Szabad Újság, 1993. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-19 / 14. szám

1993. január 19. Munkanélküliség - Egészségügy Szabad újság 5 Kedvezőbben alakul a munkanélküliek helyzete Lesz munka Csallóközben E kijelentés után még ugyan odakívánkozik a kérdőjel, ám a Dunaszerdahelyi járásban a tavalyi évhez viszonyítva már most biztatóbb hírekkel fogadott bennünket dr. Varga Tibor, a Já­rási Munkaügyi Hivatal osztályve­zetője. Csallóköz szlovákiai vi­szonylatban azon régiók közé tar­tozott, ahol a legtöbb munkanél­külit tartották nyilván. Sorozatos elbocsátások Még 1991-ben 361 asszony Győrben a Rábatexnél, 74-en ugyanitt a Mirelité üzemnél, hatan a megyei kórházban és öten a ha­táron túli Richard posztógyárban dolgoztak. Nap mint nap átlépték az országhatárt, hogy jobb kere­sethez, előnyösebb munkalehető­séghez jussanak. Ám a magyar­­országi üzemek, hasonlóképpen, mint idővel a szlovákiaiak, fizetés­­képtelenné váltak, majd el­adósodtak. Elsősorban azoktól a dolgozóktól búcsúztak el, akik­nek az utazással járó költségeit már nem tudták részben sem fe­dezni, de persze ebben az ottani munkaerőpiac védelme is közre­játszott. Az itthon maradt munka­­nélküli asszonyok számát azok is gyarapították, akik több éven át ingáztak Pozsonyba. Az üzemek átszervezésével járó létszám­­csökkentés okozta, hogy a duna­szerdahelyi és a nagymegyeri elektrotechnikai üzemekben dol­gozók egy része munkanélküli lett. Az állami dotációktól „mente­sítették“ az építőipari üzemeket, így itt is elkerülhetetlenné vált az elbocsátás. A mezőgazdasági szövetkezetekbe pedig érthető okoknál fogva a nyugdíjazottak helyébe már nem vettek fel új munkaerőket.- Új munkahelyeket kellett léte­sítenünk az üzemek és vállalko­zók segítségével, ha nem akartuk, hogy a felmondólevéllel otthon maradottak száma hónapról hó­napra emelkedjen. Szerencsére, ma már egészen jók az eredmé­nyeink. Hasonlítsuk csak össze három év januári adatait: 1991- ben a járás összlakosságának Szemerkél az eső, ám a város­központi gyógyszertár épülete előtt egyre többen sorakoznak. Érsekújvárban ezen a könnyen megközelíthető gyógyszertáron kívül még további négy fogadja a vásárlókat, és a kínálatot két magánszaküzletben vállalkozók egészítik ki. A sorok ennek ellené­re mindenütt változatlanul hosz­­szúk.- Már csak egy gyógyszertár van hátra, ahol még megnézhe­tem, van-e Brufen. Reggel a la­kótelepi gyógyszertárban kezd­tem el a sorakozást, majd itt folytattam. Sajnos eredmény nélkül - karol belém egy idős asszony, és nem barátkozó szán­dékkal teszi ezt, hanem mert csak ez menti meg a csúszós úton attól, hogy elessen. Tőle is csak azt hallom, amit a sajtó, a rádió naponta hangoztat, hogy még a legalapvetőbb vitaminok sem kaphatók. Az emberek ennek elle­nére elszántan sorakoznak, hi­szen új árura mindig lehet számí­tani. Együtt indulunk el a központi buszmegálló közelében található gyógyszertárba, hogy szerencsét próbáljunk. Délután van, és az ingázók - attól félve, hogy elkésik az autóbuszt - hol az órájukra 17,36 százaléka volt munkanél­küli, 1992 januárjában pedig már 19,10 százalékuk volt kény­telen otthon maradni. Ezzel szemben 1992 decemberében a munkanélküliek száma járá­sunkban már „csak“ az összla­kosság 16,20 százalékát képez­te. Remélhetőleg a helyzet csak javulni fog - tudtuk meg dr. Varga Tibortól, akinek a jóvoltából hoz­zájuthattunk a legfrissebb adatok­hoz, hiszen a Dunaszerdahelyi Járási Munkaügyi Hivatal dolgo­zói, megelőzve a munkanélküli­ségről szóló össz-szlovákiai ki­mutatásokat, az elsők között összegezték az elmúlt év ered­ményeit. Új „ropogós“ munkakönywei A járásban a tavalyi évben pon­tosan 4462 munkahelyet létesí­tettek fizikai és jogi személyek által, amelyek kialakításához a já­rási munkaügyi hivatal is hozzájá­rult. Máig 3808 munkanélküli - többnyire könyvelők, elárusító­nők - jutott ennek köszönhetően új álláshoz. Többen átképzésen vettek részt, hogy így jussanak munkalehetőséghez. A munka­ügyi hivatal osztályvezetőjétől megtudtuk továbbá, hogy míg 1991-ben mintegy 100 munkanél­külit, addig tavaly már 743 dolgo­zót képeztek át. A Dunaszerdahelyi járásban az elbocsátottak 55,6 százaléka szakmanélküli, és csak alapisko­lai végzettséggel rendelkezik. Az egyes üzemekben elsősorban tő­lük voltak kénytelenek megválni. Ahhoz, hogy a továbbiakban el tudjanak valahol helyezkedni, részt kellett venniük az átképző tanfolyamokon. A szakmunkás bi­zonyítvány megszerzése után 53 százalékuknak sikerült is elhe­lyezkedniük. Sokan karácsony előtt fejezték be a gyakorlattal párosított elméleti oktatást. A munkaügyi hivatal szép új évi ajándékot biztosított a részükre: asztalos- és varrómühelyek for­májában, amelyek létrehozásá­ban nem kis részük volt a vállalko­zóknak. pillantanak, hol pedig toppanta­nak mérgükben. Szeretnék, ha gyorsabban fogyna a sor, hogy még időben bejussanak a nemré­giben felújított helyiségbe, ahol a gyógyszereket adják ki. Sokan csak érdeklődni szeretnének: va­jon itt kapható-e az általuk kere­sett gyógyszer. A hölgy, akit kí­sértem, gyakorlott mozdulatokkal vegyül a sorakozó tömegbe, meg­­adóan várakozik. Kisvártatva már Juhás Ferenc­nek, a gyógyszertár vezetőjének irodájában beszélgetünk. - Min­denki szid mindenkit, ám a gyógyszertárak dolgozói nem minden esetben tesznek meg minden tőlük telhetőt. A mi munkánk jelenleg abból áll, hogy naponta körbetelefonál­juk a szállítóinkat. Amit nem tudunk megvásárolni a Mediká­tól, amelynek ma már van egy nagyraktára a közeli Naszva­­don, azt a nyitrai Med-arttól vagy a Nővé Mesto nad Váhom-i Saivia magáncégektől próbál­juk beszerezni. Nagyon jók a kapcsolataink a zsolnai és a pozsonyi magánvállalkozók­kal is, akik postán küldik a na­gyon keresett külföldi gyógy­szereket. Ezek a megszabott ár-Nemrég még az iskolapadban ültek A létrehozott munkahelyeknek köszönhetően csökken majd a nyilvántartásban szereplők szá­ma, ám a szakmunkásképzőkből, s elsősorban a gimnáziumokból az idén újabb fiatalok kerülnek ki. Sajnos, sokuknak kell majd csaló­dottan szembenézniük a valóság­gal, miszerint sehol sincs rájuk szükség, és hónapok múltával sem tudnak elhelyezkedni. Jelenleg 900 olyan fiatalt tar­tanak nyilván, akik diplomájuk, érettségijük megszerzését kö­vetően otthon maradtak. Őket könyvelőknek, titkárnőknek, szá­mítógép-kezelőknek képezték át. A szakmunkástanulók ötven szá­zaléka nem tudott munkapad mögé állni. Esetükben sajnos az is előfordult - járáson innen és járáson túl is -, hogy a szakmun­kás-bizonyítványukhoz a szakok­tatásukat végző üzem felmondó­­levelét is csatolták. Beszélgetőpartnerünk, Varga úr elmondta, hogy a 361-es kor­mányrendelet értelmében, ha a munkaadó az iskolából kikerülő fiatalt alkalmazza, a munkaügyi hivatal téríti annak bérét, hogy az ifjú bizonyítási lehetőséghez jut­hasson. Többségüket a megsza­bott idő után a munkaadó már „sajátjának“ tekinti, és így a vég­zős a próbaidő leteltével is ott marad. Rájuk is gondolni kell A Dunaszerdahelyi járásban, de másutt is a legnagyobb gondot a csökkentett munkaképességű lakosok foglalkoztatása jelenti. Az őket ez idáig alkalmazó termelő­­szövetkezetek többsége mára fel­oszlott. A járásban a Dunatex - valamikor Úsvit - termelőszö­vetkezet