Szabad Újság, 1992. december (2. évfolyam, 271-295. szám)
1992-12-18 / 286. szám
1992. december 18. Gazda szerviz Szabad ÚJSÁG 5 Gyümölcsfarák Az alma- és körtefán, a törzsön, ágakon gyakran találhatunk elhanyagolt, korhadó, nedvesedé ráksebet. A rákseb belső része üreges, a kéreg és a háncsszövet hiányzik, a seb felületét alkotó farészek korhadtak. A dudoros rákseb szélét a fa kidudorodó hegesztő sebszövete (kallusz) veszi körül, amely igyekszik a sebet behegeszteni. A rákseb úgy jön létre, hogy a törzs vagy ág egyéb sérülésekből származó sebe (fagykár, rovarrágás, törés stb.), nem lett kezelve és lezárva, így a nyílt sebet gomba (Nectria galligena) fertőzi meg. A gomba kimondottan sebélősködó, tehát csak sebeken át fertőz. A Nectris gomba megtelepedése után, a gomba fonalai, micéliuma elterjed a seb szövetében, azt elkorhasztja. A seb szélén keletkező hegszövet a nyár folyamán igyekszik a sebet elzárni, behegeszteni, de a rákövetkező tél folyamán a gomba elpusztítja a frissen fejlődött faszöveteket. A gomba és a fa között küzdelem keletkezik. A seb ahelyett, hogy begyógyulna, egyre nagyobbodik. Dudoros, hepehupás felületű, korhadt, és egészséges farészek egyaránt találhatók rajta. Ez a nyílt rákseb, tehát a gyümölcsfaráknak ezt a formáját nevezik nyílt ráknak. Ha a hegszövet ránö a sebre, ezt lezárja, ilyenkor egy golyvaszerú öklömnyi vagy gyermekfej nagyságú daganat keletkezik, mivel a megindult szövetburjánzás a rákseben folytatódik. A daganat belseje üreges. Ezt a gyümölcsfarákot zárt (gumós) ráknak nevezik. A Nectria gombán kívül a fagykár vagy a vértetvek szivogatása is okozhat rákosodást. A rákos képződmény a fa életerejét veszi igénybe, csökkenti erejét, emészti. A pusztulás kezdetét rendszerint a seb feletti részen csúcsszáradás jelzi. Ha a rákos seb körülveszi az ágat, az teljesen elpusztul. A fiatal fák ilyen körülmények között 1-2 év alatt kipusztulnak. Az öregebb fákon a betegség évekig elhúzódhat. A rákos sebet minél hamarabb kezelni kell. Késsel véssük és faragjuk ki a sebet. Az így kitisztított sebfelületet kenjük be fabalzsammal (Stromovy balzam, Sadársky balzam, SANTAR SM, FUNABEN 3 vagy Valsa wax GYÜMÖCSFARÁK A. Nyílt rák, B. zárt rákseb gyümölcsfaágon. Az ágat, le kell vágni, vagy a sebet, ha kisebb, kitisztítani, faseb-balzsammal kezelni készítmények valamelyikével). Fabalzsamot soha ne hasznájunk olyankor, amikor a hőmérséklet 0 C fok alatti. A sebfelületet tökéletesen be kell fedni, hogy a rák gombájának fertőzést okozó spórája vagy más kórokozó ne tudjon a sebfelületre telepedni. A vékonyabb ágakon lévő ráksebeket távolítsuk el az ág kivágásával, hogy a gomba ne fertőzhessen tovább. A levágott rákos farészeket azonnal égessük el. Ugyanis ha azokat a gyümölcsöskertben hagynánk, további fertőzéseket okozna. A rákos sebektől sínylődő, tönkrement fát a legjobb kivágni, és azonnal elégetni. A rákbetegség kifejlődésének kedvez a fiatal fa túl mélyre ültetése, s nitrogén-túltrágyázás, a mészszenény talaj. Mielőtt lehull a hó A paradicsom talaj előkészítéséhez őszi mélyművelés és tavaszi simítózás szükséges. A trágyázás sokat vitatott kérdés. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a bőséges, harmonikus trágyázás a koraiságot nem veszélyezteti, sőt a termés növelésével' együtt inkább javítja. Egyoldalú nitrogéntrágyázással azonban a lomb növekedése túlsúlyba jut, s rosszul kötnek a virágok Istállótrágyából 5-10 kg/m2 mennyiséget nyugodtan adhatunk a paradicsom alá, soványabb homoktalajokon ennél több is szükséges. A növény foszforigénye főleg palántakorban mutatkozik. A gyakorlatban mégis több foszfortrágyát adnak, mert a meszes talajok sok foszfort lekötnek. A kálium kedvező hatással van a paradicsom minőségére; ebből lényegesen többet vesz fel. Talajaink rendszerint káliumban elég gazdagok, ezért ritkán szükséges nagy adagban pótolni. A paprika talajelókészítése során, különösen kötött talajon, az őszi mélyművelés elengedhetetlen. Ha ősszel szántunk, akkor tavasszal az ültetés előtt a talajt kultivátorozni kell. A paprika tápanyagigényes növény. Kizárólag közvetlen trágyázással termeszthető Kötött talajokon a trágyát ősszel dolgozzuk be. Homoktalajokon az érett istállótrágyát, a sertés- és fekáltrágyákat helyesebb tavasszal a talajba juttatni. A korai burgonya legfontosabb talajelökészítő munkája az őszi vagy a tavaszi mélyforgatás. A burgonya tápanyagigényes növény. Lehetőleg négyzetméterenként 5-7 kg érett szerves trágyát használjunk fel, amelyet célszerű a következő összetételű műtrágyákkal is kiegészíteni: négyzetméterenként 10 g nitrogén-, 5,2 g foszfor- és 14 g kálium-hatóanyaga. Valamennyi tápanyag esetében arra törekedjünk, hogy a talaj felső 20-25 cm-es rétegében egyenletesen legyenek bekeverve. A görögdinnye trágyázására 5 kg/m2 középérett istállótrágyát használhatunk. A trágya nagyobb részét (4 kg/m2-nyi mennyiséget) az őszi mélyművelés alkalmával keverjük a talajba. A trágya kisebb részét majd a fészek elkészítésekor juttassuk ki. Ezek a szervestrágyaadagok műtrágyákkal is kiegészíthetők. A javasolt műtrágya összetétele négyzetméterenként 7 g nitrogén-, 7 g foszfor-, 10 g kálium-hatóanyag. A foszfort és a káliumot ősszel célszerű bekeverni a talajba. A cseresznyefa és szilvafa boszorkányseprője Télen jobban szembeötlik a bokorszerú képződmény, a cseresznye, meggyfa- vagy a szilvafa koronájában. Mintha egy idegen növény bokra telepedett volna meg a fán. Akadnak igen széles, 2-3 m átmérőjű bokrok is, főleg vádcseresznyefákon, az erdőben. A megbetegedést mikroszkopikus gomba okozza a cse-A boszorkányseprönek nevezett torz képződményt mikroszkopikus gomba okozza. Ezt az egészséges részig menően ki kell vágni a fa koronájából resznye- és a meggyfán (Taphrina cerasi), valamint a szilvafán (Taphrina insititiae). A megbetegedett hajtások első része, ahol a boszorkányseprő torz képződménye kiágazik, meg van duzzadva, vastagabb. Ez egy hordószerű meg vastagodás. A gomba mérgező hatású ingeranyagaival okozza a torz képződményt. A képződmény rügyfakadáskor és virágzáskor is rendellenesen viselkedik. Virágot sosem találunk rajta. A gombafonálzat (mycélium) az ágakban telel át. Innen tavasszal behatol a levélrügyekbe, és megfertőzi ezeket. A boszorkánysepró rügyfakadáskor vagy később, (esetleg igen korán) kihajt. A boszorkányseprön lévő levelek apróbbak, zömökebbek, már korán a fakadás után barnás-vöröses színűek. Rövidesen összezsugorodnak, fonákukon