Szabad Újság, 1992. december (2. évfolyam, 271-295. szám)
1992-12-21 / 288. szám
4 Sábád ÚJSÁG Nem fenékig tejföl ...a karaván halad A tornaijai tejüzem másfél évvel ezelőtt került magánkézbe, egy újonnan alakult társaság, a héttagú Interkomerz Kft. vette meg. Bár már induláskor tudták, hogy a gyártól nem várhatnak azonnali és nagy nyereséget, de azt álmukban sem gondolták, hogy mekkora bosszúságot és gondot okoz majd a ,.vásárfia“. No és persze újabb kiadásokat, mert azon túl, hogy a beépített csövek elhasználódtak és cserére szorultak, a meglévő gépsorok egy részét korszerűsíteni kellett, amit nem cserélhettek ki, azt viszont javítani voltak kénytelenek. Talán az sem váletlen, hogy a tejüzem közel egy évszázados működése óta az ellenőrök csak tavaly vették észre, hogy a gyárból elfolyó szennyvíz tisztítás nélkül kerül ki az üzemből. „Leállítani"- volt az egyértelmű diagnózis ekkor is, mint még más, számtalan esetben. És csupán az irányítók lélekjelenlétén múlott, hogy még ma is dolgozhatnak a gyárban az emberek. A lényeg az, hogy nehezen ugyan- 1 millió 287 ezer korona veszteség árán -, de a tavalyi évet átvészelte az üzem. A kft. közben átalakult, július-A laboratóriumban Ohár György ban négyen kiváltak a társaságból és Interex néven kereskedelmi vállalkozásba kezdtek. Maradjunk még mindig a tavalyi évnél, hiszen ez ostorozta leginkább a merész vállalkozókat. Nem sokkal a társaság kettéválása után az eddigi (A szerző felvételei) szállítók közül a Szentkirályi, a Méhi, a Gömöri Mezőgazdasági Szövetkezet, valamint a Tornaijai Állami Gazdaság faképnél hagyta a tejüzemet és „átpártolt“ a rimaszombati állami vállalathoz. Ennek az áldatlan állapotnak vetett véget egy tárgyalássorozat az Interkomerz Kft. és a Bátkai ÁG között, amelyben időnként bevonták a rimaszombati tejfeldolgozó üzem igazgatóját is.- Bátka korábban nem szállított hozzánk - tájékoztat Ohár György, az Interkomerz Kft. vezetője -, de a tárgyalások befejeztével született egy olyan határozat, hogy az év végéig Bátka nekünk adja el a kifejt tejmenynyiség felét. Ezen kívül két szövetkezet maradt hú hozzánk, mert ók korábban is hozzánk tartoztak. így ért véget a kilencvenegyes év és bizony sok esetben annyi tejet sem vásároltunk fel, amennyit ki kellet volna szállítanunk az üzletekbe. Kiadásaink ebben az időszakban kétszázezer koronával nagyobbak voltak havonta, mint a bevételeink. Januártól aztán minden megváltozott az Interkomerz háza táján. A „hűtlen" szövetkezetek visszatértek. Bátka már nemcsak a kifejt tejmennyiség felét adja Tornaijának, hanem az egész mennyiséget. Az üz]etekben közben a legelső - tehát az enyhébb - áremelkedés után a napi 15 ezerről 5 ezer literre csökkent az eladott tej mennyisége. A második, áremelés folytán újabb nagy csökkenés tapasztalható, így ma már elegendő a 2,5-3 ezer liter tej is naponta.-A tejüzemet a készletek nélkül 3 millió 287 ezer koronáért vásároltuk meg - folytatja Ohár György. A mai napig még újabb 4 millió koronát ruháztunk be, de megérte. Tudunk olyan minőségű árut előállítani, amellyel kül-1992. december 21. Készül a sajt földön sem vallunk szégyent. Hetente kétszer szállítunk „konzumtejet" Budapestre, ahol nem az első osztályba sorolják, hanem osztályon felüli tejként árusítják. Pedig tudtommal Magyarországon magasabbak a minőségi követelmények, mint nálunk. Az év végéig hetenként 49 ezer liter tejet szállítunk a magyar fővárosba, januártól remélhetőleg még ennél is többet. Őszintén szólva, ez a lehetőség nagy segítség a számunkra, mivel a külföldi partner azonnal fizet. Én korábban szinte az egész életemet a mezőgazdaságban éltem le, többek között az állattenyésztés közvetlen irányítója is voltam, tudom, hogy a szövetkezetek a jelenlegi árak mellett nem tudják olcsóbban kitermelni a tejet. Azzal is tisztában vagyok, hogy pénzre van szükségük, mert abraktakarmányt (is) kell vásárolniuk. Ha az állatok nem kapnak tápot, csökken a tejmennyiség, és azt mi is érezni fogjuk. Jelenleg 8,5 millió korona a kintlevőségünk, ennek ellenére 17,5 százalékos kamatra veszem fel a hitelt, csak azért, hogy tudjam fizetni a termelőket. A mezőgazdasági üzemek nem bánták meg, hogy az Interkomerz Kft. mellett döntöttek. Újdonságnak számít a mai viszonyok között az a gyakorlat, amit az idén vezettek be a kft. vezetői és a partnerüzemek. Havonta tartanak megbeszélést, amelyen előre megegyeznek a tej felvásárlási árában, pontosabban megállapítják a tej minimális felvásárlási árát, ami mindig magasabb - mintegy tíz fillérrel literenként - az állami tejfelvásárlók által kínált összegtől.- összeszámoljuk a bevételt, a kiadást, leszámoljuk a felújításra szánt összeget, a többit szétosztjuk a termelőink között - mondta Ohár György. Mi nem akarunk úgy meggazdagodni, hogy valaki ránk fizessen. Azt hiszem a termelők is látják jó szándékunkat, mert egyre szélesedik a partnereink köre. A Rozsnyói járásból is hárman csatlakoztak szállítóink közé. Én tulajdonképpen csak most kezdem úgy érezni, hogy meg van alapozva a társaság léte. FARKAS OTTÓ Tulajdonformák egyenjogúsága Nagy megy érért Új gazdák, kárpótlás és állami támogatás A több község határát felölelő, 7300 hektáros mezőgazdasági területtel rendelkező Nagymegyeri Állami Gazdaság a politikai és szociális megpróbáltatásokkal küszködve lassan zsugorodik, s az egykor élen járó nagyüzem darabjaira hull. Nem ezért, mintha az elmúlt egy-két év agrárpolitikája pénzügyileg a teljes csőd szélére sodorta volna a nagyvállalatot. A nehézségekkel, a bizonytalansággal, a termelési érdekeltségek figyelembe vételének hiányával sikerült megbirkózniuk. Területi egységük megbontását nem a fizetésképtelenséggel vagy kisebb munkatermelékenységgel, hanem a tulajdonformák egyenjogúsításával, a piacgazdaságra való áttérés előkészületeinek alapvető feltételeivel és a földtörvény módosított változatának, a 93/92 Tt. számú törvény 6. paragrafusának 2. bekezdésével magyarázzák, amely nagy területeken biztosított lehetőséget a konfiskált ingatlanok viszszakérésére és a jogutódok kártalanítására. Bagoly Sándor mérnök, a tervezési osztály vezetője és Ervin LaS- koviő mérnök, helyettes igazgató ezzel kapcsolatos kérdéseimre a következőket válaszolta:- A földtörvény elfogadását, illetve módosítását kővetően körzetünk gazdasági részlegein aprólékosan elmagyaráztuk az embereknek az őket megillető jogokat. Elmondtuk a lehetőségeket, az agrártermelés helyi kérdéseit és a kárpótlási igények feltételeit. Eddigi kimutatásaink azt igazolják, hogy a piaci mechanizmus érvényesítésével, a termőföld jogi rendezésével szép számmal élnek a tulajdonosok és jogutódok. Igaz, a szükséges tulajdonjogi bizonylatok beszerzése nem könnyű feladat. A földügyi és a telekkönyvi hivatalban még mindig hosszú a várakozási idő. Ennek ellenére az 1992-es évben 1900 hektár földet reprivatizáltunk, adtunk vissza az eredeti tulajdonosoknak. Egész gazdasági részlegek váltak és válnak le a nagygazdaságból. Legutóbb a 600 hektáros Jánosteleket mértük ki a tulajdonosának, és a 200 hektáros Petényben már az idén az új gazda takarította be a termést. A jövó év tavaszán pedig 450 hektáros Nagybélét kapja vissza jogos tulajdonosa. Hasonló lesz Madérét és Karábpuszta sorsa is, ahol a jogutódok önálló mezőgazdasági tevékenységhez kezdenek. Többen vannak azok is, akik nemcsak nagybirtokokat, hanem kisebb területeket igényelnek vissza. Ezt azzal magyarázhatjuk, hogy a 60-as években nagy területet cseréltünk ki a szövetkezettel. így sok kisgazdának mi rendezzük a földjét, adjuk vissza vagy vesszük bérbe, amennyiben a tulajdonosa nem kíván gazdálkodni, sem kisegítő gazdasági tevékenységet folytatni. Bagoly mérnök a bérletre vonatkozóan a következőket mondta:- Az 1992-es évre mintegy 3000 hektárra kötöttünk bérleti szerződést. Ez a terület nem tekinthető véglegesnek, mivel több személynek nincsenek meg a szükséges tulajdonjogi bizonylatai. Amint jelentkeznek a dokumentumokkal, szerződést kötünk velük. Ha visszaigénylik földjeiket, akkor kimérjük az eredeti helyen. Amennyiben erre nincs mód, pótterületet mérünk, hasonló minőségben, mint az eredeti volt. A bérleti díj fizetése a jelenlegi agrárpolitika mellett tovább rontja a gazdaság rentabilitását. Ennek ellenére a föld értékének 1 százalékát tudjuk bérleti díjként fizetni. A végsó összeget a föld bonitása határozza meg. Természetesen mindent elkövetünk, hogy aki dolgozóként marad, vagy földjét használati díj ellenében ránk bízza, az ne járjon rosszul. A hektáronként kifizetett 1000 korona ellenében igyekszünk minél hatékonyabban termelni és értékesíteni. A földtörvény módosítása jelentősen meggyorsította a tulajdonjog rendezését. Felpergette az eseményeket. Éppen a konfiskált területek visszaadásával kezdődött a nagyüzem darabokra bontása, összesen 3000 hektár konfiskált terület tartozott hozzánk. A tulajdonosok ennek jelentős hányadát visszakérik. Várhatóan újabb területei* esnek el tölünk. A nagyüzem felaprózásához a földtörvény módosítása mindenképpen hozzájárult, mivel annak eredeti változatával nem jöhettek volna létre az 500-600 hektáros magánbirtokok. Korábban ugyanis maximum 150-250 hektár föld kimérésére lett volna módunk. A konfiskáció feloldásával párhuzamosan kártalanítási problémákkal is meg kell küzdenie a vállalatnak. Ez rendkívül komoly feladatot és nagy érvágást jelent az üzemnek. Sok a tisztázatlan kérdés. Aki tehát visszakapta elkonfiskált mezőgazdasági tulajdonát, az kártalanításra is jogosult. Aki viszont eddig még nem érvényesítette ezt a jogát, az ezt 1992. december 31-ig tegye meg, mivel a december végi jogvesztés minden érintettre vonatkozik. Lejár tehát a kártalanítási igény érvényesítésének ideje. Hogy mi tartozik ebbe? Többek között kárpótlás kérhető az egykor átvett (elvett) élő és holt leltárért, a mezőgazdasági épületekért, a gyümölcsösökért és szőlőért, a gép- és traktorállamásoknak átadott gépekért stb. Olyan esetben is kártalanítjuk a tulajdonosokat, ha elveszett épületeik időközben lebontásra kerültek. Az ingatlanok tulajdonjogát mindenképpen bizonyítani kell. Miután a jogosult személy a földhivatalban beadja igényét a mellékelt bizonylatokkal, az illetékesek kinevezik a becslöt. Az ö megállapítása alapján határozzuk meg a kifizetendő összeget és mi azt ki is fizetjük, amennyiben módunkban áll. Egy 50 hektáros gazdának az épületekkel együtt 800 ezer korona értékű kártalanítást ítéltek meg. Sajnos, az elveszett ingatlanokról legtöbbször pontatlanok a jegyzőkönyvek. Nehéz megállapítani a kár összegét. Ezzel néha vissza is élnek az emberek. Példának okáért említeném, az egyik ügyfelünk 5 millió 365 ezer koronás kártalanítást követelt, és végül beigazolódott, hogy alig 500 ezerre jogosult. Ha a tulajdonos egyáltalán nem tudja bizonyítani jogosultságát, vagyis nincsenek erről dokumentumai, akkor a Szlovák Köztársaság kormányának 97/92-es számú rendeleté vonatkozik rá. Ebben az esetben egy átlagos vagyonértékszámítás alapján 26 ezer 800 korona hektáronkénti értéket állapítunk meg. Megítélésünk szerint ez nagyon kedvező, mert egyetlen kisebb gazda esetében sem haladja meg az elvett eszközök értéke az említett összeget. Az ötvenes évek hibáit tetőzi az a tény is, hogy az illetékes szervek nem mindig törődtek olyan formaságokkal, hogy a bevett állatokról és eszközökről pontos leltárt készítsenek, netán meg is őrizzék azokat. Mindez a kártalanítás folytonosságát bizonyítja. A kártalanítás vagyoni eszközökkel, mezőgazdasági gépekkel a földtörvény 20. paragrafusa által konkrétan meghatározott esetekben törleszthetŐ. Az élő és holt leltár kiadására csak abban az esetben van jogi lehetőség, ha a tulajdonos mezőgazdasági tevékenységet folytat, nemcsak kiegészítésként akar foglalkozni mezőgazdasági termeléssel. Az előbbiek számára a kártalanítás nem pénzben történik, hanem azonos anyagi javakkal, mint amilyeneket annak idején vettek el tőle. A tulajdonos viszszakaphatná cséplőgépét, amennyiben az meglenne, helyette azonban más gépet igényelhet azonos értékben. Ha erre nincs mód, kénytelenek vagyunk a tulajdonossal szerződést kötni, szolgáltatások fejében törlesztjük adósságainkat. Azaz ingyen szántunk, vetünk, betakarítunk, vagyis dolgozunk, de hasznot nem gyarapítunk, ami tovább csökkentheti vállalatunk nyereségképzését, még kedvezőtlenebbé téve az eddig sem jó haszonkulcsot. Nagy területeken igénylik, méretik vissza földjeiket a jogosult személyek. Ehhez kedvező szubvenciós támogatást kapnak az államtól. Jóval nagyobb segítséget, mint a magukra hagyott nagyüzemek. A helytelen agrárpolitika lassan fizetésképtelenné teszi a korábban jól működő gazdaságokat is. Felélik utolsó tartalékaikat anélkül, hogy az államtól komolyabb támogatást kapnának, s teljesen ki vannak szolgáltatva az árpolitikának és a felvásárlóknak. Igaz, a magángazdák helyzete sem sokkal könnyebb, egy csónakban eveznek a nagyüzemekkel. Azok a gazdák viszont, akik 5-10 hektár feletti földterületen folytatnak mezőgazdasági tevékenységet, jóval több állami támogatást és kedvezményt kapnak, mint a szövetkezetek vagy az állami gazdaságok. Tíz hektár felett 150 ezer korona értékű terményt kell eladniuk ahhoz, hogy 5 évig adómentességet élvezhessenek, és a gépvásárláshoz megkaphassák a 70 százalékos állami támogatást. Jelentős kedvezményt kaphatnak továbbá gazdasági épületek létesítéséhez, állatok, vetőmagvak, műtrágyák, vegyszerek stb. vásárlásához. Az elmondottakból kicsengett, a Nagymegyeri Állami Gazdaságban nem gátolják a földtulajdonjog helyreállítását. Sót, a tulajdonformák egyenjogú érvényesítéséhez megadják a szükséges útmutatást és felvilágosítást. Tisztában vannak azzal is, hogy a termőföld átfogó jogi rendezése kellőképpen illeszkedik bele a piacgazdaságra való áttérés stratégiájába. Egyszersmind tiszteletben tartják a tulajdonformák egyenjogúságát. Várják azok jelentkezését is, akik a meglévő 1 ezer 200 hektáros területre nem jelezték még jogosultságukat. Azt azonban fájlalják, hogy az állam éppen ezt az ágazatot kezeli mostohagyermekként, minden tekintetben legrosszabb a mezőgazdaság helyzete. Mindmáig nincs olyan agrárpolitika, amely a mezőgazdaság érdekeit képviselné és összehangolná. KRASCSENICS GÉZA
