Szabad Újság, 1992. november (2. évfolyam, 246-270. szám)
1992-11-26 / 267. szám
Még mielőtt megtörtént volna r---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------^ Közéleti és gazdasági napilap CSÜTÖRTÖK 1992. november 26. II. évfolyam 267. szám Válás — kívülről nézve Igaz, hogy a szövetségi köztársaság megszűnéséhez még hiányzott a legfelsőbb törvényhozó szerv áldása, de a válás ténye lényegében már hónapokkal ezelőtt eldőlt. Az is igaz, hogy a tegnapi „ igent ” megelőzte némi huzavona, de ezt nemhogy idehaza, hanem külföldön sem vette senki komolyan, legfeljebb a körülményeken csodálkoztak.. A Der Tagesspiegel című német lap véleménye szerint a folyamat nem volt egyéb, mint „válás részletre”. A cikkíró nézete szerint a közös állam megtartásának legalább annyi oka volt, mint a válást ösztönző, a két nemzet közötti történelmileg alátámasztott különbségnek. Szlovákia lakossága teljesen ellentétesen szavazott, mint cseh szomszédai. Ez adta meg a jelt az államszövetség felosztására. A Kölnische Rundschau minapi számában írta: „A szlovák nacionalisták vágyták az önállóságot, most azonban félnek az államszövetség felosztásától. Úgy tűnhetne, minden világos: az egyik oldalon bátor cseh reformátorok, a másik oldalon egy volt kommunista ideológus, az egység szétverője, a demagóg Vladimír Meéiar. A helyzet azonban mégsem enynyire egyszerű. Ráadásul a cseh oldalon is veszélyesen tűnik el a valóságérzékelés. (...) Az új államok, amelyek csak a magabiztos politikusok ötleteiből születnek, és nem alapozódnak a lakosság egyetértésére, azoknak nincs jövőjük. A cseheknek és szlovákoknak most leginkább arra van szükségük, hogy feladják veszélyes utópiáikat.” Egy nap késéssel, némi huzavona után Dűlőre jutott a Szövetségi Gyűlés Prágában tegnap 13.21-kor a Szövetségi Gyűlés jóváhagyta a Csehszlovákia megszűnéséről szóló alkotmánytörvényt, ahogy azt az alkotmányjogi bizottságok javasolták. Mindössze annyi módosítást eszközöllek benne, amely szerint az utódköztársaságok törvényhozó szerveire tartozik eldönteni, vajon mi lesz azoknak a képviselőknek a sorsa, akik eddig a tagköztársaságok lakosságát a Szövetségi Gyűlésben képviselték. A szlovák hírügynökség jelentése szerint a döntést a képviselők viharos lelkesedéssel, hatalmas ovációval, örömkiáltásokkal és hosszan tartó tapssal köszöntötték... Ami azonban a szavazás jegyzőkönyvét illeti, e — kétségtelenül történelminek nevezhető — döntés korántsem volt ennyire egyértelmű. Igaz, a Nemzetek Kamarájának cseh részében nem volt gond. A 72 jelen lévő cseh honatyából heten szavaztak ellene, tizenegyen tartózkodtak, kilencen pedig nem nyilvánítottak véleményt. Egyébként 45 szavazat kellett legalább a jóváhagyáshoz. A kamara szlovák részében (igaz, csak hetvenkét képviselő volt jelen) szintén 45 szavazat kellett az elfogadáshoz, ennél eggyel többen voksoltak a törvényjavaslat mellett. A Népi Kamarában legalább 90 „igenre” volt szükség, de a 144 jelen lévő képviselő között 92-en akadtak, akik így szavaztak. Ahogy az a számítógépes ,jegyzőkönyvből” kiderül, a Polgári Demokrata Párt—Kereszténydemokrata Párt, Kereszténydemokrata Unió—Csehszlovák Néppárt, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom, a Szlovák Nemzeti Párt, valamint a republikánusok közül kilépett képviselők valamennyien igennel szavaztak. Senki nem támogatta az alkotmánytörvény-javaslatot a Kereszténydemokrata Mozgalomból, az Együttélés és az MKDM képviselői közül, a Baloldali Blokkból, sem a republikánusoktól. A válás mellett voksolt