deres bevonat található, a „dérgomba“, ezen a gombabevonaton termőtestek képződnek, amelyek a nyár folyamán tovább terjesztik a fertőzést. Késő ősszel átható, jellegzetes, szénaszerú illata van, ezzel a boszorkányseprő már messziről felhívja magára a figyelmet. Ez a jellegzetes illat a képződő kumarinból ered. A gomba mérgező hatása következtében a fertőzött fa egész tápanyagegyensúlya megbomlik. Nyugalmi időszakban, a tél folyamán lehet hatásosan védekezni ellene: A boszorkányseprőt az eltorzult ágból az egészséges részig menően kivágjuk és elégetjük. A vágási felület sebkezelésénél a megszokott módon járunk el (a lesimitott seb felületét lezárjuk valamelyik sebbalzsamkészítménnyel (Stromovy balzam, Sadársky balzam, Santar SM, Funaben 3, Valsa wax). Fagyban, 0 C-fok alatti hőmérsékleten nem használhatók a fabalzsamok! Vanek Gáspárné mérnök Ellenőrizzük a tárolókat! Folyamatosan ellenőrizzük a tárolókat, a pincét, a kamrát, a vermet, ahol a zöldségféléket tároljuk. Melegebb időben szellőztessünk, erős fagyok esetén zárjuk a tárolót, esetleg szalmával szigeteljük. Előfordulhat, hogy a tárolt termény felmelegszik - ennek rendszerint valamilyen betegség az oka - ilyenkor rakjuk át, a beteg terméseket válogassuk ki, majd erősen szellőztessük a helyiséget. Általában a magas páratartalom a nagyobb gond, ami ellen télen nagyon nehéz védekezni, ennek hatására szaporodnak fel és terjednek el a betegségek. Ritkán, de előfordulhat, hogy túl száraz a pince, vagy a kamra, ilyen esetben rendszerint nincs megbetegedés, de a káposzta, a burgonya sokat apad, a sárgarépa, a petrezselyemgyökér megfonnyad. Az utak öntözésével, a homokágy vízzel való permetezésével könnyen növelhetjük a páratartalmat, de nagyon vigyázzunk, túlzásba ne vigyük, mert a nedvesség hatására megindulhat a rothadás! A lovak kólikája A lovak gyógyászatában a kólika kifejezés használatos mindazon betegségek leírására, amelyeknek klinikai jelei hasi fájdalmakban mutatkoznak. Ezek a tünetek többnyire a gyomor- bélrendszer zavarára vezethetők vissza. A kólikát az esetek többségében az állattulajdonos a ló feltűnő viselkedéséből maga állapítja meg. Az intenzitásukban ugyan különböző, de a többségben igen jellegzetes kólikarohamokban nem lát mást, mint a gyomor- és bélcsatornákból kiinduló hasi fájdalmakat. A tényleges a kólikarohamok legtöbbje a gyomor- és bélcsatorna legkülönbözőbb megbetegedésein alapszik (valódi kólikák). Emellett azonban más szervi megbetegedések is hasi fájdalmakkal járnak, vagy azok látszatát keltik (álkólikák). összehasonlítva a gyomor- és bélmegbetegedések által kiváltott fájdalomrohamokkal, ezeknek az álkólikáknak a ritkasága jól megmagyarázza, hogy ebben a csoportban miért fordulnak elő ismételten súlyos diagnosztikai hibák. Tapasztalatunk szerint a tévesen, valódi kólikarohamként megállapított megbetegedések spektruma igen nagy: szülési fájdalmak, méhcsavarodás, akut vérzések a hasüregben, neoplazmaképződések és tályogok a hasüregben, hashártyagyulladás, kövesedés okozta epepangás, hólyagkövek és gyulladások, fúbetegség, mérgezések stb. Más esetekben nyugtalanság és excitációs jelenségek stb. is okai lehetnek a kólikával való összetévesztésnek: agyi megbetegedések, mint a veszettség és a Bornai-féle betegség kezdeti stádiuma, kezdődő lumbágó, a szívritmuszavarok súlyos esetei, ciklusanomáliák, patairha-gyulladás, pihenés utáni túlzott munka és egyebek. Különösen káros és adott esetben súlyos következményekkel jár a veszettség kezdetét kólikának diagnosztizálni! A kólika szimptómái közé tartozik a húgyhólyagra nehezedő nyomás miatt, például kisfokú vastagbélrekedésnél a tenesmus vesicae (nehezített vizeletürítés). Ez lehet napokon át a legfeltűnőbb, szinte az egyetlen szimptóma. Az ilyen eseteket gyakran nem kólikaként, hanem a húgyutak megbetegedéseként azonosítják és kezelik. A gyomor- és bélmegbetegedések okozta kólikarohamoknak a más szervrendszerek legkülönbözőbb diagnosztikailag figyelembe jöhető zavaraival és betegségeivel való összetévesztésböl csak a gondos anamnézis és vizsgálat óvhat meg. A ló tulajdonosa által felállított kólikadiagnózis kritika nélküli átvétele és a szokásos terápia alkalmazása sokszor okozott már a pácienseknek is, az állatoknak is kellemetlen perceket. Hogy a többi háziállattal szemben miért betegszik meg ló olyan gyakrabban kólikában, eddig még biztonsággal nem derítették fel. Magyarázták ezt a kisgyomor anatómiai különlegességével, a hosszú bélfodrokkal, a szűk- és táglumenű bélszakaszok változásával, másrészt az elülső bélfodorgyök paraziták okozta elváltozásával és nem utolsósorban a ló vegetatív labilitásával és a vagatóniára való hajlammal. Az utóbbiakat különféle tényezők okozhatják: időjárási befolyások, izgalom, a tartás-takarmányozás hiányosságai stb. Mindezek a gyomor- és bélfunkciók zavarához vezethetnek. A hasi fájdalmak közvetlen okaiként a gyomor- és bélfalaknak a rendellenes gázfelgyülemlése okozta tágulása, a húzás a bélfodrokon, feszülés, bélgörcsök, fokozott perisztaltika, valamint vérér-elzáródások, amelyek megszakítják a vérellátást, jöhetnek számításba. Ezeket az állapotokat a gyomor- és bélcsatorna legkülönfélébb funkcionális vagy szervi megbetegedései okozhatják. A manapság szokásos kólikaformák illetve okok megkülönböztetése: gyomor- megterhelés, gázkólika, görcskólika, (obstipatio), bélgyulladások, bélnekrózisok, bélhelyzetváltozások, bélkizáródások, bélstriktúrák, bélszúkületek, bélinfarktusok, belső áthelyeződések. A kólikás ló vizsgálatának célja az, hogy az állatorvos kóroktani diagnózist állítson fel és erre alapozva kauzális terápiát vezessen be. Sajnos, a gondos vizsgálat és a sokévi tapasztalat ellenére, különösen a betegség kezdetén ezt a célt nem mindig lehet elérni. így például: a megbetegedés kezdeti stádiumában a gázkólika vagy görcskólika és trombotikus-embóliás kólika megkülönböztetése jelentős nehézségekbe ütközik - vagy teljesen lehetetlen. A diagnosztizált ileus (valamilyen oknál fogva kialakuló bélelzáródás) esetén sürgős műtétre van szükség. Lovaknál a laparotomia (hasmetszés) nagy felkészültséget igényel a sebészteamtöl, de jelentős anyagigénye is van. Egy-egy műtét anyagköltsége (infúziós oldatok, altatószerek, speciális varróanyagok stb.) igen magas. A műtétek általában 2-4 órán át is tartanak. A sebészetiig is kezelhető kólikás beteg állatok 50-80 százaléka (a klinikára szállítás idejétől függően) megmenthető. Dr. Tóth József
