Szabad Újság, 1993. január (3. évfolyam, 1-24. szám)
1993-01-23 / 18. szám
6 Szabad ÍIJSÁG Gazda szerviz 1993. január 23. Látogatóban egy mestertenyésztó'nél A szlovákiai angol golyvásgalambtenyósztők nem várták meg a bársonyos forradalmat, egy évvel korábban — már 1988-ban — megreformálták szervezetűket. Az idős tenyésztőkből álló vezetőséget leváltották, a zólyomi központot megszüntették. Az apparátus élére új, fiatalabb vezetőséget választottak, és Kassára tették át a központjukat. A szlovákiai angol golyvásgalamb-tenyésztők szervezetének alelnőke ma afúleki Varga Attila. — Varga úr, elöljáróban engedjen meg egy személyes Jellegű kérdést: miért éppen ezt a fejtét választotta, és egyáltalán mikor Ismerte meg az angol golyvás galambot? — A nagyapám parasztember volt, s én gyermekkoromban amikor csak tehettem a közelében tartózkodtam. Ő pedig mindent megtett azért, hogy megszerettesse velem az állatokat. ben — Velvaryban az országos kiállításon az egyik kategóriában már az én tojógalambom lett az első. Néhány évvel később a Nyitra melletti Krákanyban pedig megkaptam a mes-, tertenyésztő címet. — Milyen előírta szerint zajlik le egy Ilyen verseny? — Egy tenyésztő több kollekciót is kiélllíthat, de egy kollekcióban legalább nyolc galambnak kell lennie. A nyolcból legalább négynek két évnél fiatalabbnak kell lennie. Ez kényszeríti a tenyésztőt az állomány szelektálására és egyben a fajtanemesítésre is. Egyébként a kiállításokat kétévenként rendezzük meg, ekkor újítjuk fel a fajtatenyészeteket. Aki nem vesz részt a bemutatón, az törvényszerűen kiesik sorainkból. — Miért hoztak Ilyen szigorú feltételeket gyakorlatilag önmaguk elán? Gyermekkoromban különféle állatokat, köztük galambokat is neveltem. Persze, akkor még nem ilyen értékeseket, mint a mostaniak. Tény, hogy nagyon megkedveltem őket, jobban, mint a nyulakat vagy a papagájokat, mert azokat is tartottam. Aztán a középiskolai tanulmányaim alatt felszámoltam a tenyészetet. A kiállításokra azért el-eljártam, s egyszer ott láttam meg ezt a fajtát. Elhatároztam, hogy én is tenyészteni fogom, de csak a fehéreket. Az állomány beszerzése hosszú időbe telt. Bejártam érte Szlovákiát, Csehországot, Magyarországot, de nem volt hiábavaló, sikerűit egy aránylag jó tenyészetet kialakítanom. Két év múlva — nyolcvankettő— A fajta érdekében. Egy jó kollekcióval bárki tíz évig is az élvonalban maradhatna úgy, hogy közben elhanyagolná a tenyésztői munkát. Ez idővel az állomány leépüléséhez vezetne, és ezt nem akarjuk. Nálunk minden tenyésztőtársnak lelkiismeretes munkát kell végeznie. — Ilyen alapelvből kiindulva gondolom, a határon túli megmérettetések során sem vallanak szégyent? — Nyolcvannégyben ismertem meg a magyarul is jól beszélő bécsi Küchselm Leonard doktort, aki az angol golyvásgalambklub európai titkára. Általa kilenc éve minden jelentősebb külföldi kiállításon részt veszünk. Mindig a nyertes kollekciónkat Biokertészettel az egészségért A biokertészkedés, amely a talaj termékenységét kívánja növelni, úgy, hogy csökkenti, illetve teljesen kiiktatja a szintetikus vegyszereket a növénytermesztési folyamatból, sok-sok előnye mellett néhány hátránnyal is rendelkezik. A biokertésznek számolnia kell azzal, ha ezt a termesztésmódot