a DBP két képviselője Rudolf Tvaroska és Stefan Niznansky, öten a Liberálszociális Unióból, a cseh szociáldemokraták közül Valtr Komárek és Josef Zanda, valamint a szlovák szocdemek soraiból r.ubor Bystricky, Pavoi Delinga és Józef Klein. Az említett ellenzéki pártok többi tagjai nem támogatták a „válást”. Vladimír Meéiar, aki a Szövetségi Gyűlés ülése idején Kassán tartózkodott, üdvözölte a honatyák döntését. Václav Klaus, aki a szlovákiai képviselők távolmaradása miatt olyan kijelentést tett még tegnapelőtt, hogy azok felelőtlenek, hiszen repülni akartak Prágába, amikor hálókocsiban is utazhattak volna, a tegnapi szavazás után megfontoltan vélekedett. Szerinte a cseh államisághoz vezető úton a tegnapi döntéssel elhárult egy akadály, azonban nem az utolsó. A törvény elfogadása fontos jel a külföld részére, amely összezavarodott a jugoszláv válság és a volt Szovjetunióban folyó események miatt. Klaus abban reménykedik, hogy a külföld megértéssel fogadja e gesztust. Kijelentette azonban: ,Ahhoz, hogy egyenértékűek és egyenjogúak legyünk, sajnos be kellett következnie a válásnak”. Pavoi Kanis, a DBP alelnöke Pozsonyban nyilatkozott a Szövetségi Gyűlés döntéséről. Szerinte a válást szentesítő alkotmánytörvényről folyó szavazás az ellenzéki pártok számára úgy vetette fel a kérdést, hogy miként őrizhetik meg politikai arculatukat, hiszen a Demokratikus Baloldal Pártjának választási programjában a közös állam megtartása volt az egyik kitűzött cél. Az a két szavazat, amelyet a DBP Áldozott” az önállóság oltárára, Kanis szerint éppen az említett arculat megőrzése körüli nézetkülönbségek során született... Kedden, mivel nem volt ülés, számos képviselő a parlament épületének büféjében múlatta idejét. Eközben jelentette ki Fnintiáek Kondeiík liberálszociális képviselő: „Ha a köztársaság megszűnik, olyan erős lesz a német tőke befolyása nálunk, hogy egymás közt is magasra lendített karral ’Sieg heil’-t fogunk köszönni...” Talán mégse. Haza (?) Munkaköri teendőim közben kollégám — kit eddig barátomnak is hittem—sejtelmes, széles mosolylyal közelít hozzám. Jókedve nem lepett meg — boldogabb pillanataiból már ismerős ez az örömábrázat. Ilyenkor — előzékenyen — én is gyorsan ráhangolom magam s várom a poént. — Poíul som, ze si vőera netrafil domov — mondja ízes csermelycsörgedezésű nyelvén, még mindig mosolyogva, de már egy kis ironikus felhanggal. Tegnap nem, hogy rózsás hangulatban nem voltam, de még otthonról ki sem mozdultam. Hosszabb bamba hallgatásom nyilván jelezhette: Ezt..., s így?, nem értem. — No — folytatja — si netrafil domov. Ved vieS, ie tabulu „Szepsi" dali preö. S itt már mosolya hangos kacajjá vált, s államalkotói magabiztossággal élvezte „viccének” poénját. Az én korábbi mosolyom — úgy éreztem — fakó tanácstalanságba dermedt, s hosszan hallgattam. Végül is: Igaza van! — gondoltam. Bár otthon élek de kisebbségi létem negyvennyolcadik éve után sem találok haza. (b-s) Lantos Tamás Szlovákiában járt Apad a Duna. Tegnapra virradóra tetőzött a Duna Pozsonynál. Éjjel egy és két óra között volt a legmagasabb vízállás (648 cm, 6130 m3/s). 