Szabad Újság, 1992. november (2. évfolyam, 246-270. szám)
1992-11-30 / 270. szám
1992. november 30. Tallózó Szabad ÚJSÁG 5 Készül az új cseh bankó A százason IV. Károly # Először kerülnek bankókra nők: Bozena Némcová, Emma Destinová, Szent Anezka Az új cseh bankók és pénzérmék kiadásának előkészületei már javában folynak. Erről JozefTosovsky a Csehszlovák Állami Bank kormányzója tájékoztatott. A metró megmentheti Pozsonyt? Nem lehet a politikai döntésekre várni, mert egyes intézkedéseket nem lehet egyik napról a másikra megvalósítani. Amennyiben a fejlődése eltérő lenne a várttól, mindent vissza lehet még vonni - mondta Tosovsky. RUDÍPRÁVO Amennyiben egyben maradna az ország, az előkészületi munkák nem mennének veszendőbe, mert amúgyis időszerű a fizetőeszközök cseréje. Eredetileg azzal számoltak, hogy egységes pénznem esetén szlovák személyiségek lesznek a pénzeken, de ellenkező esetben a bankókra - először pénzkiadásunk óta - kimagasló cseh nők kerülnek: Bozena Némcová írónő (ötszáz koronás), Emma Destinová színművésznő (kétezer koronás) és Szent Anezka (ötven koronás). A tízkoronáson Svátopluk, a húszkoronáson I. Premysl Ottokár, a százkoronáson IV. Károly, a kétszázkoronáson J. A. Komensky, az ezerkoronáson Frantisek Palacky, az ötszázason T. G. Masaryk portréját tervezik. Előkészítik az új érméket is, amelyek választéka húszkoronás és ötvenkoronás érmékkel bővül. December 31 -ig a Csehszlovák Állami Banknak meg kellene szűnnie és mind aktívumait, mind passzívumait a két új nemzeti bank között kellene elosztani. Az elosztás nem történhet 2:1 arányban, mert jelenleg a cseh bankok betéti összege nagyobb, viszont a szlovák bankoknak a hitelek oldalán van nagyobb részaránya. Ezért pénzügyi kompenzációra kerül sor. Előkészítették a devizagazdálkodási szerződést is, amely addig marad érvényben, amíg közös a pénznem. Eszerint azok a vállalatok, amelyek importálnak, saját köztársaságuk devizaforrásaiból merítenek. Különbözik majd a devizatörvény alkalmazása is és az egyik köztársaság állampolgárait a másik köztársaságban nem tekintik teljes mértékben deviza-külföldinek. Például vásárolhatnak a másik köztársaságban ingatlant. Arra a kérdésre, hogy a pénzügyi bizottságban a paritásos képviselet nem veszélyeztetheti-e a Cseh Köztársaság pénzügyi stabilitását, Tosovsky azt válaszolta, hogy amennyiben a pénzügyi bizottság nem egyezik meg, nem várható el a cseh féltől megengedni pénze stabilitásának megingatását. A gyakorlatban ez nyilván a pénznemek elválasztását jelentené PAVEL PÁRAL A szlovák kormány 1992. október 24-én érvénytelenítette azt a kormányhatározatot, mely szerint az állam garanciát vállal azokra a francia hitelekre, amelyek a pozsonyi földalatti vasút első 7,2 km hosszú szakaszának felépítésére vonatkoznak. Miért ez a döntés? Az eredeti kormányhatározat feltételezte, hogy a szövetségi kormány részéről is garantálják a metróépítést. A szövetségi kormány azonban ilyen garanciákat nem adott. Az eredeti döntés szerint a szövetségi kormánynak egyet kellett volna értenie azzal, hogy a francia hitelek javára használja ki a behajthatatlan kintlevőségeket. A szövetségi kormány ezzel sem értett egyet. Azzal azonban egyetértett, hogy a szlovák kormány nyújtson állami garanciát a francia fél hiteleire. Pozsony polgármesteri hivatala mindeddig nem terjesztett elő semmilyen szakszerűen megítélt és reálisan dokumentált tervet a metróépítés és üzemeltetés finanszírozására. A szlovák ellenőrzési