Szabad Újság, 1992. december (2. évfolyam, 271-295. szám)
1992-12-22 / 289. szám
1992. december 22. Tükör Szabad ÚJSÁG 5 ígéretek vannak Pénz viszont nincs Szlovákia súlyos gyógyszerellátási gondokkal küszködik. A kórházak és az egészségügyi intézmények legtöbbje fizetésképtelen, adósságuk meghaladja a 700 millió koronát. Kétszázmillió koronával a magánszállítóknak, 500 millióval pedig a hasonló tevékenységű állami vállalatoknak tartoznak. Az egészségügyi minisztérium ígéretei ellenére nem tudja (vagy nem akarja) megoldani a helyzetet. Ez idáig tízmillió koronát utalt ki az adósságok törlesztésére, a fenti összegeknek azonban mindez csak a töredéke, s nem segíti ki a bajból a gyógyszerhálózatot. Fennáll annak a veszélye, hogy a külföldi cégek a jövőben a fizetésképes és rugalmasabb csehországi cégekkel fognak együttműködni. A magánterjesztők tiltakoztak az ellen, hogy Viliam Sobona egészségügyi miniszter a Práca napilapnak adott interjúban az ellátási hiányosságokért őket hibáztatja, s cáfolja, hogy ez az áldatlan állapot a pénzhiányból adódna. A termelők komoly lépésre szánták el magukat: amennyiben a felhasználóktól a szállítókon keresztül nem kapják meg az általuk meghatározott pénzösszeget, megtagadják a további gyógyszerszállítást, s még a létfontosságú gyógyszereket sem juttatják el a megrendelőhöz. (s. batta) Zolczer László illusztrációs felvétele. Ki nem váltható receptek Magángyógyszerészekben a remény A kerek üvegablak mögött nem látni a gyógyszerész arcát, hiszen előtte méregdrága „minden bajra orvosságok“ dobozai tornyosulnak. A kezelőorvos által előírt Pyridoxin vagy az egyszerű, ám az antibiotikumokhoz szükséges B-komplex tabletta már hetek óta nem kapható. A szív- és érrendszeri megbetegedésekben szenvedők helyzete semmivel sem jobb. A sorban állók közül egyre többen kiállnak, hogy érdeklődjenek, érdemes-e egyáltalán várakozniuk. A válasz az esetek többségében nemleges. A jövőben várhatóan sor kerül a gyógyszertárak privatizálására. Az SZK Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztériuma valamennyi érdeklődő számára lehetővé teszi a létesítmények megvásárlását. A privatizációs verseny fő meghatározója az árverezésen felkínált pénzösszeg lesz. Az „ellenfelek“ egyenlőtlen harcát az nyeri, aki megfelelő szakképzettséggel rendelkezik. A „laikus“ tulajdonosoknak biztosítaniuk kell a létesítmény vezetését vállaló, gyakorlattal rendelkező szakembert. Ma még nem tudni, vajon magángyógyszerészeinknek sikerüle megbirkózniuk a gyógyszerhiánnyal, de a jelenlegi helyzeten - szem előtt tartva fennmaradásukat - valószínűleg már csak jobbítani tudnak. Az SZK Privatizációs Minisztériuma a gyógyszerek központi árregulációjának szükségességére figyelmezteti a jövőbeni tulajdonosokat, illetve az árverezésre felajánlott gyógyszertárak listáját összeállító illetékeseket. Az árakat tekintve cseh szomszédaink már tájékozottabbak. Csupán bízhatunk abban, hogy jövőre kevesebb receptet leszünk kénytelenek kiváltani.-száz-Milyen lesz a kedélyállapotunk? Derűre ború A csehországi és szlovákiai családok más-más szemmel tekintenek a jövő évi változásokra. Úgy tűnik, mintha Csehországban valamivel reálisabban ítélnék meg az új esztendő (lehetséges) gazdasági, illetve szociális buktatóit. Szlovákiában ma még nem tartják olyan súlyosnak a helyzetet - tudhatjuk meg a statisztikai felmérésekből. Emellett viszont mindkét országban növekedtek a családok egy személyre eső kiadásai. Az 1992-es év első felében emelkedett az életszínvonal Szlovákiában. Talán ezzel magyarázható, hogy az itt élők bizakodva tekintenek a jövő év elé. A csehországi családok már ebben az évben érezhették a helyzet kritikussá válását. Az 1992-es év kedvező körülményeit az év kezdetével valószínűleg Szlovákiában is a negatív hangulat váltja fel. Megszűnik az életszínvonal pozitív értékelése, és fokozatosan romlani fognak az ország lakosainak életkörülményei. Csökken a munkanélküliek száma Az év elejével mindkét országban csökkent a munkanélküliség, hasonlóképpen, mint a munkahely iránt érdeklődők száma. Szlovákiában valamivel jobb a helyzet, mint Csehországban. Kevesebb lett azok száma is, akik segélyre szorulnak, és ez a munkanélküliség átlagos idejének hosszával magyarázható. Az 1. illetve a 2. negyedévben tapasztalt csökkenés átmenetinek tekinthető, és elsősorban a segély folyósításának keményebb feltételeivel magyarázható (lásd a mellékelt grafikonokat). Mennyit „ér“ egy munkahely? Az aktív és passzív foglalkoztatáspolitikára az 1992-es évben 11 milliárd koronát áldoztak. Tekintettel arra, hogy nem kis pénzösszegről van szó, a szövetségi ellenőrzési minisztérium a járási munkaügyi hivatalokat és más szerveket is ellenőriz. Jelenleg nagyon eltérő szigorral ítélik meg az egyes járásokban a segélyre szorultak kérvényeit. Van ahol csak formális, másutt viszont nagyon szoros a munkanélküli és a munkaügyi hivatal közti együttműködés. Mindenesetre ajánlatos lenne megkülönböztetni azokat a dolgozókat, akik átszervezési oknál fogva vagy a munkahely megszűnése miatt veszítették el állásukat. Csehszlovákiában az 1992-es év első felében több mint 1 milliárd koronát, tehát az aktív foglalkoztatáspolitikára fordított összeg 74 százalékát használták fel új munkahelyek kialakítására: 98 810 koronát Csehországban és 44 656 koronát Szlovákiában. Ennek köszönhetően már az első félévben több társadalmilag is hatékony munkahelyet foglaltak el, mint az egész 1991-es év során. Az „új munkahely“ fogalmát többféleképpen is magyarázzák. A privatizáció során létrejönnek ugyan új jogi és fizikai létesítmények, ezekben általában azonban már más tevékenység folyik, mint azelőtt. Az állami vagy szövetkezeti létesítmények megszűnését követően sok esetben csupán az elbocsátott alkalmazottak formális bejegyzésére kerül sor. Némely munkaügyi hivatal ezért csak az újonnan kialakított munkahelyek létrehozását hajlandó anyagilag is támogatni. Az 1992-es évben összesen 44 600 közszükségleti munkahelyet hoztak létre Csehországban. A nyilvántartott munkanélküliek 19,2 százaléka foglalta el ilyen módon új munkahelyét. Egy munkahely kialakítása 800-2500 koronába került. A munkanélküliség kérdését részben átképzési tanfolyamokkal is próbálták megoldani. A munkanélküliek számára kedvezőnek tűnő feltételek - a folyósított segély 40 százalékra történő emelése, a segély folyósításának a tanfolyam végéig való meghosszabbítása - mégsem vonzottak nagyobb számú érdeklődőt. A csehországi munkanélküliek 3,5 a szlovákiaiak 2 százaléka vett részt átképzési tanfolyamon. Csehországban egy ilyen tanfolyam ára közel 4 ezer korona, míg Szlovákiában 5800 korona. A különbség azzal magyarázható, hogy a szlovákiai tanfolyamok hosszabb ideig tartanak. A statisztikai adatokon úl sajnos nem tekinthetünk be valamennyi csehországi és szlovákiai család életébe. Az elkövetkező év valószínűleg mindkét országrész lakói számára tartogat kellemes, illetve kellemetlen meglepetéseket. Feldolgozta: -szi-A gyógyszerfész) meg 3 fekete macska Idős nénike álldogál a rozsnyói kórház gyógyszertára előtti sorban. Amikor végre az üvegablakhoz ér, a táskájából elókotort szíj nélküli karórán nézegeti, hányadán is áll az idővel. Mikor hunyorgó szemmel megfejti mennyi az idő, hangosan felkiált: „Szent ég, már csak a délutáni busszal jutok haza, pedig az otthon fekvő lázas unokámnak megígértem, hogy délre megviszem neki az orvosságot. “ Közben odaadja receptjét a gyógyszerészkisasszonynak, aki szemtelenül közli vele, hogy a felírt gyógyszer már jó ideje nem kapható,,,próbálkozzon a másik patikában vagy menjen vissza a kezelőorvosához, és írasson fel vele egy másik gyulladásgátlót“ - mondja. A nénike zavarban van, nehezen érti meg, miről is van szó. „De hát ez már a harmadik patika, egyikből a másikba küldtek! Órák óta botorkálok a városban, kilométereket gyalogoltam, mert minduntalan eltévedtem, s most mégis orvosság nélkül kell hazamennem?! Mit mondok majd a lázas, beteg unokámnak?“ - mondja siránkozó hangon, miközben a kijárat felé araszol. Megesett rajta a szívem, utánasiettem, és felajánlottam neki, hogy bekísérem ót a városba, az autóbuszállomásig. A néni örömmel fogadta szívességem, mert - mint később kiderült - idefelé is majdnem beszédült az útszéli vizesárokba. Meg is mutatta melyikbe. Elképedve tapasztaltam, hogy a kórházhoz vezető egyetlen - ráadásul forgalmas - útszakaszon még járdát sem építettek az erre járó betegeknek, akik egy hosszú gödör sáros, sikamlós partján egyensúlyozva kénytelenek megközelíteni a kórházat. Egy óvatlan mozdulat, és a betegek, öregek a vízzel teli gödörben találják magukat, melyben egy döglött fekete macska felpuffadt teteme inti fokozott óvatosságra az arra járó halandókat. A gyászos terep mustrája után az anyóka továbbra is egyre csak azon siránkozott, hogy dolgavégezetlenül kell hazamennie. Parasztbölcsességével ő is arra a következtetésre jutott - ami nekem is eszembe jutott hogy a körzeti gyermekorvos miért nem tudakolja meg előbb az ottani gyógyszertárakban, hogy kapható-e a gyógyszer, amelyet betegeinek felír? Tényleg, miért nem?... És ha már egyszer kilométereket kell futkosni a recepttel, miért nem biztosítanak hozzá kevésbé balesetveszélyes útvonalat? S amennyiben járdára nem telik, legalább egy fakorláttal védhetnék a kórházba, illetve a gyógyszertárba igyekvők biztonságát. Mert a pórul járt fekete macska teteme rossz ómenként úszkál a rozsnyói egészségügyet (is) minősítő zavaros pocsolyában, (korcsmáros) Egy nap az elmegyógyintézetben A valóság másmilyen Általában előítéletekkel vértezzük fel magunkat azokkal szemben, akik nem lépnek katonásan a mindennapok mára kicsit disszonánssá vált zenéjére, és lelki zavarokkal küzdenek. Nemegyszer ez a téves nézetünk mondat velünk véleményt a pszichiátriai rendelőkről és elmegyógyintézetekről is. A valós helyzettel nézhettünk szembe nemrégiben a bazini elmegyógyintézetben, mely egy napra megnyitotta kapuit a szakorvosok, medikusok és kíváncsiskodók előtt. A szervezők nem rejtették véka alá céljukat, miszerint a jövőben bizonyára megismétlődő rendezvénnyel szeretnék eloszlatni az emberek előítéleteit, amelyek különféle tudománytalan filmek, olvasmányok és ironikus megjegyzések hatására születtek bennünk. Színes, ám komor rajzok Az elmegyógyintézet Bazin központjától kissé távolabb, dombokkal, erdővel övezett területen található. Újonnan épített pavilonjai messziről láthatók. Az intézet pszichoterápiái osztályán a huszonhat beteg rajzaiból és kézimunkáiból készített kiállítás fogadott bennünket. A rajzok komor érzéseket ébresztettek bennünk, többségük egy „várába“ rejtőző érzékeny tudatról árulkodott. Az osztályon az infarktuson átesett betegek utókezelése folyik, valamint az ital- és gyógyszerfüggöséget, illetve a neurózist gyógyítják. Amint azt az osztály orvosaitól megtudtuk, elsősorban a kicsit nyíltabb, női páciensekkel tudnak együttműködni. A lelki eredetű szervi megbetegedések gyakrabban fordulnak elő a férfiak esetében, akik azonban viszonylag zárkózottabbak. A gyógyítás részét képezi a művészeti terápia, a zeneterápia, valamint a különféle relaxációs gyakorlatok. A csoportterápiákon tizennégy-tizenhat beteg vesz részt. A páciens ennek köszönhetően a kezelőorvosok és a betegtársak kölcsönös segítségével próbál szabadulni függőségétől. „Bűnözök“ között Talpig feketébe öltözött férfi betegek fogadnak a hármas számú osztályon. Dr. Dalibor JánoSka, az osztály segédorvosa végigvezet bennünket az osztályon, ahol hiába keressük az ismert villamos sokkológépet és a dühöngót. Kísérőnk elmondja, a villamos berendezések hordozhatók, így azokat szükség esetén az ágyhoz tolják. A dühöngőre pedig ezeknél a betegeknél már nincsen szükség. Furcsa érzés kerít bennünket hatalmába, amikor megtudjuk, hogy ezek az emberek lelki sérülés következtében valamiféle bűncselekményt követtek el. Nagy az osztály szakorvosainak felelőssége, hiszen ők döntik el a kezelés végén, vajon a beteg alkalmas-e közösségi életre vagy sem.- Ne az orvost kérdezze, hanem bennünket! - kiáltja felénk a közelünkben elhaladó beteg, majd tovább bámul üveges tekintettel a fehér rácsos ablakon át a kútnyi mély udvar fenekére. A férfiosztályon állandó feszült „nyugalom“ uralkodik, előfordul, hogy a ránk nehezedő tekintetet nem tudjuk elviselni. A betegek szemmel láthatóan nem örülnek a kíváncsiskodóknak. Soha egy kortyot se! Az alkoholellenes osztály főorvosa dr. Drahomíra Nejdlová és orvoskollégái felkészültek a bemutatkozás napjára. Az osztály látogatói egy pszichoterápiái beszélgetést rögtönöztek számunkra. A körben elhelyezett székeken huszonéves, illetve negyvenéves férfiak ültek. Már az első pillanatban meglepetést okozott, hogy egyáltalán nem feszélyezte őket jelenlétünk. Nyíltságuk inkább bennünket hozott zavarba.- Ittam, mert olyan társaságba kerültem. Sokáig nem is vettem észre magamon a változást. Vezető állásban dolgoztam, de elbocsátottak. A családban egyre kisebb lett a szerepem. Ekkor döbbentem rá, hogy alkoholista lettem. Titokban megpróbáltam leszokni egyedül. Sokszor egyetlen egy korty tette hiábavalóvá fél évi erőfeszítésemet. Most már úgy érzem, jó úton haladok - mondta mély meggyőződéssel a fiatalember, aki csak nemrégiben töltötte le katonai szolgálatát. Mellette ülő társa ugyanúgy, kérés nélkül belekezd mondandójába: - Barátaim észrevették ugyan, hogy többször nézek a pohár fenekére, mint azelőtt, de tapintatból nem szóltak. Most már tudom, ezzel többet ártottak nekem, mintha a büszkeségemet taposták volna meg. Jobb a valóságban élni, elegem van az álmokból - mondja őszintén. A terápiát követően a székeken a vendégek foglaltak helyet. A „játék“ során az empátia (beleélés) képességét próbálták megtanulni, fejleszteni. Mi eközben betekintettünk a betegek szobáiba. Csomóba gyúrt paplan, alóla egy láb kandikál ki. A falak sárgák, a bútorok öregek. Ez az épület a régebbiek közé tartozik. Az ablakon túl a munkaterápián résztvevők fáradt mozdulatait figyeljük. A bazini elmegyógyintézetben elsősorban azokkal találkozhattunk, akik már elindultak a gyógyulás útján. Ók mindenesetre többet tettek ez ideig, mint a buszokon magukba roskadó, a sarki vendéglőben már soha ki nem józanodó, réveteg tekintetű emberi „roncsok“, akik félnek vagy nem akarják vállalni a tisztánlátást. Sz. I.
