Szabad Újság, 1992. november (2. évfolyam, 246-270. szám)
1992-11-30 / 270. szám
4 Szabad tJSÁG Mezőgazdaság 1992. november 30. Fától az erdőt A javasolt módosítások célja és lényege Szlovákia 1,8 millió hektár erdőterületének eddig 3,2 százalékát sikerült visszaadni eredeti tulajdonosainak. A sikerült szó helyénvaló, mivel a mezőgazdaságra szabott földtörvény(ek) gyakorlati alkalmazása az erdőgazdálkodásban nem kis, sőt helyenként megoldhatatlan problémát jelent, s ez lassítja a reprivatizációs folyamatot. Ezért a Szlovák Földügyi Minisztérium erdészeti szekciója az erdők sorsát is törvényekkel rendezi. A földtörvénnyel (229/1991 Tt. sz.), annak novellájával (93/992 Tt. sz.), majd a földrendezési törvénnyel (330/1991. Tt. sz.) kapcsolatosan módosító javaslatot nyújtott be. Szlovákiai sajátosságok A javasolt módosításokat két okkal indokolják. Az egyik, hogy a szövetségi törvények megalkotásakor a szlovákiai sajátosságokat nem vették kellő mértékben figyelembe; a másik, hogy azok a jogszabályok, amelyek a szántóföldekkel kapcsolatos vagyoni sérelmek orvoslására megfelelő alapokat, támpontokat adnak, hiányosak az erdőkkel összefüggő restitúciós követelmények kielégítése és a tulajdonjogi kérdések megoldása tekintetében. Reprivatizációt nehezítő és lassító szlovákiai sajátosság az erdők nagyarányú (tulajdonjogi) felaprózottsága. Példának okáért az 1946-os adatok szerint a cadcai 10 248 hektáros erdő 19 437 személy tulajdona. A malackyi erdő esetében az arány 2737/6400, Senicán 1417/6106. Azóta a tulajdonosok száma nőtt, amiből az következik, hogy az egyes személyek tulajdonában lévő erdörészek tovább darabolódtak. A telekkönyvekben, földügyi hivatalokban sok személy ügyét kellene elintézni, ha győznék a munkát. De nem győzik, mert aki már elindult, hogy rendezze földtulajdonát, az tudja, hogy milyen a helyzet. Nem véletlen, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek transzformációjában jogosult személyek az ide vonatkozó jogszabály módosítását követően minden bizonnyal 1994. december végéig kapnak haladékot a tulajdonosi jogaikat igazoló okmányok benyújtására. Nos, az erdőket illetően sem jobb, sőt még pontatlanabb a telekkönyvi nyilvántartás. Amíg például a szántóföldek visszaadását az összehangolatlan telekkönyvi és kataszteri állapot csak néhány helyen nehezíti, addig az erdők esetében ez lépten-nyomon felmerülő probléma. A 3,2 százalék mögött tehát nem az erdőgazdaságok nemakarását, hanem elsősorban a lassan rendeződő tulajdonjogokat kell látni. Nem kis gondot okoz az erdők reprivatizációjában az is, hogy az ide vonatkozó jogszabályok az erdőgazdálkodás sajátosságait figyelmen kívül hagyják. Megfeledkeznek például olyan sajátos tényről, hogy az erdő a szántófölddel, szőlővel, gyümölcsössel szemben megközelítően százévenként hasznosítható. Ahhoz, hogy évente „teremje meg" a bérleti díjat, körülbelül százhektáros erdő kellene, hektáronként százéves fákkal. Ugyanis a fa (erdő) értéke éveitől függ, így a restitúciós igények reális megállapítása részletesebb előírások nélkül szinte lehetetlen. Nemcsak az érték megállapítása okoz gondot, hanem a szükséges pénz is hiányzik. A szlovákiai erdészet évente több száz millió korona támogatást kap, s a dotált szervezet annyi kárpótlási igényt tud kielégíteni, amennyivel növelik a támogatását. Nemcsak a kárpótlás, hanem részletesebb jogszabály nélkül a bérleti díj megállapítása és fizetése is gondokat okoz. A tulajdonosok is a piacgazdaság elveihez igazodnak és elsősorban a fakitermelésre már alkalmas erdőket kérik vissza. Olyan területek magántulajdonba, pontosabban magánhasználatba vétele iránt, ahol ötven-nyolcvan év múltán indulhat meg a fakitermelés, nincs érdeklődés. Ilyen esetekben a tulajdonosok bérleti díjat kérnek, viszont eldöntetlen kérdés, hogy a pénzt több évtizedeken keresztül ki és miből fogja előlegezni. Cél: a reprivatizáció meggyorsítása A Szlovák Földügyi Minisztérium erdészeti szekciója e problémák megoldására már kidolgozta rövid és hosszú lejáratú feladatokat tartalmazó tervezetét, amellyel az erdők reprivatizációját szeretné meggyorsítani. Olyan feltételeket akarnak teremteni, hogy az erdő túlnyomó része 2-3 éven belül visszakerüljön a tulajdonosok használatába, és az állam tulajdonában végül is a jelenlegi erdőterületeknek megközelítően a 27 százaléka maradjon. Ennek a megvalósítása körültekintő munkát igényel. Ezért a minisztérium erdészeti szekciója kidolgozza azon törvények értelmezését (229/1991, 93/1992, 330/1991, 293/1992), amelyek az erdők' reprivatizációjában meghatározóak. Megalakul a Szlovák Erdóalap, hogy annak az erdőterületnek is legyen gazdája, amelyet tulajdonosaik nem kérnek vissza, illetve a használati jogot bérleti díj ellenében átengedik, mivel az erdőterület gondozását képtelenek megoldani. Bővítik a reprivatizációt segítő és gyorsító jogi, valamint műszaki hátteret és kidolgozzák az erdőkkel kapcsolatos kárpótlás sajátosságait is méltányoló rendeletet. Ezzel párhuzamosan az erdészeti szekció már benyújtotta a földtörvénnyel, illetve annak novellájával, valamint a földrendezési törvénnyel kapcsolatos módosító javaslatát. A vonatkozó jogszabályok azon paragrafusait, illetve ezek bekezdéseit javasolják kibővíteni, megváltoztatni, amelyek az erdőgazdálkodás sajátosságait nem veszik kellő mértékben figyelembe. A legfigyelemreméltób módosító javaslat a 330/1991 -es törvényt érinti. Lényege, hogy a magántulajdonban lévő erdőket területenként összevonva adnák vissza a tulajdonosoknak, akik ezt megelőzően társaságba tömörülnének. A társaság közös területén belül a személyi tulajdonban lévő részeket nem mérnék ki, de a személy tulajdona a telekkönyvi nyilvántartás szerint érintetlen maradna. A közösség tagjai tulajdonuk ellenében természetbeni juttatást kapnának, illetve részesednének a bevételből. A javasolt módosítás két célt követ: Egyrészt messzemenően érvényesülnének az erdőgazdálkodással szemben támasztott, nem kis anyagi befektetéseket igénylő szempontok, másrészt meggyorsulna a reprivatizáció, mivel a tulajdonjogi kérdések elhúzódó rendezése a terület közös kimérését nem késleltetné. Fontos, hogy a közös (összefüggő területként történő) kimérés csak választható, s nem feltételként adott változat lenne. Amennyiben a tulajdonos úgy akarná, egyénileg, a törvénymódosítást követően is használatba vehetné erdejét. Úrbéri és közbirtokosi erdők Közvetve a javasolt novella mellett szól, hogy amíg személyes tulajdonba eddig mindössze 9800 hektár erdőt sikerült átadni, addig 171 751 hektár közösségi erdőt reprivatizáltak. Ez a maga nemében 41,2 százalékos arány, s két dolgot bizonyít: Már másfél évszázaddal ezelőtt is tudták, hogy az erdőt nem szabad darabolni, mert azzal csökken az értéke. Körülményesebbé válik a kitermelés és drágábbá a gazdálkodás. Az úrbéri és a közbirtokosi erdőket közösen gondozták, de a személyes tulajdont és ennek megfelelően a juttatásokat is tiszteletben tartották. További tanulság, hogy ott, ahol az erdőket közösen, egy tételben lehet kimérni (a tulajdonosok használatába adni), ott a reprivatizáció gyorsabb. Ugyanis a kimérés kevesebbe kerül és könnyebben megoldható. Nem mellékes, hogy a közösség könnyebben tudja vállalni az erdőterületek gondozásával járó munkákat. A szükséges beruházásról, drága gépekről nem is szólva, amelyeket hatékonyan használni csak nagyobb területeken lehet. A minisztérium a közösségi erdőket, akárcsak a mezőgazdasági üzemek és a községek erdeit is, szeretné a lehető legnagyobb arányban reprivatizálni. A 41,2 százalékot nem tartják kielégítőnek, és a bérleti díj sem megoldás. Már csak azért sem, mert Európában (a közösségi erdők esetében) ez ismeretlen fogalom. Szorgalmazzák a volt közösségek újraalakulását, hogy - miután bejegyeztették magukat a vállalati nyilvántartásba - saját gondozásukba vehessék az erdőt. Sajnos, ez is göröngyös út. A tulajdonosok, illetve örököseik nem jelentkezhetnek, s mivel a többségük már nem egykori lakóhelyén él, felkutatásuk időigényes. Ráadásul a közösségek is „politizálnak". Az ezer-kétezer hektáros tűlevelű erdők túlnyomó többségét a közösségek már saját használatba vették, de a 100-150 hektáros, kevésbé értékes erdők iránt nincs érdeklődés. Hiányzik az érdeklődés a közösségek újjáalakítására, illetve ha meg is alakult, tagjai bérleti díjat szeretnének. A törvénymódosítás keretében az ilyen esetekre is gondolnának, hiszen az, aki tudja, hogy erdeje az elkövetkező 6-7 évtizedben nem hoz jövedelmet, más követelésekkel léphet fel mint az, akinek százéves, tehát jövedelmező erdeje van. Probléma probléma hátán, de - az illetékesek szavaival élve - az erdővel kapcsolatos törvények már Mária Terézia idejében sem születtek könnyen, mivel általában megszorításokat tartalmaztak. Ez pedig napjainkban sincs másképp. De az ésszerűséget az érzelmek fölé kell(ene) helyezni, hogy néhány fa miatt ne téveszthessék szem elöl az erdőt. EGRI FERENC Juhnyáj és pásztora A nyári forróságnak, szárazságnak egyszer csak vége szakadt, az esőfelhőkből megeredt az égi áldás. A későn érkezett esőzések után még megfakadt a fű, októberben és novemberben a juhnyáj nemcsak levegőzni jár ki az akolból, a kurta őszi napokon eleséget is talál. A Gömörpéterfala felé vezető országút mentén egy furcsa juhnyáj legelészik. Furcsa ezen a vidéken, nem is nyáj, inkább amolyan félnyáj ez itt Gömörben, ahol a háromszázötven darab se ritkaság egy nyájban. Őrzője, Gál Tibor mindössze harmincéves, és nem juhász, hanem géplakatos.- Ez a háztáji nyáj, nekem is vannak benne juhaim, azért őrzöm. Minden állatot szeretek - tartok sertést, bikát, kecskét, de kedvenceim a juhok. Elléskor az egész éjszakát kint töltöm az akolban, örülök, amikor egy kisbárány megszületik. Amíg kétszázon felül volt a nyájunk, addig volt juhászunk is. A nyáron azonban felére csökkent az állomány és elment a juhász. Azóta mi, juhtartók őrizzük felváltva. Amikor valakire rákerül a sor, szabadságot vesz ki és kihajt. Ma éppen én vagyok a soros. Szeretem a szakmámat is, csak hát a mezőgazdasági munkát még jobban. Az állattartás mellett még fóliázunk, jövőre szeretnék nagyobb területen korai burgonyát is ültetni, ezen kívül még nagyon sok tervem, elképzelésem volna, ha lenne földem. Bérelni szeretnék néhány hektárt... Milyen igazságtalan a sors! Akinek van földje, annak nem kell, nekem meg kellene, de nincs... Kép és szöveg: -fo-Mit exportáljunk, búzát vagy lisztet? Emelkedik a búza felvásárlási ára A mamutvállalatok nehezebben privatizálhatok, mint a kisebb üzemegységek, ezért 1991 nyarán a szlovák malmok önálló állami vállalatokká alakultak át, és már az önálló egységre dolgozzák ki a privatizációs alaptervezetet. A rimaszombati Gömöri Malom állami vállalat vezetősége jövőjét egy részvénytársaságban látta, ezért kidolgozta annak részletes szerkezeti és működési tervét. A privatizációs tervezetre azonban két konkurens tervet is beküldtek. Az egyiket a nyitrai székhelyű BIZOP társaság nyújtotta be, a másikat pedig Milan Hlavko és Ludovít Suchác mérnök Rimaszombatból. Magánkézben az állami vállalat A minisztériumban a két mérnök által benyújtott tervezetet vélték a legjobbnak, ezért utasították Tinta Jánost, a malom akkori igazgatóját, hogy a jövendő tulajdonosokkal együttműködve készítse elő a malom átadását. Július 26-án aláírták az adásvételi szerződést, s augusztus elsejétől már Gömöri Malom Kft. néven üzemel a malom. Hlavko és Suchác mérnökök munkáját dicséri, hogy valóban komplex tervezetet nyújtottak be a minisztériumba. Ebben részletesen elemezték, milyen módon kívánják értékesíteni a melléktermékeket, nevezetesen a korpát és a takarmánylisztet. Úgy tervezték, hogy komponenseket vásárolnak és a tápok széles skáláját fogják a malomban előállítani. Továbbá egy gépsor beépítésével tésztaféléket gyártanak majd. Tulajdonképpen e „többletszolgáltatások" miatt döntött a minisztérium úgy, hogy a két rimaszombati mérnöknek adott elsődleges vásárlási jogot. A minisztériumban azonban valószínűleg nem tudták, hogy a malom tőszomszédságában - onnan 15-20 méterre - található egy tápkészítő üzem, amely évtizedek óta készít különböző speciális tápokat, és hogy ezen kívül van még egy másik tápkészítő üzem is Rimaszombatban, (ez is úgy fél kilométerre a malomtól). Ezekkel az évtizedes hagyományokkal és kiváló szakembergárdával rendelkező keverőüzemekkel nehéz konkurálni. Továbbá az új tulajdonosok nem látták előre, hogy augusztusban Magyarországról, de főképpen Olaszországból olyan nagy mennyiségű és olcsó tészta kerül az országba, hogy a hazai hagyományos tésztakészítök - Pőstyén, Nyitra, Igló - is nehezen tudják termékeiket értékesíteni. Azonban gyorsan felmérték a helyzetet és átmenetileg lemondtak a tervezett többletszolgáltatásokról és csak a búza felvásárlására, illetve a liszt őrlésére összpontosítottak. November elején a társak harmadikként maguk mellé vették Tinta Jánost, aki a malom privatizálása után ügyvezető igazgatóként dolgozott tovább. Korábban sem Hlavko mérnök sem a társa nem volt járatos a malomipari szakmában.- Nem mondtunk le véglegesen a szolgáltatások bővítéséről - tájékoztat Tinta János -, de a fenti nehézségeken kívül egy sor nem várt igény is jelentkezett, amelyeket mindent megelőzve ki kell elégítenünk. A magánpékségek elszaporodásával megnőtt a zsákokba mért liszt iránti igény. Mielőtt megvásároljuk a harmincmillió koronás beruházást igénylő tésztakészítő gépsort, mérlegek, zsáktöltö gépsorok után kell néznünk. Eddig ugyan nem alakultak rosszul a dolgok, de már látom, hogy kemény hónapok elé nézünk, mert a búza ára napról napra emelkedik. Előzőleg tíz évig voltam a malom üzemgazdásza, őszintén szólva vártam egy