Szabad Újság, 1992. december (2. évfolyam, 271-295. szám)
1992-12-18 / 286. szám
Sci-fi 1992. december 18. 4 Szabad ÍJSÍ fi A 16 „kiválasztott" egyike Üzen a másvilág? A fiatalasszony 1992. augusztus huszonegyedikén hajnali háromkor arra ébredt, hogy költögetik, valaki gyengéden, ám erőteljesen ráncigái ja rajta a takarót... Ezúttal is a jobb oldalán feküdt. Kinyitotta a szemét, s halálra rémült. Előtte majd egy méterrel, a fejével egy magasságban, izzó szempár lebegett, nézett vele farkasszemet. Kiáltani akart, de a sikoltásra már nem maradt ideje. Szinte torkán akadt a szó. Testében ugyanis hirtelen mennyei nyugalom áradt szét, halálfélelme egy szempillantás alatt elmúlt, a , .szemek“ szavak nélkül is tökéletesen megnyugtatták. A ,,beszédet“ az agya ,,hallotta“ csak. Csendben maradt. Kíváncsian figyelt, tágra meresztett szemmel várta, mi következik... Az első éjszaka Valamikor egy héttel korábban már volt egy nem mindennapi álma. Gabonakörök között járt, kilencet számolt össze belőlük. Azóta szent meggyőződése, hogy nem álmodta az egészet, s azok a bizonyos fura, ám nagyon is szabályos geometriai alakzatok valóban léteznek, léteztek valahol. A szemek távolabb voltak egymástól, mint a földi halandók látószervei, s jóval nagyobbak is voltak azoknál. S az izzó szemek egyre csak reá szegeződtek. Aztán a szempár körül először egy jókora fej, majd kicsit később egy mintegy százhúsz centiméter magas test körvonalai kezdtek kirajzolódni. Kisvártatva a ,,lény“ beszélni kezdett. Továbbra sem szólalt meg, csak mondatokat, többnyire kérdéseket közvetített a fiatalasszony agyába, mire az, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, illemtudóan, fennhangon válaszolgatott is. Sorra bemutatta példának okáért a családját: a férjét, a gyermekeit. Ekkor már tudott, bírt mozogni, fel is mert ülni, s körbepillantott a vaksötét hálószobában. A helyiségben még további két lebegő árnyat fedezett fel. Az egyik épp a férjét pásztázta, a lába fejétől a feje búbjáig gondosan ,,letapogatta, feltérképezte“ a békésen alvó, mit sem sejtő családfőt. Az asszony meglepődött, amikor meghallotta a saját hangját. Hirtelen a szemében égő, lüktető fájdalmat érzett. Azt hitte, kitépték a látószervét. Közben pedig úgy érezte, a testébe százezer égő tűt szúrlak. A szíve vadul kalapált, mintha ki akarna ugrani a helyéről. Szerencsére a pokoli ,,kíncsokor“ mindössze néhány ezredmásodpercig tarthatott. A lény közben tovább „beszélt“. Az asszony,,érezte“ a szavait. Magyarul beszélt, s a becézett keresztnevén szólította.-Mi szeretjük az embereket - ,,mondta“, - s egynéhánnyal igyekszünk kapcsolatot is teremteni. A fejét fény búra vette körül... A lények háromnegyed négykor elbúcsúztak. Hamarosan újra találkozunk, súgták, aztán eltűntek, szertefoszlottak. A fiatalasszony várt egy keveset, aztán egy hirtelen mozdulattal felébresztette alvó férjét.- Te is láttad azokat a lényeket? - kapaszkodott az álmosan pislogó férfi karjába. Vett egy mély lélegzetet, és gyorsan elmesélte az elmúlt háromnegyed óra eseményeit.- Nem láttam semmit - torkolta le a párja, - s azt hiszem, te is csak álmodtad, vagy kitaláltad az egészet. Ne hisztériázz! Dühösen a másik oldalára fordult, s fejére húzta a paplant. .. Az asszony reggel, öt óra körül kíváncsian kémlelt szét az udvarban. Vajon hol szálhattak le a látogatók, morfondírozott közben, de űrhajónak vagy földön kívüli teremtménynek nyomát sem találta. Szerelmem, Teól Az ominózus éjszakáig rettentően félt a sötétben, este még a tornácra sem mert kilépni egyedül. Azóta azonban bátran szembe mert nézni az éjszakával. Másnap éjjel ismét megjelentek a hálószobában a lények. A fiatalasszony már várta is őket. De egy idő után elaludt. Mikor felriadt, ,,érezte“, hogy már nincs egyedül. Morzejeleket hallott. Már cseppet sem félt. Látogatói „elvették“ a félelmét. Az előző éjszaka előtte lebegő lény be is mutatkozott. Teónak hívják, jegyezte meg. Az asszony udvariasan feléje nyújtotta a kezét. A tenyerében hirtelen forróságot érzett. Erre ismét felébresztette az urát. Férje újfent ledorongolta. Majd elszívott egy cigarettát, és ismét elaludt. Kisvártatva megint feltűnt a két izzó szempár.