minisztérium 1992 szeptemberében felmérte a 7,2 km hosszú első szakasz beruházási költségeit. Az eredeti 16 milliárd koronás költség jócskán alulértékelt volt. A valós összeg mindet egybe vetve 32 milliárd korona volt. Tehát egy kilométer metró 4,5 milliárd koronába kerülne. A pozsonyi területfejlesztési dokumentáció átvette a november előtti gigantománia elemeit és azt feltételezte, hogy Pozsonyban összesen 43 km hosszú metróhálózat lesz. Ez a minimális hossz lenne, és így sem szolgálná ki az egész város szükségleteit. Sőt, megkövetelné a felszíni közlekedési hálózat továbbfejlesztését, s ezt továbbra is dotálni kellene. Az építkezés összköltségei így 95-191 milliárd koronára rúgnának. Már első pillantásra is nyilvánvaló, DENNÍK PRE SLOVENSKO KORI POR hogy ez a beruházás túlmegy a realitás határain, éppúgy, mint a szlovák gazdaság lehetőségein. Ekkora beruházási kolosszus finanszírozására a kormány nem képes garanciákat adni, hiszen ez lényegesen nem befolyásolná az elmaradt szlovákiai közlekedési infrastruktúra színvonalát. A pozsonyi polgármesteri hivatal az utóbbi időben fontolóra vette, hogy létrehozza a Hypobank nevű pénzintézetet, amelynek fedezetét a város ingatlanai és vagyona képezné, kb. 90 milliárd korona értékben. Reális dolog egyáltalán, hogy a metróépítés érdekében zálogba tegyék a város vagyonát? Van ennek ésszerű és gazdasági értelme? Nem szorítja a városi vezetést a falhoz a korábban adott különféle ígéretek kötelezettsége? Vagy valaki netán a gigantománia koloncát görgeti tovább? A pozsonyi metró ábrándja foglalkoztatta a város urait már 1989 előtt is. 1970-től tervezték, hogy felhasználják a CKD R-2 szerelvényeket, a volt NDK-ból a LEW-250, vagy a moszkvai Mitiscsinszki üzem szerelvényeit. Most egyedülálló világszínvonalú technológiára van kilátás a francia MATRA cégtől. Többféle megoldást kerestek, némelyik valóban kuriózum, például az ún. gyorsvasút terve, amely sehonnan sehová nem vezetett, háromnegyed milliárd koronába került volna. Ez a gondolat az egykori SZLKP városi bizottságának és az akkori polgármester ötletének ötvözetéből született. Erre az értelmetlen építkezésre 100 millió koronát fecséreltek el, majd 1985-ben csendben elejtették. Ha összeszámolnák, hogy a metróépítés indoklására az utóbbi húsz év alatt mennyit költöttek, akkor ebből az összegből át lehetne építeni a régi Duna-hidat, kétvágányú villamos járatot lehetne építeni egészen Ligetfaluig a Dunán át. Persze, ez nem lenne metró, csak villamos. Olyan, mint amilyen jelenleg Károlyfaluba és Dúbravkába jár. Ezt Ligetfalu lakói még megélhetnék, nem úgy, mint a metrót. Ez persze megfosztaná Pozsony elöljáróságát az utazgatások lehetőségétől a reményteljes hitelezők után, akik hajlandók lennének kölcsönt adni... Amennyiben a szlovák kormány garanciákat nyújtana a hitelekre. ROMAN HOFBAUER Két részlet az új cseh pénz tervezetéből. Baloldalt a Bozena Némcová portréjával ellátott ötszázas, jobboldalt IV. Károly képe a százas tervezetén A tengerfenéken 259 milliárd dollárja van Csehszlovákiának 2000 után az óceánból szerzünk nyersanyagot? Francia plutónium Japánnak Veszélyben a tenger Az észak-franciaországi Cherbourgból nemrégiben indult útnak az Akacuki Maru (Felkelő Nap) nevű japán teherhajó, amely mintegy 1,5 tonna radioaktív plutóniumot szállít az ázsiai országba, annak néhány atomerőművébe. A plutóniummal teli konténereket még szeptember elsejére előkészítették a La Hague-i üzemben. A rakodással és a