztásban lévő személy visszaél a hatalmával. A múlt­ból eredő félelem ez, nehéz lesz tőle meg­szabadulni. • Mégis, milyen változások várhatók a közeljövőben az egyetemek jelenlegi ön­­igazgatási rendszerében?- Hasonlóképpen, mint ahogy az embe­rek nem válnak egyik napról a másikra hiszékenyebbé, az egyetemeken sem tu­dunk végrehajtani gyors változtatásokat. Dr. Peter Fischer-Appelt véleménye szerint a felsőoktatási intézményeket a kölcsönös tisztelet és bizalom erkölcseire kellene „bízni". Az egyes fakultások ma még izolál­ták, egy tanárnak és egy diáknak tá­voznia kellett. A hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején kezdett megváltozni a hatalom hozzánk való viszonya. Abbahagyták a szülők zak­latását, és rohamosan csökkent az egyetemekre „helyszűke miatt“ be nem került végzőseink száma. Anyagi támogatást viszont csak annyit kap­tunk, hogy az állam port hinthessen az emberek szemébe - a fizetésünk 1/8- át sem érte el. • A világ változásai mennyiben befolyásolták a rend életét, helye­sebben szólva mennyire sikerült ki­zárniuk a külvilág negatív hatásait?-A 14 éves gyerek már magával hozza a külvilág hatásait, az elszenve­dett lelki sérüléseket. Ennek ellenére nagyon erős falakat tudunk húzni. Bár a gyerekek kedvükre olvashatnak, rá­diózhatnak, a televíziózás már szabá­lyozott. Azt hiszem, elég jól megóvjuk őket a kedvezőtlen hatásoktól. • Hogyan bírják a fiatalok ezt a bezártságot?- A diákjaink eleve válogatottak, te­hát mindenképpen elfogadják. Na­gyon ritka az iskola önkéntes elha­gyása. • Végezetül hadd kérdezzem meg, mennyivel visz el többet ma­gával egy önöknél érettségizett fia­tal a más iskolákban végzettekhez viszonyítva?- Határozott világnézettel rendelke­zik és elsajátított bizonyos értékren­det. Mert annak ellenére, hogy tanárai rendkívül sokoldalúak voltak, bizonyos alapvető dolgokat azért egyformán magyaráztak és adtak át neki. Ami a kilépők tárgyi tudását illeti: ezen a téren nem vagyunk az első tíz iskola között, de nekünk nem is a ver­senyzés a célunk. Mindent összevetve mégiscsak a munkámkat dicséri az állandó túljelentkezés, valamint az, hogy a nálunk végzett emberek szilárd értékrendre támaszkodó, kiforrott egyéniségekként távoznak tőlünk, s az élet bármely területén megállják a helyüket. pjntér Attila tan működnek. Ahhoz, hogy a hallgatók a jövőben érvényesülni tudjanak a munka­erőpiacon, szélesebb látókörrel kell hogy rendelkezzenek. Közeli terveink között sze­repel, hogy hallgatóink máá fakultásokon, főiskolákon, egyetemeken is képezhessék magukat. Az orvostanhallgató tehát, ha fon­tosnak tartja, akár kereskedelmi jogot is hallgathat a kötelező tantárgyak mellett. Az Európa Tanács Missziója kimondottan apolitikus küldetéssel érkezett Szlovákiába. Ezért az újságírók kérdéseire, mi a vélemé­nyük a Nagyszombati Egyetem körül zajló éles vitákról, azt válaszolták, hogy nem rendelkeznek olyan részletes információk­kal, hogy állást tudjanak foglalni. Ugyanak­kor bírálták az oktatásügyi minisztérium egyes jogköreiben észlelt, nem egészen világos szereposztást. Amint arról lapunk­ban az értekezletet követő beszámolóból értesülhettek, a misszió neves professzo­rokból álló tagjai egyöntetűen hangsúlyoz­ták, hogy a Szlovákia és Csehország között bekövetkezett válás nem szabad, hogy megviselje a fiatalokat. Tehát