Szabad Újság, 1993. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-21 / 16. szám

4 Szabad ÚJSÁG___________________Tallózó_____ A klerofasiszta Szlovák Állam kultuszának élesztgetése Pimaszság vagy agylágyulás? 1993. január 21.- Ez az egyetlen módja, hogy egyesítsük a szlpvákokat. Lubomir Kotrha rajza, NÁRODNÁ OBRODA Változik a Skoda emblémája Az egykori Csehszlovákia idején beidegzödött kifejezések közül meg kellene tartanunk egyet s mást Gon­dolok itt a propaganda (és a reklám) területére, ahol aligha sikerül találnunk megfelelőbb kifejezést, mint az ,,obl­­bovacka“, amely cseh eredetű, s a je­lentése ,,hülyítés". Hogyan kell hülyíteni? A reklámban a hülyítés gazdasági. A drága és pa­rádés reklám képes rávenni a kopasz vénembert is, hogy utolsó előtti gara­sából színpompásan csomagolt kré­met vegyen, amelytől állítólag dús sö­rény nő a fején. A gazdasági hülyítés stratégiai célja a csodatevő krémek eladásából származó milliós nye­reség. A politikai hülyítésnek szintén van stratégiai célja. A hülyítő igen jót tudja mit akar, de ezt kifelé demokratikus és nemzeti köntösbe bújtatja. Megszüle­tett az ún. nemzeti hülyítő, mivel nem­­zetébresztökre már nincs szükség. A nemzet többsége már úgyis feléb­redt, és a még szundikáló része is rövidesen feleszmél. Ilyen nemzeti hülyítő lehet például az a kohász, aki megjátssza a tödé­­nészt. Pimaszul azt kezdi hangoztatni, hogy 1993. január elsején „felújult“ a Szlovák Állam... Csodálkozha­­tunk-e ezek után, hogy a demokrati­kus külföld és szomszédaink tátott •szájjal bámulnak, mi is születik újjá Közép-Európában? Hiába harag­szunk azokra, akik megszólják nem­zetünket és lefasisztázzák, ha valaki ilyen nemzeti hülyítő érvekkel szolgál nekik. Azok, akik fel akarják és mindig is fel akarták újítani a klerofasiszta Szlovák Államot, a választásokon egy százaléknyi szavazatot sem kaptak. Ezt a valós népszavazást a nemzeti hülyitök egyszerűen nem akarják tu­domásul venni. Hitler elvesztett háborúja után cso­dáiéi, védencei és bűntársai a tenge­rentúlra, Kanadába, Argentínába, Ausztráliába és a világ egyéb tájaira széledtek, hogy fedezékbe vonulja­nak. Az ottani demokratikus bennszü­lött lakosság figyelembe sem vette NáRODNi^OBRODt őket, és így 45 évig ápolgathatták nosztalgiájukat, és eljátszadozhattak a klerofasiszta Szlovák Állam rítusai­val, ajnározhatták egykori elnökét. Be­­szuggerálták maguknak, hogy ez az állam igazán szlovák és igazán állam volt. Annak ellenére, hogy maguk a létrehozói is elismerték: ez Hitler műve volt, a szláv nemzetek leigázá­sának egyik eszköze. Érthetetlen, hogy egyes fafejekben megszülethe­tett az ötlet, bizonygatni a Vatikánban, érdemes boldoggá avatni Hitler ked­vencét és bűntársát. Boldog Bánovsky Jozef könyörögj érettünk! E szökevények vagy utódaik most visszajönnek Szlovákiába. Némelyi­kük csak egy ugrásra jön, mások tar­tósan ,.vállalkozókként" kívánnak itt maradni. Tanácsokat akarnak adni, hogyan újítsuk fel - a demokráciát! Rehabilitálni akarják a klerofasiszta Szlovák Államot. Ez pedig Tiso reha­bilitálása nélkül nem megy. És ez a nemzeti hülyitök fő célja. Farizeus módon kihasználják a sajtószabadsá­got, a szólásszabadságot, a gyüleke­zési szabadságot, kiragasztgatják,,el­nökük" képeit, megalapítják a ,,dr. Jo­zef Tiso baráti egyesületet“ stb. Az ösztönös gyűlölet hajtja őket. Nem tudom, vigasztaljuk-e magun­kat azzal, hogy a hülyitök csak marék­­nyian vannak, és a nemzetnek csupán töredékét alkotják. Minden falunak megvan a maga bolondja. Ausztriában úgy hívják, Dorftrottli. Minden nemzet­nek megvan a maga kibicsaklott cso­portja, amelyet a helyi szokásoknak megfelelően neveznek el. A németek újnácikról és idegengyűlölőkről be­szélnek, a franciák sovinisztákról és merénylőkről Magyarországon éppen annyi a melldöngető és terjeszkedni vágyó nacionalista, mint Szlovákiában a melldöngető és terjeszkedni vágyó ,, nemzetvédő ‘' Úgy látszik rokon jelle­mek vagyunk, és egész Európát meg­fertőzte az esztelen nacionalizmus jár­ványa. Ez a nemzeti hülyitök táptalaja. Csakhogy van itt egy különbség: Németországban nemcsak a kormány Ítéli el hivatalosan a fasizmus és az újnácizmus megnyilvánulásait, hanem a rendőrség is gyorsan megszelídíti a merénylőket és a provokatőröket. Sőt, a német városokban százezres tömegekben a tisztességes emberek kimennek az utcára tüntetni, hogy ki­fejezzék undorukat a fasiszta hagyo­mányok felélesztésével szemben. így van ez Párizsban és Budapesten is. És nálunk: a Büntető Törvény­­könyvben még megvan az a paragra­fus, amely bünteti a fasizmus és ha­sonló mozgalmak propagálását. Ah­hoz azonban, hogy az államügyészek merjenek is vádat emelni az ilyen propaganda hirdetői, a nemzeti hülyi­tök ellen, a kormány egyértelmű támo­gatására van szükségük, és arra, hogy a köztársaság polgárai szolidári­sak legyenek velük A pimasz agyalá­­gyultaknak nem szabad a szlovák nemzetről alkotott képet torzképpé rondítaniuk, mert ezzel végérvénye­sen eltorlaszolhatják Európába vezető útját. ANTON RAŐLA RUDtPRAVO Újév óta a reklámokon, a TV- clippeken, a Mladá Boleslav-i Sko­da autógyár üzlethálózatának bolt­jain új formában találkozhatunk a közismert szárnyas nyíllal. Miért? A kérdésre Jirí Hrabovsky, az autó­gyár sajtóosztályának vezetője vá­laszol: ,,A híres Skoda szimbólum, a szár­nyas nyíl, természetesen továbbra is emblémánk központi eleme marad. Ez jelképezi a kötetlen alkotókészséget, a magasba törő céltudatosságot, a pontosságot, alaposságot és mes­terségbeli tisztességet, önállóságun­kat és üzemünk egyedülálló voltát azonban az embléma módosításával és színe megváltoztatásával is szeret­nénk érzékeltetni. Ez nemcsak világ­piaci vonatkozásban fontos, hanem a Volkswagen konszern négy autó­gyárának megkülönböztetésében is. Egyértelműen el kell választani az autógyár emblémáját a pilzeni nehéz­gépipari üzemétől, amelyhez a közös Skoda elnevezésen kívül semmi kö­zünk sincs. Ezért az eddigi egyszerű köralakú keret még egy sávot kapott, amelyben a SKODA AUTO felirat van. Ez első pillantásra jelzi, mit gyártunk. A most gyártott gépkocsikon még a ré­gi jelvény marad. A színek változásá­ban a legfontosabb, hogy az eddigi kék színt az élénkzöld váltja fel, ami szembeötlő, és a világ autópiacán is újdonságnak számit. Ez is az egye­dülállóságot, különbözőséget jelzi. A zöld szint úgy is értelmezzük, hogy kifejezi pozitív viszonyunkat a környe­zetvédelemhez". Cseppet sem édenkert... A világ legnagyobb állatpusztulása • Hogyan semlegesítsük az igényes igazgatót? • Hogyan lőtték le a tigrist? • 51 elégetett madár A pozsonyi állatkert fölött rö­videsen síri csend honol. Amit korábban felépítettek, azt le­rombolták. Ami nem pusztult el, azt apránként szétlopkodják. Az állatok ellen folytatott meccset a létrehozó csendes egyetérté­sével már évek óta egy kapura játsszák. A vörös megalománia Hengeteg raiaieKonysagra volt szükség ahhoz, hogy az autópálya bekötőútjával éket vágjanak a már felépült állatkertbe. Az akkori igazga­tó, dr. Juraj Hanulay, optimizmusa azonban töretlen volt: „Ez úgysem történik meg egyhamar, ismerjük épí­tőiparunkat". És elkezdte építtetni az állatkert azon részeit, amelyeket rö­videsen leromboltak. Amikor a kü­lönösen drága madárházat építet­ték, felépült az autópálya. Az igaz­gató megengedhette magának a „ter­vezett veszteséget", és kiverekedte a háromnegyed milliárd koronás állat­kerti koncepció elfogadását, pedig csak néhány milliója volt az állatkert­nek. Így tűnt el az állatkertböl a zsi­ráfistálló, a terrárium, a gyermeksarok, az új részek háromnegyede. 