Szabad Újság, 1993. január (3. évfolyam, 1-24. szám)
1993-01-16 / 12. szám
je fcvz* 1993. január 16. Kultúra Szabad ÚJSÁG 5 A műemlékvédelem gondjai Kassán Adj, király, koronát! Kassán nagy felháborodást váltott ki az Immaculata (Szeplőtlen Szűz) szoborcsoport megcsonkítása, amelyet a Rákóczi-szabadságharc után emeltek a háborúk és a pestis áldozatainak emlékére, a középkori vesztőhelyek helyén. Ott, ahol gyakran húzattak karóba hajdúkat az osztrák császári parancsnokok. Az emlékművet Tornyosi Tamás [1677 (?) - 1732] kassai építész tervezte. Szent Mihály arkangyal kezéből már ki tudja, mióta hiányzik a kopja és legújabban ismeretlen tettes(ek) Szent László fejéről verték le a koronát és karjait is letörték. Ez a sajnálatos esemény adta az ötletet, hogy felkeressem a Szlovákiai Állami Műemlékvédelmi Intézet kassai központját. Beszélgetőpartnereim, PhDr. Alexander Balega, a központ igazgatója és Kristina Markusová művészettörténész, készségesen álltak rendel kezésem re. Milyen változásokra került sor önöknél a régi rendszer bukása óta?-Intézetünk 1992. január 1-jén létesült a volt Kerületi Műemlékvédelmi Intézet jogutódjaként. Ma a műemlékvédelem területét ez az intézet irányítja, melynek 30 regionális központja és kihelyezett munkahelye van. Az egyes központok önállóak, de kialakítottuk közös szakosztályainkat. Az egyes osztályok az egyházi és a polgári építészet, a kastélyok, valamint az erődítményrendszerek és várak ügyét kísérik figyelemmel. így jobb a szakmai együttműködés és sokkal rugalmasabb a munkamenet. Központunk keretében kezdte meg működését a műemlékekkel foglalkozó szakosztály. Kevés azonban az ezen a területen dolgozó történész. Intézetünk egész Szlovákiában 350 munkatársat foglalkoztat. Ezek közül több mint kétszázan szakmunkatársak, de közülük csak öten történészek. Ketten Pozsonyban, ketten Kassán, egyikük Révkomáromban működik. Az említett osztálynak az lenne a feladata, hogy az egyes régiók neves személyiségeinek adatait gyűjtse és az építészeti emlékekkel összekapcsolva, állítsa össze a műemlékek „életrajzát“. Hiszen egy épület nem csupán anyagi természetű, jelentős történelmi esemény is fűződhet hozzá, vagy egy-egy neves személyiség emlékét őrzi. Tavaly kezdődött meg ez a feltáró munka és ebben az évben várjuk az első eredményeket. Milyen a műemlékek helyzete Kassán?-A Kassai Városi Műemlékvédelmi Terület a legnagyobb Szlovákiában. Jelenleg hozzávetőlegesen 650 törvény által védett objektumot tartunk számon. Ezen kívül további 400 épület található a védett területen. Ebben az évben tervbe vettük az állomány felülvizsgálását és várható, újabb épületekkel fog gyarapodni. Több objektum azért nem került föl a jegyzékre, mert a városfejlesztési tervekkel összhangban bontásra lett ítélve, noha műemlékké nyilvánítása indokolt volna. Ez azonban bonyolította volna a városfejlesztés keresztülvitelét, vagyis a bontást. A Vársánc és a Tajovsky utca környékére, valamint a vasúti kórház mögötti területre gondolok. Sajnos, érzéketlenül folyt az épületek beillesztése a városképbe.- A panelházakat nem lehet lebontani. Kassának két jellemzője van. Egyrészt, a város központjában maradt meg legnagyobb mértékben az eredeti telekbeosztás, másrészt, a városmag szélei fizettek rá az intenzív fejlesztésre. Gondolok a Kuzmány-lakótelepre, a Slovan Szállóra és a mögötte meghúzódó lakótelepre, de az Erdőigazgatóság épületére, a Prior avagy a Dargov üzletházra. Még szerencse, hogy több ilyen beavatkozásra nem került sor. A jövőben a megmaradt történelmi épületeket mindenáron meg akarjuk óvni. A város védett területére ugyanazok az általános irányelvek és feltételek vonatkoznak, amelyek bármilyen építkezési tevékenység számára kötelező érvényűek. Tehát ezt szabályoztuk. Csakis a műemlékvédelmi hatóság jóváhagyásával lehetséges bárminemű beavatkozást elvégezni. Sokan úgy tekintenek ránk, mintha gátolni vagy korlátozni óhajtanánk a tulajdonosokat. Ők arra hivatkoznak, demokrácia van. De sokan helytelen technológiát alkalmaznak. Pl. a pincéknek agyagpadozatuk van. Erre 10-20 cm betont öntenek, mert valamilyen célra akarják használni a helyiséget. Egy vegetációs időszak múltával a nedvesség a falakba szívódik föl és jelentkezik a földszinten is, mivel a beton gátolja a természetes párolgást. Másik ilyen gyakori szakszerűtlen beavatkozás a latex használata. Ez a gumi alapanyagú festék ugyan jól fed, de a falon egy kompakt gumibevonatot képez, így idővel hólyagok keletkeznek, mert a fal nem tud „lélegezni“. A cementvakolat alkalmazása viszont repedéseket okoz, mert másképpen viselkedik, mint az eredeti mészvakolat. A kiragadott példák is jelzik, jó okunk van rá, hogy bármit ne engedélyezzünk. Az emberek ingerültek, ha bizonyos szabályok betartását követeljük tőlük, de ha nem veszik figyelembe ajánlásainkat, káruk származik belőle. Milyen a műemlékek állapota Kassán?-Minden évben megvizsgáljuk a műemlékek műszaki állagát. Egy nagyobb mérvű, komplex felmérést két évvel ezelőtt végeztünk el. Az eredmény azt mutatja, hogy a 650 épület 60 %-ánnál azonnali vagy gyors beavatkozásra van szükség. Ezt a kritikus helyzetet az okozta, hogy a műemlékvédelem korábbi koncepciója nem volt összhangban az ésszerű igényekkel. Nem arról van szó, hogy kevés pénz állt volna rendelkezésre. Kassa évente 150 millió koronát költött erre a célra, de ez csak 4-5 házat érintett. Ezt a néhány épületet tatarozták, miközben a többi pusztult. Ha ezt az összeget a rendszeres karbantartásra fordították volna, pl. a tetőzet javítására, sokkal jobb eredményeket érhettünk volna el. A műemlékvédelem alapelve a megelőzés. Most végre ez az elv győzött. Tavaly több mint 800 módszertani utasítást és szakmai útmutatást készítettünk az állagmegőrzés és a részleges átalakítások számára. A rossz helyzet kialakulásához hozzájárult az is, hogy Kassa Város Lakáshivatala (BPMK) nem költött pénzt karbantartásra, mert erre nem állt kellő összeg rendelkezésre. De nem csak a lakáshivatal, a közűletek, amelyeknek ingyenesen utalták ki az épületeket, sem törődtek az állagmegóvással. Addig használták az objektumot, amíg lehetett. Amikor beázott a mennyezet és az épület pusztulásnak indult, visszaadták az államnak és másutt igényeltek helyiségeket. Egyik feladatunk, hogy a várost időről-időre be kell járnunk. Feltérképezzük az illegális beavatkozásokat és a károkat. Mi nem bírságolhatunk meg senkit, csupán bejelentést teszünk a városi vagy körzeti hivatalnál, egyébb állami szerveknél, és ők járnak el a törvény értelmében. Azt tapasztaljuk, hogy sokan teszik tönkre az épületek homlokzatát, átalakítják a kirakatokat, vagy modern ablakokat helyeznek a régiek helyébe. A törvény értelmében mindenfajta változtatást nekünk kell jóváhagynunk. Főleg az utóbbi két évben több mint száz illetéktelen és szakmailag elfogadhatatlan beavatkozást regisztráltunk. Mi lesz az illetéktelen átalakítások sorsa?-Sokan úgy gondolják, hogy majd idővel valahogy legalizálódik az általuk kialakított változás. Ez tévedés. Az Óváros önkormányzatával nagyon jó együttműködést építettünk ki. Az önkormányzati testület olyan határozatot hozott, hogy a homlokzat átalakítási tervét be kell nyújtani, s a műemlékvédelmi intézetnek jóvá kell hagynia. Ennek fejében a beruházó adókedvezményben részesülhet. Máskülönben csak azt követelhetjük, hogy az épületet az eredeti állapotába kell viszszahelyezni. A negatív beavatkozásokat az államhatalom szankcionálja. Önökhöz az Immaculata szoborcsoport megcsonkítása miatt látogattam el. Mi lesz a sorsa ennek a barokk műemléknek? És egyáltalán, mi a teendő, ha valaki valamilyen kárt észlel?-Ha valaki rongálást észlel, legegyszerűbb, ha intézetünkhöz fordul. De bejelentést tehet az I. sz. Körzeti Hivatalnál vagy az Óváros Önkormányzati Hivatalánál, a rendőrséget is értesítheti, írja meg, hogy üdvözlünk minden segítséget, mert mi nem láthatunk mindent. Ami pedig a szoborcsoportot illeti, a restaurálási terveket még 1985-ben elkészítettük, hiszen a Szeplőtlen Szűz már akkor is kritikus állapotban volt. A pénzösszeg is rendelkezésre állt, de eleinte nem találtunk kivitelezőt. 1989 után megváltozott a finanszírozási rendszer és így erre a munkára nem kerülhetett sor. A rongálással kapcsolatban úgy fogunk eljárni, ahogy ilyen esetben kell. Feljelentést teszünk ismeretlen tettes ellen. Talán ez a sajnálatos eset is hozzájárul ahhoz, hogy minél hamarább sort keríthetünk e műemlék helyreállítására. BALASSA ZOLTÁN a bábjáték káprázatos ötvözete) mindennél hatásosabban és érthetőbben szembesített bennünket fájó emlékeinkkel, kínzó élményeinkkel, amelyeket az ő felfogásában kényszeradományként ránk erőszakolt totalizmusnak „köszönhettünk“. Ez a félelmetessé hatalmasodott madár, amely a hősünk életébe pottyant tojásból kikelt, azért kergetett végül az őrületbe bennünket, nézőket is, mert meg kellett látnunk: még nem döglött meg, árnyéka itt lebeg a fejünk fölött. Meg tudunk-e valaha is szabadulni tőle? Le tudjuk-e győzni, miután csillapíthatatlan (hatalom)éhségében mindannyiunkat könyörtelenül felzabál? Igaz, beledöglik, de ki nem múlik, Pantomim, báb- és fekete színház Ott állunk a tojás előtt „Egy ilyen nagyszabású vállalkozás előkészületeihez, mint a mozgásszínház nemzetközi intézete, hosszabb időre, talán évekre lenne szükség. De mi szerettük volna mihamarabb megszólítani a pozsonyi közönséget“ - olvasom Milan Sládek szavait az Aréna színház műsorfüzetében. - „Az Ajándék huszonöt évvel ezelőtt bizonyára idehaza született volna meg, ha akkori színházamat 1968. szeptember 5-én az SzLKP KB (az elsők között) be nem tiltotta volna. Az Ajándék első változatát Göteborgban mutattuk be. A reális szocializmusról szól, s ha szabad így neveznem, afféle önéletrajzi darab. Az Ajándéknak ma új aktualitása van. Ismét ott állunk a tojás előtt, és nem tudjuk, mi kel ki belőle...“ Milan Sládek pantomimművésznek és társulatának kedd este szavak nélkül is sikerült bennünket, a közönséget „megszólítania“, igaz, hátborzongató témát választott. Ez a fajta művészet (a pantomim, a fekete színház és hiszen egyszer már azt hittük, sikerült végre kikecmeregnünk feneketlen gyomrából! Hulláját félrerúgtuk, kidobtuk az ajtón - csakhogy az ablakon visszajött! Etethetjük újra, taníthatjuk járni, szórakoztathatjuk és éltethetjük, amíg élünk, sőt még azon túl is... És ezt csak mi értjük igazán, az itt élők, akik jámbor módon oly sokáig megtűrtük ezt a dögöt. Jól választott Sládek, amikor huszonöt évvel ezelőtt fogant művét mutatta be új színházában... Miután úgy döntött, hazatelepül, azt kellett ismét megtapasztalnia, hogy „madara“ újra tollászkodik, mintha mi sem történt volna. Ö azonban megtanult már leszámolni az ilyen madarakkal, a szemükbe röhögni is talán. A jámbor megadást is választhatta volna, ahogy mi tesszük, nem igaz? Nekünk elfogyott az erőnk, ő viszont újult erővel tért vissza ide, a posztkommunizmusba. A hatalom nem jött el az előadására. HARASZTI ILDIKÓ A vizsgaidőszak izzasztó pillanatairól Még ingyenes a lámpaláz- Ha ezt a vizsgát leteszem, nagyot mulatok. Ha nem, akkor bánatomban teszem meg ugyanezt - hallatszik az egyik ablakmélyedésből a Komensky Egyetem Filozófiai Tanszékének folyosóján. Január utolsó hetében bukkannak fel általában azok, akik addigaddig halogatták a vizsgáikat, míg a kötelező határidő sarkára nem hágtak. A kopott ablakfülkék már nagyon sok buzgó diáknak nyújtottak menedéket, akik a végső perceket is arra használják fel, hogy valamit megtanuljanak. Ilyenkor a tizedszeri olvasásra is ismeretlenül csengenek a kifejezések, és ekkor kölcsönzik a sosem látott szakirodalmat. Szorongás és félelem honol a hűvös lépcsőházban is. A kitartóbbak a sorsdöntő pillanatig duruzsolják a tananyagot. Az erősebb idegzetűekkel viszont jót beszélgetünk. A pszichológia-pedagógia szak negyedikes hallgatói már belefáradtak a várakozásba. A földre terítik a bélelt télikabátokat, és egyszerűen lepihennek a földre. - Iskolai pszichológiából vár rám egy nem könnyű vizsga, de már semmi erőm sincsen tanulni. - vallja be egy fiatalasszony, akinek az arcán jól láthatók az éjszakai tanulás nyomai. Barátnője unaloműzésképpen jósol egyik társuk tenyeréből. A tenyérjós szerint a vizsgát valamennyien sikeresen leteszik, és ettől máris jobb lesz a hangulat. A német nyelv-kabinet előtt már feszültebb légkör uralkodik. A másodikos hallgatók őszintén elárulják, hogy nem első alkalommal vannak itt: - Törzsvendégekként járunk ide, hiszen a szóbelivel sehogyan sem tudunk boldogulni. Szorít az idő, és már csak néhány nap van hátra ebből a hónapból. Bárcsak a mai napon szerencsésebbek lennénk, mint az elmúlt néhány alkalommal! - sóhajt fel az egyikük, majd ismét a jegyzeteibe feledkezve jelzi, még beszélgetni sincs kedve ezekben a percekben. Ellátogatunk hát az egyetem Őtúr utcai épületébe. Az újságírói tanszék hallgatói sem gazdálkodhattak jobban az idejükkel, hiszen a legtöbbjüknek még két-három vjzsgájuk van hátra. A liftajtó mellett egy hosszú fekete hajú, ázsiai arcvonású lányba botlunk.- Teljesen megfeledkezett rólam a vizsgáztató, pedig megígérte, hogy tíz órára megérkezik. Most mihez kezdjek? Ki után menjek? - néz ránk tétován, és szemei megtelnek könynyel. Nem tudunk rajta segíteni. Szociológiára három terminust adott a tanár, ennek ellenére a távutasok már az első napon teljes létszámban sorakoznak az ajtó előtt. Ennek okát hamarosan megtudjuk: - Annyi idén a vizsga, pedig Kassáról csak egyszer utazhatunk ide egy hónapban. Ezen a napon kell letennünk a hátralévő három próbatételt. Nincs más választásunk, hiszen nagyon drága az út Pozsonyba és vissza. A szállodára már nem is jut pénz - mondja komolyan egy fiatalember, és a társai egyetértőén bólintanak. Elmondják, amióta megszűnt számukra a jutányos utazást biztosító féljegy, kénytelenek elhanyagolni az előadásokat is. Beszélgetésünket csak a vizsgáztató tanár szakítja félbe, aki szigorú pillantással betereli a panaszkodókat az irodájába.- Egész éjszaka a fejem alatt volt a könyv. A hatszáz oldalas szakirodalom alapos nyakfájást okozott! - vigyorog ránk az épület folyosójának egyik hajlatában egy pelyhedző állú egyetemista, akire néhány perc múlva a távirati irodák elemzése vár.- A vizsgáztatóm a hét végén elutazik fél éves tanulmányútra Amerikába. Csak jóban fogok rá gondolni, hogyha legalább kettest ad a válaszaimra- tudjuk meg a fiatalembertől, akinek éjszakai gyötrelmeiről csupán feszes nyaktartása árulkodik. A téli szemeszter vizsgázó hallgatói ma még ingyen kapják a lámpalázat, hiszen az ismételt próbálkozásokért, sőt a javító vizsgákért sem kell fizetniük. Sajnos nem sikerült megtudnunk, mi várható a jövőben. Valószínűleg semmi sem lesz ingyenes, még a sok esetben kínvallatásnak minősíthető vizsgák sem, amelyek előéjszakái forgolódással, sikeres „túlélései“ pedig határtalan örömmel járnak. Vigyázat, már csak néhány nap van hátra az utolsó lehetőségig. Aki nem kezdett hozzá, még megtanulhat egyet s mást... SZÁZ ILDIKÓ
