Szabad Újság, 1993. január (3. évfolyam, 1-24. szám)
1993-01-21 / 16. szám
v/ *V /C r <7 < » v to'*Us* <2^> * n W 1993. január 21. ?¥"& *K* —Kultúra i A ' ji m ...—■■ Alternatív iskola? <7 ^ w . • V ^ • v t ’ I ' -„Sötétben tapogatózunk“ Még tavaly, a Szlovák Televízió Aktuality című hírmagazinjából értesültünk róla: az oktatásügyi miniszter a vegyeslakosságú területeken kilátásba helyezte az ún. alternatív iskolák létesítését. Azóta csend honol az Oktatásügyi Minisztérium környékén, az ügyet teljes homály fedi. Lövészek Gabriellával, a Szlovákiai Magyar Pedagógusszövetség megbízott elnökével beszélgetve arra következtettem, hogy a szándék továbbra is él, s a felszín alatt észlelhető bizonyos mozgás.-Próbáljuk tömören megfogalmazni, mit takar a kifejezés: alternatív iskola.- Nos, ez az, amit mi sem tudunk, hiszen mi is a sajtóból értesülünk mindenről. Egyelőre csak annyit tudni, hogy az alap- és középiskolákon bizonyos „szaktantárgyakat“ szlovákul oktatnának. De vigyázat, ez nem egyértelmű!! Az alapiskolákon ugyanis minden tantárgy szaktantárgynak minősül! Nem hivatalos értesüléseink szerint először a középiskolákat akarják célba venni - ott a humán tantárgyakat tanítanák magyarul, a többit pedig szlovákul.- Ha jól tudom, ez a kezdeményezés nem a mostani kormánytól származik.- Egyáltalán nem. Először a husáki hatalom hetvenes éveiben tapasztaltunk hasonló törekvéseket. Ám érdekes módon, az előző kabinet oktatási miniszterétől, Ján Pisúttól sem volt idegen a gondolat. A Szlovák Köztársaság kormányának 1991. január 26- án kelt, 49-es számú határozata értelmében többek között biztosítani kell a szlovák nyelvi homogenitást az olyan szlovák iskolákban, ahová nem szlovák anyanyelvű tanulók is járnak. Néhány pozitívumot is tartalmaz a határozat, például: ,,A felvételi tantárgypárosításoknál és a főiskolára történő felvételnél figyelembe kell venni és rugalmasan kell reagálni a különböző fokú és típusú iskolák igényeire. “ Nos, ha figyelembe vesszük, hogy a szlovákiai magyar kisebbségi oktatásügyben 2000-ig az alapiskolai tanítók hiánya túllépi majd az ezer főt és 1991-ben a Nyitrai Pedagógiai Karon mindössze 70 helyet biztosítottak képzésükre, akkor aligha mondható, hogy a határozat teljesült volna. S mindez a vegyeslakosságú területek iskoláinak helyzetét felmérő, az akkori oktatásügyi miniszter, Ján Pisút által előterjesztett dokumentum alapján. Ugyancsak a vegyeslakosságú területek diákjainak nyelvi felkészültségét boncolgatja az Oktatásügyi Minisztérium 1991 novemberében kelt javaslatcsomagja. Itt a tárca maga is elismeri, hogy történtek kísérletek a magyar tannyelvű iskolákban szlovák nyelven történő oktatás bevezetésére, de ezt „két ízben, 1978-ban, és 1984-ben a társadalmi és szülői közösség elutasította". Ugyanezen dokumentumból egy javaslat: „Ki kell dolgozni a magyar tannyelvű iskolákban a tantárgyak szlovák nyelven való oktatásának lehetséges lépéseit". A javaslat konkrét dátumokat is tartalmaz:- a munkacsoport aktivizálása a lépések menetrendjének kidolgozása 1992. 6. 31-éig,- a javaslatok és a megvalósítás lehetőségeinek feldolgozása: 1992. 12. 31.(K),-kísérleti megvalósítás a kiválasztott iskolákban 1993/94-ben.