1985-87-ben a beruházási főnök Peter Porázik mérnök volt. Szerinte a helyzetet nagyrészt a városi nem­zeti bizottság kulturális osztálya okozta. Egyszerűen figyelmen kívül hagyta mindazokat a jelzéseket, ame­lyek az állatkert vezetőségének hibái­ra utaltak, rámutattak a pénzügyi csa­lásokra, s a bűncselekményeket titok­ban tartották. Az eredmény a kihasz­nálatlan tervek és pénzeszközök so­kasága, az ideiglenes megoldások, az állatok elhullásának és sebesülései­nek növekedése, a természet és az emberi kapcsolatok sorvasztása lett. A tbc-pavilon Az ilyen gazdálkodás a fordulat után nem maradhatott titokban. Az ellenőröknek öt hónapig volt munkájuk az állatkertben. Az új igazgató dr. Alexander Petr lett, akit 1990. au­gusztus elsején neveztek ki. Az ellenőrzés katasztrofális viszo­nyokra derített fényt. Az állatok nyil­vántartási lapjait 6-8 éve nem ve­zették. Ugyanígy nem lehetett megál­lapítani a berendezések, a készletek állapotát sem. Egyetlen állatot sem jelöltek meg gyűrüzéssel vagy teto­válással, és a leltár elkészítése így lehetetlen volt. Az igazgató az erdő­ben talált egy növényzettel benőtt traktort. A gazdasági főnök azt mondta róla, hogy „tegnap még dolgoztak ve­le", s felvették rá az üzemanyagot. Akkoriban olcsón lehetett kapni Po­zsonyban feketén a gázolajat. 10 évig nem végeztek tbc-ellen­­örzést az állatoknál. Pedig ez a be­tegség emberekről állatokra és álla­tokról emberekre is átvihető. A Petr igazgatónak el kellett pusztíttatnia majdnem az egész madárállományt, főleg a fácánokat és a vízimadarakat. Törhette a fejét, hogyan terjedhetett el így a járvány ott, ahol az állator­vosi ellenőrzés a napi feladatok kö-' zé tartozik. Az állatorvosi naplóban egyetlen kezelésről sem volt be­jegyzés. A pozsonyi állatkertben pusztult el a legtöbb állat a világon. A fúrás A. Petr igazgató négy pontban fog­lalta össze a katasztrofális helyzet okait: 1. A megvásárolt állatok rossz kiválasztása, 2. rossz állattartási feltételek, 3. hozzá nem értő sze­mélyzet, amelyet le kell váltani, 4. a felettes szerv nem teljesíti felada­tát. Mind a négy tényező egyszerre hatott. Az ellenőrzés eredményei az igazgatót nem nyugtatták meg, felbé­relt egy független ellenőrző csoportot. Ezután kö kövön nem maradt. Ezzel az igazgató elindította bukásának fo­lyamatát. Az igazgató ellenségeket szerez­het magának azzal, ha alárendeltjei­től azt akarja, hogy például dolgoz­zanak. Vagy hogy ne részegedjenek le munkaidő alatt. Meg ha azt akarja, hogy a beosztottak felháborodásuk­ban ne vágjanak le két értékes darut, ne lopják el a húst, a tejport, a zöldsé­get és a gyümölcsöket. Egyik emberét a másik után vesztette el. Elment a vállalat jogi szakértője, dr. Gardono­­vá is, akiről úgy vélte, támasza lesz. Amíg rá nem jöttek, hogy a halastavat az ügyvédnő férje vállalata számára bérelte ki, és ugyanezt a céget bízta meg az építkezéssel... Elvesztette az őrizetre vállalkozó emberek bizalmát is, mert nem értette meg, hogy ők is keresni akarnak a dol­gon. Még az őrző kutyák bizalmát is elvesztette az új igazgató, mert kitiltot­ta őket, miután néhány őzikét széttép­tek. Feloszlatta a héttagú kulturális csoportot, amely semmit sem csinált, de egyikőjük nagyszerű halászlét tu­dott főzni. Elbocsátott 30 embert, akik önérzete nem engedte, hogy lealacso­nyodjanak a munkához. 