- Elviszünk egy másik, szebb világba - szólalt meg a lény -, ott meglátod, sokkal boldogabb leszel. Az asszony hallotta, látta a lényt, de mindenáron meg akarta győzni magát, hogy csupán lidérc, rossz álom az egész.- Hát jó - sóhajtott erre a tátogató -, akkor figyelj! S adott a nőnek egy hatalmas ,,elektromos“ pofont. Az asszony lángba boruló arcához kapott, és szinte ezzel egy időben, egyszerre újból elhagyta az ereje, teste ismét tehetetlen báb lett a családi nyoszolyán. A szempár föléje kúszott, majd simogatni, csókolni kezdte a bőrét. A tűzforró csóktól elzsibbadt a szája, az ajka... Férjem van, családom van, szerette volna mondani, de nem bírt szólni, elvesztette az uralmát az akarata fölött. A lény szerelmeskedni akart vele. Amikor végigsimított a testén, beieborzongott. A szerelmeskedés végén a fiatalasszony testében eladdig soha nem érzett, tapasztalt mennyei érzés, melegség áradt szét. A lény gyöngéd volt nagyon! Az asszony meg kimondhatatlanul boldognak érezte magát. Váltig állítja, hogy földi nő földi férfival ilyen érzést nem fog átélni soha. Másnap reggel mozdulni sem bírt. S komolyan belázasodott. Az éjszaka eseményeit aprólékosan elbeszélte a férjének is. Az persze felháborodott.- Többet hozzád sem nyúlok - fakadt ki dühösen, - elegem van már belőled is meg az ufóidból is. A fiatalasszony egy idő után hazaköltözött az édesanyjához. Anyja igyekezett megvigasztalni. ,, Tartsd meg magadnak az élményeidet“ magyarázta leányának,, úgy sem hinné el senki, bolondnak tartanának. “ Átjárnak a falon A nem mindennapi szerelmes éjszakának fizikai nyoma nem maradt, ám azóta nem kíván férfit. A tények továbbra is ,, látogatják ", de,, égi barátja ‘ ‘ már nem közeledik hozzá. S többnyire ,,meg sem szólal“, csak nézi a fiatalasszonyt izzó szemével. A lények az ajtón keresztül jutnak a szobába. Először a fejük türemkedik át a deszkákon, s csak később tűnik elő a törzsük is. Közben fuvallatszerű hang hallatszik. Néha, ha nekikoccannak a fehér éjjeli lámpának, hallani a csörömpölést. Máskor meg a televízió képernyőjét,, árnyékolják le. “ Mostanában már apró, tányér aljú, kúpban végződő ufókat, repülő szerkezeteket is lát az ágya körüTcíkázni. Pár napja pedig egy este, tíz óra tájban az égbolton fedezett fel egy ugyanilyen ide-oda száguldozó fényes testet. Újabban éjjel is lámpafénynél alszik, a lények azonban Így is megjelennek majd minden éjszaka a szobája legsötétebb szögleteiben. Ha a szomszédos helyiségben felsír valamelyik gyermeke, s felkel megvigasztalni, betakargatni, a lényeken keresztül megy. Néhány napja vakító fénnyel övezett alakokat is lát. Ezek értésére adták, hogy üzenetet közvetítenek általa a Föld lakói számára.- Az emberiségre pusztulás vár - állítjákezért ideje elkezdeni a felkészülést a ,, hosszú útra. “ A fiatalasszony azóta buzgón imádkozik... Pár hete érdekes álmot látott. Kórházban volt, s nőgyógyász vizsgálta. Egy hosszú csövet „leheltek“ a testébe. A fejénél fityulás ápolónő mosolygott. „Ne félj, nem esik bántódásod“ cirógatta meg a fiatalasszony arcát „én nem a Földön születtem, s elárulhatom, a járás 16 szerencsés ,,kiválasztottjának“ egyike vagy. “ Másnap egy újabb lény mutatkozott be neki. Almosz ó, állította, s a Meridánról jött. Az asszony állítja, augusztus huszonegyediké óta merőben megváltozott az élete. Valójában maga sem akarja teljesen elhinni éjszakai látomásait.