Szabad Újság, 1992. december (2. évfolyam, 271-295. szám)
1992-12-09 / 278. szám
4 Szabad ÚJSÁG Tallózó 1992. december 9. Csecsének, ingusok és a többiek 1943-ban néhány kaukázusi nemzetet teljesen értelmetlenül azzal vádoltak meg, hogy együttműködtek a nácikkal. Erre Sztálin úgy döntött, hogy telepítsék ki őket a Szovjetunió különféle távoli vidékeire. A csecsenekröl, ingusokról, kalmükökről, karacsajokról és balkarokról volt szó. A kalmükök és karacsajok kitelepítése 1943 októberében kezdődött meg, de az akkori titkosszolgálat, az NKVD csak egy hónappal később, novemberben tűzte napirendjére a problémát, hogy hová, mennyi embert telepítsenek, hogyan biztosítsák a vonatokat. A kitelepítési művelet dandárja 1944. február 23-ára esett. A hadműveletnek is beillő kitelepítést maga Berija irányította Groznij városából. Rendszeresen tájékoztatta Sztálint a művelet menetéről. Úgy döntött, hogy 459 486 embert telepítenek ki. A Csecsen-lngus Autonóm Köztársaság hegyi járásaiba katonai alakulatokat és katonai iskolásokat vontak öszsze. Az akció február 23 -án hajnalban kezdődött. A délelőtt folyamán 94 741 embert űztek ki otthonaikból, ami a kitelepítésre ítélt lakosság egyötöde. Még aznap vonatra tettek 20 023 embert. A következő napokban a kitelepítettek száma rohamosan növekedett: két nap múlva Berija már 352 647 ember bevagonírozását jelentette, február 29 -én már túlteljesítette a tervet: 478 479 embert űzött el otthonából és vagoníroztatott be. Be kellett valmpDNES lania azonban egy kis kudarcot is: a magaslati Galancsoz járásban 6000 csecsen maradt kitelepítetlen, mert a hegyi utakat befújta a hó, s a katonák nem jutottak fel a hegyi falvakba. Berija azonban megígérte, hogy ezt a hibát két napon belül jóváteszi. Egyidejűleg február 25 és március 8 között folyt a balkarok kitelepítése is. Ezek lélekszáma 40 000 volt. A túlzsúfolt marhavagonokban, világítás nélkül haladtak az ismeretlen cél felé. Az úton naponta 100 gramm kenyeret és egy halat kaptak, vizet úgyszólván egyáltalán nem. A vagonok annyira zsúfoltak voltak, hogy ülni is alig tudtak bennük, lefekvésről szó sem lehetett. Éjjel-nappal imádkoztak, Allahot hívták segítségül. Rettenetesen fáztak. Később megjelent a tífusz. Orvosi ellátás nem volt. Az emberek egymás után haltak meg. A hullákat menet közben dobták ki a vagonokból. Voltak olyanok, akiket hozzátartozóik eltemethettek a hóban a vágányok közelében, ha történetesen lakatlan területen állt meg a vonat. A kitelepítettek élete sanyarú volt. Lakhelyüket nem biztosították. Kirgíziában 5000 család jutott szálláshoz, a többi 31 000 hevenyészett tetők alatt húzódott meg. A kiüzöttek szarvasmarhákat kaptak. Nyomban azonban olyan magas adókat róttak ki rájuk, hogy gyakran a tehenet el kellett adniuk, legyen pénz az adóra. 1948- ban bevezették a büntetőjogi felelősséget a szökésért a kijelölt területről. A meghatározott területről való távozás címén a büntetés 20 év kényszermunka volt. Aki menedéket nyújtott a szökevénynek, ötévi fegyházzal lakolt. A kitelepítettnek havonta jelentkeznie kellett a parancsnokságon és alá kellett írnia, hogy még él és nem szökött meg. Csak 1956 után kezdtek hazaszállingózni a kiűzött emberek. MILENA SEDLMAYEROVÁ (A szerző a kaukázusi nemzetek történelmének kutatója) Beszélgetés a Vegetáriánus Unió elnökével Vigyázat a reklámra! MUDr. Igor BUKOVSKY az élelmiszer-ellenőrzési joghézagokról Élelmiszerpiacunkon manapság olyan a helyzet, mintha a régi szólásmondáshoz igazodnánk: úgysem tudjuk mitől hízunk, nyugodtan együnk meg akármit. Azok számára azonban, akik orvosi utasításra valóban diétára szorulnak, ez létkérdés lehet. A nyugati világban élelmiszereink nem a minőségi fogyatékosságok miatt, hanem azért nem lehetnének sikeresek, mert hiányos a megjelölésük. • Mi a fő probléma?