Szabad Újság, 1992. december (2. évfolyam, 271-295. szám)

1992-12-08 / 277. szám

1992. december 8. Napjaink Szabad ÚJSÁG 5 Új felvásárlási normák Átalakulóban a szlovák dohányipar A Csehszlovák Dohányipari Állami Vállalat pozsonyi igazgatósága az ér­deklődő nyugati - francia, angol, né­met - nagyvállalatok közül tavasszal a hazánkban is ismert West cigaretta gyártójával, a hamburgi Reemtsma céggel lépett frigyre. A közös rész­vénytársaságot - amelyből a németek 31 százalékban részesednek - május elsején jegyezték be Slovak Interna­­cional Tabak néven. Növekvő igények A vegyes vállalatok célja általában a partnerek közötti közös termelői ha­szon, de milyen előnye származik eb­ből a „házasságból“ a termelőnek? Véleményünk szerint a kapcsolat már­is hátrányos számunkra. A dohány­válogatás többletmunkával jár, eddig elegendő volt három kategóriába osz­tályozni a leveleket, most kategórián­ként kell három csomagot készíteni. Miközben a munka szaporodott, a fel­­vásárlási ár a régi maradi. Bár manap­ság már annak is örülhet a termelő, ha a vetéstől a betakarításig nem csök­kentik a termék árát.- Az osztályozási forma annyiban módosult - magyarázza Simon Ti­­borné, a rimaszombati dohánygyár igazgatója hogy a termelők által jól ismert osztályokon belül az átvételnél megköveteljük a szín szerinti csopor­tosítást. Tehát az aljleveleket külön kell válogatni az anyalevelektől, és ezeken a kategóriákon belül még kü­lön osztályozni a citromsárga, a na­rancssárga és a barna dohánylevele­ket. Szín szerint már nem teszünk árkülönbséget. A Virginia típusú dohány ára a kü­lönböző minőségi osztályokban 75, 73 és 42 korona. A Fél-virginia és a Bur­ley jellegű dohány felvásárlási ára ala­csonyabb. Termelőink azonban általá­ban csak egy fajta dohányt termeszte­nek, ebben az esetben a szín szerinti osztályozás nem okozhat komolyabb problémát, hiszen egy termelőnél mind a három szín általában nem szokott előfordulni. Fél-virginia nem kell- Szeretném megjegyezni - folytat­ja az igazgatónő hogy a külföldi termelőktől olcsóbban vásárolhatnánk nyersanyagot, mivel a dohány világ­piaci ára a mi jelenlegi felvásárlási árainknál jóval alacsonyabb. Mi taga­dás, vásárolunk is egy keveset, annyit, amennyi feltétlenül szükséges a ciga­rettagyártáshoz, mert a receptúráink kisebb-nagyobb mennyiségben tartal­maznak külföldi dohányfajtát is. Rész­ben azért is esett a választás a jelen­legi partnerünkre, mert a Reemtsma vezetősége nem ragaszkodik ahhoz, hogy az általuk Németországban fel­vásárolt dohányt dolgozzuk fel. A köl­csönösen aláírt szerződésben nem köteleznek bennünket a hazai nyers­anyag felvásárlásának csökkentésére. Nem tagadom, ennek ellenére lesznek változások, elsősorban az, hogy jövő­re Fél-virginia jellegű dohányt nem vásárolunk fel. A rimaszombati dohánygyár von­záskörzetében nagyon kevés Fél-vir­ginia típusú dohányt termesztenek. Itt általában - beleértve a Tőketerebesi járást is, ahol megszűnt az üzem, és most onnan is Rimaszombat vásárolja fel a dohányt - a Virginia a Burley típusú dohány dominál; ez utóbbi na­gyon munkaigényes ugyan, de magas hozamot ad. Ez a típus csakis termé­szetes úton szárítható - pajtákban, padláson -, így az anyagi ráfordítás kevés. Ezért elsősorban a magánvál­lalkozók termesztik, de termeszti né­hány szövetkezet is, leginkább ame­lyekben az önállósulás után nem ma­radt szárítóberendezés. Persze ennek a fordítottja is előfordul: Gortvakisfa­­ludban egy vállalkozó például olyan dohányt termeszt, amely mesterséges szárítást igényel. A helyi állami gazda­sággal kötött szerződést dohányszárí­tásra. Rimajánosiban egy másik kis­vállalkozó SIROKO dohányszárítót vásárolt, így saját berendezésén végzi a dohány utókezelését. Nem Ie« szlovák Sporto és cseh Mors A közös államban eddig csak a ri­maszombati dohánygyár készített pi­padohányt. Monopolhelyzetét valószí­nűleg egy ideig megtartja még, hiszen a Cseh és a Szlovák Köztársaságban csupán elenyésző mennyiségű pipa­dohány fogy el. Évente mintegy 250-300 tonna, ami a Rimaszombat­ban felvásárolt dohánymennyiségnek alig öt százalékát teszi ki. A többi dohányt felaprítva és megkeverve - a külföldi dohánnyal is - a cigaretta­­gyártókhoz szállítják. Szlovákia és Csehország különvá­lását követően lényeges változás áll be a majdani két állam dohánygyárai­nál, A közös megállapodás értelmé­ben a szlovák dohánygyárak ezentúl nem gyártanak Sparta cigarettát, cse­rébe a cseh dohánygyárak lemonda­nak a Mars gyártásáról.- Jövőre szigorúbbak lesznek a terme­lőkkel szembeni elvárásaink - folytatja az igazgatónő. A felső vezetés ugyanis elvárja tőlünk a folyamatos dohányfelvásárlást. Ez eddig nem így volt. A mezőgazdasági üze­mek a szárított dohányt elraktározták, és csak az őszi munkálatok befejezése után osztályozták. Az az elképzelésünk, hogy a termelőknek egy bizonyos határidőig be kell adniuk az aljleveleket, azután meg az anyaleveleket. Gyakorlatilag olyan tempó­ban kell eladniuk nekünk a dohányt, ami­lyen tempóban a betakarítást végzik. Ez lenne a számunkra az ideális, de attól félek, hogy ezeket az elvárásokat a mi körzetünk­ben nem tudják maradéktalanul teljesíteni az üzemek. A szövetkezetek szétváltak vagy válófélben vannak, illetve újak alakul­tak vagy alakulnak. Mindnyájan ezerféle gonddal küszködnek, többek között nyáron munkaerőhiánnyal, télen pedig fordítva... Számukra többek között ezért volt előnyös a dohánytermesztés, mert télen is munkale­hetőséget nyújtott. A jövő évben új felvásárlási normákat vezetünk be. A szerződéskötéskor mindent előre tisztázunk a termelővel. A feltételeink világosak lesznek, s az üzemen, illetve a vállalkozón múlik, hogy eldöntse: képes-e megfelelni a feltételeknek vagy nem Az erre vonatkozó javaslatokat a napokban vitatja meg a részvénytársaság vezetősége Ezek ismeretében elmondhatom, hogy ár­csökkenés nem várható, bár minden egy kicsit másképpen lesz, mint eddig volt. Nem akarok elébe vágni a dolgoknak, december közepéig várhatóan minden tisztázódik, és megfogalmazzuk a szerződés végleges szövegét is. FARKAS OTTÓ Év végi számadás, jövőt alapozó tervek Beszélgetés ZACHARIAé István mérnökkel, Szepsi polgármesterével az önkormányzat munkájáról és terveiről A jelenleg 9 ezer lelket számláló, közel fele-fele arányban ma­gyarok és szlovákok lakta kisváros a legutóbbi „területrendezés“ előtt já­rási székhely volt. A krónika szerint már az Árpádok idejében városi jogai voltak, ekkor Szekeresfalvának is ne­vezték. Lakói a tatárok elől a Szepes­­ségre menekültek, s amikor visszate­lepedtek magyar környezetükbe, sze­­pesieknek, szepsieknek nevezte őket a környék népe. A középkorban vára is volt, egy időre a husziták kezébe került, Hunyadi János foglalta vissza 1449-ben... Az egykoron kirakodóvá­sárairól is híres településen még a ké­zi irányítású rendszer idején is szá­mottevően jobb volt a közellátás, mint például a bodrogközi vagy a gömöri régiókban. A kulturális örökség to­vábbadásában, és a népi hagyomá­nyok ápolásában szintén vigyázó őr­zők voltak a strázsán. A rendszerváltást követő szabad helyhatósági választások után a hely­ség irányításával megbízott képviselő­­testület, ZachariaS Istvánnal az élen, hozzálátott a hangulatos mezőváros eleddig elhanyagolt dolgainak rendbe­tételéhez. A város első emberét is abból a célból kerestem fel, hogy számba vegyük az elvégzett és a még hátralévő teendőket, a választópolgá­rok véleménynyilvánítása alapján rangsorolt feladatokat. A polgármester a tengernyi intézni­való közepette is szakított időt egy röpke beszélgetésre. Arra a kérdé­semre, hogy milyen koncepció alapján végzik munkájukat, az alábbiakat válaszolta: •- A hivatalunk által képviselt felfo­gás értelmében a jövőt alapozó tervek előkészítésére, valamint azok valóra váltását lehetővé tevő feltételek meg­teremtésére fordítjuk a legtöbb ener­giát és figyelmet. Nagy fába vágtuk a fejszénket, amikor kidolgoztattuk a város üresen vagy kihasználhatatla­­nul álló területeinek a beépítését elő­irányzó tervezetet, melynek végrehaj­tásához azután kezdtünk hozzá, hogy kikértük a lakosok véleményét. • Sok gondot jelent, hogy a kü­lönféle érdekeltségű szolgáltatóvál­lalatokat sokszor nem lehet úgy működtetni, hogy a lakosság érde­keit tartsák szem előtt. Emiatt sok zavar támad, amire a lakosság pa­naszáradattal és bosszúsan reagál. Dnök, hogyan oldották meg ezt a problémát?- Erre mi is időben ráéreztünk, ezért minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy a Városi Műszaki Szol­gáltatóvállalatból, a lakásgazdálkodá­si vállalatból, és az útkarbantartó vál­lalatból olyan városi üzemeket hozunk létre, amelyek az önkormányzat irá­nyítása alatt állnának. Amennyiben kezdeményezésünket siker koronáz­za, úgy gazdaságilag és a szervezés szempontjából is előnyös helyzet jö­hetne létre. • Ha már a szolgáltatásokról be­szélünk, elmondaná, mi mindenben tudnak a lakosság segítségére lenni?- Jelentős anyagi ráfordítással a kazánházakban és a lakóházakban felszereltettük a törvény által előírt mérőműszereket. Újraindítottuk a he­lyi buszjáratot. A „Z“ akcióban meg­kezdett, óvodának szánt, de később anyagiak hiányában félbehagyott épü­letet magánvállalkozók bevonásával fejezünk be, amelyben kötődét és var­rodát nyitunk. Ennek folytatásaként olyan lakóházak építésére is sor kerül­het, melynek földszintjén üzlethelyisé­geket alakítanánk ki, hiszen Szepsi­­ben kevés a kereskedelmi célokat szolgáló épület. • A városban milyen méretű a lakáshiány? Egyáltalán átvállalják a kényszerszüneteltetett állami la­kásépítési programot?-Jelenleg mintegy kétszáz lakás­igénylő kérelmét tartjuk nyilván. A kö­zelmúltban sikerült befejeznünk két tizenkét emeletes, összesen 96 csa­ládnak otthont nyújtó tömbházat. Amennyiben a pénzügyi tárcától meg­kapjuk az év elején megígért állami támogatást, akkor december végéig még egy ugyanilyen lakóház átadásá­val számolunk. S jövőre további kettő vár befejezésre. • A hideg időszak beálltával zökkenőmentesen üzemel a távfű­tési rendszer?- Hat széntüzelésű kazán biztosítja a lakótelepek melegét, de ezek elavul­tak, környezetszennyezők és ala­csony hatásfokkal működnek. Ezért a gázművek képviselőivel és egy ter­­vezöcéggel egy korszerű, Szlovákiá­ban ez eddig egyedülálló kazánház felépítéséről tárgyalunk, amely a hő­termeléssel párhuzamosan villanyára­mot is szolgáltat. Az előkészületi mun­kálatokat már elvégeztük. Megpályáz­tuk a dán kormány által támogatott versenytárgyalást, amely biztosította volna számunkra a létesítmény gyors ütemű átadását. A pályázatot sajnos RAJEC község nyerte el; nem mi. Azonban még így is elképzelhető, hogy a gazdasági minisztérium vala­milyen módon támogatást tud nyújta­ni, ha másként nem, hát a hitelkama­tok átvállalásával. A rövid időn belül megtérülő beruházás mintegy 26 mil­lió koronát igényelne, s ezzel megol­dódna a két legkritikusabb kazán fel­vásárlása. • Idejövet felfigyeltem a kétnyel­vű utcanévtáblákra, a magyar nyel­vű helységnévtáblát azonban nem láttam a „helyén“.- Előre kell bocsátanom, hogy vá­rosunkban a nemzetiségek között mindeddig nem volt konfliktus. Az augusztus elején hozott önkormány­zati döntés alapján külön kereten el­helyezett magyar nyelvű helységnév­táblát a járási útkarbantartó vállalat igazgatójának a parancsára kidöntöt­­ték és elszállították Kassára. Ezt jog­talannak tartottuk és az ügyészséghez fordultunk jogorvoslásért. Hiszen az érvényben lévő jogrend szerint is elő­ször minket kellett volna felszólítani a táblák eltávolítására. Egyrészt azért, mert mi tettük azokat oda, másrészt azért, mert a város tulajdona. • Milyen a város közbiztonsága?-Aggasztó, s éppen ezért hoztuk létre a hat tagból álló városi rendőrsé­get, amely szerintem jól dolgozik, és máris sikerült néhány bűntényt kinyo­mozniuk. Azonban a fokozottabb sze­mély- és vagyonvédelmet biztosítan­dó, az eddiginél is hatékonyabb fellé­pésre van szükség. • Van Szepsiben számottevő vállalkozói szféra, s ebből milyen haszna származik az önkormány­zatnak?-Azt hiszem, hogy nálunk is elég aktívnak mondható ez a tevékenység. A vállalkozókat irodaközpont létesíté­sével kívánjuk támogatni, ahol a jogi tanácsadástól a számítógépes adat­hálózatba történő bekapcsoláson ke­resztül a menedzselésig mindennel foglalkoznánk. Kétszeri árverés után a város tulajdonába került a fafeldol­gozó üzem; ezt olyan feltételek mellett sikerült bérbe adnunk, hogy újabb munkahelyek is létesültek, s a városi kasszának is komoly jövedelemforrá­sul szolgál. Ugyancsak a város vette meg a helység egyetlen szállodáját, amely felújítás alatt áll. • Ezeken a teendőkön kívül mi­lyen feladatokkal kell még szembe­nézniük, illetve milyen terveket dé­delgetnek a város jövőbeni fejlődé­sét biztosítandó?- A Magyar Tanítási Nyelvű Alapis­kola tanteremgondokkal küszködik. A bodolói városrészben bekövetkezett triklórszennyeződés miatt nyár óta tar­tálykocsikkal biztosíthatjuk az ivóvizet. A vízvezeték-hálózat és a szennyvíz­­csatorna építésének a tervdokumen­tációival már elkészültünk. Most a kör­nyezetvédelmi alaphoz fordulunk se­gítségért, hogy ezt az áldatlan állapo­tot végérvényesen megoldhassuk. Szepsiben ugyan van vezetékes ivó­víz, magas nitráttartalma miatt azon­ban a csecsemők részére itt is gon­doskodnunk kell az egészséges ivó­vízről. Ráadásul évente visszatérő problémát jelent a Bódva alacsony vízhozama. Be kell még fejeznünk a városi hivatal munkáját segítő szá­mítógéprendszer beüzemelését. Amennyiben be tudjuk biztosítani az anyagi fedezetet, a jövő évben be szeretnénk fejezni a városi (beleértve Bodolót is) gázvezeték-hálózat építé­sét. Folytatni fogjuk a város utcáinak és közterületeinek a felújítását, vala­mint a hő- és vízmennyiség mérésére szolgáló mérőműszerek beépítését a lakótömbökbe, ami szintén nagy anyagi terhet jelent a város számára. Nagy figyelmet kívánunk szentelni a városközpont történelmi jellegének a megőrzésére. Elkészítettük a főté­ren kialakítandó sétálóutca terveit, és egy vásárcsarnok építésével is szá­molunk. Előkészületben van a város és a környék településeinek önkor­mányzatai által anyagilag is támoga­tott kétnyelvű regionális újság kiadá­sa. A kéthetente „Bódva völgye“ né­ven megjelenő kiadványnak Halász Péter lesz a föszemesztöje... Egyelő­re ennyiben összegezhetném legfon­tosabb feladatainkat és elképzelésein­ket. Reméljük, hogy valóra váltásuk­hoz bizalmat és sokrétű támogatást is kapunk, mind a lakosság, mind az állami szervek részéről. Polgármester úr, köszönöm a be­szélgetést. KORCSMÁROS LÁSZLÓ Balról - fehér köpenyben - Simon Tiborné - a dohánygyár igazgatója A rimaszombati dohánygyár átvevőhelyén (A szerző felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents