Szabad Újság, 1992. november (2. évfolyam, 246-270. szám)

1992-11-11 / 254. szám

Mai számunkban:

NYOLCOLDALAS

MŰSORMELLÉKLET

I JÖVŐ HETI TÉVÉ- ÉS RÁDIÓMŰSOR J|

Az Együttélés Országos Tanácsának

FELHÍVÁSA

Az Együttélés Országos Tanácsa ezúton felhívja a mozgalom támogatóit és minden állampolgárt, hogy emberi, állampolgári és kisebbségi jogaik bárminemű sérelme esetén forduljanak a mozgalom parlamenti képviselőihez ezen a címen;

Együttélés, Központi Iroda, P. O. Box 44.; 814 99 Bratislava, vagy a következő telefonszámon; 07/497877, illetve közvetve a mozgalom járási ügyvivő testületéinek képviselői által

Tegyék mindezt annak érdekében, hogy közös erővel járuljunk hozzá egy demokratikus jogállam kialakításához és megvédéséhez.

Ne feledjük: „HAZA CSAK OTT VAN, HOL JOG IS VAN”, s jogainkért magunknak kell szót emelnünk! tesky Tésín, 1992. november 7.

„Navigare necesse est”, de azért:

Pofon a lobbynak

(Munkatársunktól) — Tegnap 9 órakor ismét beindult a Duna Pozsony és Szap közti szakaszán a hajóforgalom. Tizenegy órakor a Csehszlovák Dunahajózási Vállalat Zemplín és Muflon 5 nevű tolóhajói 6 uszállyal átkeltek a bősi vízmű jobb oldali zsilipkamráján. A nagy előkészületek ellenére nem sikerült a tervek szerint üzembe helyezni a vízlépcsőt, ugyanis a bal oldali zsilipkamra kapujának egyik hidraulikus emelőkarja leszakadt. Az építők

A Rudé právo szerint is:

több mint egyhetes, éjjel-nappal tartó rohammunkája ellenére sem sikerült a hibát kijavítani, s így az üzemeltetők kénytelenek a fent említett jobb oldali zsilipkamrán keresztül váltogatva biztosítani a kétirányú forgalmat. Különben jelenleg két turbina is termel áramot: a négyes és a hetes...

Karol Anda, az Állami Vízügyi Igazgatóság vezetője elmondta: ezután 3,5 kilométerrel lerövidül a dunai hajóút, s ezáltal jelentős üzem-Nem hamisítások

Azóta, hogy Jelcin elnök jóvoltából nyilvánosságra kerültek az 1968- as esemény dokumentumai, számos esetben — éppen az érintettek részéről — olyan állítások hangzottak el, hogy a Varsói Szerződés csapatainak bevonulását megelőző „behívólevelet” nem azok írták alá, akiknek a neve a dokumentumon szerepel.

Most a Rudé právo közölt egy írást, amelynek szerzője úgy vélekedik, hogy Vasil Bifak, Alois Indra, Antonín Kapek és Oldfich ávestka aláírása minden bizonnyal hiteles, és nagy a valószínűsége annak is, hogy Drahomír Kolder is saját kezűleg írta alá a levelet, amelyre hivatkozva vonultak be a „szövetségesek” — Románia kivételével—Csehszlovákiába.

anyag-mennyiség takarítható meg, továbbá felgyorsul a hajózás ezen a szakaszon.

Persze, a szlovákiai betonlobbyn kívül kevesen lelkesednek a Dunán kialakult helyzet miatt. Például a Smena című ifjúsági napilap rendszeresen kedden jelentkező környezetvédelmi oldalán háromhasábos fotót közölt az egykori Duna-mederről, ahol most nyugodtan sétálhat bárki, ha arra éppen kedve szotytyan. Igaz, a lap arról sem feledkezik meg, hogy nem is olyan régen — 1987-ben — három nagy világkonferencia is zajlott, amelyeken a „természet fölött aratott győzelmek” értelmetlenségéről, azok káros voltáról, negatív szociális és ökológiai következményeiről is szóltak, s ezek között elsősorban a síkvidéki vízduzzasztók elmarasztalásáról sem feledkeztek meg. Nem véletlen, hogy Európából a környezetre leginkább káros monumentális építkezések közül a „toplistára” a Bős— Nagymarosi Vízlépcsőrendszer került az első helyre.

Nem véletlenül, hiszen már most tapasztalhatjuk a Duna-elterelés negatív következményeit. Például Bodakon, a két (régi és új) Duna-meder közt rekedt faluk egyikében rohamosan csökken a talajvíz szintje.

(Folytatás a 2. oldalon)

Gyászba borult e ház Uhrovecen, azaz az ekkori Zay-Ugyócon. A múlt században e házban született Ludovít Étúr, e században pedig Alexander Dubíek (TK SR-felvétel)

A 20. század legnagyobb szlovákja

Pártok Dubcekról

Pozsonyban tegnap közös sajtóértekezletet tartott a Demokratikus Baloldal Pártja, valamint a szlovákiai szociáldemokraták. Ezen mélységes tisztelettel emlékeztek Alexander Dubéekre, akit a

20. század egyik legnagyobb szlovákjának tartanak, s akinek a neve a kelet-európai demokratikus változások szükségszerűségének jelképe volt.

Az élet azonban megy tovább, a szociáldemokratáknak új elnököt kell választaniuk. Jaroslav Volf első alelnök szerint Alexander Dubéek utódját december 12- én a központi tanács ülésén választják meg.

A hazai újságolvasó számára közismertek azok a gondok, amelyek a magyar—szlovák együttélést zavaróan befolyásolják. Ráadásul a zavaró körülményeket a hazai szlovák nacionalista sajtó nem a valóságnak megfelelően tálalja, így óhatatlanul is a feszültség fokozását idézi elő. Mindez már a határokon túl is szemet szúrt, s ezért kért interjút Popély Gyula történésztől, a Magyar Néppárt országos elnökétől, a pozsonyi magyar gimnázium igazgatójától a Daily News újságírója. Ezt az interjút közöljük az alábbiakban.

• Fertnáll-e a szlovák—magyar kapcsolatok megromlásának veszélye az elkövetkező hónapokban?

Az utóbbi két-három esztendőben az egész közép—kelet-európai térség újjászületőben, átalakulóban van. Ennek a maga nemében örvendetes folyamatnak van azonban egy negatív velejárója, mégpedig a nemzeti-nemzetiségi kérdés túlhangsúlyozása. Nemzeti súrlódásoknak, sőt fegyveres összetűzéseknek lehetünk tanúi a Baltikumtól egész le a Balkánig. A térség valamennyi nemzetében kialakulóban van egy ellenzi pártelnök optimista

ségkép, amely döntő módon determinálja e nemzetek politikai, etikai és kulturális magatartását. A szlovákok „ellenségképében” pedig — a csehek, a zsidók és cigányok mellett — mi magyarok is benne vagyunk. Éppen ezért én nem tartom kizártnak a szlovák—magyar viszony átmeneti megromlását az elkövetkezendő hónapokban. Annak is tudatában vagyok azonban, hogy ez mind a szlovák, mind a magyar félre káros kihatású lesz. Csak remélni merem, hogy e jelenség nem bizonyul majd tartósnak.

• Mi veszélyezteti leginkább a szlovák—magyar viszony alakulását? A szlovák—magyar viszony rendezetlensége már 1918—1919-től egyik permanens destabilizációs tényezője térségünk zavartalan és kiegyensúlyozott fejlődésének. A hiba fő forrása az igazságtalan Párizskörnyéki békediktátumban keresendő. Nyíltan kimondom: Trianonban vetették el a viszály magvát a szlovák és a magyar nemzet között. Azóta állandóvá vált a kölcsönös bizalmatlanság, amelyről ugyan nem mindig beszéltek, de azért mindig létezett, és meghatározó módon befolyásolta a két nép egymáshoz való viszonyát. A történelmi sérelmek túlzott hangsúlyozása, valamint a pozitív közös jövőkép hiánya jelentik ma azt a veszélyforrást, amely a

jövőben is tovább zavarhatja a két szomszédnép kiegyensúlyozott viszonyát.

• Melyik fél marasztalható el fokozottabb mértékben a viszonyok ilyetén alakulása miatt? Szerintem nincsenek bűnös és bűntelen, jó és rossz népek. Minden nép, minden nemzet egyformán rendelkezik jó és rossz tulajdonságokkal is. A szlovák—magyar viszony vonatkozásában sem minősíteném jobbnak vagy rosszabbnak egyik vagy a másik felet. Mindkettőnek felrónám azonban a kölcsönös bizalmatlanságot, az egymás nem ismerését, valamint a másik fél erényeinek bagatellizálását, illetve hiányosságainak túlhangsúlyozását. A szlovákság például még mindig fél a magyarságtól, másrészt a magyarok máig nem felejtik el a szlovákoknak — no persze és az őket ehhez hozzásegítő nagyhatalmaknak — csaknem egymillió magyar bekebelezését és másodrendű állampolgárként való kezelését.

• A köztársaság szétválásától a szlovák—magyar viszony javulását vagy rosszabbodását reméli?

Én Őszintén óhajtom a szlovák— magyar viszony javulását, és szentül hiszem is, hogy ez előbb-utóbb bekövetkezik. Mi, kisebbségben élő magyarok mindent meg is teszünk ennek érdekében. A független Szlovák Köztársaságban azonban minden valószínűség szerint túlontúl nagy hangsúlyt kap majd a szlovák nemzetállam-gondolat. Ennek túltengése átmenetileg a szlovák—magyar viszony rosszabbodását eredményezheti. Hosszú távon azonban optimista vagyok. Feltételezem, hogy 5-10 éven belül „levonul” a szlovák nacionalizmus hulláma, s fokozatosan uralkodóvá válik a kölcsönös megértés és tolerancia szelleme.

• Véleménye szerint várható-e valamilyen erőszakos összeütközés Szlovákia és Magyarország között? Mi garantálja, hogy erre nem kerül sor?

Természetesen, Szlovákia és Magyarország között léteznek bizonyos súrlódások, ezek azonban nem olyan jellegűek, hogy bármilyen erőszakos konfrontációhoz vezessenek a két ország között. Ne feledjük: Európának ez a része már nem Balkán, illetve még nem balkanizálódott el oly mértékben, hogy itt az ököljog váljék uralkodóvá. Meg aztán itt van ez a kb. 600 000 fős magyar nemzetrész szlovák fennhatóság alatt! Egy esetleges szlovák— magyar konfliktus minden negatív következményét ezeknek a szerencsétleneknek kellene viselniük. Először is tehát mi, szlovákiai magyarok — mint túszok — vagyunk a garanciái annak, hogy Szlovákia és Magyarország között nem kerülhet sor erőszakos összeütközésre, legalábbis nem magyar kezdeményezésre.

(Folytatás a 2. oldalon)

Túltengő nemzetállam-gondolat