ma is alkalmaz csökken­tett munkaképességű dolgozókat. Beszélgetőpartnerünktől meg­tudhattuk, hogy a július 1-jétől érvényben lévő 342-es rendelettel ezt a kérdést kívánják megoldani. Ennek értelmében a munkáltató a csökkentett munkaképességű kereten belül sem olcsók, de legalább kaphatók - tudom meg beszélgetőpartneremtől, aki be­vallja, minden erőfeszítésük elle­nére máig nem tudnak megküz­deni az állandó inzulinhiánnyal. Jelenleg is csak egy fajtát tarta­nak nyilván. A szív- és érrendsze­ri megbetegedésekben szenve­dők, a reumás fájdalmakra pa­­naszkodók számára nélkülözhe­tetlen gyógyszerek is hiánycik­keknek számítanak. - Holnapra várunk árut, a csehországi szál­lítóinknak köszönhetően talán sikerül valamelyest csökkente­­nünk ezt a hiányt. A vitaminok elhelyezésére kijelölt polcok sajnos nálunk is üresek. B- komplex, Pyridoxin, Piámon nem kapható, és Celaskon is csak pezsgőtabletta formájá­ban. Ezen a héten még kapható lesz az A-vitamin, de ha a szomszédos gyógyszertárak­ban nem tudnak a vásárlók hoz­zájutni, akkor ennek a készlet­nek is hamar a végére járunk - jegyzi meg fejcsóválva Juhás Ferenc. Továbbá azt is elmondja, hogy a hosszú sorok bizonyítják a lakosság tájékozatlanságát, és félelemmel tölti el őket a bizonyta­lanság. Ezért sietnek az orvos­dolgozó számára létrehozott munkahely ellenében 80 000 ko­rona támogatást kaphat, és ha külön műhelyről is gondosko­dik, plusz 20 000 koronával megtoldhatják az anyagi támo­gatást. - A törvényből eredően minden munkaadónak, ahol több mint húsz alkalmazottat tartanak nyilván, be kell(ene) tartania a négyszázalékos foglalkoztatást- tehát ahol száz embert alkal­maznak, ott négy dolgozót a csök­kentett munkaképességűek közül kellene alkalmazni. Az állami szektorban betartják ezt a tör­vényt, a magánvállalkozók köré­ben azonban már ritkábban- mondta Varga úr, majd azt is közölte, hogy már tárgyalnak olyan vállalkozókkal, akik kizáró­lag egészségi problémákkal küz­dő embertársaiknak kívánnak munkahelyet biztosítani, és az előzetes megbeszélések ugyan­csak ígéretesek. A munka nélkül maradt, csök­kentett munkaképességű embe­rek hozzáállásában tisztelhetjük a türelmet, és a sorsukkal való megbékélést. Lehetőségeinkhez mérten próbáljuk ezért segíteni őket. Elismerés jár azoknak a vál­lalkozóknak, akik nem csupán a törvény szabta kötelességüknek tesznek eleget, amikor bejegyzik az ő nevüket is a felvételi iro­dában. „Maguknak sincs munkájuk?“- tekintett ránk együttérzően egy korosodó férfi, amikor a dél­utáni órákban kiléptünk a munka­ügyi hivatal ajtaján. Mivel mi csak a hivatalos adatokkal rendelkez­tünk, érdeklődve vártuk, mit szól a tapasztalatokkal rendelkező „utca embere“. Különösebb nó­gatás nélkül hamarosan el is mondta véleményét: - Ne higyjék, hogy a segélyből meg lehet élni! Nekem éppencsak néhány korsó sörre futotta belőle. Eddig eszem­be sem volt munkát vállalni, hiába ajánlották, hogy mehetek utcát söpörni vagy akár tanfolyamra is. Érdekelt is engem, mit mondanak azok ott bent - bökött a hivatal irányába, majd így folytatta -, de lassan letelik a hat hónap, és ideje lesz egy kis munka után nézni, ha nem akarom, hogy felkopjon az állam! SZÁZ ILDIKÓ hoz, íratják elő a gyógyszereket, hogy megnyugtassák magukat, megtettek minden tőlük telhetőt egészségük érdekében. Az egészségügyi biztosításról szóló alapinformációkból már megtud­hattuk, hogy a receptre felírt lét­­fontosságú gyógyszereket a páci­ens térítésmentesen válthatja ki a gyógyszertárban. Ugyanakkor meg kell fizetnie a kiegészítő gyógyszerek teljes árát, amennyi­ben azok nem írhatók elő