-A Pedagógusszövetség reagált valamilyen formában a mostani oktatásügyi miniszter bejelentésére?- Ez nem olyan egyszerű! Ugyanis hivatalosan semmilyen dokumentumot nem adtak ki. Nincs mire reagálni, sötétben tapogatózunk. Ugyanakkor néhány eset azt példázza, hogy folyik az aknamunka. Például a hónap elején valaki felhívta a Csallóközaranyosi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolát, és közölte az igazgatóhelyettessel, hogy szeretne részt venni a beiratkozásokon. A nevét megmondta ugyan, de azt nem, hogy kicsoda is valójában. Tartunk tőle, hogy már az idei behatásokkor megpróbálják rávenni a magyar szülőket: adják gyermeküket alternatív iskolába! Január 22-23-án kibővített vezetőségi ülést tart Érsekújvárott a Pedagógusszövetség. Meghívjuk az egyes járási szervezetek képviselőit is, és szeretnénk információkat gyűjteni, hogy is áll a helyzet az egyes járásokban. Valószínű, hogy valamiféle nyilatkozatot is elfogadunk, sőt szeretnénk küldöttséget meneszteni a miniszter úrhoz, hogy fölvilágosítást kérjünk tőle.-Nekem, riporternek, kötelességem, hogy ha szükségesnek érzem, vitába szálljak Önnel. Most azért teszem ezt, mert szeretném a lehető legjobban tájékoztatni a magyar szülőket. Miért rossz nekünk az alternatív iskola? Hiszen a gyerekek két nyelvet beszélnének, és megígérték, hogy az alternatív iskola választható lesz majd.- Leginkább azért tiltakoztunk, mert ezeket az osztályokat a mostani magyar tannyelvű iskolákban létesítenék. Hiszen bizonyos, hogy az államnak nincs pénze új iskolák építésére. Azonkívül még mindig érvényesnek tekintjük Komensky alapelvét, hogy ismereteket elsajátítani igazán csak az anyanyelvén képes az ember. Azonkívül a gyerekek az alsó tagozaton már elsajátítanak bizonyos szakkifejezéseket, és nem biztos, hogy az új szlovák fogalmak elsajátítása előnyös és könnyű lenne számukra. Nem is beszélve arról, hogy egy idegen nyelv esetében (márpedig a szlovák a magyar ajkú gyerekek számára idegen nyelv) mindig számolni kell a nyelvi nehézségekkel. Nem lenne ritka az olyan példa, hogy az egyébként kiváló adottságokkal rendelkező fiatal azért nem válhatna jó szakemberré, mert a szaktantárgyat nem tudná kellőképpen elsajátítani, éppen nyelvi problémái miatt! Az ilyen gyermek egész életében viselné „másodrendűségének", kisebbségi érzésének következményeit. Kérjük tehát a magyar szülőket, fontolják meg, mit tesznek, és tudatosítsák, hogy döntésük hosszú távon befolyásolhatja gyermekük sorsát. Ne kényszerítsék gyermeküket eleve hátrányos helyzetbe. Továbbá felvetődik a magyar iskolák ügye is. Ha például a tantestületben egy szlovák anyanyelvű és nemzetiségű pedagógus lenne (az alternatív iskolák esetében ez valószínűsíthető), akkor a nyelvtörvény értelmében sor kerülhetne arra, hogy a tantestületi üléseket szlovák nyelven tartsák. Felerősödne az újabban ismét tapasztalható törekvés, hogy a magyar és szlovák tanítási nyelvű iskolákat közös irányítás (igazgatás) alá vonják. Kérjük tehát a magyar nemzetiségű szülőket, hogy legyenek előrelátóak, és gyermekeiket, ahol erre lehetőség van, írassák továbbra is magyar iskolába. PINTÉR ATTILA A hálára nevelésről A hála nem tartozik a leggyakrabban gyakorolt erények