Szabad Újság, 1993. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1993-01-16 / 12. szám

je fcvz* 1993. január 16. Kultúra Szabad ÚJSÁG 5 A műemlékvédelem gondjai Kassán Adj, király, koronát! Kassán nagy felháborodást váltott ki az Immaculata (Szeplőtlen Szűz) szoborcsoport megcsonkítása, amelyet a Rákóczi-szabad­­ságharc után emeltek a háborúk és a pestis áldozatainak emlékére, a középkori vesztőhelyek helyén. Ott, ahol gyakran húzattak karóba hajdúkat az osztrák császári parancsnokok. Az emlékmű­vet Tornyosi Tamás [1677 (?) - 1732] kassai építész tervezte. Szent Mihály arkangyal kezéből már ki tudja, mióta hiányzik a kopja és legújabban ismeretlen tettes(ek) Szent László fejéről verték le a koronát és karjait is letörték. Ez a sajnálatos esemény adta az ötletet, hogy felkeressem a Szlovákiai Állami Műemlékvédelmi Intézet kassai központját. Beszélgetőpartnereim, PhDr. Alexander Balega, a központ igazga­tója és Kristina Markusová művészettörténész, készségesen álltak rendel kezésem re. Milyen változásokra került sor önöknél a régi rendszer bu­kása óta?-Intézetünk 1992. január 1-jén létesült a volt Kerületi Műemlék­­védelmi Intézet jogutódjaként. Ma a műemlékvédelem területét ez az intézet irányítja, melynek 30 regionális központja és kihelye­zett munkahelye van. Az egyes központok önállóak, de kialakítot­tuk közös szakosztályainkat. Az egyes osztályok az egyházi és a polgári építészet, a kastélyok, valamint az erődítményrendsze­rek és várak ügyét kísérik figye­lemmel. így jobb a szakmai együttműködés és sokkal rugal­masabb a munkamenet. Közpon­tunk keretében kezdte meg műkö­dését a műemlékekkel foglalkozó szakosztály. Kevés azonban az ezen a területen dolgozó törté­nész. Intézetünk egész Szlovákiá­ban 350 munkatársat foglalkoztat. Ezek közül több mint kétszázan szakmunkatársak, de közülük csak öten történészek. Ketten Po­zsonyban, ketten Kassán, egyikük Révkomáromban működik. Az említett osztálynak az lenne a feladata, hogy az egyes régiók neves személyiségeinek adatait gyűjtse és az építészeti emlékek­kel összekapcsolva, állítsa össze a műemlékek „életrajzát“. Hiszen egy épület nem csupán anyagi természetű, jelentős történelmi esemény is fűződhet hozzá, vagy egy-egy neves személyiség emlé­két őrzi. Tavaly kezdődött meg ez a feltáró munka és ebben az év­ben várjuk az első eredményeket. Milyen a műemlékek helyzete Kassán?-A Kassai Városi Műemlékvé­delmi Terület a legnagyobb Szlo­vákiában. Jelenleg hozzávetőle­gesen 650 törvény által védett objektumot tartunk számon. Ezen kívül további 400 épület található a védett területen. Ebben az év­ben tervbe vettük az állomány felülvizsgálását és várható, újabb épületekkel fog gyarapodni. Több objektum azért nem került föl a jegyzékre, mert a városfejlesz­tési tervekkel összhangban bon­tásra lett ítélve, noha műemlékké nyilvánítása indokolt volna. Ez azonban bonyolította volna a vá­rosfejlesztés keresztülvitelét, vagyis a bontást. A Vársánc és a Tajovsky utca környékére, vala­mint a vasúti kórház mögötti terü­letre gondolok. Sajnos, érzéketlenül folyt az épületek beillesztése a város­képbe.- A panelházakat nem lehet le­bontani. Kassának két jellemzője van. Egyrészt, a város központjá­ban maradt meg legnagyobb mér­tékben az eredeti telekbeosztás, másrészt, a városmag szélei fizet­tek rá az intenzív fejlesztésre. Gondolok a Kuzmány-lakótelepre, a Slovan Szállóra és a mögötte meghúzódó lakótelepre, de az Er­dőigazgatóság épületére, a Prior avagy a Dargov üzletházra. Még szerencse, hogy több ilyen be­avatkozásra nem került sor. A jövőben a megmaradt törté­nelmi épületeket mindenáron meg akarjuk óvni. A város védett terü­letére ugyanazok az általános irányelvek és feltételek vonatkoz­nak, amelyek bármilyen építkezé­si tevékenység számára kötelező érvényűek. Tehát ezt szabályoz­tuk. Csakis a műemlékvédelmi hatóság jóváhagyásával lehetsé­ges bárminemű beavatkozást el­végezni. Sokan úgy tekintenek ránk, mintha gátolni vagy korlá­tozni óhajtanánk a tulajdonosokat. Ők arra hivatkoznak, demokrácia van. De sokan helytelen technoló­giát alkalmaznak. Pl. a pincék­nek agyagpadozatuk van. Erre 10-20 cm betont öntenek, mert valamilyen célra akarják használ­ni a helyiséget. Egy vegetációs időszak múltával a nedvesség a falakba szívódik föl és jelentke­zik a földszinten is, mivel a beton gátolja a természetes párolgást. Másik ilyen gyakori szakszerűtlen beavatkozás a latex használata. Ez a gumi alapanyagú festék ugyan jól fed, de a falon egy kompakt gumibevonatot képez, így idővel hólyagok keletkeznek, mert a fal nem tud „lélegezni“. A cementvakolat alkalmazása vi­szont repedéseket okoz, mert másképpen viselkedik, mint az eredeti mészvakolat. A kiragadott példák is jelzik, jó okunk van rá, hogy bármit ne engedélyezzünk. Az emberek ingerültek, ha bizo­nyos szabályok betartását köve­teljük tőlük, de ha nem veszik figyelembe ajánlásainkat, káruk származik belőle. Milyen a műemlékek állapota Kassán?-Minden évben megvizsgáljuk a műemlékek műszaki állagát. Egy nagyobb mérvű, komplex fel­mérést két évvel ezelőtt végez­tünk el. Az eredmény azt mutatja, hogy a 650 épület 60 %-ánnál azonnali vagy gyors beavatkozás­ra van szükség. Ezt a kritikus helyzetet az okozta, hogy a műemlékvédelem korábbi kon­cepciója nem volt összhangban az ésszerű igényekkel. Nem arról van szó, hogy kevés pénz állt volna rendelkezésre. Kassa éven­te 150 millió koronát költött erre a célra, de ez csak 4-5 házat érintett. Ezt a néhány épületet tatarozták, miközben a többi pusztult. Ha ezt az összeget a rendszeres karbantartásra fordí­tották volna, pl. a tetőzet javításá­ra, sokkal jobb eredményeket ér­hettünk volna el. A műemlékvéde­lem alapelve a megelőzés. Most végre ez az elv győzött. Tavaly több mint 800 módszertani utasí­tást és szakmai útmutatást készí­tettünk az állagmegőrzés és a részleges átalakítások számára. A rossz helyzet kialakulásához hozzájárult az is, hogy Kassa Vá­ros Lakáshivatala (BPMK) nem költött pénzt karbantartásra, mert erre nem állt kellő összeg rendel­kezésre. De nem csak a lakáshi­vatal, a közűletek, amelyeknek in­gyenesen utalták ki az épületeket, sem törődtek az állagmegóvással. Addig használták az objektumot, amíg lehetett. Amikor beázott a mennyezet és az épület pusztu­lásnak indult, visszaadták az ál­lamnak és másutt igényeltek he­lyiségeket. Egyik feladatunk, hogy a várost időről-időre be kell járnunk. Feltér­képezzük az illegális beavatkozá­sokat és a károkat. Mi nem bírsá­golhatunk meg senkit, csupán be­jelentést teszünk a városi vagy körzeti hivatalnál, egyébb állami szerveknél, és ők járnak el a tör­vény értelmében. Azt tapasztal­juk, hogy sokan teszik tönkre az épületek homlokzatát, átalakítják a kirakatokat, vagy modern abla­kokat helyeznek a régiek helyébe. A törvény értelmében mindenfajta változtatást nekünk kell jóvá­hagynunk. Főleg az utóbbi két évben több mint száz illetéktelen és szakmailag elfogadhatatlan beavatkozást regisztráltunk. Mi lesz az illetéktelen átalakí­tások sorsa?-Sokan úgy gondolják, hogy majd idővel valahogy legalizálódik az általuk kialakított változás. Ez tévedés. Az Óváros önkor­mányzatával nagyon jó együttmű­ködést építettünk ki. Az önkor­mányzati testület olyan határoza­tot hozott, hogy a homlokzat át­alakítási tervét be kell nyújtani, s a műemlékvédelmi intézetnek jóvá kell hagynia. Ennek fejében a beruházó adókedvezményben részesülhet. Máskülönben csak azt követelhetjük, hogy az épüle­tet az eredeti állapotába kell visz­­szahelyezni. A negatív beavatko­zásokat az államhatalom szank­cionálja. Önökhöz az Immaculata szo­borcsoport megcsonkítása mi­att látogattam el. Mi lesz a sorsa ennek a barokk műemléknek? És egyáltalán, mi a teendő, ha valaki valamilyen kárt észlel?-Ha valaki rongálást észlel, legegyszerűbb, ha intézetünkhöz fordul. De bejelentést tehet az I. sz. Körzeti Hivatalnál vagy az Óváros Önkormányzati Hivatalá­nál, a rendőrséget is értesítheti, írja meg, hogy üdvözlünk minden segítséget, mert mi nem láthatunk mindent. Ami pedig a szoborcsoportot illeti, a restaurálási terveket még 1985-ben elkészítettük, hiszen a Szeplőtlen Szűz már akkor is kritikus állapotban volt. A pénz­összeg is rendelkezésre állt, de eleinte nem találtunk kivitelezőt. 1989 után megváltozott a finan­szírozási rendszer és így erre a munkára nem kerülhetett sor. A rongálással kapcsolatban úgy fogunk eljárni, ahogy ilyen eset­ben kell. Feljelentést teszünk is­meretlen tettes ellen. Talán ez a sajnálatos eset is hozzájárul ahhoz, hogy minél hamarább sort keríthetünk e műemlék helyreállí­tására. BALASSA ZOLTÁN a bábjáték káprázatos ötvözete) min­dennél hatásosabban és érthetőbben szembesített bennünket fájó emlé­keinkkel, kínzó élményeinkkel, ame­lyeket az ő felfogásában kényszerado­mányként ránk erőszakolt totalizmus­­nak „köszönhettünk“. Ez a félelme­tessé hatalmasodott madár, amely a hősünk életébe pottyant tojásból kikelt, azért kergetett végül az őrületbe bennünket, nézőket is, mert meg kel­lett látnunk: még nem döglött meg, árnyéka itt lebeg a fejünk fölött. Meg tudunk-e valaha is szabadulni tőle? Le tudjuk-e győzni, miután csilla­píthatatlan (hatalom)éhségében mind­annyiunkat könyörtelenül felzabál? Igaz, beledöglik, de ki nem múlik, Pantomim, báb- és fekete színház Ott állunk a tojás előtt „Egy ilyen nagyszabású vállalko­zás előkészületeihez, mint a moz­gásszínház nemzetközi intézete, hosszabb időre, talán évekre lenne szükség. De mi szerettük volna mi­hamarabb megszólítani a pozsonyi közönséget“ - olvasom Milan Slá­­dek szavait az Aréna színház mű­sorfüzetében. - „Az Ajándék hu­szonöt évvel ezelőtt bizonyára ide­haza született volna meg, ha akkori színházamat 1968. szeptember 5-én az SzLKP KB (az elsők között) be nem tiltotta volna. Az Ajándék első változatát Göteborgban mutattuk be. A reális szocializmusról szól, s ha szabad így neveznem, afféle önéletrajzi darab. Az Ajándéknak ma új aktualitása van. Ismét ott állunk a tojás előtt, és nem tudjuk, mi kel ki belőle...“ Milan Sládek pantomimművésznek és társulatának kedd este szavak nél­kül is sikerült bennünket, a közönsé­get „megszólítania“, igaz, hátborzon­gató témát választott. Ez a fajta művé­szet (a pantomim, a fekete színház és hiszen egyszer már azt hittük, sikerült végre kikecmeregnünk feneketlen gyomrából! Hulláját félrerúgtuk, kidob­tuk az ajtón - csakhogy az ablakon visszajött! Etethetjük újra, taníthatjuk járni, szórakoztathatjuk és éltethetjük, amíg élünk, sőt még azon túl is... És ezt csak mi értjük igazán, az itt élők, akik jámbor módon oly sokáig megtűrtük ezt a dögöt. Jól választott Sládek, amikor huszonöt évvel ezelőtt fogant művét mutatta be új színházá­ban... Miután úgy döntött, hazatele­pül, azt kellett ismét megtapasztalnia, hogy „madara“ újra tollászkodik, mintha mi sem történt volna. Ö azon­ban megtanult már leszámolni az ilyen madarakkal, a szemükbe röhögni is talán. A jámbor megadást is választ­hatta volna, ahogy mi tesszük, nem igaz? Nekünk elfogyott az erőnk, ő vi­szont újult erővel tért vissza ide, a posztkommunizmusba. A hatalom nem jött el az előadásá­ra. HARASZTI ILDIKÓ A vizsgaidőszak izzasztó pillanatairól Még ingyenes a lámpaláz- Ha ezt a vizsgát leteszem, nagyot mulatok. Ha nem, akkor bánatomban teszem meg ugyanezt - hallatszik az egyik ablakmélyedésből a Komensky Egyetem Filozófiai Tanszékének fo­lyosóján. Január utolsó hetében buk­kannak fel általában azok, akik addig­­addig halogatták a vizsgáikat, míg a kötelező határidő sarkára nem hág­tak. A kopott ablakfülkék már nagyon sok buzgó diáknak nyújtottak menedé­ket, akik a végső perceket is arra használják fel, hogy valamit megtanul­janak. Ilyenkor a tizedszeri olvasásra is ismeretlenül csengenek a kifejezé­sek, és ekkor kölcsönzik a sosem látott szakirodalmat. Szorongás és fé­lelem honol a hűvös lépcsőházban is. A kitartóbbak a sorsdöntő pillanatig duruzsolják a tananyagot. Az erősebb idegzetűekkel viszont jót beszélge­tünk. A pszichológia-pedagógia szak ne­gyedikes hallgatói már belefáradtak a várakozásba. A földre terítik a bélelt télikabátokat, és egyszerűen lepihen­nek a földre. - Iskolai pszichológiából vár rám egy nem könnyű vizsga, de már semmi erőm sincsen tanulni. - vallja be egy fiatalasszony, akinek az arcán jól láthatók az éjszakai tanu­lás nyomai. Barátnője unaloműzés­képpen jósol egyik társuk tenyeréből. A tenyérjós szerint a vizsgát vala­mennyien sikeresen leteszik, és ettől máris jobb lesz a hangulat. A német nyelv-kabinet előtt már feszültebb lég­kör uralkodik. A másodikos hallgatók őszintén elárulják, hogy nem első al­kalommal vannak itt: - Törzsvendé­gekként járunk ide, hiszen a szóbelivel sehogyan sem tudunk boldogulni. Szorít az idő, és már csak néhány nap van hátra ebből a hónapból. Bárcsak a mai napon szerencsésebbek len­nénk, mint az elmúlt néhány alkalom­mal! - sóhajt fel az egyikük, majd ismét a jegyzeteibe feledkezve jelzi, még beszélgetni sincs kedve ezekben a percekben. Ellátogatunk hát az egyetem Őtúr utcai épületébe. Az újságírói tanszék hallgatói sem gazdálkodhattak jobban az idejükkel, hiszen a legtöbbjüknek még két-három vjzsgájuk van hátra. A liftajtó mellett egy hosszú fekete hajú, ázsiai arcvonású lányba botlunk.- Teljesen megfeledkezett rólam a vizsgáztató, pedig megígérte, hogy tíz órára megérkezik. Most mihez kezdjek? Ki után menjek? - néz ránk tétován, és szemei megtelnek köny­­nyel. Nem tudunk rajta segíteni. Szociológiára három terminust adott a tanár, ennek ellenére a távuta­sok már az első napon teljes létszám­ban sorakoznak az ajtó előtt. Ennek okát hamarosan megtudjuk: - Annyi idén a vizsga, pedig Kassáról csak egyszer utazhatunk ide egy hónap­ban. Ezen a napon kell letennünk a hátralévő három próbatételt. Nincs más választásunk, hiszen nagyon drá­ga az út Pozsonyba és vissza. A szál­lodára már nem is jut pénz - mondja komolyan egy fiatalember, és a társai egyetértőén bólintanak. Elmondják, amióta megszűnt számukra a jutányos utazást biztosító féljegy, kénytelenek elhanyagolni az előadásokat is. Be­szélgetésünket csak a vizsgáztató ta­nár szakítja félbe, aki szigorú pillan­tással betereli a panaszkodókat az irodájába.- Egész éjszaka a fejem alatt volt a könyv. A hatszáz oldalas szakiroda­­lom alapos nyakfájást okozott! - vi­gyorog ránk az épület folyosójának egyik hajlatában egy pelyhedző állú egyetemista, akire néhány perc múlva a távirati irodák elemzése vár.- A vizsgáztatóm a hét végén elutazik fél éves tanulmányútra Amerikába. Csak jóban fogok rá gondolni, hogyha legalább kettest ad a válaszaimra- tudjuk meg a fiatalembertől, akinek éjszakai gyötrelmeiről csupán feszes nyaktartása árulkodik. A téli szemeszter vizsgázó hallgatói ma még ingyen kapják a lámpalázat, hiszen az ismételt próbálkozásokért, sőt a javító vizsgákért sem kell fizet­niük. Sajnos nem sikerült megtud­nunk, mi várható a jövőben. Valószí­nűleg semmi sem lesz ingyenes, még a sok esetben kínvallatásnak minősít­hető vizsgák sem, amelyek előéjsza­­kái forgolódással, sikeres „túlélései“ pedig határtalan örömmel járnak. Vi­gyázat, már csak néhány nap van hátra az utolsó lehetőségig. Aki nem kezdett hozzá, még megtanulhat egyet s mást... SZÁZ ILDIKÓ

Next

/
Thumbnails
Contents