42 dolgozó a főpolgármesterhez fordult azzal, hogy az új igazgató aszociális elem, és rosszul viszonyul az emberekhez. Még fél évig elhúzó­dott az ügy, mígnem 1991. július else­jén megjött az új igazgatónő. Pedig Petr ür álma volt az egyetlen megvaló­sítható koncepció az állatkert talpraál­­lításához. A tervet F. Hirsch mün­cheni állatkerti szakértővel dolgoz­tatta ki, aki már 16 állatkertet létesí­tett szerte a világon. Az egész know-shov-t ingyen, barátságból kapták Hirsch úrtól, akinek a városi önkormányzat még az útiköltségét sem fedezte. A tigris-sztori Miroslava Savelová mérnök volt eddig az utolsó igazgatónő a pozsonyi állatkertben. Azzal vált közismertté, hogy belépése idején „hősiesen ártal­matlanná tettek egy felette veszélyes nőstény tigrist". A közzétett eset azonban nem úgy történt, ahogyan akkoriban terjesztették. A tigris való­ban kijött ketrecéből, mert a tikkasztó nap után rosszul zárták be. A főápoló észrevette és szabályszerűen altató lövedékkel 15 percre elaltatta a kószá­ló tigrist. De mire elfutott kötelekért, hogy visszavonszolják a ketrecbe, a tigris felébredt. Nem vacakoltak töb­bet, golyós puskával leterítették. A kárt a hivatalos feljegyzés szerint 3500 koronára becsülték. A papiros igazán mindent elbír. Egy puma gyönyörű bundájához így jutottak: az állat fogain szabályta­lanul nőtt ki a fogkő, ezért nem evett. Ezt a korábbi igazgató úgy kezelte, hogy letépte a fogkövet, és hashajtót adott be neki. Alapvető beavatkozás, amely után mindig talpraállt az állat. Amikor újra előjött régi baja, nem teke­tóriáztak ennyit vele. Az igazgató már nem volt itt, elveszejtették tehát az értékes prémü állatot. ZOO- normalizálás Az új igazgató Miroslava Savelová olyan területet kapott, amelyen nin­csenek közművek. A 96 hektárból csak 30-on telepíthetők állatok. Visszajöttek a régi őrző kutyák is, de ezekkel úgy látszik meg lehet egyezni, amiről az is tanúskodik, hogy nemrég négy kígyót és két kiképzett sólymot loptak el. A vérebek nem veszik figye­lembe az igazgatói tekintélyt sem. Az egyik ugyanis megtámadta öt, és ar­cából kiszakított egy darabot Az igaz­gatónő elmondta, hogy karácsony előtt fel nem derített tűzvész pusztí­tott az állatkertben. 51 madár égett el, köztük 30 tűzmadár, pelikán, szürke gém, és 3 fölöttébb értékes vörös Íbisz. Hivatalosan a kár 350 ezer korona. De az elpusztult állatok világpiaci ára ennél jóval magasabb. Egy tűzmadár például általában 3000 márkába kerül. Az állatkerti dolgozók szakképzése Prágában történt. Az 1992/93-as tan­évben Pozsonyban is nyílt ilyen irányú iskola. Egy évvel korábban is megnyíl­hatott volna, de nem találtak 15 jelent­kezőt... Beszereztek viszont kiszol­gált inkubátorokat a kisállatoknak. (In­kubátorok itt már dr. Hanulay idejében is voltak). De az elletőben kár is be­szélni a gondoskodásról, a kihordott állatokat sem tudják életben tartani. Három tigriskölyök vesztette itt életét azért, mert az ápoló nem tudta meg­különböztetni a tejet a föcstejtöl. Hiábavaló lenne rózsaszínű ál­mokat szövögetni. A pozsonyi ön­­kormányzat igazgatásának köszön­hetően az állatkert a tönk szélére került. Nemrég a képviselők sza­vaztak arról, hogy fenntartsák-e az állatkertet vagy sem... MICHAL PARÍZEK

Next

/
Thumbnails
Contents