- Mutassátok meg teljes egészében magatokat - kérlelte a lényeket többször, - hadd bizonyosodjam meg a létezésetekről igazán.- Korai lenne még - ágálnak a kérdezettek rendszerint,- arra alaposan fel kell készülnöd, félő, megijednél tölünk. Ha közelednek hozzá, melegség árad belőlük. A nyurga fiatalasszony szemrevaló teremtés, arca nyugodt, beszédén, mozdulatain nem látszanak „megszállott* s3g“ jelei. Harapósak nyomai Egy ízben, még a kezdet kezdetén, amikor megjelentek a szobában a látogatók, s nem tudott megszólalni, hogy bebizonyítsa önmagának, hogy ébren van, megharapta a csuklóját, s másnap reggel a karján jól látszottak a harapás nyomai. Roppant kíváncsi önmagára, ezért elhatározta, kivizsgáltatja magát egy jónevű pszichológussal. S megígérte, a szakember megállapításait megírhatom... ZOLCZER LÁSZLÓ Ismét ufók Nagy kapós fölött „Egy fénycsík= szaladgált rajtam“ A fiatal házaspár Nagykapos egyik panelházában él. Kérik, hogy nevüket ne hozzam nyilvánosságra. Nem tartoznak az ufórajongók táborába. Pontosabban, mostanáig nem hittek az ilyesmiben. A velük történt esemény szemmel láthatóan felkavarta őket.- Hat óra öt perckor indultunk hazafelé Szobráncról - kezdi Péter- a rokonoknál voltunk látogatóban a feleségemmel meg a kislányommal. Gyakran járunk arrafelé, mintegy félórás út az egész. Krisztóc és Jenke között történt a dolog. Tiszta volt a levegő, láttuk a város fényeit és a vajáni villanytelep lámpáit. Egyszer csak valami furcsát észleltem a város fölött, jobboldalt zöld, alul kék színű volt. Nem volt harátozott körvonala, de a színek nagyon élénkek voltak. Azután a feleségem is észrevette, és mutatta a kislánynak is, hogy nézd, milyen szép repülőgép, milyen szépen villog. Aztán a tárgy megindult, és szinte az egyik pillanatról a másikra mellettünk termett. - Nézd már- mondtam a feleségemnek - hiszen ez ránkszáll. Az első gondolatom az volt, hogy ez a furcsa valami orosz gép lehet, ami átjött a határon. Feleségem azt akarta, hogy álljak meg. - Dehogy is állok - válaszoltam, és beletapostam a gázba. Bevallom, megijedtem. - Biztos egy ufó - mondta a feleségem viccelődve. Én meg csak tapostam a gázt, nem is nagyon néztem oldalra. Az a valami fölém került, én meg vártam, mi lesz, hogy esetleg le tudjak fékezni, ha lecsapna elém. Mire visszanéztem, már eltűnt.- Mennyi ideig tartott, amíg követte önöket?- Ez a két falu között történt, és még nem értünk be Jenkére, amikor már eltűnt - mondja Katalin. - Engem leginkább az a gyorsaság döbbentett meg, ahogy mellettünk termett. Elképzelhetetlen, hogy egy repülőgép ilyen gyorsasággal haladjon. Mikor eltűnt, csodálkozva szóltam a férjemnek:- Nézd csak, a gyerek elaludt a kezemben. Azelőtt a kocsiban államikor mutattam neki a repülőt, aztán egyszerre csak elaludt. Nagyon eleven gyerek, nem nagyon szokott az autóban aludni. Aztán egész hazáig egy szót sem szóltunk egymáshoz, mintha semmi sem történt volna. Csendben hazajöttünk, és egészen szombatig - amikor a férjemnek volt egy álma - nem beszéltünk a dolgokról.- Az eset óta - veszi át a szót Péter- három-négy napig egyáltalán nem tudtam aludni. Szombaton este furcsa álmot láttam. Az úton állt a kocsink, a két első ajtaja nyitva volt. Nem emlékszem, hogy a gyerek bent lett volna. Én a kocsi egyik oldalán álltam, valami homályos, arc nélküli alak hátulról fogta a kezemet, a könyökömnél, az autó másik oldalán a feleségem, őt két ilyen alak fogta. Fogtuk egymás kezét a motorházon átnyúlva, és én kétszer kiáltottam valamit. A kiáltásra ébredtem fel.