1901 óta ez a legmagasabb novemberben mért érték. Az alsó szakaszon, Medvénél, mára virradóra tetőzött — elsőfokú árvízvédelmi készültséggel. A pozsonyi Hidrometeorológiai Intézet hidrológiai információs és előrejelző szolgálatának jelentése szerint ezen a szakaszon a bősi vízmű nem befolyásolja a vízszint emelkedését. A Magyar Vízgazdálkodási Intézet jelentése szerint Budapestnél szombat estére várják a Duna tetőzését, amely azonban nem éri el a kritikus mértéket (565 cm). Az elsőfokú árvízvédelmi készültség elrendelése csak ettől 60 centiméterrel magasabb vízállás esetén történik. Magyar források szerint a Kis-Csallóköz körzetében viszont továbbra is tart a másodfokú készültség. Megtelt a Mosoni-Duna és a többi Duna-ág medre is. A demokráciához hozzátartoznak a kisebbségi jogok Lantos Tamás, az amerikai kongresszus demokrata párti szenátora az elmúlt napokban magánlátogatáson a Szlovák Köztársaságban járt. Tájékozódó jellegű megbeszélései során azt akarta feltérképezni, várhatóan milyen irányban mozdul el január elsejét követően az önálló szlovák politizálás, ezzel együtt azonban az emberjogi, a kisebbségi kérdés problémáit is tanulmányozni akarta. Kedden a kora esti órákban — Ivan Gasparovic parlamenti elnökkel, Jozef Prokes alelnökkel és Milan Knazko külügyminiszterrel lezajlott találkozóját követően — fogadta az Együttélés Politikai Mozgalom képviselőit, Dobos Lászlót és Duka Zólyomi Árpádot. Képviselőink tájékoztatták Lantos Tamást a szlovákiai belpolitikai helyzetről, illetve az ország kettéválásának problémáiról, a várható következményekről. Dobos László és Duka Zólyomi Árpád elemezte a kormány és a kormányzó párt politikai irányvonalát, majd részletesen foglalkoztak a szlovákiai magyar kisebbség problémáival. Nagy figyelmet szenteltek a magyar kisebbség szociális és gazdasági helyzetének; megvitatták azokat a lehetőségeket, melyek elősegítenék a térség szociális és gazdasági életének stabilizálódását és javulását. Lantos úr elismeréssel nyilatkozott a politikai mozgalom programjáról, tevékenységéről, és kifejtette: személyén keresztül az új amerikai elnök, Bili Clinton és politikusai kellő tájékoztatást kapnak Közép—Európa jelenlegi állapotáról, elsősorban a magyarországi és a határokon túli magyarok helyzetéről. Tegnap reggeli pozsonyi sajtótájékoztatóján Lantos Tamás általános képet adott arról, milyen elvárásokat támaszt a világ Szlovákiával szemben. Ezen elvárások lényege, hogy az önálló Szlovák Köztársaság demokratikus jogállam lesz, mely tiszteletben tartja majd az általános emberi, a politikai és szabadságjogokat, beleértve a kisebbségi jogokat is. Határozottan leszögezte, a nemzetközi fogadtatást nem az fogja eldönteni, mit tart demokratikusnak és jogszerűnek a szlovák politika, hanem az, hogy mit tart annak a fejlett demokráciával bíró nyugati világ. Konkrétan is elmondta, ilyen szempontból elfogadhatatlan számára, de az egész amerikai kongresszus számára is, hogy nemzetközi határfolyókat bármilyen okból egyoldalúan eltereljenek, vagy hogy leszereljék a kisebbségek által lakott területeken a kisebbségek anyanyelvén írt helységnévtáblákat. Bős kapcsán kifejtette, örül annak, hogy az Európai Közösség kézbe vette az ügyet és bízik abban, hogy mindkét érintett fél számára elfogadható megoldás születik A Kongresszus véleményét is tolmácsolta, amikor elmondta: bár Szlovákia területén van a vízmű, annak hatásai Magyarországot is érintik, sőt további más országokra is kihatással vannak, így nem kezelhető egy ország belügyeként e probléma. Közép-Európa sok kisebbségnek és etnikai csoportnak a hazája — mondotta —, fontos tehát, hogy az az emberi, a kisebbségi és az egyéni jogokat tiszteletben tartsa minden ország. A leendő amerikai kormányzat erre nagy figyelmet fordít majd. Elítélte a volt Jugoszláviában folyó háborúságot, az etnikai tisztogatásokat, a türelmetlenséget és gyűlöletet más a nemzetiségűekkel szemben. Remé(Folytatás a 2. oldalon)
