Szabad Újság, 1992. november (2. évfolyam, 246-270. szám)
1992-11-24 / 265. szám
4 Szabad ŰJSÁG Mezőgazdaság 1992. november 24. Gömöri Mezőgazdasági és Élelmezési Kamara Fizetésképtelenség agrárpolitika A Szlovák Mezőgazdasági és Élelmezési Kamara megalakulása óta a régiók is szervezik saját kamarájukat. Júliusban Bátkán tartotta alakuló ülését a Gömöri Mezőgazdasági és Élelmezési Kamara, amelyen a földműveseken kívül részt vettek a Rimaszombati járás mezőgazdasági termékeit felvásárló üzemek és a feldolgozóvállalatok, valamint a legnagyobb gazdasággal rendelkező magánvállalkozók. A tanácskozás résztvevői BALOG JÁNOS mérnököt, a Bátkai ÁG igazgatóját választották meg a kamara elnökévé, majd kisebb módosításokkal elfogadták a szabályzatot. Ennek értelmében - tekintettel a járás nagyságára - a kamarát 15 tagú vezetőség irányítja, kivitelező szerve nem titkárság, hanem igazgatói hivatal lesz, amelynek élére TÖMÖSVÁRY GYÖRGY mérnököt nevezték ki. Vele beszélgettem a kamara működésének indulása kapcsán.- Igazgató úr, mi tette szükségessé a kamara megalakulását?- A mezőgazdasági és élelmezési kamara lényegében olyan törvényes szerv, amely - a nyugati országokhoz hasonlóan - főleg érdekvédelmi feladatot fog betölteni. Kissé szűkítve a kört, régiónkban számos olyan felvásárló- és feldolgozóüzem van, amely kapcsolatban áll a mezőgazdasággal. Kézenfekvő tehát, hogy a vitás kérdésekben négyesben - a termelő, a felvásárló, a feldolgozó és a kamara képviselői - próbáljuk majd összehangolni az érdekeket úgy, hogy a haszonkulcs megállapításánál a termelő nyereségességét is figyelembe vesszük. Ezt korábban senki sem vette figyelembe. A téma rendkívül időszerű, mivel az elmúlt két esztendő agrárpolitikája sajnos, a csőd szélére sodorta a mezőgazdasági üzemeket, és a termelő érdekeltségének figyelembe vétele nélkül feleslegessé válhat a feldolgozóipar. A régión kívülről beszállított nyersanyag jelentősen megemelheti a végtermék árát, a piacon ezáltal csökkenhet a feldolgozóvállalatok nyeresége.- Ezt a veszélyt érzik a felvásárlók és a feldolgozók: tisztában vannak azzal, hogy milyen következményekkel járhat, ha nem figyelnek a termelőre?- Részben igen. Befolyásolja azonban a megegyezést, hogy mindehhez másképpen viszonyulnak a privatizált üzemek és másképpen az állami vállalatok. Ezért lenne előnyös a termelők számára, ha az újabb privatizációs hullámban ők is vásárolhatnának a felvásárlók, feldolgozók részvényeiből, ezáltal nem lennének elszigetelve, érdekeltek lennének saját termékük feldolgozásában.- Bizonyára vannak már konkrét elképzelései is a kamara működtetését illetően?- Legfontosabb az lenne, hogy kormányszinten tisztázzák a kamarához vezető szálakat. Ha ez megtörténik, mindenképpen szükségünk lesz egy olyan adatbankra, amely a tagoknak naprakész és pontos információkat szolgáltat. Tervezzük bel- és külkapcsolatok létrehozását is, ezzel segíteni tudnánk a kamara köré csoportosult agrokomplexum üzleti tevékenykedését. Ahhoz azonban, hogy ez megvalósuljon, anyagi bázisra van szükségünk, amit sajnos, ma még nem tudom, honnan teremtünk elő. A mezőgazdasági és élelmezési kamara a tagok által befizetett tagsági illetékből él és tartja fent továbbra is magát. Nyolcvannyolc tagunk van, tartoznak hozzánk szövetkezetek, állami gazdaságok, magánvállalkozók, szövetségek, mezőgazdasági termékeket felvásárló és feldolgozó üzemek, illetve vállalatok. A kötelező tagsági illeték alsó határa 250 korona, a felső pedig 5 ezer korona. Egy olyan önálló és önfenntartó mezőgazdasági kamarát szeretnénk működtetni, amely nem táplálkozik állami pénzből és nem áll kormánybefolyás alatt.- ön szerint mennyire reálisak ezek az elképzelések? Mint tudjuk, a járásban működő mezőgazdasági üzemek pénzügyi helyzete enyhén szólva kedvezőtlen. Honnan teremtik elő az induláshoz nagyon fontos anyagi alapot?- Elsősorban szolgáltatásokból. Az a célunk, hogy bevételt is jelentő szolgáltatásokat nyújtsunk tagjainknak és ebből a pénzforrásból bizonyos meghatározott összeg a kamara számláját gyarapítaná. Csakis ilyen formában lehetünk önfenntartók, és csakis ilyen módon maradhatunk állami befolyáson kívül. Ha az állam támogatná, illetve ha az állam tartaná fenn a kamarát, valószínűleg a pénzéért el is várna valamit, és az ő elvárásai nem biztos, hogy minden esetben a tagságunk érdekeit képviselnék.- Meg lehet határozni, mondani, hogy mikor fog teljes intenzitással működni a kamara?- Ma még nem, hiszen még az sem ismeretes, hogy milyen anyagi bázist teremtünk majd. Azt sem tudjuk - és ez munkánkat nagyban befolyásolhatja -, hogy milyen lesz a kormány mezőgazdasági politikája. Tudjuk nagyon jól, hogy hazánkban ennek az ágazatnak a legkedvezőtlenebb a helyzete. Mindenki tartozik mindenkinek, a termelők képtelenek hitelek nélkül boldogulni, de a hitelek nyújtása is akadozik, a feldolgozó fizetésképtelen... A jelenlegi kormány az előző kormányra, hárítja a felelősséget, ám az új kormány sem tett még semmit a helyzet javítása érdekében. Halmozódnak az adósságok, az év végén az eladósodás sajnos, . katasztrofális is lehet. Azért is van szükség a kamarára, hogy legyen egy szervezet, amely észrevételeket tesz, ha kell, tanáccsal látja el az egyes minisztériumokat, és szükség esetén beleszól a kormány munkájába is. Beszélgetett: Farkas Ottó-----FELHÍVÁS-----A magyar Földművelésügyi Minisztérium az Illyés Gyula Alapítvány támogatásával határontúli felsőfokú végzettségű mezőgazdasági, élelmiszeripari, agrárközgazdász, agrárműszaki, állat-egészségügyi szakemberek, magángazdálkodók továbbképzését célzó SZAKT ANÁCS ADÓ-KÉPZŐ TANFOLYAMOT indít decemberben, hogy az átalakulóban lévő mezőgazdaságban és élelmiszeriparban a magas színvonalú szaktanácsadói tevékenységet szorgalmazza. A PHARE-program (közöspiaci tanfolyam) alapján történő intenzív képzés 10 hetes. (December - január 2x3 hét bentlakásos képzés; 4 hét egyéni stúdium; szakmai gyakorlat; diplomaterv.) A határontúli résztvevők számára térítik a 80 000 forintos részvételi díjat plusz a szállásköltséget, és biztosítják a szakirodalmat - azaz a pályázatot elnyerő 3 fő ingyenes szakmai továbbképzésben részesül. Programvázlat: - a mezőgazdasági szaktanácsadás nemzetközileg elfogadott elméleti és gyakorlati elveinek, módszereinek elsajátítása- a magángazdálkodóknak és csoportjaiknak nyújtandó szaktanácsadás követelményei- az önálló véleményalkotás és döntéshozatal gyakorlása; a marketing-szemléletű árutermelés és a marketing-mix elemei; import- és exportlehetőségek a mezőgazdasági termékek értékesítésében; feldolgozástechnikák; piackutatás- az EK agrárkereskedelmének fontosabb vonásai; a szerződéskötés; szabványok, sztenderek; kommunikációs módszerek stb. A pályázóktól rövid szakmai életrajzot várunk az alábbi két cím egyikére: 1. H. Mészáros Erzsébet, Szabad Újság, 81911 Bratislava, Pribinova 25/12 2. Haraszti Mária, Slovensky rozhlas, HRMV, 812 90 Bratislava, Mytna 1. A BORÍTÉKON KÉRJÜK, TÜNTESSÉK FÖL: „PÁLYÁZAT“. A beküldési határidő: 1992. november 25. Kevesebb cukorrépa, rövidebb kampány A Dunaszerdahelyi Cukorgyár, az ún. Juhocukor körzetében évről évre nyugtalanítóbb a cukorrépa-termelés helyzete. A szakemberek minden korábbi igyekezete ellenére csökken a vetőterület nagysága. A cukorrépa a veszteséges növények közé tartozik. Több gazdaságban éppen ennek az ellensúlyozására vetettek nagyobb területen hüvelyeseket és egyéb olajnövényeket. Szabó Béla termelési és műszaki igazgató arcáról eltűnt a derűlátó mosoly, amikor a mostani feldolgozási idény felől érdeklődtem. Válaszaiban azokat a súlyos problémákat taglalta, amelyekkel a cukoriparnak minden nap meg kell küzdenie. A nyersanyagellátás okozza a legfőbb nehézséget. A jelenlegi készlet nem teszi rentábilissá az üzemet és a távolabbi vidékről szállított méregdrága répa feldolgozására sem lesz mód az idén. Az itteni vetőterület nagysága 4800 hektárra zsugorodott, holott a gyárnak - kapacitásához mérten - 8500-9000 hektárról kellene felvásárolnia répát. A hozamok szeszélyes eloszlásban, 26 tonnától 39 tonnáig ingadoznak. A gyár szakemberei a szolidabb eredményeket nemcsak az aszállyal indokolják. Úgy vélik, a termelési rendszerek, megoldást jelentő külföldi technológiák, a jobb fajtaválaszték anyagiak hiányában nem juthat el a termelőkhöz. Több helyen és több parcellán az itteni szakemberek helytelen tápanyag-visszapótlást alkalmaztak, ami károsan hatott a terméseredményre. Az alacsonyabb hozam ellenére remélik, hogy a tervezett 250 ezer tonnát felvásárolhatják. November 6-ig több mint 147 ezer 400 tonnát vettek át. A felvásárlás folyamatos ugyan, de egyre fogynak a készletek ahhoz, hogy az eredeti tervüket teljesíthessék. A szomszédos körzetekből csak úgy kaphatnak alapanyagot, ha valamelyik cukorgyár műszaki okok miatt szünetelteti a termelést. Az eddig felvásárolt répa minőségével nem nagyon lehet dicsekedni. Egyes termelők a forró nyár, sok napfény hatására magasabb cukortartalmat vártak. A feldolgozási átlag 14,38 százalékot mutat. A cukorfok és a szennyezettségi százalék megállapítását emberi manipuláció nélkül, számítógépes berendezés végzi. így a termelőknek nem lenne okuk aggodalomra. Néhány esetben ugyanis eltér a cukorgyár és a mezőgazdasági üzem véleménye. Az eddigi kimutatások szerint a kistermelők jobb minőségű, tisztább répát szállítanak és az elért hozammal is felülmúlják a nagyüzemeket. Egy hektár területre számítva nagyobb haszonkulccsal gazdálkodnak, mint a szövetkezetek. A számított átlag 14,4 százalék körül ingadozik. A helyzet az előző évhez mérten kissé javult, de csapadékosabb időjárás esetében a megengedettnél több föld, sár és egyéb nem kívánatos anyag kerül a répa közé. Baj van az árpolitikával Sajnos, a termelők szempontjából kedvezőtlen fejlemény, hogy a tavalyi évhez mérten csökken a répa felvásárlási ára. Míg tavaly - igaz, rendkívül kemény kikötéssel - 16,5 százalékos cukorfok mellett 1100 koronában állapították meg a cukorrépa felvásárlási irányárát, addig az idén 15 százalékos cukortartalomig tonnánként 700 korona alapárt fizetnek. Ha a cukortartalom meghaladja a 15 százalékot, minden tizedért tonnánként 50 korona felárat fizet a cukorgyár. Az alacsonyabb felvásárlási ár a jövőre nézve tovább rontja az amúgy sem jó termelői kedvet. Egyre több helyen vélekednek majd úgy, hogy „csökkentjük a vetőterületet, mert a cukorrépa/ az osztrák termesztőkkel ellentétben, itt nem hoz hasznot, azaz éppen csak fedezi a magas termelési költségeket. A problémát sokat lehetne boncolgatni. A piac s talán a fajtaválaszték sem olyan tökéletes, mint az osztrákoknál. Annyi azonban bizonyos, az igazi piacgazdálkodáshoz nem tudjuk megtalálni az odavezető utat, vagy pedig egyes helyeken meg sem akarják találni. Ráadásul az agrár- és árpolitikánkkal is baj van, csak a tengódést, egy helyben topogást biztosítja. Megfelel már az exportkövetelményeknek is Az igazgatótól megtudtam azt is, hogy, a szűkös anyagi feltételek ellenére, azért futotta a legszükségesebb beruházásokra. Milliós értékű felújításokat, gépcseréket végeztek. Számottevő változás történt a nyersfeldolgozásban. Nagy teljesítményű német gyártmányú prések üzembe helyezésével csökkent a veszteség, javult a cukorgyártás minősége, megfelel már az exportkövetelményeknek is. Ökológiai szempontból is javult a helyzet, mert 70 százalékkal kevesebb szárazanyag marad vissza, mint tavaly. Felhasználására a komposztkészítésben van lehetőség. A cukorfőzés technikája is magas színvonalon van. Egy japán gyártmányú számítógépsor üzemeltetésével jobban kisajtolható a cukortartalom az alapanyagból és csökken a veszteség, több cukor kerül a nehézlébe. A feldolgozás tökéletesítésével napi 450 tonna cukor előállítására képesek, ami 3800-4000 tonna répa feldolgozását jelenti. A csomagolórészlegen pedig egy korszerű olasz gyártmányú gép kezdte meg az üzemelést, teljesítménye percenként eléri a 100 kg-ot. A hazai piacon teljesen új csomagolású kristálycukor kerül majd a fogyasztókhoz. A cukorgyár termékei - magasabb kiskereskedelmi áron Remélem, nem új, magasabb kiskereskedelmi áron - kockáztatom meg a kérdést. De igen, kapom a tömör választ. Hogy mennyivel emelkedik az összes termék fogyasztói ára, arról Szabó úr konkrétan még,nem tájékoztathatott. Annyit azonban megjegyzett, az áremelés biztos, csupán annak mértékéről és összegéről nem döntött még a vezetés. A Dunaszerdahelyi Cukorgyár a közeljövőbén tehát valamennyi terméke fogyasztói árát emeli és cukorból lesz elegendő, és a választék is bővül. Az áremelést a megnövekedett önköltséggel, az energiahordozók egyre drasztikusabb árnövekedésével indokolják. Évi mazutszükségletük 16 000 tona körül van, de az újításokkal elért megtakarítás sem fedezi az energiahordozók fölemelt árát. Decemberben, ha minden jól megy, rátérhetnek a kockacukor gyártására és az első szállítmányt karácsonykor szeretnék a hazai piacra dobni. Munkaerőből nincs hiány. E tekintetben minden a legnagyobb rendben van. Az állandó dolgozókon kívül 261 személyt foglalkoztatnak. Az ő munkaviszonyuk kb. december 10-ig tart. Ekkor ér véget az idei kampány, a 250 ezer tonna répa feldolgozása. A gyár üzemeltetése viszont úgy lenne gazdaságos, ha december végéig vagy január közepéig még lenne elegendő feldolgozni való. Csak a jobb minőséggel és nagyobb hozammal lehetne növelni a cukorrépa haszonértékét. Ennek tudatában ahol csak lehet, alkalmazni kell az osztrák szakemberek által irányított nyugati termelési technológiát. Az idei kimutatások azt bizonyítják, a legtöbb gazdaságban az egyoldalú trágyázás, illetve a kevés szervestrágya adagolása, a vetésforgó be nem tartása okozta az alacsonyabb hozamokat és a gyengébb minőséget. Az új technológiai eljárások bevezetését a gyár, anyagi helyzetéhez mérten támogatni tudja. Elsősorban a fajtamegválasztásban kíván segíteni, főként a magángazdáknak. Kleine-típusú répakombájnok beszerzésére is gondoltak, mivel egyre növekszik a répát termelő egyéni gazdák aránya. Kis- és nagytermelőknek egyet kell érteniük abban, hogy csakis átfogó eljárással, az osztrák és a hazai szakemberek tudására alapozott új technológiával, a termelői-feldolgozói lánc aktivizálásával mozdulhatnak el a holtpontról. A termelői üzemi érdekek összehangolásának nagy a jelentősége, mert szükség van a cukorrépa-termesztés technológiájának korszerűsítésére. A piac kihívásával így könnyebb lesz megbirkóznunk. Krascsenics Géza