- A jogalkotás. Nincs törvényünk az élelmiszerekről, azaz hiányzik az Élelmiszer Kódex. Paradox helyzet alakult ki, mert az erről szóló törvényjavaslat már egy éve elkészült. Az Élelmiszer Kódex meghatározza az élelmiszerek gyártásának, raktározásának, elosztásának módját, előírja az élelmiszerek kezelésének szabályait, az ellenőrzésük mikéntjét. Mindez az egészség védelmét szolgálja, a védelmet az ártalmas, alkalmatlan élelmiszerek előtt... A kódex megszabja, hogyan kell jelölni az élelmiszereket, feltüntetni összetételüket, adalékanyagaikat... JT noui • Ez megkönnyíti a fogyasztó tájékozottságát?- Egyes országokban a termelőkkel szemben olyan szigorúak a követelmények, hogy fel kell tüntetniük a gyártmány eredetét, összetevőinek biológiai értékeit, s mindezt mind írásban, mind ábrán tudatniuk kell a vásárlókkal. A tájékoztatónak tudományosan megalapozottnak, áttekinthetőnek és közérthetőnek kell lennie. • Nem túlzottak ezek a követelmények?- A fejlett államokban az Élelmiszer Kódex még tovább megy. Általánosságban, de igen pontosan meghatározza a felhasznált nyersanyagok, adalékok mennyiségi és minőségi normáit, a termelés higiéniai és technológiai szabványát, sőt, személyekre szólóan meghatározza a termelési és eladási jogokat is. • Tehát nincs törvény, rendelet, szabvány...- Van, de mindez a fogyasztói védelem rendszerének labirintusában elvész és így ellenőrizhetetlenné válik. Lehet, hogy a betegbiztosító hatására és céltudatos, hatásos felvilágosító munka eredményeképpen tudatosabban kezdünk igazodni egészségünk követelményeihez. ÉVA ZELENAYOVÁ Feléledt a kalózok kora Kirabolják a hajók páncélszekrényét, majd tisztára mossák a dollárokat Egy jól megszervezett, tökéletesnek mondható banda, tankhajókat támad meg. Sakkban tartják Kelet-Ázsia tengereinek egész térségét. A Malakka-szorosnál verejtékezni kezd az ember, főleg a hajó kapitánya. Eddig e térségben 330 kalóztámadás történt, hasonló kalózakciókról érkezett jelentés Afrika és Dél-Amerika partjairól. Aznap este Monteiró kapitány nagyon szomjas volt. Telihold volt, s a Malakka-szoros vize tiszta és sima. Már két óra telt el azóta, hogy elhagyták Szingapúrt. A kapitány átadta tisztjének a kormányt. A nagy „tanker“ a Valiant Carter nevet viseli. 30 ezer Le Point tonna mazutot szállít. A hajót Japánban készítették. Egy angol bérelte ki, s ciprusi zászló alatt hagyta el a Malakka-szorost. Az indiai származású kapitány belépett kabinjába. Barátja, a hajómérnök, társaságában iszogatott. A kapitány felesége két kisgyermeke társaságában utazott. A család már hatodik alkalommal kíséri útján a kapitányt a Szundák felé. Egy meghatározhatatlan zaj törte meg a csendet. A kapitány felugrott asztalától. Talán a Valian Carter nekiütközött valaminek? Vagy talán kalózok? De hiszen a hajó még messze van a veszélyes zónától! A Szingapúrtól keletre lévő utak olyan frekventáltak, hogy az ember a Távol-Kelet valamely nagy kikötőjében érzi magát. William Monteiró kapitány már negyvenéves, de ebből huszonkettőt tengeren töltött. Élményeiből meg lehetne írni a tropikus kikötők enciklopédiáját. Szerencsére a kalózokról és támadásaikról eddig csak hallott, néha könyvben olvasott. De most az események hirtelen felgyorsultak. Öt álarcos férfi rontott a fülkébe, s halállal fenyegetőztek. A macseta lapos felével leütöttek két embert, majd a széfre vetették magukat. Miután azt zárva találták, támadást indítottak. A gyors kalózcsónakot hozzákötötték a hajó tatjához, majd három „Molotov-kokíélt“ dobtak a fedélzetre. A fedélzet lángra lobbant. A személyzet a tűz eloltásához fogott. A tankhajó sokezer tonna mazuttal együtt bármikor felrobbanhatott. A kapitány mindvégig kitartott, csak akkor nyitotta kényszerből ki a széfet, mikor a kalózkapitány a hét hónapos kislány, Vanisha homlokába vágott macsettájával. 