Szabad Újság, 1992. november (2. évfolyam, 246-270. szám)
1992-11-06 / 250. szám
IV GAZDA SZERVIZ A házinyulak téli takarmányozása A házinyúltenyésztésben igen fontos tényező, hogy a nyulak táplálékának alapját azok a takarmányok alkotják, amelyek egyébként kihasználatlanok maradnának. A világrajött kicsinyek vakok. A szilárd táplálékhoz háromhetes korukban kezdenek lassan hozzászokni. A fiókákat fejlettségük szerint, valamint az anya erőnléte szerint választjuk el, de hathetes koruknál korábban sohasem. A növendéknyulak, tenyésznyulak és a hizlaló nyulak részére külön állítjuk össze a takarmányadagokat. A nyulakat már szopás idején hozzászoktathatjuk a szénához és az abraktakarmányhoz. Az elválasztás után kicsi adagokkal, de gyakrabban etetjük őket, mint a többi nyulat. Óvatosan kezdjük adagolni a zöldtakarmányt és a pépes eledelt. Naponta négyszer-hatszor etetünk úgy, hogy ne csak száraz- vagy csak zöld takarmányt kapjanak. Friss tejjel vagy sűrű aludtejjel is itathatjuk őket. Ha nem kapnak nagyobb mennyiségű lédús takarmányt, rendszeresen itassuk őket friss, de kissé állott vízzel. A vemhes és szoptató anyanyúlnak mindig adjunk vizet. A többi nyulat csak a nagy forróságok idején és télen itatjuk, amikor jobbára száraztakarmányt kapnak. A zöldtakarmányt nem szabad frissen etetni, csak egynapi fonnyadás után. Ilyenkor nem kell vizet adagolni. A tenyésznyulakat úgy etetjük, hogy jó kondícióban maradjanak, de ne hízzanak el. A többi nyulat elegendő naponta kétszer etetni, csak a vemhes és szoptató anyákat kell kiadósabban takarmányozni. Reggel burgonyából, darából, répából és konyhai hulladékokból álló keverékeket, este pedig szénát és kevés szemestakarmányt adjunk nekik. Az esti takarmányadag legyen a legnagyobb, mert a nyulak éjszaka is esznek. Sose etessük a nyulakat rothadt, fagyos vagy fertőzött takarmánnyal. Dr. Ficza József Az állatgondozók leggyakoribb megbetegedései a különféle bőrfertőzések (a gombás betegségektől terjedően az ekcémáig). A bőr gombás betegségeit (mikózis), amint azt a megnevezése is jelzi, gombák idézik elő. Ezek az állatokon (leggyakrabban a szarvasmarhák fején) telepednek meg, s ott képeznek gócokat. Az állat szőre a góc helyén kihull, s ott szürkés, ún. penészfoltok keletkeznek. Tisztítás, etetés, fejés közben ezek a gombák átkerülnek az ember bőrére. A jászol, az állat közelében lévő eszközök szintén fertőződnek és ugyanúgy terjeszthetik, mivel a penészgombák rendkívül szívósak, s egy év után is fertőzhetnek. Azt is mondhatnánk: szinte kivédhetetlen, hogy megfertőzzék az állatokkal dolgozó embert. Ez azonban mégis leginkább akkor következik be, ha az állatgondozó ellenállóképessége meggyengült, s ha nem tartja be a higiéniai előírásokat. Az előzőekben már figyelmeztettünk arra, hogy nehezen betarthatónak, túlzottnak tűnhet a fokozott elővigyázatosság, ellenkező esetben azonban szinte egész sor gyógyíthatatlan, csupán tünetileg kezelhető betegséget kaphat az állatoktól az ember. Lehet ellenük védekezni — kérdezik sokszor. Lehet, nagyon egyszerűen: a tisztaság, a fokozott tisztálkodás, a megfelelő védő- és munkaruha, a megfelelő lábbeli, amelyet nemcsak tisztán kell tartani, hanem fertőtleníteni is kell, s az állandó, következetes ruha- és lábbeliváltás, hogy a gondozó a munkahelyen viselt holmiban ne menjen haza, mások gazdasági udvarába stb. Sajnos, a leggyakoribb „vétség", hogy munkából egyenesen a kocsmába megy a dolgozó, s itt terjeszti ruházatáról, lábbelijéről a különféle állatbetegségeket. Ezek a gombás megbetegedések az emberek kezét, lábát, nyakát támadják meg. Először viszkető, piros foltok keletkeznek a bőrön, amelyek később felhólyagosodnak, s gennyes váladék folyik belőlük, majd lehámlik a bőr stb. Ezt a stádiumot nem szabad megvárni, mert ilyenkor már idültté válik a betegség. Számtalan gyógyszerrel kezelhető ugyan és a tünetek elmúlhatnak, azonban a gombák nemcsak a bőrbe, hanem a szövetekbe is behatolnak. Kezelés során nyugalmi állapotba kerülnek, de a szervezet általános legyengülése vagy más hatás következtében egy-két év múlva ismét aktivizálódnak, és kiújul a betegség. Sose feledjük, hogy a gombás betegségek fertőzőek. Ezért akinek egyszer már volt kéz- és lábpenésze, az ne menjen nyilvános fürdőbe, zuhanyozóba, mivel terjesztheti a betegséget még akkor is, amikor saját maga éppen egészségesnek tűnik. Odahaza külön törülközője, lavórja, szappana legyen, fürdés, zuhanyozás után a kádat mindig fertőtlenítse, különben családtagjaira is átterjedhet a betegség. Állandóan polivitaminokat kell szednie, hogy szervezetét erősítse, különben újra kiújulhat ez a betegsége. Nagyon ritkán, de átterjedhet a penész még a tüdőre is. A megelőzés — bármennyire fáradságos is — könnyebb, mint a kezelés. Védekezzünk ellene, mivel nagyon kellemetlen, az állandó viszketés türelmetlenné, idegessé teheti a beteget, s tartós deformációkat okozhat a hólyagzó, gennyező, hámló bőr. Minden orvos állítja, hogy a fertőzésterjedése a legtöbbször azon múlik, hogy az állatgondozó megtartja-e a higiéniai előírásokat. Dr. Cs.l. A szarvasmarha ellése FÖLI)M||lOES 1992. NOVEMBER 6. A szarvasmarha vemhességének időtartama átlagosan 285 nap. Ettől 10—15 napos eltérés mindkét irányban még megengedett, ugyanis a vemhesség idejét befolyásolhatják: egyedi tulajdonságok; életkor (öregebb tehenek vemhességi ideje általában hosszabb); fajta (pl. a lapály-fajtáké rövidebb, mint a hegyi fajtáké; Jersey-keresztezések borjai általában 1—2 nappal korábban születnek); magzat ivara (bikaborjak 1—2 nappal később születnek); magzatok száma (ikervemhesség rövidebb); tartás (állandó istállózás, kötött tartás az ellést nehezíti); takarmányozás (abrakolás nehezíti, legeltetés könnyíti az ellést). Mivel az ellés várható időpontját pontosan meghatározni a fentiek miatt sem lehet, előrejelzésének nagy jelentősége van, hiszen az ellés nemcsak azt jelenti, hogy borjú jött a világra, hanem sokszor meghatározza az anya további sorsát is: egészségi állapotát, az új ivarzást és újbóli vemhes, vagyis a szaporodási ciklust, a hasznos élettartamot. Állandó megfigyelés alatt kell tehát tartanunk az ellés előtt álló tehenet, annál is inkább, hogy az ellések legtöbbször az éjszakai vagy a kora reggeli órákban történnek. A szarvasmarha a többi állatfajhoz viszonyítva nehezen ellik (medencéjének alakja nem kedvező, a megfelelően tartott és takarmányozott tejelő-típusok elléskor segítséget nem, vagy alig igényelnek. (A kettős hasznosítású fajták nehezebben ellenek.) Mivel természetes folyamatról van szó, siettetni nem kell, ez csak indokolt esetekben engedhető meg. Ugyanakkor, ha mégis beavatkozásra van szükség, ne késlekedjünk, mert nemcsak a borjú, de a tehén élete is veszélybe kerülhet. Bár a szárazonállással, a takarmányozással is az ellést és laktációt készítjük elő, az ellésnek 4 szakasza van: 1. előkészítő; 2. megnyitási; 3. kitolási; 4. utószakasz. Előkészítő szakasz Üszőknél 4—5 nappal, teheneknél 2—3 nappal a várható ellés előtt kezdődik. Az állat előkészül, felkészül az ellésre. Ahhoz, hogy a 30—40 kg-os borjú az anya sérülése nélkül a világra jöjjön, a lágy szülőutak tágulására, sikamlósságára van szükség. Ezt az úgynevezett savós beszűrődést már a péraajkak is jelzik: megduzzadnak, kivörösödnek, ellazulnak, utóbbi miatt a pérarés kitágul, lefekvéskor — szemben a nem vemhes állattal — szétnyílik úgy, hogy a hüvely nyálkahártyája is látható. Beszűrődik a gát is (a péra és a végbél közti terület), a hüvelyből üvegszerű, nyúlós váladék ürül. Megduzzad a tőgy, a tőgy bimbókból ekkor már vízszerű vagy nyálkás, esetleg vörhenyes váladékot tudunk kifejni. A medenceízületek mozgékonyabbá válnak, emiatt a far „tornyos” kinézésű. A farok fénán lóg, kimozdítva „ingaszerű” mozgást végez. A medenceszalagok ellazulása miatt a faroktő két oldalán bemélyedés, „gödör” keletkezik, a hasfal ellazul, leereszkedik, ezáltal a horpaszok lesüppednek. Az állat nyugtalanabb lesz, hasát nézegeti, ez már a jóslófájások jele. E tünetek után az ellés általában 12—18 órán belül megtörténik. Teendőink ebben a szakaszban: akinek külön ehetője van, az állatot előzetes tisztogatás, lemosás