alkalmazza, kertjében a terméshozam mintegy harminc százalékkal alacsonyabb lesz, mint a hagyományosan művelt kertekben. Ezek az új, alternatív termesztésmódok ezenkívül sokkal munkaigényesebbek, ami természetesen növeli a fajlagos költségeket is. Ezért azoknak, akik valamelyik alternatív termesztésmód alkalmazásának gondolatával kacérkodnak, azt ajánljuk, a hosszú téli estéken alaposan gondolják meg, mindezek ellenére vállalják-e, hogy ezután biológiailag egészséges zöldséget és gyümölcsöt termesztenek. Végső soron kompromisszumot is köthetnek, ami azt jelenti, hogy ezentúl sokkal óvatosabban bánnak a növényvédő szerekkel és a műtrágyákkal. A mi feltételeink és termesztési szokásaink mellett az alternatív termesztésmódok közül a legelfogadhatóbb a biológiai-szerves módszer (biological-organicagriculture), amely ez idáig leginkább Németországban, Svájcban, Ausztriában és Lengyelországban terjedt el. Ez a módszer a fő hangsúlyt a talajtermékenységre, az agrotechnikára, a vetésforgókra és az optimális talajművelésre fekteti. A talajápolás alapjának a rendszeres talajmintavételt, a sekély talajporhanyítást és a talajszellőztetést tekinti (nem ajánlja a mélyszántást vagy az ásást). Alapvető trágyaszerként a komposztot és az istállótrágyát alkalmazza, úgy, hogy közben a szükséges nyomelemeket is a talajba kell juttatni. Nagyon fontos követelmény az egész évi állandó talajtakarás és a zöldtrágyázás. A módszer néhány változatánál kizárják, illetve korlátozzák a trágyák és a növényvédő szerek használatát, vagy pontosan meghatározzák azok mennyiségét. Az említett módszer követői, akik az alternatív mezőgazdaságért nevű világszervezetbe tömörülnek (IFOAM — székhelye Párizs) a következő szereket használják: — a biokertészek által termelt vagy a szervesgazdálkodást folytató vállalatok által szállított szerves trágyákat — az ásványtrágyák közül a: mészkőt, dolomitot, természetes foszfátokat; egyéb szemcsés kőzeteket, megmeszesedett tengeri moszatokat; ipari salakot, alacsony klórtartalmú kálisókat — egyéb forrásból származó trágyákat: különböző nem szennyezett anyagból készült komposztokat; állati ürüléket és trágyát; iszapot és hulladékból készült komposztot; tőzeget, nem szennyezett füvet; tengeri moszatokat és a belőlük készült termékeket; az élelmiszer- és a textilipar nem szennyezett, szintetikus adalékanyagok nélküli szerves melléktermékeit, fűrészport és forgácsot — a megengedett komposztálóaktivátort. (da) Prémesállattartás visszük ki külföldre bemutatni. A kilenc év alatt így sok szép sikernek voltunk már részesei. — Melyik a legemlékezetesebb? — Az a közeli Salgótarjánhoz fűződik, ahol az én galambjaim nyerték el a Nógrádi kupát. A díjat a szervezőknek kellett áthozniuk az országhatáron, mert nekem a vámtisztek nem engedték. — Hány tagja van a szlovákiai szervezetnek? — Körülbelül százhúsz, ez attól függ, hogy hány tagot vettünk fel szervezetűnkbe az elmúlt hónapban. Mindig örülünk az új tagoknak, s az is örvendetes, hogy újabban nagy kedvet kaptak a fiatalok is ennek a fajtának a tenyésztéséhez. Költséges hobbi a miénk, éppen ezért egy kicsit megkönnyítjük a fiatal tenyésztőknek az indulást. Értékes tenyészpárokat vásárolhatnak kedvezményes áron, esetleg egykét pár galambot még ajándékba is kaphatnak a szervezet tagjaitól. A munkájukat szaktanácsokkal segítjük. Az állatorvos-ismerősök, galambtenyésztők mellett apránként beletanulnak aztán a „szakmába". — Tavaly hol rendezték meg az országos kiállítást? — Pozsony-Dévényújfaluban rendeztük meg december 11-én és 13-a között. A kiállítással egy időben tartottuk a törzstenyészet állományba vételét és felújítását is. Összesen 145 tenyésztő hozta el legszebb galambjait: 176 kollekció került kiállításra. — Személyes Jellegű kérdéssel kezdtem, hasonlóval fejezem be. Az ön állománya sikeres volt az országos kiállításon? — Ha arra kíváncsi, hogy nyertek-e a galambjaim díjat, hát elmondhatom, hogy összesen 259 pontot értek el, ami annyit jelent, hogy a nyolcból hat galambom kitűnő, kettő pedig kiváló minősítést kapott. — Gratulálok, s további ló munkát kívánok. FARKAS OTTÓ A prémes állatok két nagy csoportja: a növényevők és a húsevők. Az előzőkhöz tartozik a nutria és a csincsilla, az utóbbiakhoz a róka, a nyérc, a görény, a nyestkutya és a szkunk. A nutria Hét-tíz kilós rágcsáló állat. Félnemes prémű, testhez simuló, eredetileg barnásszürke színű, sárgás vagy fehéres tűzéssel. Eszerint van arany- vagy ezüststandard. Ezenkívül sok más színváltozata alakult ki, a legismertebbek a zafír (mogyoró), az arany, a kubai, a fekete és a fehér. Teste a vízi életmódhoz alkalmazkodott, úszólábai vannak, prémje nem engedi át a vizet. Elhelyezésekor gondolni kell nagy vízigényére. Bár számos kísérletet tettek száraz tartására is, a fürdőmedencés ólakban való elhelyezéssel jobb prémminőséget lehet elérni. Az állat konfortérzetéhez is szükséges a víz, hiszen párzani, enni is szívesebben jár a vízbe. Száraz tartás esetén prémje korán kifilcesedik. Beton- vagy eternitpadozatú és -falú, 2—4 m2-es kutricákban helyezhetők el, melyek végében van a vizesmedence. A vizet télen kétnaponta, nyáron, a melegben naponta kétszer kell cserélni. 2—3 anya és egy bak tartható együtt, az ivadékok élete azonban csak akkor van biztonságban, ha az anyák egy alomból valók, vagyis testvérek. A nutria jól hasznosítja a kerti melléktermékeket. Rengeteg zöldet, hullott gyümölcsöt, főtt burgonyát, répát, lucernát lehet velük megetetni, de szükségük van abraktakarmányra is. Az anya átlagosan 130 napi vemhesség után 5—8 fiókát hoz a világra. A kicsik nyitott szemmel, szőrösen, elég fejletten jönnek a világra. 6—8 hétre elválaszthatók, 5 hónapos korra ivarérettek, 8 hónapos korukban pedig tenyészérettek. 4—5 évig tarthatók tenyésztésben. A nutriatartás nem túlzottan beruházásigényes, az állatok sem különösen drágák, és ketreceiket saját magunk elkészíthetjük. Elengedhetetlen azonban az állomány fenntartásához a nagy mennyiségű és állandóan rendelkezésre álló víz. A csincsilla 50—60 dkg-os, rendkívül mozgékony rágcsáló. Nemes prémje nagyon értékes, eredetileg a hátán ezüstszürke, a hasán fehér. Gyakoribb színváltozatai a bézs, a zafír, a fekete és a fehér. Éjjeli életet él. Rostban gazdag táplálékot igényel. Igényeinek megfelelő granulált táp kapható. Ezenkívül széna és igen csekély mennyiségű lédús takarmány, pl. egy szeletke alma megfelel neki. Egy anya kb. 40 x 50-es alapterületű ketrecben tartható. Általában hat anyához számítanak egy bakot, amely egy közlekedőfolyosón, úgynevezett bakfolyosón juthat az anyákhoz. A levegő hőmérséklete és páratartalma tekintetében igényes, ezért csak olyan helyiségben tartható eredményesen, ahol a klíma jól szabályozható. Az anya 111 napig vemhes, 2—4 fejlett, nyitott szemű kölyköt ellik, és utána azonnal ismét párzik. 