Szabad Újság, 1992. november (2. évfolyam, 246-270. szám)
1992-11-27 / 268. szám
4 Szabad ÚJSÁG Gazdaság Pedig nem veszteségesek Ha nem fizetsz, ne vásárolj! A kormány eddigi agrárpolitikájának „eredménye“, pontosabban szegénységi bizonyítványa ma már a gazdálkodás minden területén megmutatkozik, de elsősorban a termelők kerültek a legáldatlanabb helyzetbe. Nem rózsás ugyan a felvásárlók és a feldolgozók helyzete sem, de mégis lényegesen előnyösebb, mint a szövetkezeteké. Mindenki tartozik mindenkinek, olyan ez, mintha a partnerüzemek egymást akarnák tönkretenni. Pedig nem erről van szó, a reszorton belül kevés pénz forog, ami óhatatlanul a csőd felé sodorja az üzemeket. Bár - nagyító alatt ugyan, de - fellelhetők még olyan üzemek, amelyek eredményesen dacolnak a gazdasági nehézségekkel, és úgy tűnik kilábal-Viera Veresová: - ...azt gondoltuk, ez csak átmeneti állapot lehet nak a kátyúból, de számuk sajnos kevés, s általánosságban nem ez jellemző a szlovákiai mezőgazdasági üzemekre. Többségük papíron fizetőképes ugyan, mégse tud fizetni, mert termékeiért csak hetek, hónapok múltával kap pénzt. A gazdasági nehézségek szinte láncszemként kapcsolódnak egymásba, és nyúlnak egyre mélyebbre a termelés minden szakaszán. Bár a termelők megpróbáltak lépést váltani, az átmeneti állapot azonban túlságosan is hosszúra sikerült, és sok kudarccal jár. Mindez gyakran belső feszültséget is szít, és néha komoly konfliktusok forrása. Kényszerűségből A feledi tápkészítő üzem még a tavasszal leállította a keverékek szállítását azokba a szövetkezetekbe, amelyek nem fizettek azonnal az áruért. Az egyházasbásti szövetkezet nem tartozik a veszteséges üzemek közé, de az eladott termékekből származó követelései 12 millióra rúgnak, magyarán mindenhol van pénzük, csak a bankszámlán nincs. Ebből kifolyólag áprilisban arra kényszerült, hogy saját szemesterményei őrleményét etesse. Mivel a Medvesalján már korábban megkezdték a tápkészítö üzem megépítését, a letiltás meggyorsította a befejezési munkálatokat. A keverő még április végén beindult, és a nagyüzemektől kapott receptúrák alapján megkezdte a különböző tápkészítmények gyártását. Jelenleg 13 féle tápot gyárt, ebből ötfélét sertéseknek Tetem hátán tetem Mivel a házilag előállított abraktakarmányokkal lényegesen csökken a szövetkezet kiadása, vagyis az állattenyésztési termékek előállításának költsége, úgy gondolhatnánk, hogy a Medvesalján ezzel minden megoldódott. Pedig ez egyáltalán nem így van. Valami porszem kerülhetett a gépezetbe, mert akadozik. A szövetkezet óbásti gazdaságában, ahol évtizedek óta fajtaszaporítás folyik, áprilistól az eddigi átlag négyszeresét is meghaladja a malacelhullás aránya. Naponta öt-tizenöt között mozog a kerítés mellé kihurcolt malactetemek száma, s a dög- és hulladékfeldolgozó üzem dolgozói nem járnak ki minden nap, a környékbeli rókák meg már elteltek a malacpecsenyével. Kezdetben még megették az utolsó csontig, most meg már egyre többet hagynak másnapra. Hol a hiba? Az anyakocák és a malacok is tápot esznek, akkor miért ez a magas elhullás? Erre a kérdésre kerestem a választ a Medvesalján. Ivan Kán állatorvos így vélekedik erről: - Eddig a saját őrleményben kerestük a hibát - mondja -, pedig áprilistól lényeges változás állt be a megelőző gyógykezelés terén is. Kevés a szérum, nincs orvosság: gondolok itt főleg a Ferridextran, AXETOCAL készítményekre, amelyeknek a beszerzése korábban nem volt gond, most azonban hiánycikknek számítanak. Valószínűleg a táppal is gond van, mert az anyakocák tejelékenysége nem megfelelő. A malacok többsége is visszamarad a fejlődésben, legyengül. Az elválasztás után pedig - amikor a malacok már egyáltalán nem jutnak tejhez - a gyenge egyedek elpusztulnak. Most novembertől újra beterveztem a Tylan-program alkalmazását, ez talán segít valamit az állomány ellenálló képességén, de ezzel még nem oldjuk meg az anyakocák tejelékenységét. Némi javulás azonban már most is tapasztalható. Eddig durvára daráltuk a terményt, és a sertések nem hasznosították jól. Most finomabb az őrlet, s a takarmányt észrevehetően jobban hasznosítják a sertések. Sok a selejt Viera Veresová mérnök, az Országos Állattenyésztési Felügyelőség rimaszombati kirendeltségének vezetője már tizenhárom éve ismeri az óbásti fajtaszaporító állomást.- Tenyésztői szemmel figyelve - mondja - nagy változás történt a telepen. Ez az évek óta perspektivikus színvonalas tenyészet, amelynek a reprodukciós hasznossági mutatói minden évben figyelemre méltóak voltak, április óta nagyon gyenge eredményt ér el. Korábban havonta átlagosan száz tenyészsüldöt adtak el magas áron elita rekordosztályban és csak elvétve akadt egy-két állat, amelyet alacsonyabb osztályba kellett besorolni, ám az első negyedév után megváltozott a helyzet. Váratlanul ért bennünket is, de azt gondoltuk: ez csak átmeneti állapot lehet. Sajnos, tapasztalnunk kellett, hogy az idő múlásával sem javul, inkább romlik a minőség, s ha ez így megy tovább kéthárom hónapon belül a tenyészet saját magát számolja fel. Ennek az oka magától érthetődően az abraktakarmányok nem megfelelő minősége. A koca lefial, a malacok száma nem kevesebb, mint eddig volt, mivel az alultápláltság nincs hatással az anya reprodukciós képességeire. A tejelékenységet azonban negatívan befolyásolja, az élve született malacoknak nem jut elegendő tej, éheznek, és a fejlődésben visszamaradnak. A gyengébb egyedek még a szoptatás alatt elpusztulnak, de az életben maradottak is szemmel láthatóan visszamaradottak. Az elválasztás után csak fokozódik a gond, a malacok nagy része elpusztul, ám az életben maradottak nagy százaléka sem felel meg továbbtartásra. Ez főleg a bonitálás előtt tapasztalható, amikor az anyakocák felét kiselejtezzük, nem értékeljük. De még az értékelt egyedek fele sem felel meg az elita rekordosztály követelményeinek, gyakorlatilag száz darabból alig huszonöt üti meg azt a mércét, amit mi az állománytól várunk. Ez év januárjában például hetven tenyészsüldöt osztályoztunk, s mind a hetven a legmagasabb osztályzatot kapta, a februárban értékelt száznégy tenyészsüldö is mind az elita rekordkategóriában kelt el. Ha viszont a mostani állapotot vesszük alapul, bizony nagy a különbség. Ivan Kán: - Eddig a saját őrleményben kerestük a hibát... Rébusz A szövetkezet vezetősége tanácstalan. Az üzemen belül ugyanis két sertéstelep működik - Óbáston és Tajtin -, s amíg Óbáston a hazai táp etetése óta rosszabbak lettek az eredmények, Tajtin javultak. Igaz ugyan, hogy Tajtin csak hízósertések vannak, de a napi súlygyarapodás hihetetlenül megemelkedett. S a szövetkezet vezetősége arra sem tud magyarázatot adni, hogy miért nem volt ilyen katasztrofális a helyzet Óbáston akkor, amikor a keverőüzem néhány éve hónapokra leállította a tápeladást, pedig akkor valóban csak búza és árpadarát kaptak a sertések. Most meg táppal etetik őket, bár megesik, hogy néha hiányzik valamelyik komponens, de szójával, borsóval, takarmánymészszel, tejporral mindig dúsítják a tápokat. Az elkészített takarmányokból - ugyan nem gyakran, de rendszeresen - mintát vesznek, amelyet a zólyomi állatorvosi központ laboratóriumában vizsgáltatnak meg. Segíts magadon és rajtunk Az egyházasbásti szövetkezetben a gazdaság irányítói egyfajta önállóságot élveznek. Minden kérdésben szabadon dönthetnek, kivéve egyet: az anyagiakat. Feleslegesen pénzt nem költhetnek, mindenekelőtt a gazdaságosságot kell szem előtt tartaniuk. S mivel a keverő már működik, komplett tápot nem vásárolhatnak az állattenyésztők. Komponenseket és premixet azonban igen. Itt azonban egy újabb akadályba ütköztek: „kicsiben" az üzemek csak készpénzért adnak el tápösszetevöket... A riport elkészítése után jutott el hozzánk a hír: a szövetkezet központi vezetése készpénzben is garantálja az anyagi feltételeket a tenyészállomány tápszükségletének előállításához. Ezzel talán megoldódik a több mint fél éves óbásti titok: valóban a táp okozta-e az eddigi kudarcot. FARKAS OTTÓ 1992. november 27. Tizenkétmilliárd dollár Keletnek A tőke tájékozódik és mérlegel A keleti kommunista rendszerek bukása óta eltelt három év alatt a nyugati ipari társulások több mint 12 milliárd dollárt fektettek be ebben a térségben, miközben előnyben részesítik Magyarországot, kisebb mértékben Csehszlovákiát és Lengyelországot is a balkáni államok, valamint a volt Szovjetunióban keletkezett államok rovására - írja Jean Burner a Le Figaro napilapban. A kelet-európai ügyekkel foglalkozó bécsi konferencia résztvevőinek egybehangzó véleménye szerint a nyugati befektetések összege a kelet-európai térségben, beleértve a volt Szovjetunió és Jugoszlávia területét, 1992 közepére meghaladta a 12,6 milliárd dollárt. Ám annak ellenére, hogy a nyugati befektetések az alacsony bérszínvonal és a piac bővítése szempontjából előnyöseknek bizonyulhatnak, a politikai bizonytalanság és a válságos gazdasági helyzet a térség országai nak többségében fékezi a befektetések teljesebb kibontakoztatását. A Creditanstalt osztrák bank által rendezett ankétből kiderült, hogy a megkérdezett európai és amerikai cégek 57 százaléka szerint Magyarországon vannak a legalkalmasabb politikai és gazdasági feltételek a nyugati befektetők beruházási tevékenysége számára. Az ankét résztvevőinek 63 százaléka pedig úgy véli, hogy a befektetésekhez legkedvezőtlenebbek a feltételek a volt Szovjetunió területén. A kérdezettek 40 százaléka nem számol befektetésekkel Romániában, Bulgáriában és a volt Jugoszlávia területén keletkezett köztársaságokban. Kádár Béla, a külgazdasági kapcsolatokkal foglalkozó magyar miniszter a nemrégi ausztriai gazdasági értekezleten megerősítette, hogy a Magyarországon eszközölt külföldi befektetések összege már elérte a négymilliárd dollárt, ebből 800 millió az 1992- es év első felében valósult meg. Magyarországon mintegy 13 500 nyugati tőkerészvételű vegyes vállalat működik. A befektetett tőke mennyisége szerint az Egyesült Államok tartja az első helyet 1,3 milliárd dollárral, utána Németország következik 400 millióval, majd pedig Franciaország és Ausztria szerepel a sorrendben, mindkettő egyaránt 350 millió dollárral. „Behozatalunk és áraink 90 százalékát már liberalizáltuk. A magánvállalkozók részaránya a bruttó nemzeti termékben 35 százalékot ért el. Azt is ki kell emelni, hogy szilárd belpolitikai helyzet van az országban“ mondta Kádár Béla a nyugati befektetők hajlandóságát indokolva. Az állami vállalatok következetes privatizálásának a terve 1992-ben Csehszlovákiába is sok nyugati befektetőt hozott. Az ország jövő év január elsejével bekövetkező szétválasztásának az előkészítése azonban a német, francia, amerikai és japán befektetőkre nagyon kedvezőtlenül hatott. Az idei év közepére Csehszlovákiában a külföldi befektetések egymilliárd dollárra nőttek, ebből az 1992-es év első felére 450 millió dollár jutott. Az országban jelenleg mintegy 10 000 vegyes vállalat működik. Lengyelországban a külföldi tőkerészvétel csak lassan növekszik. A gazdaságkutató intézetek becslése szerint a lengyelországi külföldi befektetések körülbelül egymilliárd dollárt értek el, s az országban mintegy 6000 vegyes tökeérdekeltségű társaság működik. A továbbiakban főleg az Egyesült Államokból mutatkozik érdeklődés lengyelországi tőkebefektetések iránt, a felmérések szerint ez a két és fél milliárd dollárt is elérheti, ennek megvalósulását azonban fékezi a bizonytalan politikai helyzet, ami főleg az utóbbi évek gyakori kormányváltozásaiban nyilvánult meg. Romániai, Bulgáriai és a volt Jugoszlávia területén esedékes tőkebefektetések iránt jelenleg nincs Nyugaton semmiféle érdeklődés. Ennek ellenére Romániában létezik már mintegy 14 500 nyugati tókerészvételű vegyes vállalat, de ezek közül a közös töke nagysága csak 52-ben haladja meg az egymillió dollárt. A külföldi befektetések összege 1992 közepén 465 millió dollárt ért el. Ami a volt Szovjetuniót illeti, ebben a térségben a külföldi tőkebefektetések a gazdasági intézetek adatai szerint mintegy négymilliárd dollárra becsülhetők. A nyilvántartásban körülbeül 5000 vegyes vállalat szerepel, a normálisan működők száma azonban nem haladja meg a 15-öt. Az egyre bonyolultabb gazdasági helyzet ellenére a nyugati cégek megkérdezett képviselői úgy vélik, hogy a jövőben érdemes lesz itt is befektetni, Oroszországban és más köztársaságokban, főleg az energiaipar területén. - MM -Csehszlovák szakszervezetek A gazdasági élénkülésnek semmi jele Semmi jel nem mutat arra, hogy elkezdődött volna az élénkülés, a gazdasági helyzet inkább stabilizálódik és közeledik a stagnáláshoz - olvasható a Csehszlovák Szakszervezetek konföderációja által elkészített elemzésben a gazdaság idei első félévi fejlődéséről. Akik mégis élénkülésre gondolnak, azok módszertanilag helytelen számításokból indulnak ki - írja a tanulmány hiszen a nemzeti jövedelem az idei első fél évben a tavalyihoz képest mintegy 17-19 százalékkal csökkent. Az ipari termékek értékesítésében az egyetlen dinamizáló tényező az export, de csak néhány ágazat ért el ebben sikereket: az energiaipar, a kohászat, faipar és a tavalyi évhez viszonyítva a textilipar. A gépipari kivitel viszont 10 százalékponttal, az egész export 21 százalékára csökkent. Az állami költségvetés bevételei a vártnál jóval kisebbek, és ha kicsi a deficit, azt csak olyan áron tudták elérni, hogy mérsékelték a lakásépítésre, az állami vállalatok fejlesztésére és a helyi költségvetések dotálására fordított kiadásokat. Az elemzés szerint a költségvetési helyzet egyik magyarázata, hogy a vállalatok elvesztették nyereségérdekeltségüket, mert az irányítási struktúrák szétestek, az állam mint vállalattulajdonos rosszul teljesíti feladatait. Az elemzés a jövő évre nagy áremelkedést jósol. Az új adórendszer bevezetése, a vasúti és autóbuszközlekedés drágulása, a folyékony és szilárd tüzelőanyagok és a hőszolgáltatás árainak növekedése miatt a jövő év első felében a fogyasztói árak átlagos színvonala 1991 decemberéhez képest 25-28 százalékkal emelkedhet. Azzal az érveléssel azonban vitatkozhatnak a tanulmány szerzői, hogy a béremelés gerjesztené az inflációt. Szerintük a bérek a munkatermelékenység csökkenése mellett is emelkedhetnek, és anélkül, hogy fokoznák az inflációt, amennyiben sikerül jóval csökkenteni az egyéb lakossági jövedelmeket. (Vg)