a bizto­sító számlájára, illetve meg kell majd fizetnie az árkülönbözetet akkor, ha olyan gyógyszert vá­lasztott, amelyet a biztosító csak a legolcsóbb kivitelezésben térít meg. Hasonlóképpen hozzájárul a drágább egészségügyi segéd­eszközök árához is. A gyógyszertár vezetőjével folytatott beszélgetést követően ismét találkozom az idős hölggyel. - Itt sem sikerült Brufent ven­nem, pedig azt mondta a gyógyszerészhölgy, hogy még tegnap is volt nekik. Mára viszont kifogytak a készletből. Már nincs hová mennem - for­dul hozzám ismerősként pana­szával, majd együtt csúszunk a síkos lépcsőkön a buszmegálló­ig. Hosszan elkísérnek a gyógy­szertárakban megismert emberek megjegyzéseinek kesernyés szó­foszlányai. A legtöbben így sóhaj­tottak fel: Tegnap nem volt, mára elfogyott, holnap meg már drá­gábban vehetem... Hogyan lettem újra alkalmazott Már feltárhatom titkomat Arcán lassan már öt évtized nyo­mait gyűrik kesernyés mosollyá a rán­cok. Már régóta ismerjük egymást, és tudom róla, hogy harminc éven át három műszakban dolgozott az or­szág egyik legnagyobb vállalatában. E szerint élt, rég megszokta már, hogy éjszakánként és ünnepnapokon is dol­gozott. Szerette a magányos dél­­elöttöket, és beletörődött abba is, hogy a családtagjaitól eltérő életvitele miatt kissé eltávolodott gyermekeitől. Azoktól, akik miatt egykor vállalta a műszakozást, hogy ne kelljen őket kora reggel bölcsödébe, óvodába hor­dani. Egyik napról a másikra áthelyez­ték őt, majd kénytelen volt állandó nappali műszakra járni. Ráadásul érezte, hogy mindezzel még nem ér­tek véget az életében váratlanul beállt változások. Karácsony táján ez a sejtése beiga­zolódott. Meglátogatta öt az egykori iskolatársa, és elmondta, az év elejé­től az egyik fővárosi kisüzem tulajdo­nosa lesz. Szívesen venné, ha ezt követően az alkalmazójává válna. Nem áltatta magát tovább, sejtette, hogy a nagyvállalatban az áthelyezés után várhatóan egyszercsak megkap­ja a felmondólevelet is. így lett. - En­nél is jobban fájt, hogy elvállaltam azt a jövőre nézve jó munkalehetőséggel kecsegtető ajánlatot - árulta el őszintén. Illusztrációs felvétel Az ,.elbocsátó szép üzenet“ után a munkaügyi hivatalba ment, megkap­ta a segélyt, és várta ismerőse jelent­kezését. Hamarosan felvették öt a kis­üzembe, ám az ígéretekkel kecsegte­tő új,, főnök ‘ ‘ már más szemmel látatta vele a világot. Ekkor tudta meg, hogy munkáltatója - mivel munkanélküli­ként munkahelyet biztosított számára - ötvenezer koronát kapott kézhez ám az ő bére nem haladta meg azt az összeget sem, amit állami alkalma­zottként keresett. Keze már nem a régi biztonsággal fogta meg a szerszámokat, mozdula­tai már lassúbbak voltak, mint azelőtt. Megviselték a változások. Éjszakán­ként felébredt, és kiutat keresett az ,,osztálytárs" készítette csapdából. Nem tudta felfogni, hogyan is bocsát­hatta tudatlanul áruba önmagát. Van ugyan munkája, már nem a se­gélyből él. Talán ezért merte nekem elárulni titkát: miért mondott olyan könnyen búcsút a harminc éve magá­énak tudott munkahelytől - ahol talán más részlegen ugyan, de meg tudott volna kapaszkodni. Bevallotta titkát, saját magának viszont máig sem sike­rült megmagyaráznia, mi is az, ami riasztja, taszítja, és piszkosnak láttatja vele ezt a sokak által aranybányának tartott,,sarjadó új időt“. 'SSSSSSSSSS//SS/SSSSSSSSSSSSSJS/SSSSSSSS/SSSSSSSS///SSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSS/SSSSSS/SSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS. Hosszú sorok a gyógyszertárak előtt Drágán adják, de van nekik

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents