Szabad Újság, 1992. december (2. évfolyam, 271-295. szám)
1992-12-22 / 289. szám
/ m m Közéleti és gazdasági napilap ki:»» 1992. december 22. 11. évfolyam 289. szám Ára 2,30 korona Holnapi számunkban: NYOLCOLDALAS MŰSORMELLÉKLET [jÖVff HETI TÉVÉ- ÉS RÁDIÓMŰSOR | A brit trónörökös Prágában Titkos magánlátogatás Károly herceg, a brit trónörökös tegnap délután eltitkolt magánlátogatásra Prágába érkezett. Nagy-Britannia csehszlovákiai nagykövetségének a tájékoztatása szerint a walesi herceget nem kísérte el felesége, Diana hercegnő, akitől bár nem vált el, de a trónörököspár nem él együtt. Michael Tatham, a brit nagykövetség titkára elmondta, hogy Károly holnapig tartózkodik Csehországban, s egyebek között Václav Havel volt köztársasági elnökkel tárgyalásokat folytat majd a prágai műemlékek megmentésére szolgáló alapítvány létesítéséről. A Cseh Sajtóiroda munkatársának még azt is sikerült megtudnia, hogy a herceg ellátogat Dél-Cseh országba. A fű, a tőke. A szlovák parlament jóváhagyta a költségvetést A kisebbségi kultúrára 130 millió Tegnap a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa jóváhagyta a Szlovák Köztársaság jövő évi költségvetését A politikai egyeztetéseknek köszönhetően az önálló szlovák állam első saját költségvetése kiegyensúlyozott lesz, tehát mind a kiadási, mind a bevételi oldalon 158 milliárd koronával számol Bár a vita során sokan kérték számon a kormánytól a gazdaságélénkítési intézkedéseket, illetve a mélyebb szociális érzékenységet, az utolsó napon alig maradt kétség afelől, hogy a költségvetési egyensúly lesz a döntő a szavazáskor. A módosító javaslatok is kizárólag a tárcán belüli összegek átcsoportosítását engedték meg, mivel a gazdaságban sok az ismeretlen, eddig fel nem mért tényező, s még a most kiegyensúlyozottnak látszó költségvetés is könynyen felborulhat. A szociális tárca kapta a legtöbbet — bár nem eleget —, azon belül pedig a nyugdíjasoké volt a kiemelt szerep. A várható gazdasági nehézségek következtében azonban így sem lesz könnyű a jövő esztendőben nyugdíjasnak lenni Szlovákiában. A nyugdíjak szintentartására ugyanis nincs elég összeg a költségvetésben, mi(Folytatás a 2. oldalon) Karácsonyi álom a Karácsony előtti kilakoltatás apropóján, avagy Ha én nékem 400 koronám volna A szlovák parlament és kormány megbízása értelmében a kulturális minisztérium kapta azt a megtisztelő lehetőséget, hogy megszervezze az új év köszöntését Szlovákiában. A tárca tegnapi sajtóértekezletén a minisztérium munkatársai elmondták: „Célunk, hogy a Szlovák Köztársaság összes polgárával együtt köszöntsük az új esztendőt, mégpedig a jövőre nézve hagyományt teremtve, hogy a lakosság ne otthon, a tévékészülékek előtt töltse el a mindenkori új év első napját.” A tárca vezetői szerint Az új év köszöntésére fejenként 5 korona „Ossznemzeti” ünnepségek az új esztendő köszöntése „össznemzeti” ünnep lesz, ezt támasztja alá, hogy a pénzügyminisztérium fejenként 5 koronát juttat a városoknak és községeknek, amelyek a január elsejei ünnepségek keretében saját belátásuk szerint használják fel a lakók száma szerint változó pénzösszeget. A Szabad Újság december 16-ai számában megjelent döbbenetes hír olvasatán késlekedés nélkül mélységes együttérzésemről biztosítom a művész urat. Erre a gesztusra márcsak azért is hajlamos vagyok, mert őrzök egy felejthetetlen emléket a művész úrral kapcsolatosan. Néhány évvel ezelőtt, a szeretet ünnepe előtti napokban meghívtam őt kicsi falunkba a Petőfi percei című előadásával Hadd halljon s lásson valami egyedi művészi produkciót a Petőfitisztelő parasztsarjadék, hadd ragadjon némi irodalmiasság erre az istenadta hegyifalusi népre... Történt hát, hogy a művész úr a megbeszélt időpontban megérkezett. De bizony, mivel ezt megelőzően valaki elhalálozott ebben az alig párszáz lelket számláló kisköz(ös)ségben (ahol szinte mindenki mindenkinek rokona), a gyászidő miatt a vártnál kevesebben vettek részt a művész úr 60 (hatvan) perces előadásán, azaz magánprodukcióján. Következésképp: az előre bejelentett 800 (nyölcszáz!) koronás gázsinak — ami 800 (nyolcszáz) koronás órabérnek felel meg — csak a fele jött össze a tízkoronás belépődíjból.. A különben nagy élmény és a fergeteges taps után mondom, s mut(Folytatás a 2. oldalon) Ami az ünnepségek programját illeti, elsőként december 31-én egy perccel éjfél előtt levonják a csehszlovák zászlót a pozsonyi várban, illetve a Szlovák nemzeti felkelés terén. Megszólalnak a harangok, elhangzik a szlovák himnusz, kitűzik a Szlovák Köztársaság zászlaját, üdvözölve az óév végét, s egyúttal az új esztendőt — és Szlovákia önállóságát. (Képünkön az egyik „újévi" röplap látható.) Ezen kívül tüzérségi díszlövéseket adnak le az éjszakába, és tűzijáték is lesz — legalábbis Pozsonyban. Öt perccel éjfél után a pozsonyi főtéren beszédet mond Ivan Gaáparovié, a szlovák parlament elnöke, és ezzel érvéget a hivatalos program. A z új esztendő első napján ugyancsak tartanak ünnepségeket: délelőtt a Szent Márton-dómban ünnepi misére, délután a Szlovák nemzeti felkelés terén J. \_pedig ökumenikus istentiszteletre kerül sor. Ülésezett az Együttélés Intéző Bizottsága Parlamenti képviselőink január elseje után is legitimek Hol van Európa közepe? Szlovákiában vagy valahol másutt? A híres orosz tudós, Ciolkovszkij 1887-ben, azaz még az Osztrák—Magyar Monarchia idején végzett mérései szerint nem Szlovákiában, hanem „valahol másutt”, mégpedig a kárpátaljai Rahó helység közelében. íme, Kárpát-Ukrajnában most így jelölik a kontinens közepét (Telefotó: Az Együttélés Országos Tanácsának Intéző Bizottsága 1992. december 19-én tartott ülésén megtárgyalt néhány olyan politikai és jogi kérdést, mely kapcsolatos Csehszlovákia megszűnésével, továbbá megvitatta az Együttélés és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom közös küldöttségének Nyugat-Európában tett politikai missziós útjaiból levonható tanulságokat, valamint elemezte azokat az időszerű kérdéseket és a gyakorlati politikát érintő kérdéseket, amelyek Szlovákia különböző népcsoportjait, főleg a magyarság jövőbeli helyzetét érintik. A helyzetelemzés alapján az intéző bizottság megállapította: Kétséges Csehszlovákia megszűnésének és az önálló Szlovákia megalakulásának legitim volta, tekintettel arra, hogy egy ország megszűnéséről vagy létrejöttéről csak a közvetlen demokrácia útján, azaz népszavazással lehet dönteni. Ily módon fejezték ki az önállósulási óhajukat mind a balti államok, mind a jugoszláviai föderációból kilépett országok. A pártok által jelölt képviselők, akik az általános és titkos választás útján kerültek a parlamentekbe csak akkor szereztek volna jogot ilyen döntésre, ha ez a cél szerepelt volna pártjuk választási programjában. Ezzel összefüggésben meg kell állapítanunk, hogy Csehszlovákia megalakulásának és megszűnésének módja ellentétes a népfelségjoggal, mert sem az ország megalakulásáról, sem mostani meg(Folytatás a 2. oldalon) Látogatóban egy gömöri gyertyaöntőnél „Csak a fény az, mi el nem veszhet ez óriási zűrzavarban, a teremtésben volt a kezdet, s a világ benne halhatatlan. ” IVANVAZOV (bolgár költő, elbeszélő) Rögtön elárulom: a gyertyaöntés nyomát fedeztem fel egy gömöri kis faluban, Harkácson, vagy ahogy egy idő óta nevezik: Gömörújfaluban. Tuza István tanító tulajdona a pár hónapja működő apró műhely, ahol a család és a rokonság segítségével készíti a szebbnél szebb öntött, színes gyertyákat. • Honnan vették ezt a szenzációs ötletet? — kérdeztem Kovács Izabellát, akinek kedves és titkozatos mosolya mögött ez a válasz született: — A budapesti televízió kora reggeli műsorában, a Falutévében láttam egy ezzel a témával foglalkozó riportot. Színek és fények Már akkor elhatároztam, hogy utánanézek ennek a régi mesterségnek. Tervemet elmondtam a családomnak, és egymást lelkesítve döntöttünk: felkeressük Mohácson azt a hölgyet, aki a televízióban néhány percben felvillantotta a gyertyaöntés tudományát. Igen ám, de először meg kellett szereznünk a pontos címet, és csak ennek birtokában vághattunk neki a hosszú útnak... A „mesternő” udvariasan fogadott, sokáig beszélgettünk tervünkről. S amikor meggyőződött jóhiszeműségünkről, döntött sorsunkról: elárulta a mesterség titkát és fortélyát. Néhány napig ott maradtunk, és amit csak lehetett, mindent megfigyeltünk, megtanultunk. Kaptunk tőle néhány jellegzetes öntőformát, némi festéket és paraffint. • Voltak-e korábban ismereteik a gyertyaöntésről? — Csak annyi, amennyi a régi lexikonunkban található: „Fehér vagy színesre festett paraffinból, viaszból, faggyúból, sztearinból, illetve ezek kombinációiból készülő, henger alakú világítóeszköz, melynek tengelyében végigfutó bél kinyúlik s meggyújtható. A legolcsóbb a faggyúgyertya. A viaszgyertyát cerezin és paraffin hozzákeverésével hamisítják. Az a jó gyertya, amelyik nem füstöl, nem folyik, nem görbül meg. Régebben a gyertyakészítés kézműipar volt: mártott gyertyát készítettek, a megolvasztott anyagba belemártották a belet, s kiemelve a levegőn hagyták megmerevedni; ezt ismételték a kívánt vas(Folytatás a 2. oldalon) Egy nap az elmegyógyintézetben