nem akadá­lyozhatja őket az új ismeretek megszerzé­sében, elképzeléseik megvalósításában, valamint a munkaerőpiacon való elhelyez­kedésükben. SZÁZ ILDIKÓ „Még mindig bizalmatlanok vagyunk Az ország felsőoktatási törvényét mára kinőtték az egyetemek és a főiskolák, ezért annak mihamarabbi felújítására van szükség. Az Európa Tanács Missziója jókor érkezett meg Szlovákiába. Dr. Peter Fischer-Appelt elnök, James Wimberley titkár, valamint Virgilio Metra Soares, a Lisszaboni Egyetem rektora és Ergün Togrol, az Isztambuli Műszaki Egyetem rektora jöttek tanácsot adni, tapasztalataikkal segíteni az új törvény megfogalma­zásában. Az oktatásügyi minisztérium a felsőoktatási törvény megreformá­lásával egy általa kinevezett legiszlatív tanácsot bízott meg. A kétnapos találkozó meghívott vendégei között jelen voltak Szlovákia valamennyi felsőoktatási intézményének rektorai, a csehországi rektorok elnöke, valamint négy cseh főiskola rektora is. Az értekezletet követően dr. Juraj ávec, a Pozsonyi Komensky Egyetem rektora újságírók kérdéseire vála­szolt. rália szekerén igencsak ritka utas vagyok. Komárom - bár otthonomtól nincs olyan messze a tömegközlekedést illetően igencsak a világ végén van szá­momra. így egy-egy ritka színházi estet valóságos ünnepnek érzek. Ilyen ünnepnap volt az elmúlt hétvége is. Giulio Scarnicci és Renzo Tarabusi olasz szerzőpáros háromfelvonásos vígjátékát nézhettem meg a komáromi Jókai Színház­ban. Kaviár és lencse - már a cím se komoly, sőt, inkább bolondos. Amilyen ma­ga a darab. Olyasféle, amit szívesen néz meg bárki, hiszen mindenki szeret röhögni (tisztelet a kivételnek). Nem éppen fenékig tejföl életünk sokszor épp elég komikus ugyan, de mennyivel jobb érzés, ha mások életének komikumán röhöghetünk! Különö­sen, ha mindazt olyan színészek előadásá­ban mulathatjuk végig, mint a főszereplő Dráfi Mátyás, a feleségét alakító Német Ica, vagy az est győztese, Petrécs Anna. Nem véletlenül nevezem győztesnek Petrécs An­nát. Bár csak mellékszereplő volt, a darab végén a szokásos hajlongási szertartásnál az ő pukedlijét honorálták a legzajosabb tapssal. Márpedig ennek csak két magyará­zata lehet: vagy az, hogy ő tud a legszeb­ben hajbókolni, vagy az, hogy a legkiemel­kedőbb teljesítmény után a legszebb a pu-Egy gondűző premierről Én, Leonida Rapagatto... A képen Antonio, a szomszéd (Varga Tibor) és a bősz, szarvaktól rettegő férj, Leonida (Dráfi Mátyás) ' sJsi ) - 0 c, r //f j-/ kedli. És ez az utóbbi a legvalószínűbb. Pedig ebben a darabban nem egy sztár csillogtatta meg kiemelkedő tehetségét. Bravúros alakítást nyújtott például Varga Tibor, de remek volt az ifjú felfedezett, a főiskolás Dósa Zsuzsa is. Nem maradha­tott ki az örökké fiatal Varsányi Mari és Ropog József sem. Mókásat alakított Kuko­­la József is, a krónikus maraton-táncos fiatalember szerepében. Bugár Gáspár szu­perszenilis hadirokkant nagyapaként nyúl­farknyi szerepe ellenére a komikum egyik kulcsfigurája. Az „ártatlanul szenvedő“ Tóth Gábort álhullaként profi módon, de hatástalanul ijesztgető Bajcsi Lajos a becs­telen, pénzsóvár inas szerepében mulattat­ta a nézőt. Váratlan fordulatokban, csattanó poénokban nem szűkölködött a darab. Mivel ez a szombati előadás még csak premier volt, szívesen megnézném ezt a vígjátékot kicsivel később, amikor már érettebb, kiforrottabb lesz, a szerep és a színész jobban összeszokik, összenő. Az első bemutató után az ember élmé­nyei még nehezen körvonalazhatók. így a véleménynyilvánítás is bizonytalan, épp csak bontakozik belőle valami. De az a va­lami valóban jónak mutatkozik - és ez a fő. Dehát ilyen darabbal és ilyen előadókkal ez nem is lehet másként. -zsé-Egy fotókiállítás margójára Az ismeretlen(?) Tíz napig, 1992. május 4-től 14-ig járták Szlová­kiát, „a világ legismeretle­nebb országát“, a hambur­gi Bilderberg fotóművé­szei, majd kiállításon szá­moltak be a látottakról a Szlovák Nemzeti Mú­zeumban. Nincs abban semmi különös, hogy éppen Európa legneve­sebb fotóügynökségének képvi­selői próbálták feltérképezni Szlovákiát, hiszen az ügynökség élén a zsolnai származású And­rej Reiser áll, egyik tagja pedig Karol Kállay,aki a korábbi évtize­dek talán leghíresebb pozsonyi fotóművésze volt. (Őadcán szü­letett, az ország egyik legszegé­nyebb vidékén. 1940 óta fényké­pez, s képeivel a GEO, a Paris Match vagy a Stern hasábjain is találkozhatott, akinek volt rá módja. Albumokat adott ki az USA-ról, Japánról, a Szovjet­unióról, Mexikóról.) Bizonyára övé az érdem, hogy Európa ne­ves fotósai ennyire „beleláttak“ Szlovákia veséjébe. Egy szegény, tönkretett orszá­got láttam a képeken, kiszáradt földeket, kiirtott erdőket, már csak foltokban szép hegyeket­­völgyeket (melyeket fényképen meg lehet úgy vágni, hogy ne törje meg kémény a látóhatárt), megcsonkított' folyókat, a szür­kénél is szürkébb lakótelepeket, járda helyett poros ösvényt, amely a kőrengetegbe, „haza“ vezet. Porig elázott, szánalomra méltó, nincstelen embereket, vén, fogatlan pozsonyi gyöngyvi­­rágárusnőt, fázos, szerencsét­len munkásokat hajnali vonatra várva, rőzsehordó nénit, legyek lepte, piszokban alvó cigánygye­rekeket, ócska „üdülőben“ tele­lő parasztasszonyokat. De szerepelt a képeken Duna­­szerdahely is: a Madonna-gics­­cses ,,Disco", bősi jelenet ,,Hol szorít a cipó" címmel, meg a ,, Vállalkozó sárga cipőben" - az Admiral Club előtt, fekete­rendőrök társaságában, egy pi­ros Ferrarival a háttérben. Klaus Bossemeyer fotója a gyilkos maffia képzetét vetíti elénk, a fé­lelmetes összefonódásokat rendőrök és milliomosok között, a pénz mindenhatóságát, a bűnt, a fertőt, a brutális gyilkosságok sorozatát, amely rettegésben tartja a kisváros lakosságát. Bár soha ne néztem volna meg ezt a kiállítást! Nem kellett volna vizuálisan is elmerülnöm abba, ami körülvesz, ami átitatja körülöttem a levegőt. Bár ne kel­lett volna látnom Karol Kállay képét, „A győztesek sziluettjét", amely Pozsonyban készült a Nemzeti Színházban 1992- ben, s amely vastag nyakakat, diadalmas, kövér hátakat ábrá­zol öltönyben, a fényárral szem­ben. (Régebben „zoknisoknak“ láttuk őket színházi előadáso­kon, mindig az első sorban.) Volt még egy Kállay-kép, amely néma döbbenetét keltett a szemlélőben: ,,Dubcek szóló­tánca". Feleségével ropta sze­gény, nem is olyan régen, a kor­tesgulyások idején... Vigasztaljuk magunkat Kon­­csol László szavaival: „Végül is tőlünk függ, hogy haladtunkban a lábunk alá kúszó mocskos, csikkes, köpetes járdát figyel­jük-e, vagy szemünket virágokkal csipkézett látóhatárra s a tiszta vagy felhőbodros égre is föl­emeljük-e olykor-olykor.“ HARASZTI ILDIKÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents