Szabad Újság, 1993. január (3. évfolyam, 1-24. szám)
1993-01-19 / 14. szám
4 Szabad ÚJSÁG Gazdaság 1993. január 19. Bankvezérek dilemmája Mit ér a korona, ha szlovák? Annak érdekében, hogy a Cseh Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a kölcsönös kereskedelem során zavartalan legyen az áruforgalom, illetve hogy fennakadásmentes lehessen a tranzit a vámuniót képező partnerek bármelyikének területén, az áru bejelentésekor a szállítónak az illetékes vámkirendeltségen - mely az áru átengedését hivatott engedélyezni - az alábi iratokat kell benyújtania: Az 1993-as esztendő küszöbén Szlovákia lakosságát érthető módon főleg az a kérdés foglalkoztatja, hogy milyen gazdasági és társadalmi következményekkel fog járni az önállósulás, hogyan alakulnak majd Csehország és Szlovákia gazdasági kapcsolatai, meddig lehet fenntartani az elfogadott kétoldalú egyezményeket, mikor szűnik meg a közös pénznem, illetve mikor és hogyan kerül sor a cseh korona és a szlovák korona különválására. Napjainkban főleg az utóbbi kérdés került az érdeklődés középpontjába, hiszen ebben koncentrálódik, ebben nyilvánul meg a legkifejezőbb formában minden egyéb gazdasági összefüggés. Érthető, hogy a lakosság idejében tájékozódni szeretne az említett kérdésekben, hiszen még a rosszat is könnyebb elviselni, ha legalább lelkileg felkészülhet rá az ember. Az objektív tájékozódást azonban megnehezíti az a körülmény, hogy a hozzáférhető nyilatkozatok, magyarázatok elsősorban politikai indíttatásúak, tehát kisebb-nagyobb mértékben szubjektív jellegűek. Célszerű tehát Harna István képviselőnek a Szlovák Rádió magyar adásában elhangzott téziséből kiindulni, miszerint a helyzet megítélésében külön kell választani a gazdasági kényszert és a politikai akaratot. További vizsgálódásainkban tehát helyezzük előtérbe a gazdaság kényszerítő körülményeinek az elemzését, annál is inkább, mert ebből érdekes, távlatilag ható és a politikai akaratra is nyomást gyakorló következtetéseket vonhatunk le. Szükségszerű volt a különválás? Vizsgáljuk meg a különválás kérdését is a gazdasági kényszer szemszögéből, s a politikai akaratnak tulajdonítsunk csupán másodlagos, vagy legfeljebb katalizáló jelleget. E kérdés objektív elemzéséhez legalább az utóbbi másfél évszázad történelméből kell kiindulni. Csehország és Szlovákia jelenlegi gazdasági és társadalmi helyzetére, pontosabban mondva az ebben rejlő különbségek kialakulására elsősorban két történelmi korszak hatott: az egyik a dualizmus korszaka volt a kiegyezéstől az első világháború kitöréséig, a másik pedig a Varsói Szerződéshez való tartozás több mint három évtizedes időszaka. Érdemes lenne újból felidézni az ipari forradalom és az ezzel kapcsolatos társadalmi fejlődés feltételeinek a különbségét az Ausztriához tartozó Csehországban és a történelmi Magyarország területén, mert ezek a különbségek a társadalmi gondolkodásra a mai napig is kihatnak. Itt kell keresni azokat a gyökereket, amelyek Csehországban megkönnyíthetik a piacgazdálkodás társadalmi alapjának, az ún. civil társadalomnak a megújulását, miközben Szlovákiában az ilyen jellegű gyökerek úgyszólván teljes mértékben hiányoznak. Annak ellenére, hogy éppen a mai Szlovákia volt a történelmi Magyarország iparilag legfejlettebb területe. Ez a fejlettség azonban relative messze elmaradt a cseh területek fejlettségétől, s az sem mellékes dolog, hogy a köztársaság kikiáltása után a középosztály jelentős része különböző - főleg nemzeti - okokból eltávozott Szlovákia területéről. A két világháború között a helyzet nem sokat változott, lényegesebb változásokra - az ipari fejlettség tekintetében - csak az ötvenes évek kezdetétől, Szlovákia iparosítási programja keretében került sor. Ez az iparosítási program azonban kezdettől fogva a Szovjetunió érdekeihez igazodott, a Varsói Szerződés katonapolitikai koncepcióját szolgálta, s a hidegháború feltételei között indult el. Ez azt jelentette, hogy a hadiiparral összefüggő beruházásokat a nyugati határoktól minél távolabbra, vagyis Szlovákia területére kellett összpontosítani. Szlovákia „szocialista iparosítása“ ilyen körülmények között a csehszlovák nemzeti termék jelentős mértékű újraelosztása révén valósult meg, ami azt jelenti, hogy a Szlovákiában eszközölt beruházások pénzügyi forrásainak tetemes része Csehországból származott. A statisztikai kimutatások szerint például 1950-ben a nemzeti jövedelem 80,2 százalékát Csehország, 19,8 százalékát pedig Szlovákia állította elő, ugyanakkor a beruházási forrásokból Csehország 67,2, Szlovákia pedig 32,8 százalékos arányban részesedett. Kiegészítésül megemlíthetjük, hogy 1991-ben a nemzeti jövedelem termelésében az arány 70,1: 29,9-re módosult, a beruházások aránya pedig alig változott, sőt még kedvezőbbé vált Szlovákia számára (66,3:33,7). A novemberi fordulat után kialakult helyzetben a kifejlesztett hadiipari termelés és az ezzel összefüggő háttéripar szükségessé vált átalakításához, helyettesítéséhez ugyancsak szükség lett volna a nemzeti termék újraelosztásának valamilyen formában való fenntartására, az állami hatóságok irányító, vezérlő szerepének bizonyos ideig való érvényesítésével együtt. Csakhogy a piacgazdaságra való átalakítás koncepciója éppen az ilyen újraelosztások következetes felszámolására, s az állam irányító szerepének beszűkítéséré irányult, arról nem is beszélve, hogy az erre felhasználható szövetségi források is rohamosan beszűkültek, főleg a nemzeti kormányok hatáskörébe történt decentralizálások következtében. Az államjogi rendezésről folytatott hosszadalmas és meddő viták magvát ezekben a körülményekben, ebben a történelmi örökségben kell keresni. Ma még nehéz lenne mérlegre tenni, hogy az elmúlt évi választási kampány során melyik szlovákiai párt vagy mozgalom érvelésében volt több vagy kevesebb racionalitás, hiszen ezt szélesebb összefüggésekben kellene megvizsgálni. A körülmények mindenesetre úgy hozták, hogy egy más irányzatú politikai akarat gyengesége miatt az országnak ketté kellett szakadnia. Arra a kérdésre, hogy szükségszerű volt-e a különválás, mindenki egyéni belátása szerint válaszolhat. Ezen már nem érdemes töprengeni, inkább azon gondolkozzunk el, hogy ebben az új helyzetben mire számíthatunk. Hogyan látják a csehek? A legközelebbi napok legfőbb kérdése az, hogy meddig maradhatnak érvényben a kölcsönös gazdasági együttműködésre vonatkozó megállapodások, mennyire lesz életképes a pénzügyi és a vámunió. Ebben a kérdésben mindkét fél magatartása szerepet játszik. Csehországnak és Szlovákiának' egyaránt alapvető érdeke, hogy minden eltérés, minden új fejlemény kölcsönösen egyeztetett és szervezett módon következzen be, függetlenül attól, hogy a feleket esetleg eltérő, sőt ellentétes szempontok motiválják. Ez az eddigi közös pénznem szükségszerű különválasztására hatványozott mértékben vonatkozik. Mindenesetre az a fél helyezi el az első vámőrséget és az készül fel gyorsabban a pénz felülbélyegzésére, amelyik úgy érzi, hogy több a vesztenivalója. Ami a pénzbeváltást, illetve a felülbélyegzést illeti, ez bizonyára váratlanul, meglepetésszerűen, előzetes beharangozás nélkül fog bekövetkezni. Figyelembe véve a forgalomban levő pénz hatalmas mennyiségét, technikai és szervezési szempontból rendkívül igényes műveletről van szó, amit alaposan elő kell készíteni. A felülbélyegzés és azt követően a nemzeti pénznemekre történő beváltás valószínűleg három szakaszban fog megvalósulni, s ennek feltételeit a közös pénzügyi bizottság határozza meg, amely legközelebb január 25-én Pozsonyban fog tanácskozni. Ettől függetlenül a sürgősség kérdésében ennek a bizottságnak is figyelembe kell vennie az egyik vagy a másik kormány gazdaságpolitikai döntéseit. Csehországban főleg attól tartanak, hogy a Szlovák Nemzeti Bank a kormány nyomásának engedve előbb-utóbb inflációt gerjesztő pénzkibocsátáshoz fog folyamodni. Ami a cseh fél hozzáállását illeti, ebből is levonhatunk néhány következtetést Elsősorban a cseh miniszterelnök kijelentéseiről van szó a Le Figaro francia napilapnak adott nyilatkozatában, amelyben a „visegrádi négyek“ szerepét lekicsinylő módon értékelte, miszerint ez nyugatról inspirált mesterséges folyamat, s Prágára nem vonatkozik. Erre még a magyar külügyminiszternek is reagálnia kellett, aki a Népszabadságban úgy nyilatkozott, hogy nem érti, Václav Klaus milyen célt követ ezzel a kijelentésével. Úgy tűnik, hogy a cseh kormányfő a Csehszlovákia megszűnéséből eredő cseh társadalmi letargiát, lehangoltságot valamiféle hurráoptimizmussal akarja kompenzálni. Ez többek között a csehországi gazdasági helyzet kelleténél rózsaszínűbb értékelésében is megnyilvánul, főleg olyan értelemben, hogy Csehország a szlovák gazdasági terhektől való megszabadulás következtében időrendben is közelebb kerülhet az Európai Közösséghez, s az „Európába vezető úton haladva" eltávolodhat a visegrádi csoport „lemaradozó“ tagjaitól. Revalváció és devalváció Amint azt a Trend gazdasági hetilap idei első számában olvashattuk, az amerikai PlanEcon közgazdasági kutatóintézmény tanulmánya lényegében Václav Klaus bizakodó hangvételét támasztja alá. Az amerikai szakemberek elemzése szerint a jelenlegi csehszlovák korona alá van értékelve Lengyelország és Magyarország valutájával, valamint a konvertibilis valutákkal szemben, ezért indokolttá válik a cseh korona revalválása, különösen a szlovák korona feltételezhető értékéhez viszonyítva. Ebben a következtetésükben elsősorban a pozitívnak ígérkező cseh külkereskedelmi mérlegből indulnak ki. Ugyanakkor a kedvezőtlen külkereskedelmi mérleget záró Szlovákia koronáját szinte azonnal devalválni kellene a cseh koronával szemben, mert csak így örizhetők meg az eddigi kölcsönös kereskedelmi kapcsolatok, ami mindkét félnek egyaránt érdeke. Előrejelzésük szerint a cseh korona és a szlovák korona árfolyama az év végére 1,6:1 arányban állapodik meg. Csehországban a pozitív gazdasági eredményekre való hivatkozások során gyakran emlegetik az infláció és a munkanélküliség alacsony szintjét is, arról azonban kevesebb szó esik, hogy miként fogják megoldani a vállalatok elviselhetetlen mértékű fizetésképtelenségét, valamint az új adórendszer bevezetésével máris jelentkező új problémákat. Bárhogy is van, a piacgazdaság felé vezető út nehezebb szakasza még Csehország előtt van, s ezen az úton haladva Lengyelország és Magyarország már bizonyos lépéselőnyhöz jutott. Tegyük fel azonban, hogy az említett 1,6:1 arány reálisan kifejezi a két utódállam gazdasági színvonala közti különbséget. Ennek akkor más vonatkozásokban, többek között a lakosság életszínvonalában is meg kell majd nyilvánulnia. A fenti értékelésekből kiindulva most már nemcsak az a fő kérdés, hogy mikor és hogyan kerül sor a pénz beváltására, hanem az is, hogy mikor és hogyan borulnak fel a vámunióra és egyéb ideális elképzelésekre vonatkozó kölcsönös megállapodások, s miként fog reagálni a politikai akarat ezekre a kényszerítő kihívá-MAKRAI MIKLÓS 1a) Közúti áruszállítás esetén, ha az áru a Cseh Köztársaságba irányul mint kivitel, vagy tovább feldolgozandó alapanyag, az egységes vámáru-nyilatkozat három lapjához további kettőt kell csatolni, melyek az első három oldal másolatai lehetnek. (Mindegy, hogy melyik oldalról készülnek a másolatok.) A 4. és 5. lap lehet az egységes vámárunyilatkozat (JCD) 3/8 jelölésű lapja is, melyet akkor használnak, ha a vámrendszerben az árut tranzitként akarják átszállítani úgy, hogy a nyilatkozat Szlovákia területén készül, a fogadó pedig valamely csehországi vámhivatal. Az áru átengedését követően az egységes vámárunyilatkozat (EVÁNY) első három lapja a kiállító vámhivatalnál marad, az árut a 4. és 5. lap kíséri a célállomás illetékes vámhivataláig. A célállomás vámhivatala igazolja az áru megérkezését és a negyedik lapot visszaküldik az indító vámhivatalnak, amely ennek alapján az első három lap „C“ rubrikájában pecséttel igazolja, hogy megtörtént az áruszállítás, s a 3. lapot eljuttatja vámárunyilatkozat-tevőnek (annak, aki az árut kiviszi). lb) Vasúti, postai, légi szállításnál nincs szükség az EVÁNY 4. és 5. lapjára, ezeket csak a vasúton csomagként feladott küldeményekhez kell mellékelni. Az indító vámhivatal az áru kiszállításának engedélyezésével együtt az áru kilépését is igazolja. Az áru leszállításáért a megadott címre ezt követően már a szállító visel minden felelősséget (amennyiben állami szállítóvállalatról van szó). lc) Amennyiben Szlovákiából Csehországon keresztül harmadik országba exportálnak árut - közúti közlekedéssel -, a vámhivatalnál ismét ötlapos vámárunyilatkozatot kell kitölteni. A 4. és 5. lap kíséri az árut egészen a másik ország határán lévő vámszervig, mely visszaigazolja az áru kilépését a tranzitországból, majd a lebélyegzett kísérőlapokat visszaküldi az indító vámhivatalnak. Az indító vámhivatal ennek alapján igazolja a kiszállítást a nála lévő iratokon, melyek 3. lapját eljuttatja az exportálónak. Az áruhoz az EVÁNY-on kívül természetesen mellékelni kell az egyéb szükséges okiratokat, így a számlákat, az áru eredetét bizonyító iratokat, az állat-egészségügyi vagy növény-egészségügyi bizonylatot stb. Ugyanígy kell eljárni akkor is, ha Csehországból induló export kerül a vámforgalomba Szlovákia területén. Garanciák s________________________________/ A közúton szállított küldeményeknek garanciával biztosítottaknak kell lenniük (bankgarancia, vámletét stb.), melyet vagy az egyik, vagy a másik ország területén vetnek ki, s mellyel az adott országok vámhivatalainak igényei ki lesznek elégítve. Ha minden előírt feltétel teljesül és a garancia vámletét formájában volt megtéve, a letétet a kiszállítónak az indító vámhivatal visszaszolgáltatja. A vámbiztosíték letételének kötelezettsége teljes mértékben 1993. január 17-én lépett érvénybe. Biztosítékot csak nemzetközi garanciákkal rendelkező okmányok birtokában nem kell letenni (ATA, TIR). Tömegáruszállítás _______________________________/ A vasúton szállított tömegárut, mely tranzitként halad át Csehország területén, szintén a szlovák hatóságok vámkezelik. Az áru csehországi kilépését követően a szlovák vámhivatal visszakapja a C és D lapot, a szállított árut pedig zöld sávval jelöli meg a kiléptető vámhivatal részére. Vámmentesség s________________________________> Vámmentességet kizárólag a kereskedelmi célokra szánt áru élvez, ha az a másik országból érkezik a vámunió egyik tagországa területére. E jogigény érvényesítéséhez az importáló országban szükséges e tényt igazolni az áru eredetéről szóló bizonylattal. Ennek a formanyomtatványa EUR 1 jelzésű, ha a küldemény értéke magasabb, mint 10 000 korona. Az áru értékét a kivivő ország vámhivatalának kell igazolnia. Kisebb érték esetén igazolásként szolgál a számla, mely hasonló adatokat tartalmaz, mint a CSSZSZK és az Európai Szabadkereskedelmi övezet országai közti áruforgalomban szokásos. A CSK és az SZK közt megkötött egyezmény a kereskedelmi jellegű áruszállításokra vonatkozik. Olyan áru kiszállítása esetén, mely nem kereskedelmi célokra szolgál majd a másik országban, a vámunióról megkötött szerződés előírásai vonatkoznak, nem a vámrendszerről szóló, fent vázolt egyezmény. Még egy figyelmeztetés: 1993. január 15-étől a szlovák-cseh országhatáron már nem engednek át olyan szállítmányokat, amelyek nem rendelkeznek az előírt kísérőokmányokkal. -ts-Áruforgalom Csehország és Szlovákia között Milyen kiseroiratokra van szükség?