3000 dollár és némi ékszer volt a páncélszekrényben. A rablók még háromnegyed órát tartózkodtak a hajó fedélzetén, fosztogattak, raboltak, majd hirtelen eltűntek, mintha elnyelte volna őket a tenger. Maguk után csak a súlyosan megsebesült másodtisztet és egy haldokló kislányt hagytak, akit Szingapúrba homlokcsonttöréssel szállítottak. Kenneth Millar kapitány 1991-ben élt át egy kalóztámadást. „Ezek jól kiképzett férfiak, a kommandósok technikáját használják és jól beszélik az angol nyelvet.“ Nem vonja kétségbe, hogy a tettesek indonéz katonák, akik éjjel banditákká változnak álarcuk mögött. Visszajött a kalózok ideje? Évente háromszáz bűncselekmény, többmillió elrabolt dollár. A kalózok általában M 16 típusú puskákkal és nagyöbű gépfegyverekkel vannak felszerelve. Hajóikat „Volvo“ motor hajtja. A banditák nemzetközi gengszterbandákat alakítanak szinte felderíthetetlen szervezési hálózattal. Rádiótelefonon tartják egymás közt a kapcsolatot, a hajókról és szállítmányukról az adatokat számítógépekből kapják. Létrehoztak egy rendszert, amelyet „vizes dollárnak“ neveznek, s amely lehetővé teszi, hogy néhány óra alatt akár két-három millió dollárt is „tisztára mossanak“. A zsákmány megszerzése után üdvrivalgásban törnek ki, amely az ősi maláj rablók harci üvöltésére emlékeztet... Hogyan kellene védekezni e tengeri szörnyetegek ellen? Tekintettel fegyvertárukra, korszerű eszközeikre a visszavágás nem tűnik egyszerűnek. Thai parti őrség feltartóztat egy gyanús hajót Kenyérgondok a fegyvergyárban A dubnicai Nehézgépipari Műveknek 16 200 dolgozója volt, napjainkban az óriásüzemben csak 9800-an dolgoznak. A munkanélküliség Ing. Peter Koncier igazgató szerint 30 százalékos. Elsősorban a külföldi munkásokat bocsátották el, majd a nyugdíjkorhatárt elérőket, végül azokat az asszonyokat, akik hosszabbított anyasági szabadságon vannak. Sokan maguk hagyták el a céget, vállalkozni kezdtek, vagy más vállalatokban találtak munkát. „Nem ök az okai annak, hogy súlyos helyzetbe került a vállalat, s ezért igyekszünk segítséget nyújtatni nekik“ - mondja az igazgató. A privatizálás a dubnicai Nehézgépipari Művekben úgy megy végbe, hogy a céget nem osztják fel, hanem egészében holding típusú részvénytársasággá alakítják. Ma már önálló gazdasági egységekből áll a vállalat, minden üzemrész saját számláját vezeti. A felhőket Dubnica felett maguk igyekeznek eloszlatni, mégpedig konkrét programok segítségével. Most azon igyekeznek, hogy amerikai és orosz részvétellel háromoldalú közös vállalatot hozzanak létre és bányagépeket gyártsanak az amerikai REDA cég licence alapján. A közös vállalatnak 1993 első negyedévében kellene létrejönnie. A hordozó program ma a polgári termelés, a fegyvergyártás alig 10 százalékos. Legfontosabb teendőjük a pénzügyi fegyelem megszilárdítása. Az év végéig az önköltségeket 120 millió koronával csökkentik. Minden tétel szigorú ellenőrzés alatt áll. Ma már úgy tűnik, túl vannak a mélyponton. A gazdasági hanyatlást sikerült megállítaniuk és megtették az első lépéseket a fejlesztés felé. Gondot okoz továbbra is az ún. másodlagos fizetésképtelenség. Gyakran megesik, hogy az anyagvásárlásra nem marad pénz. Az átalakulás látható a hidraulikai berendezések üzemében is. E részleg vezetője Ing. Rudolf Klein mondja: „Szivattyúkat gyártunk az építőipari és mezőgazdasági gépek számára. A termelés a korábbi 20 százalékára esett vissza. Az embereknek egyszerűen nem tudtunk munkát adni. Jövőre már jobbak a kilátások ... Korábban óriási volt a nyereségünk, de most is érezhető már, hogy vannak esélyeink és növelhetjük a termelést, behatolhatunk a külföldi piacokra.“ Alojz Kormanák szerint óriási volt a ráfizetés a KGST piac felbomlása miatt. A volt Szovjetunióba az utóbbi időszakban semmit sem szállítottak. A dolgozók létszáma a felére csökkent. „Csak a megrendelt és megfizetett munkákat végezzük, piaci módon viselkedünk, raktárra nem termelünk “ mondja Alojz Kormanák. A munkások szemszögéből sem rózsás a helyzet. Jozefina Ivanisová DENNÍK PRE SLOVENSKO KORIDOR mondja: „Vannak, akik csak 1800-1900 koronát keresnek. Próbálja meg ebből eltartani a családot. Az ötödik bérosztályból a harmadikba kerültünk. Most ígértek némi emelést... Ma van a fizetésnap. Meglátjuk“. Jobb a helyzet az ipari berendezéseket gyártó részlegen. Éppen a befejező munkákat végzik a púchovi gumigyár- megrendelésén, egy 63 hüvelykes sajtológépen. Milan Batka művezető elmondja, hogy 6 millió koronás megrendelésről van szó és a megrendelő továbbra is érdeklődik ilyen prések iránt. Az elkövetkező négy évben 50-60 darabot lehet elkészíteni és eladni ezekből a présekből. Ez létbiztonságot kínál. Legalábbis néhány évre. A szerelési munkákat fékezte, hogy nem volt idejében pénz az anyagvásárlásra. De a gépek iránt külföldön is van érdeklődés, ezt a munkát nem akarják kiengedni a kezükből. „A fiúk és családjaik számára megterem itt a kenyér jó néhány évre“ - mondja elégedetten a művezető. x A dubnicai gépgyárban az utóbbi időben egymásnak adják a kilincset a külföldi érdeklődők. Be akarnak pillantani a vállalat „konyhájába“, fel próbálják mérni, konkurenciát jelent-e számukra ez az üzem. Hozzávetőlegesen csak egyharmaduk érdeklődik komolyan együttműködés iránt, illetve jövőbeni partneri viszonyt akar megalapozni. A dubnicai gépgyár attraktív partner, de elsősorban saját erőire támaszkodik. A csődre ma már nem gondolnak. IVAN HANKO- Úgy vélem felség, eljött a megfelelő pillanat: a lakosság többsége szerint a demokrácia valamiféle hülyeség. Vladimír Jiránek rajza, LIDOVÉ NOVINY Oszladoznak a felhők Dubnica felett? Aranyásók Losoncon Losonc környékén a helységnevek, hegyek, patakok nevei is arról árulkodnak, hogy a múltban ez a vidék gazdag volt aranylelőhelyekben. Valaha aranyat bányásztak a Rima partján, a mai üveggyáráról ismert Kisaranyos mellett is gazdag aranylelőhely volt. Tavaly a Rima mentén aranymosó versenyt is rendeztek. Slovensky denník Ludové noviny pre Slovensko Közérdeklődést keltett a közelmúltban a Losonc melletti Udvarházán folytatott geológiai kutatás. Úgy hírlik, hogy a Vera-aknában (az akna egy geológusnőről kapta nevét, aki hüvelykujj-köröm nagyságú két aranyrögöt talált itt) az újbányai kutatók sikeres fúrásokat végeznek. Már háromszáz méter mélyre hatoltak. A földmintákon jól láthatók a higany vörös nyomai és a fekete erek, amelyek arany közelségét jelzik. Hasonló kutatásokat végeznek a Losonci járás más vidékein is, például Szinóbányán, Málnapatakon, Nemesfalván, Ozsgyánban. A legreménykeltőbbek az udvarházi leletek. Itt 18. századi bányák nyomaira is bukkantak. Az állam jelenleg inkább korlátozza, mintsem fejlesztené a bányászati programokat. Ennek ellenére a kutató fúrásokra 1,2 millió koronát irányoztak elő. Állítólag jövőre sem csökken az állami támogatás összege. A szakértők szerint a minták elemzése kimutatta, hogy aranytartalmuk eléri a nemzetközi átlagot. A közvélemény találgatja, mibe kerül majd Udvarházán a telek, menynyiért lehet majd eladni a félig öszszeomlott házakat, mennyi arany van a telkek alatt... Egy azonban biztos. Amennyiben a fúrások során előkerült minták az eddigiekhez hasonló eredményeket hoznak, aligha lesz utópia, hogy a Losonci járás az arany nyomán fellendül ajövőben. (han.)
