Szabad Újság, 1992. november (2. évfolyam, 246-270. szám)
1992-11-27 / 268. szám
1992. november 27. Gazda szerviz A paradicsom fuzáriumos gyökérnyakrothadása Csaknem 17 éve már, hogy megjelent egy teljesen új növénybetegség, a paradicsom FUZÁRIUMOS GYÖKÉRNYAKROTHADÁSA, angolul a FUSARIUM CROWN ROOT ROT (FCRR vagy Fr), amelynek kórokozója a Fusarium oxysporum f. sp. radicis-lycopersici. Elsőként az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában írták le 1974-ben. A betegség rendkívül gyorsan terjedt, 1976- ban, a növényházakban az ültetvények mintegy 50 százaléka betegedett meg, amelynek következtében a termés mennyisége 50-60 százalékkal csökkent. A DE RUITER azonnal felismerte a növényi ellenállóság fontosságát, s egy nagyszabású és intenzív kutatási programot indított a természetes ellenálló képesség kifejlesztésére. Az alapgondolat a következő volt: ami egyszer valahol megtörtént, megtörténhet itt és mindenütt. Sajnos, a jóslatunk bevált... Néhány év múlva a betegség Európában is megjelent és terjedt: először Franciaországban, aztán Angliában, majd Belgiumban és Hollandiában, s kelet felé haladva várhatóan szlovákiai súlyos kártételére is számíthatunk. A betegség terjedésének megértéséhez meg kell ismernünk annak jellemzőit. Jellemvonások Fertőzési forrás: Termesztő közegben, talajban vagy növényi maradványokon kitartóképletekkel, klamidospórákkal marad fenn, amelyek a laboratóriumi vizsgálatok szerint legfeljebb 14 héten át életképesek. A betegség gazdanövényei a paradicsom, paprika, tojásgyümölcs és számos más zöldségfaj. Terjedése: A kórokozó nagyon könnyen, konidiumokkal (nagy szárú konidium a növény gyökérnyaki részén elhelyezkedő tumorokon) vehető át. A konidiumok az öntözővízzel, a légmozgással, illetve a szellőzőberendezés útján terjednek. A kórokozó a növényházakba a szaporítóanyag talajával kerülhet. A növények túlnyomórészt a sérült gyökereken vagy a gyökérnyakon, esetleg a szár alsó részén fertőződhetnek. A kórokozó kedvező fejlődésének feltételei: úgy tűnik, a kórokozó bármilyen talajhőmérsékleten előfordulhat. Egészen mostanáig a gombát talajparazitának tekintették, amely különösen a korai kultúrákban fertőz, ott, ahol a növények „testhőmérséklete“ legalább 18-20 °C. A kórokozó néhány országban és ma már Franciaországban is gyakran a másodnövényeken fordul elő, nyáron, amikor a növényház hőmérséklete gyakran 26 °C fölé emelkedik. A betegség intenzitása természetesen függ a szaporítóanyag elenálló képességétől; és ami a legfontosabb, a növények leginkább olyan stresszhatások következtében károsodnak mint a túl nagy vízadaggal történő öntözés vagy a túlságosan alacsony hőmérséklet. A kórokozó mostanában igen gyakran előfordul olyan talajokon is, amelyek előtte fertőtlenítettek. Tünetek A legfontosabb kérdés, hogyan azonosítható a betegség. A válasz egyszerű: figyeljük meg azokat a tüneteket, amelyek a legjellegzetesebbek. A fertőzött növények fejlődésükben visszamaradnak és sárgás elvéltozásokot mutatnak. A sárgulás a legidősebb leveleken kezdődik és fokozatosan halad a legfiatalabb felé. A növény hervad, majd elpusztul. A teljes gyökérzet barna és a főgyökér gyakran elrothad. A talajszintben vagy ehhez közel csokoládébarna színű sérülések figyelhetők meg, és az elszíneződés átterjed a szállítószövetekre. Ez a barna elszíneződés a talaj fölötti szárban legfeljebb 25 cm-ig terjed. Védekezési módszerek Mindeddig nincs hatásos módszer a betegség leküzdésére. Ha egyszer a kór megjelent, lehetetlen megszüntetni. Az egyetlen lehetséges védekezés, hogy megpróbáljuk korlátozni a kórokozó terjedését. Ez azt jelenti, hogy fokozottan ügyelni kell a higiénikus munkavégzésre. A fertőzött növényeket el kell távolítani a termesztőberendezésből, és azonnal meg kell semmisíteni. A művelőeszközöket használat után meg kell tisztítani. Telepítés előtt ajánlatos az egész növényházat fertőtleníteni, nemcsak a talajt, hanem az üveget vagy a fóliát is. Ez csökkentheti a fertőzés rohamos elterjedését. Az egyetlen biztos módszer a betegség elkerülésére, hogy ellenálló, vagyis rezisztens fajtákat használunk! Új, ellenálló paradicsomfajták A DE RUITER SEEDS azóta keresi az ellenálló fajtákat, amióta a fuzáriumos gyökérnyakrothadás először előfordult. 1986-ban megszületett a világon az első ellenálló fajta, majd két év múlva a társaság három újabb fajtát is bemutathatott. A kutatás folytatódott és az elmúlt években (1990, 1991) bemutatta a KATINKA-t (110 g), a PRONTÓ-t (85 g). Ezek a fajták nemcsak a fuzáriumos gyökérnyakrothadással szembeni ellenállóságot hordozzák magukban, hanem termésmennyiség és minőség tekintetében is a kiemelkedőbbek. A DE RUITER SEEDS fajták közül a hazai termesztésben KATINKA és a PRONTO az élre törhet. Szerte a világon igen nagy területen termesztik, még ott is a legkedveltebbek, ahol a kórokozó eddig nem okozott gondot. Ugyancsak a DE RUITER SEEDS fajtája a CREDITO, amely várhatóan a jövő év nagy slágere lesz. Ne várjon sokáig! Helyesebb kipróbálni az ellenálló fajtákat, még mielőtt a betegség az ön ültetvényét is károsítja! így azután időben tájékozódhat, hogy melyik fajta a legmegfelelőbb az ön termesztőberendezésébe. rm te m . Jísíí'.^ W. DE RUITER Vetőmagtermelő Kft Kecskemét Májusi.tér5. VIII/804. 6000 Tel/Fax: 76/328-480 Gyümölcsfák tisztítása A téli nyugalmi időszakban, amikor jól látható a csupasz fák minden ága, gondoljunk arra, hogy a fának levegőre, fényre van szüksége, tehát eszerint alakítsuk a koronáját. Ki kell ritkítani, de óvatosan, ezt sem szabad túlzásba vinni. Ritkításkor elsősorban a teljesen száraz vagy betegeskedő ágakat és ágrészeket, azután a korona egyes ágain rendetlenül növő fattyúsarjakat távolítjuk el, ha azokra 1 - drótkefe rúddal, 2 - drótkefe, 3 - nyeles drótkefe, 4 - kéregkaparó vasból, 5 - egyszerű, vasból készült praktikus kéregkaparó. a korona egyik-másik részének kipótlása végett nincs szükség. Végül távolítsuk el azokat a koronarészeket, amelyek vagy befelé nőnek, vagy egymást keresztezve más, erősebb, hasznosabb, egészségesebb ágak növekedését akadályozzák. A régi, elhanyagolt fák sokszor alulról bokrosodnak a kinőtt sarjaktól (pl. a szilva). A fa tövén a sarjak egész bozótot alkothatnak. Ezeket tövestől kell kiirtani, mert ha csak a föld színénél vágjuk le őket, újra kihajtanak. öregebb fák lehámló kérgét kaparjuk le, de a fa törzsét ne sebezzük fel. A kéregkaparó vassal a hámló kéreg alá nyúlunk, és lefeszítjük a kéreglemezt. Ugyanis a fa kérge nemcsak vastagodik, de repedezik is, és egyes részei le is válnak. Kéreghántáskor csak azt kell a fáról leszedni, ami könnyen leválik. Tehát a kéreg hántása ne váljék fanyúzássá! Hiba tehát, ha valaki nekimegy a fának vonókéssel a héjkérget egészen a fa elevenjéig (a kéreg alatt lévő fehéres-sárgás részig) levágja. A fának szüksége van a rendes héjkéregre, és amikor a fa vedlik-hámlik, csak a nem szükséges kérget dobja le. A fatisztogatásnál éppen ebben segítünk a fának. Ha öregebb a fa, akkor használjunk a fatisztogatáshoz vasból készült kéregkaparót. Legyen kemény, de ne legyen éles, hogy ne szaladjon be a héjba, és ne szedje le azt is, amire a fának szüksége van. Ha a kóreghántást jól és alaposan elvégezzük, akkor 3-4 évig nem kell ismételni. A pajzstetvek szeretnek a fiatal fák kérgén és a fák ágain megtelepedni. Ilyen esetben a tisztogatásra közönséges súrolókefét vagy drótkefét használunk. Kefe hiányában, vagy ha fiatal csemetéről van szó, kemény szalmavagy kukoricacsutak is használható a fák törzsének ledörzsölésére. -vg-Szabad ÚJSÁG 5 BaaaHBHBBBnRSOHBanBnnmBBBBmMKBaBBi Minden tenyésztő azon iparkodik, hogy tenyészállatai a legjobb tulajdonságokkal rendelkezzenek. A párosításkor elvünk az legyen, hogy a jót jóval párosítsuk. Mivel egy tenyészbakkal sok anya párosítható, ezért a jó tenyészbakok értéke sokkal nagyobb a jó anyák értékénél. Ez azt is jelenti, hogy a tenyészbak megválasztása sokkal fontosabb az anyákénál, hiszen döntően meghatározza tenyészetünk fejlődését vagy lerontását utódain keresztül. A párosítás időpontját nem szabad a véletlenre bízni, hiszen a kecske, jó vesszük a leadáskor kívánt súlyt, és az eladás időpontját. A siker érdekében korrekt kereskedőkkel keressük a kapcsolatot, és ezt szerződésben rögzítsük. Ellenkező esetben a termelő kiszolgáltatottá válhat, könnyen áldozata lehet a kereskedők és az ügynökök kapzsiságának. A megállapodások után kerül sor az eladás tervezésére, így például, ha március 25-re kell előállítani gidákat 8-15 kg súlyhatárok között, akkor a közölt ábra segítségével kikeressük, hogy e súlyhatárok eléréséhez mennyi nevelési idő szükséges. A grafikonról az olvasható le, Hogy a 8 kg-os alsó súlyhatár eléréséhez 28, míg a 15 kg-os felső súlyhatárhoz 85 nap nevelési időre van szükség. Hasznos hobbi a KECSKETENYÉSZTÉS tartás és takarmányozás esetén a tavaszi hónapok kivételével - az év minden hónapjában ivarzik. Legintenzívebb az ivarzás ősszel, de ennek mértéke erősen befolyásolható a takarmányozással. Szinkronizálással pedig olyan hónapokban is kiváltható az ivarzás, amikor az állat természetes körülmények között nem ivarzík, például tavasszal. Szinkronizálni kell az állatokat akkor is, ha azt akarjuk, hogy állományunkban a kecskék közel azonos időben elljenek, s ezáltal a piaci igényekhez jól alkalmazkodva fejlődésben egyöntetű vágókecskéket kapjunk. Ezt követően vegyük sorra a pároztatási terv meghatározásának szempontjait. Ahol a család tejszükségletének termelésére egy fejőkecskét tartanak, annak ellését úgy kell meghatározni, hogy a kiskecskéket május hónapra le tudjuk választani. így a kiskecskék további nevelésének alapja a legelő lehet. Az anyák pedig a legelő, illetve a zöldtakarmányozás hatására újra friss fejőssé válnak. Ha a család két fejökecskével rendelkezik, akkor az ekéseket úgy kell tervezni, hogy