- Akkor kérdezte meg először- folytatja Katalin hogy tulajdonképpen mikor is érkeztünk haza azon az estén? Ez volt az első eset, hogy egyáltalán szóba hoztuk a dolgot.- Azon az éjszakán már nem tudtam aludni - folytatta Péter. - Feküdtem, néha becsuktam a szemem, de azonnal felriadtam megint. Ekkor történt a másik dolog. Egy mintegy centiméter széles fénycsík kezdett szaladgálni rajtam. Ahol elhaladt, meleget éreztem. Nagyon kellemes érzés volt. Oda tudtam irányítani, ahová akartam. Egész biztosan tudom, hogy nem aludtam. A lábamra irányítottam, majd a térdemre, mert sérült volt a meniszkuszom, s gondoltam, hátha meggyógyítja. Másnap, vasárnap este megint próbáltam rágondolni, de már nem történt semmi.- Azon az estén, mikor hazajöttünk - mondja Katalin - átjött a szomszédaszony. A férjem furcsa álmai után megkérdeztük őt, hány óra is volt amikor átjött. Negyed nyolcat mondott, s a mi óránkon is annyi volt. Ez nagyon furcsának tűnt.- Biztosan tudjuk - magyarázza Péter - hogy pontosan hat óra öt perckor indultunk. A sógorom ugyanis indulás előtt ránézett az órájára, és meglepődve mondta: „Hűha, már hat múlott öt perccel, nekem mennem kell.“ - Akkor megyünk mi is - mondtam. Ezek szerint háromnegyed hétre mindenképpen itthon kellett volna lennünk, hiszen mér többször is megtettük ezt az utat.- Tehát gyakorlatilag egy félóra „kiesett“ az életükből?- Igen. Mikor az a bizonyos dolog követni kezdett, jól beletapostam a gázba. Sokkal hamarabb itthon kellett volna lennünk.- Milyen volt közelről az a tárgy?- Jó nagynak tűnt... nem tudom pontosan. Nagyon vakítóak voltak azok a gyönyörű piros és zöld fények, így csak kontúrokat láttam. Közelről a piros és a zöld fény négy-négy különálló fényforrásnak látszott, és a két legszélső, tehát egy piros és egy zöld felváltva villogott.- Egy nyugdíjas asszony - teszi hozzá Katalin - azon az éjszakán szintén látta a fényeket, de amikor elmesélte az üzletben, csak mosolyogtak rajta. A másik, amin már akkor nagyon elcsodálkoztam, hogy ez a tárgy nagyon csendes volt. Semmilyen hangot nem hallottam.- Egyáltalán semmit nem hallottunk - erősíti meg Péter is. - Kár, hogy nem volt bekapcsolva a rádió, mert ilyen esetekben az erős elektromágneses tér zavarja a vételt.- Volt azóta hasonló élményük?- Igen, történt valami hasonló- mondja vonakodva Péter. - Szóval... autóval indultam a munkahelyemre, és útközben fölvettem három kollégámat is. És tudja azóta az est óta én többet nézem az eget, mint a földet. Ahogy mentünk az autóval, akkor is fölfelé figyeltem. Egy hatalmas csillagra lettem figyelmes... illetve, csillagnak túl nagy volt. Lassan, egyenletesen haladt. Biztosan repülő gondoltam, nem is szóltam a fiúknak semmit. Az a fény hirtelen lefelé ugrott, majd nagyon gyorsan fölfelé.- Nézzétek már - mondtam, aztán figyeltünk mind a négyen. A csillag elkezdett nagyobbodni, mintha közeledett volna. Közben megérkeztünk a munkahelyre, ők kiszálltak, szétszéledtek, én meg egyedül indultam az épület felé, ahol dolgozom. Ez mintegy háromszáz méteres távolság. Közben állandóan figyeltem az eget. Az a fény meg csak közeledett, egyre nagyobbodott. Teljes erőmből rohanni kezdtem, azt hiszem, az életben nem futottam olyan gyorsan, mint akkor. Megijedtem. Azóta megértem azokat, akiknek hasonló élményben volt részük. Egyáltalán nem kellemes dolog. Egy ilyen esemény megváltoztatja az ember életét. Sokszor arra gondolok: miért pont velem kellett ilyesminek megesnie? Miért nem azokkal, akik falják az ufós könyveket, és alig várják, hogy végre történjen velük valami. TÓTH FERENC (A szerző illusztrációs felvétele)