enyhe áremelkedést, ami aztán fokozatosan, a raktári költségeket követve növekszik, de most nem így történt. Ilyen óriási méretű áremelkedéssel, amilyen novemberben bekövetkezett, nem számoltam. Három hónappal a gabonafelvásárlás után háromezer koronánál magasabb a búza tonnánkénti ára. Ha ehhez még hozzáadjuk a szállítási költségeket, amelyek szintén tetemesek, mert itt a közeli járá. sokban sajnos, nagyon kevés kenyérbúza terem, akkor nem mondhatjuk, hogy már nem lesz drágább a liszt. Mi a búzát főképpen a galántai, a dunaszerdahelyi és az érsekújvári terményfelvásárlóktól kapjuk. Ha a búza ára továbbra is ilyen tempóban emelkedik, bizony elkerülhetetlen lesz a liszt jelentős áremelése, ami természetesen maga után vonja a kenyér és a pékáruk árának emelkedését is. Áprilisban már nem lesz mit őrölni Tinta János abban bízik, hogy az állami vezetés átértékeli a helyzetet, és az első negyedévhez hasonlóan a Szlovák Piacszabályozási Alap most is gyorsan intézkedik, vagyis megkezdi a termelőknél raktározott, a minőségi követelményeknek megfelelő kenyérgabona felvásárlását. Bár ebben az évben a szárazság és a más negatív természeti hatás következtében a vártnál jóval kevesebb minőségi búza termett, a hazai szükséglet fedezésére van bőven elegendő. Azt azonban már most tisztázni kellene, hogy ez a készlet a belföldi piacon kerül-e elosztásra, vagy exportálják. Nem hivatalos értesüléseink szerint ugyanis a Szlovák Piacszabályozási Alap keretén belül felvásárolt búzamennyiséget külföldre akarják szállítani. Ügyanebből a forrásból tudjuk, hogy a hazánkból külföldre szállított búza olcsóbban kerülne eladásra, mint amennyiért a malom külföldön vásárolhat malomipari búzát. Ugyanis ha az itthon termelt búzát exportálják, akkor mi búzából behozatalra szorulunk. Áprilisban már nem lesz mit őrölni malmainkban. Bár a „papírforma szerint" a kereskedelmet nem fenyegeti liszthiány, ugyanis eszerint van elegendő búzánk. Hangsúlyozom: „a papírforma szerint", mert malmaink kivétel nélkül szállítanak külföldre is. Termékeink 10 százalékát adjuk el külföldön - szögezi le Tinta János. De most bejuthatnánk az orosz és a jugoszláv piacra is. Számunkra az a fontos, hogy a partner fizetőképes legyen. A lengyelek időben fizetnek, a szerződés értelmében, amikor a liszttel megrakott vagon eléri a lengyel határt, a partner átutalja a számlánkra a pénzt. Az átutalási szelvényt telefaxon továbbítja hozzánk, a vagon ezután lépi át az államhatárt. Persze, más módja is lehet a fizetésnek, vannak olyan vásárlóink is, akik előre fizetnek az áruért, a románok pedig legutóbb a négy kamion lisztért az üzemben fizettek készpénzben. A fizetésképtelenség második hulláma Belföldi vásárlóikkal szemben jóval engedékenyebbek, ezért alakult úgy a helyzet, hogy most november elején 27 millió korona a kinnlévöségük. Sajnos, az elkövetkező hónapok sem ígérnek semmi jót. Az állam leállította a további hitelek folyósítását, ennek hatására beindul a fizetésképtelenség második hulláma, ami az elsőnél jóval súlyosabb gazdasági problémát okoz majd. A malom tehát tovább is hitelez a hazai partnereknek, mert ha egyáltalán létezni akar, akkor kénytelen. Ha nem hitelezne, jelen pillanatban a megrendelők nagy részének már nem szállíthatna, és ez havonta négyszáz tonna termeléscsökkenést eredményezne. Most négyszáz tonnát, decemberben mondjuk már nyolcszázat. És februárban, márciusban?... FARKAS OTTÓ