azok között lehetőleg 3-4 hónap különbség legyen. Ez azért fontos, mert így az egyik kecske szárazonállása idején a másik fejhető, s ezáltal a család tejellátása egész évben zavartalan lesz. Tavasztól pedig, amikor mindkét kecske fejőssé válik, lesz tej arra is, hogy abból sajtot és más tejterméket is készíthessünk. Nagyobb létszámú fejókecske esetén az ekéseket több szempont alapján határozzuk meg. Vágókecske-elóállitása céljából figyelembe vesszük azokat az ünnepeket, amikor a szopóskecske magas áron értékesíthető (karácsony, húsvét, mohamedán ünnepek), valamint azokat a szélső súlyértékeket, amelyek között a kiskecskéket jó áron tudjuk eladni. Ez 8-25 kg között változhat. Legáltalánosabb a 8-15 kg közötti súlyú gidák iránti kereslet. A kínálati és keresleti tényezőket komolyan kell venni. A termelési tervünkben az értékesítés várható alakulását nem szabad a véletlenre bízni. Ebben sokat segíthet a szinkronizálás. Tenyészállat-előállítás esetén a korai éltetésre kell törekedni, hogy a növendékek őszre jól fejlettek tegyenek ahhoz, hogy a nőivarúakat vemhesíthessük, a bakokkal pedig fedeztetni tehessen. Ha vágóállatot nevelünk, figyelembe Az ellesi időszak meghatározása után megállapítjuk a pároztatás idejét a mellékelt táblázat segítségével E táblázat elkészítői abból indultak ki, hogy a kecske 152 napig vemhes. így, ha a hónapok 30 naposak tennének, akkor az ellés időpontja és a pároztatás időpontja 5 hónap és két nap különbséggel megegyezne. Tekintettel arra, hogy a hónapokban nem azonos a napok száma, ezért a kívánt éltetés időpontjából korrekcióval határozzuk meg a pároztatás megkezdésének és befejezésének időpontját. Ez vonatkozik arra az esetre is, amikor a pároztatás időpontjából határozzuk meg az ellés várható idejét. E számítást úgy végezzük, hogy az ellés tervezett időpontjához hozzáadjuk a korrekciós számot, s ez a dátum tesz a mellette található hónap fedeztetéskezdetének napja. így például, ha december 24-én akarjuk az ellés kezdetét, akkor július (24 + 3) 27-én kell a fedeztetést megkezdeni. Példánk szerint a pároztatást pedig be kell fejezni szeptember (15 + 3) 18-án. Ha a pároztatás időpontjából határozzuk meg az ellés napját, akkor a korrekciós számot levonjuk az adott hónap napjából. Például, ha július 27-én pároztatunk, akkor a várható ellés február (27 - 3) 24-én tesz. Az ellesi időt kismértékben befolyásolja az egyed, a kor, az ivar és az alomszám. A 150 napos vemhesség átlagos érték, amelytől ± 6 nap eltérés tehet. A vemhességi időt mindig az ivarzás utolsó napjától kell számítani, mert a pete leválása legtöbb esetben akkor történik meg. A kecskék ivarzása egyedek szerint néhány órától 5 napig is eltarthat. A legtöbb a 2-3 napos ivarzás. Abban az esetben, ha a kecskénk 3 napig ivarzott és az első napot jegyeztük fel, a vártnál 2-3 nappal később tesz az ellés. Dr. MOLNÁR JÓZSEF A növendékkecske életkorának és súlyának összefüggése Kor (nap) Súly (kg) A KECSKE PÁROZTATÁSI ÉS ELLÉSI IDŐPONTJÁNAK BECSLÉSE Termékenyítés Az ellés hónapja Korrekciós szám hónapja Január 1 június február 0 Július március 3 augusztus április 3 szeptember május 3 október Június 3 november Július 3 december augusztus 3 január szeptember 3 február október 1 március november 1 április december 1 május