közé. Régen is problémát jelentett, ezt bizonyítja a mitológiai korból egy ősi mese: „Az istenek egyszer összehívták az erényeket, s megparancsolták nekik, hogy javítsák meg a rossz útra tévedt embereket. Egy idő múlva az istenek ismét maguk elé idézték az erényeket és megkérdezték, mit végeztek az emberek lelkében, mennyit jártak-keltek közöttük, s néha összetalálkoztak-e egymással. Az erények szép sorjában elmondták, hogy ki merre járt és kikkel találkozott. Csupán két erény volt, aki amiatt panaszkodott, hogy alig látták egymást viszont, mert csak nagy ritkán, elvétve találkoztak. Az egyiket úgy hívták, hogy „jótékonyság“, míg a másiknak „hála“ volt a neve.“ Vajon igaz lenne, hogy a hála valóban olyan érzelem, amely ha nincs meg a lélekben, bajosan ültethető be oda, vagyis a hálaérzet neveléssel kifejleszthetetlen? Szülők, nevelők bizonyíthatják, hogy a hálaérzetet is, mint egy sereg más erkölcsi érzelmet, ki lehet és ki is kell fejleszteni a gyermek lelkében. Az első lépés: megtanítani a kisgyermeket, ha kap valamit, azt köszönje meg. A nyiladozó értelmű gyermek előtt megfelelő példák, didaktikus, alkalomszerű mesék segítségével tehetjük vonzóvá a hálát. Hány népmesében szerepel a hála! Bizony, elég nehéz megértetni a kisgyermekkel, hogy az igazi hálához semmi érdek nem tapad, mert nem a jövőbe, hanem a múltba néz, vagyis nem vár semmit a jövőben, hanem csakis a múltért mond köszönetét. Az a helyes, ha sok-sok elriasztó és követendő példát állítunk a gyermek elé, hogy biztosan lássa, mit kell elkerülnie és mit kell követnie. Természetesen megannyi negatív és pozitív példa sem hozhat eredményt, ha nem törekszünk élményszerűségre. Azt, amit egyszer hall, vagy olvas a gyerek, hamar elfelejti, viszont amit átélt, maradandóvá válik. A céltudatos hálára nevelés különö-" sen nehezen egyeztethető a becéző neveléssel. Minél több óhaját teljesítik a gyermeknek a becézve nevelő szülők, annál igényesebb lesz velük szemben, annál természetesebbnek vél minden ajándékot, kedvezést, tehát esze ágában sincs hálásnak lenni. Különösen gyakori ez az egykéknél. A következetesen nevelő szülő bizony áldozatokat hoz a nevelésben, mert titokban együtt szenved kisfiával, lányával, amikor szigorral edzi őket az életre, hogy szilárd akaratú, önfegyelemmel rendelkező emberek legyenek belőlük. Az ilyen szülő gyermeke ezért az áldozatos nevelésért soha nem halványuló hálával tartozik. Sajátos helyzet, amikor a szülők egyike új házasságra lép. Az új apa vagy anya igyekszik megnyerni a gyermeket, aki viszont sokszor ellenérzéssel, sőt kimondott elutasítással fogadja a közeledést, hiszen ő még emlékezik az igazi szülőre. A „régi“ szülő emléke gyakran meggátolja az „új“ elfogadását, de még az alkalmazkodást is. Különösen nehéz probléma ez a serdülőkorban, mert a családi élet megbomlása mobilizálja a kamasz szorongásait, amelyek gyakran agresszivitásban nyilvánulnak meg. Valóban nagyon ellentmondásos helyzet: az új szülő hálát vár tőle (elvégre gyermekévé vállalta) - visszautasítás az osztályrésze. Minél inkább erőltetik a szülők a hála és a belülről jövő szeretet megnyilvánulásait, annál zavartabbá lesz a gyermek, és annál inkább ellenszegül. Türelmes nevelési