3—5 évig tartható tenyésztésben. A csincsillatartás elengedhetetlen tartozéka a jó minőségű prém előállításához nélkülözhetetlen fürdőhomok. Ez speciális, igen finom homok, amely a táphoz hasonlóan előre csomagolva kapható. A csincsilláról tudni kell, hogy ha megijed, szőrét éppúgy „eldobja" mint a gyík a farkát, ezért megfogásakor és leprémezésekor fokozott gondosságra van szükség. A csincsillatartás nagy beruházást igényel, mert az állatok és a ketrecek is igen drágák, az állomány fenntartása azonban nem túlzottan költséges, és a prémek jelenleg jó áron értékesíthetők. A csincsilla csendes és szinte teljesen szagtalan. Lakóépülethez csatlakozó helyiségben is tartható. Varasodás A varasodás (fuzikládium), az almafák és körtefák egyik veszélyes betegsége, amely mikroszkopikus gomba (Venturis inaequalis almafán, és V. pirina körtefán) fertőzés nyomán terjed. A kórképet a gyümölcsön valamennyien ismerjük, hiszen a gyümölcs korcsosodásával jár. A varas gyümölcs lapos, egyoldalú lesz, apró marad, a termés mennyisége csökken. A kórokozó gomba a lehullott leveleken telel át, sőt a fertőzött hajtáfoltok alatt elparásodik, így a növekedés folytán a gyümölcs gyakran megrepedezik, a nyílt sebet más gombák fertőzik, a gyümölcs gyakran elrohad sokból fejlődött vesszőkön, ágakon, rügyekben, az egész tél folyamán életképes állapotban maradnak a gombafonalak (micéliumok), és innen indul a tavaszi fertőzés. A varasodás megelőzésében különösen fontos a lehullott levelek eltávolítása — elégetni is lehet, de hasznosabb, ha beássuk a földbe, vagy ekével aláforgatjuk. A varas vesszők kérge felhólyagosodik, foltokban hámlik. Olyankor a varas ágak csavarodottá válnak, nem erednek jól be (ezért könnyen elfagynak). Almafán a vesszők, ágak varasodása kisebb mértékű szokott lenni, mint a körtén. Igaz, a körtefán gyakoribb, és nagyobb károkat is okoz. A körtefán nemcsak a fiatal ágak fertőződnek, hanem az öregebbek is. Az ág héja, kérge a varasodás következtében repedezik, egyes részei a gombafonál növekedése következtében emelkednek, elválnak. A vessző fertőzött rügyek körüli része duzzadt. A gombafonál a fertőzött ágakban gyakran kórülnövi az egész ágat, és ezzel komolyan csökkenti a tápanyagok szállítását, főleg a víz felvételét gátolja. A fertőzött ágak kezdetben satnyulnak, nem növekednek, később elszáradnak, elhalnak. A tavaszi fertőzés erőteljesebb, ha nagymértékben betegek az ágak. Tehát most kell megvizsgálni a fákat, és a beteg, varas vesszőket kivágni a koronából. Mindezen felül tavasztól, a nyár folyamán a fákat rendszeresen permetezni kell. Tél végén, rügypattanáskor megfelel a 0,6 százalékos Kuprikol. A ron, az ebből fejlődött fásvesszők a télen felismerhetők, kérgük felrepedezett, a rügyek körül duzzadt, mivel a gombafal megemeli, elválasztja a kérget. A varas vesszőket vágjuk ki a koronából többi engedélyezett gombaölő szer használatára majd visszatérünk. VANEK GÁSPÁRNÉ mérnök