szállítmány előkészítésével azonban ezúttal megfontoltan bántak az illetékesek. A cherbourgi kikötő katonai részlegét választották színhelyül, ugyanis néhány évvel ezelőtt ugyanezen kikötő civil szektorában komoly ellenállást tanúsítottak a környezetvédők, amikor ott akarták a japánoknak előkészíteni az atomszállítmányt. A radioaktív plutónium az erősen mérgező anyagok közé tartozik. Már kis mennyiségben történő belélegzése is rákos megbetegedést okozhat. Az előállító, a francia Cogema cég egyébként összesen 45 (!) tonna plutónium szállítását vállalta Japán számára. A cég képviselői megnyugtatták a teljesen jogosan ellenkező környezetvédőket, hogy nem kell tartani semmiféle környezetszennyezés veszélyétől: a speciális konténerek biztonsága szinte százszázalékos. Egyébként egészen 1000 Celsius fokig „ellenállnak“ - és olyan nyomást kibírnak, mint amilyen 30 kilométer mélyen a tengerben előfordulhat. Persze, a természetvédők a hathatós biztatgatások és nyugtatgatások ellenére sem hisznek a Cogema illetékeseinek. Továbbra is nap mint nap figyelmeztetik a közvéleményt a szállítmány igencsak veszélyes voltára. A zöldek felhívásához csatlakozott többek között a nyolcvanéves vasutas, Raymund Girard is, aki már több éve aktivistája a Greenpeace mozgalomnak. Ö már több mint negyven éve él a szóban forgó tengeri kikötő közelében. Jól emlékszik arra, amikor az egykori szegény, főképpen mezőgazdasággal foglalkozó vidékre mérnökök, kutatók, tudósok jöttek, elegánsan kiöltözve, hogy nekikezdjenek az atommal való üzletelésnek. Munkájuk első „eredménye“ az lett, hogy létrehozták az Arsenal hajógyárat, ahol atommeghajtású tengeralattjárókat kezdtek el gyártani. Majd következett a többi „remekmű": a La Hague gyár, ahol az atomhulladékot dolgozzák fel, valamint a Flamanville-i atomerőmű. Raymond Girard teljes mértékben tudatában van annak, miért nem tiltakoznak a környékbeliek a környezetszennyezés és az állandó veszély ellen. Ugyanis szinte valamennyi ott élő családnak éppen a Cogema cég jelenti a megélhetést. DIE W WELT „Csak a tavalyi évben 130 millió frankot szolgáltatott a gyár La Hague költségvetésébe. Ezért az emberek hallgatása, türelme annak ellenére, hogy mindennapos bizonytalanságban, veszélyben élnek itt is a környéken egyaránt", magyarázza Girard. A francia kormány az említett szállítással kapcsolatos intézkedéseket, valamint magát a szállítást katonai titokként kezelte. De a védelmi reszorton kívül az egész hadműveletbe más minisztériumokat is bevontak. Különösebb felelősséget nem kellett vállalniuk a szállítással kapcsolatosan, hiszen a japánok már néhány kilométerrel a francia partokból teljes mértékben a „sajátjuknak tekintik" az egész ügyet. Az utolsó pillanatig kétséges volt a teherhajó útvonala. „Minden valószínűség szerint a Tűzföld körül megy, majd pedig északra az ausztrál partoktól," vélekedik Jean Luc Thierry, a Greenpeace mozgalom képviselője. Felhívja a figyelmet arra, hogy a Maláj-szoros nem nagyon jöhet számításba a japánok számára, mivel ott túl gyakoriak a kalózok támadásai, s a Szuezi-csatornán keresztül pedig nem nagyon lehet megvalósítani az utat. Egy valami biztos: a teherhajó útja egyáltalán nem lesz egyszerű. S ennek kellőképpen tudatában vannak a Felkelő Nap fedélzetének „mesterei" is. Csehszlovákia tulajdonába tartozik 1987 óta a Csendes-óceán egyenlítői térségében 150 000 négyzetkilométer tengerfenék. E terület értéke a szakértők számításai szerint 259 milliárd