hozzáállás esetén viszont a gyermek érzelemvilágából fakadóan bekövetkezik magától is. A hálátlanság fáj. Karácsonyi, születésnapi, bizonyítványosztás utáni ajándékozást követően hányszor halljuk egyes szülőktől: mennyi szívvel, választékos gonddal készítették össze az ajándékot, s csak futó köszönés a válasz. És a lemondás, a gond, az áldozat, betegség esetén az ápolás stb. - a végtelenségig sorolható, ki miért szeretne hálát kapni. Szülők és nevelők egyaránt panaszkodnak, azonban a pszichológia szerint az egészséges gyermek egyszerűen nem hálás. Úgy van rendjén, hogy amit a gyermek kap, természetesnek tartsa, ne kelljen nyomban viszonzásra, a ,,meghálálom“-ra gondolni. A szülőknek éreznie kell, hogy az öröm, a szeretet természetes megnyilvánulása felér sok-sok köszönettel, és fesztelenebb, őszintébb minden kikényszerített hálamegnyilvánulásnál. Vagy éppen ez az igazi hála?! SZEBERÉNYINÉ Z. JUDIT-W Szabad IJJiSÁG 5 Videofilm Ady Endréről Sokáig nélkülözött oktatási segédanyagra szeretnénk felhívni az iskolák figyelmét: eredeti helyszíneken (Erdély, Párizs, Szlovákia stb.) forgatott videofilm kapható Magyarországon Ady Endre életéről, munkásságáról. A film igyekszik szélsőségektől mentesen bemutatni a költőóriás irodalmi, társadalmi szerepét, jelentőségét, az iskolai tananyagot is figyelembe vevő módon, de annál - a film sajátosságainál fogva - érzékletesebben és élvezetesebben. A tanárok jól tudják, hogy a tanulók egy részével nehezen sikerül Adyt megszerettetni. A film alkalmas arra, hogy őket is bevonjuk Ady bűvkörébe. Ady verseit a filmben Latinovits Zoltán mondja el. Zenéjét Reinitz Béla Ady-dalaiból válogatták. A film ára 790 forint. Forgalmazza a Piacsegítő B. T., Debrecen, Nemzetőr u. 10. Telefon: (52)-13-258. (k) Hogyan olvasnak a gyerekek? Világszerte pedagógusok és kutatók keresik a választ erre a kérdésre. Legutóbb (1989 és 1992 között) az IEA, azaz a Közoktatási Eredményeket Vizsgáló Nemzetközi Társaság harmincegy országra kiterjedő vizsgálatot végzett, hogy megállapítsa, milyen színvonalon olvasnak a kilenc- és a tizennégy éves tanulók. Az olvasási tevékenységnek három fő területét vizsgálta, elbeszélő és magyarázó szövegek, illetve dokumentumok szerepeltek a gyerekek elé kerülő tesztlapokon. Mik voltak a nagyszabású vizsgálat főbb tanulságai? • Mind a kilenc-, mind a tizennégy évesek korcsoportjában majdnem minden területen a finn tanulók olvasásszintje volt a legmagasabb. • Szoros összefüggés van az elbeszélő, magyarázó szövegek, valamint a dokumentumok megértése között. Aki jól olvas szépirodalmat, az általában a tanulnivalót és a hétköznapi írásbeliség szövegeit is könnyebben olvassa. • A legtöbb országban szoros öszszefüggés van az olvasási teljesítmények, valamint az ország civilizációs fejlettségére jellemző gazdasági, egészségügyi és kultúrstatisztikai mutatók között. • Jobban olvasnak a tanulók ott, ahol több házi feladatot adnak, több tankönyv, könyv, iskolaszer áll rendelkezésükre, ahol a pedagógusok többet foglalkoznak egyénileg a gyerekekkel. • A kilencévesek korosztályában mindenütt, a tizennégy éveseknél csaknem minden országban a lányok jobban olvasnak, mint a fiúk. A lányok előnye az elbeszélő