és fertőtlenítés után vezesse ide. Aki az istállóban ellet: gondoskodjon megfelelő mennyiségű friss, száraz, penész- és pormentes alomanyagról. Megnyitási szakasz Üszőknél 6—8 óráig, teheneknél 3—4 óráig tart. Kezdetét az állat fokozódó nyugtalansága jelzi: tipeg, kel-fekszik, gyakran ürít kis mennyiségű vizeletet és bélsarat, erőlködik, hátát púposítja, a hasfal felemelkedik, a horpaszgödrök ilyenkor eltűnnek, az állat farkát gyakran felemeli, csóválja (megnyitófájások.) A ritmikus méhösszehúzódások hatására a magzatburkok (vízhólyag, lábhólyag) a lágy szülőutat kíméletesen feltágítják, majd megjelennek a pérarésben. Először az emberfejnyi nagyságú, fénylő, kékesbarna színű vízhólyag, melynek fölrepedése és folyadékának elfolyása (kb. 10 liter sötétsárga folyadék) után 20—30 perces nyugalom következik. Az újbóli méhösszehúzódások 1. Hosszanti fejfekvéskor a magzat fejének megjelenéséig kissé felfelé húzatunk 3. A hasnak a medencén való átjutása után negyed fordulattal elforgatjuk a magzatot és ismét felfelé húzatunk 5. Hosszanti farfekvéskor a végtagok beigazítása után kissé elforgatjuk a magzatot hatására megjelenik a lábhólyag (benne érezhetjük a magzat lábait), ennek megrepedésekor kb. 5 liternyi, sárgás árnyalatú, híg tojásfehérje-szerű, nyúlós, zavaros, rendkívül sikamlós váladék ürül. A hólyagok gyakran már a hüvelyben felrepednek, ilyenkor csak a magzatvíz elfolyását látjuk. A szüntelen méhösszehúzódások és a magzat aktív mozgása következtében az a szülőútba „beigazodik” (a borjak 90—95 százaléka hosszanti fejfekvésű, 5—10 százaléka hosszanti farfekvésű), csülkei a pérarésben megjelennek, fájásszünetekben pedig visszacsúsznak. Ez addig ismétlődik, amíg a magzat véglegesen be nem igazodik a medencébe, ettől kezdve a végtagok a pérarésből már a fájások szüneteiben sem csúsznak vissza. Teendők ebben a szakaszban: Az állatnak teljes nyugalmat biztosítsunk, készítsük elő az esetleges segélynyújtáshoz szükséges eszközöket. A magzatburkok idő előtti fölrepesztése tilos, mert így a szülőút nem tágul fel kellően, kiszárad, az ellés elakad. Ha azonban a burok teljes nagyságban a pérarósen kívülre jutott és a szülőfájások megszűntek, magától felrepedni nem tud, ilyenkor tiszta, fertőtlenített kézzel vagy ollóval kell nyitni! Meg kell nyitni a lábhólyagot akkor is, ha a vízhólyag felrepedését követően egy óra eltelt, mert ha nem így cselekszünk, a borjú tüdejébe magzatvíz juthat. Kitolási szakasz Akkor kezdődik, amikor a magzat beigazodása miatt a fájások nagyon felerősödnek (tolófájások). A tolófájások 2—3 percenként jelentkeznek, és 1—1,5 percig tartanak, a borjú megszületéséhez 10—20 ilyen fájásra van szükség. A tehén ezalatt rendszerint a jobb oldalán fekszik. Teendők ebben a szakaszban: teljes nyugalom biztosítása. Ha a borjú nagyon erős tolófájások nyomán sem „jön”, vagy ellenke-2. A fej megjelenése után a has átjutásáig vízszintesen húzatunk 4. Hosszanti farfekvéskor előszóra fölül helyezkedő végtagot húzzuk meg 6. A forgatás után a végtagokat a magzat medencéjének átjutásáig egyszerre, kissé felfelé húzatjuk zőleg, a tolófájások gyengék vagy megszűntek, tiszta, lefertőtlenített kézzel vagy kesztyűvel benyúlva tájékozódunk a következőkről: a) él-e a borjú, b) mekkora, c) hogyan fekszik, d) egy vagy több magzat van-e? Borjút húzatni csak szabályos hosszanti fejfekvésben vagy szabályos hosszanti farfekvésben szabad! A húzatást legfeljebb 3 ember végezze, ennél több ne! (Gyakori az anya „széthúzatása”, a csontos vagy lágy szülőút sérülése stb.) A húzatások irányát a mellékelt ábrák jelzik. (A szülészeti kötelet a végtagok csűdízületei fölé helyezzük, fontos a higiénia!) Utószakasz A borjú megszületésével kezdődik. A fájások megszűnnek, de kis idő múlva újra jelentkeznek (utófájások, melyek hatására a magzatburkok eltávoznak). Teendők ebben a szakaszban: ha a magzatburok ellés után 8 órán belül (legkésőbb 24 órán belül) nem távozik el, értesíteni kell az állatorvost! Ugyanezt kell tenni akkor is, ha ellés után 10 nappal még mindig váladékfolyás van a hüvelyből! M. G.