dollár. Négy kilométer mélységben a tengerfenéken kb. tíz centiméteres rétegben óriási mennyiségű ferromangán göröngy fekszik, amelyek mangánt, nikkelt, rezet és kobaltot tartalmaznak. A SOIOM (Interoceanmetall Közös Szervezet) tavaly szerezte meg a jogot, hogy a tengerfenék kincseit kihasználja. A SOIOM tagjai Csehszlovákián kívül még Lengyelország, Magyarország, Kuba és az Orosz Föderáció. A szervezetet lényegében gazdasági szervezetként alapították még a KGST idején, s ennek tagjai gyakorlatilag egyenlő arányban járultak hozzá a kutatómunkák finanszírozásához. Csehszlovákia hozzájárulását mindig példásan befizette a közös kasszába. A SOIOM megalakítása óta ez év végéig ez az „aranyásó“ hozzájárulásunk 166,6 millió koronát tett ki. Az új évtől azzal számolnak, hogy a részvétel az államról más jogi alanyra száll át. A csehszlovák fél azt javasolja, hogy ez a nemzetközi szervezet nemzetközi részvénytársaság formájában működjön tovább. Mivel a fémtartalmú göröngyök átlagosan 4,3 kilométer mélyen vannak a tengerszint alatt, kiemelésük a mai műszaki felszereléssel nem hatékony. A becslések szerint 2000 körül jönnek létre olyan technológiák, amelyek lehetővé teszik a göröngyök felszínre hozását a nehéz körülmények közt is. Ezért az ilyen hasznot, amely hasonló nyersanyagforrások kiaknázásából ered „hosszú távon ígéretesnek" lehet minősíteni. A költségek összefüggnek az új, termelékeny, olcsó módszerek kidolgozásával, de a szervezet leendő szerkezetével is. Ezt természetesen befolyásolja a föderáció jelenlegi széthullása és ezzel kapcsolatban a közös vagyon elosztása. Ezért feltételezik, hogy a jelenlegi szövetségi gazdaságügyi minisztérium erre vonatkozó jogköreit január elsejétől átveszik a Cseh Köztársaság és a Szlovák Köztársaság gazdasági minisztériumai. Az erre vonatkozó lépéseket vitatták meg a minap a szövetségi gazdaságügyi minisztérium képviselői a prágai Interconsult Rt. képviselőjével. Ezt a céget megbízták, hogy írjon ki pályázatot SOlOM-részesedésünk államtalanítására és a tulajdonjogok más jogi alanyra történő átruházására. ROMAN BAJÓAN Miért nem lesz Szlovák Királyság? Életrevaló dolog lenne ez, rengeteg problémát megoldana. A királyságban van ráció, hiszen az abszolutista uralkodó sok mindent megtehet. Például bezárathat egyetemet (ámbár az uralkodók annak idején inkább alapítottak egyetemeket), felépíttethet magának betonkatedrálist, hogy emlékművet állítson a monumentalitás iránti érzékének, kiválogathatja magának a legmegfelelőbb udvari bolondokat, megfoszthatja a hadvezéreket páncéljuktól és feltűnés mentes ruhában hagyhatja hadvezérelni őket, fejeket vehet... és egyáltalán. Ha valami nem sikerül, az egyszerű nép majd azt mondja: a király jó ember, csak azok a morvántúli, meg dunántúli szomszédok, no meg ezek ügynökei nehezítik az életet. Egy akadálya azonban van a dolognak - a királynak koronára van szüksége. Korona pedig, mint ismeretes, kevés van. Ezért valami más variánst kell találni, mondjuk a C variánst, vagy az M variánst. Ez olcsóbb. A gyakorlat azt mutatja, hogy mindazt, amit az abszolutista uralkodó megtehet, megteheti olyan ember is, akit nem kell ,,Őfelségének“ szólítani, elég, ha azt mondják neki,, elnök úr“. Úgyhogy monarchia nem lesz, koronázás nem lesz, korona nem lesz. A többi marad. |. v. Az úgynevezett metró, ahogyan L. Martinék egykori pozsonyi polgármester és Gejza Slapka, a városi pártbizottság vezető titkára elképzelte. A felépítés határideje 1985 volt.