szövegek olvasásában a legnagyobb, a dokumentumoknál a legkisebb. • A legtöbb országban a városi gyerekek magasabb szintet értek el, mint a vidékiek. • Az olvasni tudás szempontjából a könyvek hozzáférhetősége kulcsfontosságú. • Általában elmondható, hogy azok, akik többet néznek televíziót, alacsonyabb szintet érnek el, mint azok, akik kevesebbet. A magyarországi tanulók a kilencéveseknél a nemzetközi átlag körül, a tizennégy évesek korosztályában az élmezőnyben vannak mind a három szövegtípusban. A hatékony iskolák inkább városi környezetben találhatók, ahol a település szélesebb körű művelődési lehetőségeket kínál. A hatékony iskolákban kevesebb a szünet, az évi összóraszám tehát magasabb. A tanulók több időt töltenek el olvasással az iskolában, és több olvasási házi feladatot kapnak. Itt a pedagógusok azzal is törődnek, hogy a gyerekek könyvet és színdarabot olvassanak, hogy megértsék, amit olvasnak, és rendszeresen értékelik a tanulók tudását. (Köznevelés) Faludi Ferenc kéziratos verseskötete • Kétszáz éve alapította a szombathelyi egyházmegye első püspöke, Szily János az Egyházmegyei Könyvtárat, amely most a kerek évfordulóra kiadta Faludi Ferenc (1704-1779) hasonmás versesfüzetét. Ebbe a költő gondos, csinos kézírással maga írta be versei nagyobb részét. Faludi nem gondolt költeményei kiadására, de szerető gonddal írta össze verseit. Egy ilyen díszes példányt a Nemzeti Múzeumban őriznek. Ez a másik pedig a szombathelyi szemináriumi könyvtár kincse. Faludi Ferenc a magyar próza újjáteremtője és új lírai költészetünk atyja. Költő, moralista prózaíró és fordító. A késő barokk s a rokokó kiemelkedő művésze. írásainak túlnyomó része vallásos szemléletű, erkölcsi tanácsokat nyújtó alkotás. Alkotóművészete támaszkodik az egykorú népnyelvre. Kitűnő érzéke volt a dalformához, annak művészi alakításához. Szép nyelv és gondos verselés jellemzi költeményeit, melyek közül a Fortuna szekerén okosan ülj kezdetű máig általánosan ismert. Faludi jegyzetfüzettel járt a világban, gyűjtve a magyar nép ízes szólásmondásait. Sikeres nyelvújító volt, újításainak nagy részét ma is használjuk (figyelem, hitel, ellenfél, udvariasság, nyelvbotlás, zsebóra, napirend stb.), A felvilágosodás irodalmárai a magyar nyelv ügyéért folytatott küzdelmükben méltán vallották példaképüknek Faludit. DOMONKOS JÁNOS Alternatív tankönyvek boltja Új vállalkozás egy régi budapesti üzletben az Angyalföldi Könyvesbolt (Váci üt 100.) Magyarországon elsőként alternatív tankönyveket, oktatási kiadványokat árusít. Az új kezdeményezés a Tanosz, azaz a Tankönyvesek Országos Szövetsége közreműködésével jött létre. Ez a szervezet már hetven könyvkiadó céget, illetve magánszemélyt tömörít. Együttműködésükre nagy szükség van, hiszen az utóbbi három évben kibocsátott több mint ezer alternatív tankönyv és a már szinte naponta megjelenő új oktatási kiadványok sokasága áttekinthetetlen és teljesen esetleges módon szerezhető be. A profilt váltó üzlet nyitva áll minden olyan kiadó előtt, amely alternatív tankönyveket, oktatást segítő kiadványokat jelentet meg, ily módon hamarosan az alternatív kiadványok teljes választékát tudják kínálni az érdeklődő iskoláknak, tanulóknak. P. K. I.
