Szabad Újság, 1992. december (2. évfolyam, 271-295. szám)
1992-12-28 / 292. szám
/ Helyreigazítás helyett: isAG Közéleti ©s gazdasági napilap SQ mellett döntött a szlovák kormány HÉTFŐ 1992. december 28. II. évfolyam 292. szám Ára 2.30 korona Lapunk december 24-ei számában tévesen tájékoztattuk olvasóinkat az önálló Szlovák Köztársaság nemzetközi közúti forgalmi jelzésekről. Az általunk közölt jelzés már foglalt: Szomália használja. Szlovákia számára nem sok választási lehetőség maradt, a még szabad betűkombinációk közül a kormány az eddig előszeretettel — bár törvényellenesen — használt SO-hoz leginkább hasonlítható SQ-t hagyta jóvá, amelyet azok is át tudnak alakítani s.k. (saját kezűleg), akik esetleg már készleteket is felhalmoztak belőle. Egyelőre azonban a CS a nemzetközileg érvényes jelzés, még az Újévet követően is. Az SQ akkor lesz használható, ha azt a szlovák kormány felterjesztése alapján az ENSZ illetékes szervei jóváhagyták. Nem ajánljuk tehát, hogy olvasóink az új esztendőt az SO jelzéssel autójukon köszöntsék. Ómennek — elődjének — sem lenne jó. -tslltóhanq egy ünnephez A csúcson mindenki egyetért A kettéválásnak külső okai vannak A Szlovák Televízió Kroky című műsorában tegnap Vladimír Meciar szlovák, Václav Klaus cseh miniszterelnök, Michal Kováé, a Szövetségi Gyűlés elnöke, Milan Uhde, a CSNT és Ivan Gasparovic, az SZK NT elnöke vendégeskedett és mondta el véleményét Csehszlovákia kettéválásának okairól, illetve annak következményeiről. Az ország legfelsőbb politikai vezetői egyetértettek abban, hogy az idei parlamenti választások nem adtak feljogosítást az ország kettéválasztására, de az európai geopolitikai változások, a különböző gazdasági és stratégiai érdekek ezt elkerülhetetlenné tették. Meőiar az ország kettéválásának módját deimkratikusnak, humánusnak és alkotmányosnak nevezte. Václav Klaus a sors által elrendeltnek tartja a kettéválást, melyen tulajdonképpen már három éven át dolgozott a két tagköztársaság. Az előző politikai vezetés szerintük azért veszítette el a választásokat, mert nem volt képes ezt a kérdést megoldani. Meőiar úgy érzi, rá és kormányára egy sokkal bonyolultabb gazdasági, államjogi és politikai helyzet maradt, melyet bármi áron meg kellett oldani. Ivan GaSparoviő szerint az államjogi kérdésekről folytatott viták korrektül zajlottak, azt azonban majd a jövő dönti el, hogy a CSK és az SZK között megkötött szerződések megfelelőek-e. Václav Klaus is úgy gondolja, hogy ezeken az egyezményeken „menet közben” igazítani kell még. Az igazi vagyonelosztási problémának ő nem a kvantifikálható vagyon megosztását tartja, hanem a csehszlovák kintlévőségeket. Az utódállamok zászlóinak kérdéséről kialakult vitában mindegyik fél védte saját álláspontját, Ivan GaSparoviő még azzal is, hogy számára most már elképzelhetetlen e zászló újbóli közös használata — egy esetleges jövendő közös országban. A nemzetközi porondon való közös fellépés példájaként említették, hogy a visegrádi csoport krakkói tanácskozásán a legnagyobb egyetértésben védték országaik és egymás érdekeit, ami jó közös fellépést jelez a jövőre nézve is. Milan Uhde arról szólt, hogy Csehországban lehiggadtak a kedélyek az államjogi vita lezáródását követően. A szudétakérdést lezártnak és megoldottnak tartják, a morvakérdés pedig másfél éven belül megoldódik, mert akkorra elkészül Csehország közigazgatási területi felosztása. (Folytatás a 2. oldalon) Cseh állampolgárságot kérő szlovákok Ivan GaSparoviő és Milan Uhde a televíziós vitában a zászló kérdéséről „cserél eszmét” (Fotó: TA SR) Naponta 3000 kérvény A cseh belügyminisztérium jelenleg 30 ezer kérvényt tart nyilván olyan szlovák egyénektől, akik a cseh állampolgárságért folyamodnak. A cseh belügyminiszter-helyettes, Vladimir Zeman szerint a korábbi években legfeljebb évi öt ilyen kérvényt intéztek, míg mostanában naponta 3000 új kérvényt kapnak. Elmondta, a minisztérium nem követeli meg semmiféle külön űrlap vagy kérdőív kitöltését e célra, elég, ha a folyamodó megadja a teljes nevét és születésének helyét és időpontját. Az állandó lakhely feltüntetése mellett csupán családi állapotáról, esetleg házassága felbontásáról kell adatot megadnia. A belügyminisztérium illetékesei naponta 100 kérvényt tudnak elintézni. Zeman cáfolta, hogy a kérvényezőnek jövedelméről, vagyoni helyzetéről is adatokat kellene szolgáltatnia, ahogy azt néhány körzeti vagy járási hivatal kéri. Inkább magyar Szlovákiában A szlovák sajtóiroda budapesti tudósítója bőségesen szemlézi a magyar sajtó karácsonyi írásait, leginkább a szlovákiai kérdésekkel is foglalkozó cikkeket. A Magyar Hírlap mellékletében a kisebbségi sorsban élő magyarokat mutatja be, köztük a pozsonyi magyar gimnázium diákjait — egy ankét kapcsán. A kérdésekre választ adó harmadikosok egybehangzóan állítják, inkább magyarok akarnak lenni Szlovákiában, mint szlovákok Magyarországon. S állítják ezt annak ellenére, hogy míndannyiukat érte már bántás magyarsága miatt. Arra a kérdésre: mi lenne az az egyetlen rendelet, amelyet meghozna, ha egy napra szlovák kormányfő lehetne, heten azt válaszolták, hogy visszaállítanák Csehszlovákiát. Emlékeznek még, ugye, a régi viccre?! „Döcög, döcög a szocialista autóbusz, tele utassal, egyszeresek bedöglik. Husák, a sofőr így oldja meg a helyzetet: Mindenki maradjon a helyén, és tegyünk úgy, mintha a busz menne...” Ez a politikai „mintha-helyzet” azóta is újratermelődik. Főleg az utóbbi fél évben. Hiszen olyan, mintha többpártrendszerben és demokráciában élnénk, sőt olyan, montha jogállamban lenne szállásunk. Elvégre sok párt került be a parlamentbe és az országot többségi szavazással hozott törvényekkel igazgatják. Elméletileg többségi akaratból jutottunk odáig, hogy pár nap múlva nem ugyanott ébredünk majd fel, ahol lefeküdtünk, közben mindannyian pontosan tudjuk: a gyakorlati, a reális többségi akarat közös országot kíván. Mégis úgy teszünk, mintha... Tudjuk, hogy áll a busz, de ülünk és hitegetjük magunkat: nemsokára bezötykölődünk az európai házba. S már a fogadtatást is elképzeljük: végre láthatóvá válunk, és mi leszünk a legszebbek, a legtökéletesebbek, hiszen intelligens válóper után — benne intelligens és toleráns megegyezésekkel — érkezünk új és újra szabad életünkbe, traumáktól, gyűlölettől mentesen... Azaz: mintha. Mert igaz, minden szomszéd és ismerős örül, hogy nem kell majd állást foglalnia, ki volt a hibás; a férj volt-e rosszabb, vagy a feleség; kié a nagyobb felelősség abban, hogy darabokra hullott, ami egész volt... Hónapokon át hallgattuk: törvényes, alkotmányos válás kell. Hónapokon át folyt az alku, mit-miért-hogyan. És zajlott a bizonygatás: törvényes módon, intelligensen módosítható báraz apja, az ükapja — de még az ezer év múlva születő ivadéka is — volt utolsó gazember... Akkor majd megkezdődik a huzavona a partvisért, a felmosórongyért, a zománcavesztett lavórért! Mintha nem is lett volna törvényes megegyezés, mintha nem is lett volna 26 osztozkodási szerződés annak érdekompromisszumot kötni, egyezkedni. Most már nyilvánvaló, hogy sem Csehország, sem Szlovákia nem akarja a polgárai által megválasztott és a közös szövetségi parlamentbe küldött képviselőket. Pontosabban: nem a polgárok nem akarják őket, hanem a kormányaidnál ülők. Mert akkor Mintha az európai ház felé. Ki néz hülyének bennünket? mely államhatár. Ha Németország egyesülhetett, miért ne válhatna ketté Csehszlovákia?! Véres verejtékezéssel megszülettek a válóperi határozatok (egy jogállamban alkotmánytörvénynek hívják őket); megszületett 26 törvényesen hitelesített „osztozkodási” egyezmény, mely mind kötelező érvényű. Azaz: mintha az lenne. Mert nem úgy áll a dolog, ahogy azt hiteti most már két buszsofőr is! Hiszen egyere nyilvánvalóbb, amit korábban csak sejteni lehetett: hogy amikor Szilveszter éjfelén tizenkettőt üt az óra, semmi nem lesz érvényes, ami addig érvényesnek látszott. Akkor kezdődik el a válás, jófelé hazai privitív módra. Akkor majd kiderül, ki szokott elviselhetetlenül horkolni éjszaka, ki kente mindig a padlóra a tökkáposztát, kinek hányas volt a lábszaga, kinek az anyja, kében, hogy a cseperedő gyermekek megélhessenek egy-két felhőtlen, szeretetten találkozást a jövőben. Mintha alkotmányos, mintha törvényes, mintha többségi akaratból való lenne a válás. A válóper ítélet, a szövetségi állam megszűnéséről szóló alkotmánytörvény rendelkezik: a válásról és arról, ami vele együtt jár. De — még a feljebbezési határidőn belül — a volt férj és volt feleség már kijelentette: az ítéletből számára az lesz kötelező érvényű, ami neki hasznot, előnyt jelent... Ami kényelmetlen kötelezettség lenne, lemondással, netán saját kényénekkedvének visszafogásával járna, az számára a jogerőre lépés pillanatában megszűnik létezni. Furcsa dolog a hatalom. A válás pillanatában is az. Kitűnik belőle, hogy a váló felek a jövőben sem akarnak megváltoznának a politikai erőviszonyok. Új köztársasági kormányokat kellene alakítani, új koalíciókat létrehozni — egyszerűen szólva: egy új házasság-féleséget kellene kötni, egyezkedésekkel, kiegyezésekkel, engedményekkel. Ez eleve azt is jelentené, hogy 1993-ban sem nyerhetne szabad folyást az eddig nagy nehezen visszafojtott „válóperes” gyűlölet, mert ott lenne a hatalomban még valaki, akier tekintettel kellene lenni. Nem lenne olyan egyszerű manipulálni az ország polgárait... Mert most manipuláció folyik. Hitetik a néppel: arról van szó csupán, hogy egyes honatyák nem akarják elveszíteni zsíros fizetésüket és a mandátumukkal járó előnyöket. Pedig nem erről van szó, hanem arról, hogy akkor az utódállamok politikai erőviszonyai rendeződnének át, ha ők is „hazatérnének” megválasztatásuk színhelyére. Hitetik a néppel: az ő verejtékes adójából kéne fizetni az „import” honatyákat, feleslegesen. Ráadásul akkor, amikor nincs pénz iskolára, egészségügyre, szociális járadékra, családi pótlékra. Hitetik a néppel, de azt már nem kötik az orrára, hogy közben van pénz a kormánytagok fizetésének jelentős emelésére, hogy közben azoknak a honatyáknak, akik megszavazták, hogy a szövetségiek „szűnjenek meg”, jövőre megduplázzák a fizetését... Nem igaz tehát, hogy a szegény adófizetők pénzét kímélik, csak így próbálják őket is az általuk törvényesen megválasztott képviselők ellen uszítani, nehogy véletlenül eszükbe jusson követelni az új törvényhozási választások kiírását. Hitetik a néppel, minden az érdekében történik. Mintha a nép nem lenne képes végiggondolni: vajon miféle rendszer az, ahol az általa választott képviselők egyik fele kimondhatja az általa választott képviselők másik feléről, hogy azokat mintha meg sem választották volna... Mert az ilyesminek mintha semmi köze nem lenne sem jogállamhoz, sem demokráciához, sem pluralizmushoz. Mintha az önkény akarná átlépni küszöbünket az Úr 1993. esztendejének január elsején, nulla óra nulla perckor. S mintha ez a játék a mi bőrünkre menne. N.Gyurkovits Róza
