Szabad Újság, 1992. november (2. évfolyam, 246-270. szám)

1992-11-23 / 264. szám

V 1992. november 23. Tallózó Szabad ÚJSÁG 5 Miroslav Masár százados Henrich Bulla százados Pavol Matej őrnagy (Fotó: JANA LOFAJOVÁ) A századosok elmennek, az őrnagy marad Hol a hazám? A szövetségi hadsereg kettéosztása után Szlová­kiának jut 229 katonai re­pülőgép, köztük a legkor­szerűbb MIG-29-esek is. Ehhez persze pilóták, le­génység is kell. Cseh­országban 8600 szlovák tiszt és tiszthelyettes szol­gál. Hármuk véleményét tolmácsoljuk. Pláné, repülőtér Öeské Budéjovice szélén a mezőt 1931-ben vásárolták meg, 1937 óta katonai repülőtér. A megszállás idején a Luftwaffe használta. Ma főleg Delfi­nek, Albatroszok és MIG-23-as harci gépek vannak itt. A vezérkari főnöktől megtudtuk, hogy szlovák nemzetiségű repülő kilenc van itt. Negyvenperces gyakorló repülése­ket végeznek. Este kilenckor fejezik be. A korszerűen berendezett várako­zó helyiségben, sztereó-magnó, hanglemezek, folyóiratok közt várunk rájuk. Miroslav Miroslav Masár százados Dubo­­dielből származik, vonaton egy egész nap beletelik, míg hazaér. Albatros A zászló Pozsony néhány nappal ezelőtt fel­ajánlotta Magyarországnak, hogy fel­építi a nagymarosi vízlépcsőt. Kellett tudnia, hogy ezzel megsérti Magyaror­szágot. Mégis megtette. A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa megszavazta, milyenzászlója Lidové noviny nem lehet a Cseh Köztársaságnak. Kellett tudnia, hogy ez megsérti Cseh­országot. Ennek ellenére megtette. Mit tegyünk ezzel? A hűvös ésszerűség azt diktálja, ne vegyük figyelembe. Végül is Szlovákia Nemzeti Tanácsának határozata csak Szlovákia Nemzeti Tanácsának hatá­rozata. Tehát olyan intézményé, amelynek semmi beleszólása nincs a Cseh Köztársaság ügyeibe. Nem emlékszem, hogy Prágában bárki is tiltakozott volna a némileg furcsa szlo­vák zászló miatt. Ezt ugyanis Oroszor­szág zászlaja képezi, benne a magyar címer egy részével. Ez azonban a szlovák intézmény döntése volt és az égvilágon senkinek sincs joga ez­zel egyetérteni, vagy ellenezni. Ilyen jogot, ha Pozsony megengedi, mi is szívesen váltanánk magunkénak. Abba a fehér-piros kék ékkel ellátott zászlóba túl sokat fektettünk be, túl sok életet, pénzt és eszmét az elmúlt hetvenéves közös lét alatt. Túl sokat ahhoz, hogy Prokes úr hetykesége miatt lemondjunk róla. Az egyetlen ok, amiért lemondanánk róla, az egyolda­lú engedékenység lenne, de ez ma már szóba sem jöhet. Ugyanis az engedékenységet sohasem értékel­ték. A nemzetközi politikában általá­ban és a csehszlovák viszonyban különösen. Különös játékba mentünk bele, mintha a közös államból mind­ketten kilépnénk, pedig az igazság az, hogy az önrendelkezést Szlovákia hir­dette ki. A vagyon elosztásánál rááll­tunk a 2:1 arányra, pedig a világon senki sem hiszi el, hogy ez a vagyon a hetvenöt éves együttlét alatt ilyen arányban jött létre. Azt a kék ékes zászlót meg kellene tartanunk. Elkép­zelni sem tudok olyan cseh parlamen­tet, amely ezzel ne értene egyet. Nem lenne rossz beruházás, na a szlovák képviselők elé felfüggeszte­nénk az önálló Szlovákia térképét. Talán a Szlovákia Nemzeti Tanácsa képviselőinek többsége akkor tudato­sítaná, hogy a Cadca és Lanzhot kö­zötti határ a legproblémamentesebb, amellyel Szlovákia rendeikezik. És, hogy ezen a határon át szükség ese­tén bármikor jöhet segítség. Akkor hát minek teszik ezt próbára, az ördögbe is, a nagyhatalmi felfuvalkodottság-9al? JIRÍ HANÁK L-39-esén, persze, rövidebb lenne az út. Tizenöt éves korában kezdett ér­deklődni a repülés iránt, repülőgép­szerelőnek tanult. Érettségi után a kassai repülőfőiskolán folytatta ta­nulmányait. Mivel készenléti pilótává képezték ki, Öeské Budéjovicébe ke­rült. Akkor már házas volt. Felesége Lőcse mellől származik, könyvtáros. Három fia van: egy elsős, egy másodi­kos, egy harmadikos.- Nem tart attól, hogy ha visszatér Szlovákiába a gyerekeknek nyelvi problémáik lesznek? Hiszen itt cseh iskolába járnak.- Nem, hiszen otthon szlovákul be­szélünk. Feleségemmel mégis sokat töprengtünk, főleg a szociális bizton­ság miatt. Haza megyünk ugyan, de az ismeretlenbe. Azt sem tudjuk hová. Talál-e ott a feleségem megfelelő munkát? Itt szép lakásunk van, meg­felel a környék, a természet. A kollé­gák társasága remek, de most olyan kollektívába kerülök, amellyel még össze kel| szoknunk. Lehet, hogy ki­sebb városba kerülünk, ahol a budéjo­­viceinél szűkösebb lesz a kulturális háttér. Valami azonban hazahúz. Előbb magam megyek, az asszony a gyerekekkel még itt marad, majd később jönnek utánam. Szárnyak nélkül 1990-ben először láthatták újság­írók egy MIG-23-as lezuhanásának • Az önök járásában, ha valamit a földbe dugnak, az kikel. Másrészt túl nagy itt a munkanélküliség. Nincs ez ellentétben egymással?- Valóban nem logikus ez. A prob­léma az, hogy korábban minden ne­gyedik munkaképes ember a mező­gazdaságban dolgozott. Csakhogy megkezdődött a szerkezeti átalakulás és a visszafejlesztés. Mind a mező­­gazdaságban, mind az elektrotechni­kai iparban (Progreson, Tesla), mind az építőiparban. Ezen felül itt gyűlnek össze mindazok, akik más járásokban dolgoztak és ott vesztették el munka­helyüket. • Valami leépül, valami új azon­ban létrejön. Fejlődik a magán­­szektor...- Ez igaz. A magánvállalkozók augusztusig 2050 új munkahelyet hoztak létre, összesen vagy 700 ma­gánvállalkozóval működünk együtt. Bár a munkanélküliség nagy, az aktív foglalkoztatási politikában élen járunk. • Több régióban az a tapaszta­lat, hogy gyakran nem fizetődik ki alkalmazásban lenni...- Ez főleg a nőket érinti. Olyan nőket is nyilvántartunk, akik a múltban nem voltak alkalmazásban és most a törvény szinte érthetetlenül védi helyszínét. Ezt a gépet Henrich Bulla, akkor főhadnagy vezette. Nem az em­ber volt hibás, hanem a technika. Két és fél éves kisfia nem maradt árva, édesapja idejében katapultálta magát. Ő is fiatal kora óta repül és a kassai főiskola végzettje. Árvából, Nyizsnából származik. A légvédelem vonzotta és Öeské Budéjovice megfe­lelt neki. Felesége ápolónő, szintén árvái.- Kis családunkat senki sem diszk­riminálta nemzetiségünk miatt, sem a reptéren, sem civilben. Mégis Szlo­vákba térünk vissza, szükség lesz ott ránk. Bárhol is szolgálok majd, haza nem lesz messzebb, mint innen.- A lakás itt négyszobás, ez fontos dolog. Meggyőződésem, hogy kapunk majd lakást. Amint megkapom a pa­rancsot megyek. Engem majd csak elhelyeznek valahol, feleségemet és a fiamat a szülők vállalják ideigle­nesen.- Mennyi idő alatt vihetném magu­kat Pozsonyba? A kabinban, nincs hely másnak. De elméletileg tizenöt perc alatt... Majd a nyugdíjban Hármuk közül Pavol Matej őrnagy a legidősebb. Szolgálatilag és korban is. Trencsén környéki faluból szárma­zik. Korábban Prerovban, Morvaor­szágban szolgált. Ez lényegesen be­folyásolta életét. Itt ismerkedett meg mai feleségével. őket. Például, ha valaki a gyermekre hivatkozva elutasítja a felkínált mun­kahelyet - akkor is, ha felkínálunk Národná obroda szabad helyet az óvodában - joga van rá. A másik oldalon nekünk nincs jo­gunk kiiktatni őt a nyilvántartásból. • Mi van az olyan munkanélküli­ekkel, akik feketén dolgoznak a ma­gánvállalkozóknál?- Ez azt követelné, hogy erősödjék a munkahivatal ellenőrző tevékenysé­ge. Vannak olyan vállalkozók, akik figyelmen kívül hagyják a Munka Tör­vénykönyv előírásait. • Tudatosan, vagy ismeretek hiányában?- Nehéz a válasz. Szemináriumot rendeztünk e témában a vállalkozók számára. 325-öt hívtunk meg. Negy­vennégyen jöttek el. A magánvállalko­zók többsége nem érdeklődik a jogi szabályozás iránt. De ez így büntetle­nül nem mehet tovább. • Nincs erre „ostoruk“? -Az ilyen „ostornak“ elég hosszú­nak és nagynak kell lennie. A munka­hivataloké igen kicsi, mert kevés a munkatárs. A járásban három terüle-Zatecben később MIG-21-eseken repült. Itt született leánya, Michaela. Észak-Csehországban a családnak nem nagyon tetszett. Hét évig voltak PRÁCA ott, aztán eleget tettek kérvényének és áthelyezték Öeské Budéjovicébe sok­kal korszerűbb MIG-23-asokra. A vegyes házasságú család viszo­nya Szlovákiához felette szívélyes. A szabadságokat a férj testvéreinek valamelyikénél töltik vagy Pőstyén­­ben, vagy Trencsén mellett.- Elmegy Szlovákiába végleg?- Majd talán a nyugdíjban. Most biztosan nem. Michaela jövőre érett­ségizik. Fiam elsőbe jár, most tanul olvasni. Rendes a lakásunk, a munka megfelel, az emberek is. Feleségem szobaaszony a szállóban. Imádom a vízi sportokat, itt a környéken pedig csupa halastó. Szlováknak érzem ma­gam, bár húsz éve élek Csehország­ban. A szívemhez nőtt.-X­A kilenc Öeské Budéjovice-i repülő közül négyen döntöttek úgy, hogy visszatérnek Szlovákiába. Főleg azok, akik nem vegyes házasságban élnek. És azok, akik életét a költözés nem bonyolítja, akik családostul azt mod­­hatják, hogy otthonuk Szlovákia. DOBROSLAV HRUBY ti és egy járási munkahivatal van. A munkanélküliek száma 7806. Ügyei­ket 52 munkatárs intézi. • Ha tudná, ki akar valóban dol­gozni és ki az, aki csak úgy tesz, mintha állást keresne, az utóbbia­kat kiiktatná a nyilvántartásból?-Véleményem szerint a munkahi­vataloknak csak azokkal kellene tö­rődniük, akik valóban dolgozni akar­nak. Azt bizonyítgatni valakinek, hogy nem akar dolgozni, nem lehet. A mun­kaadó százszázalékos embert akar, nem olyasvalakit, aki csak „falból“ keres munkát. • Az előírásokkal van tehát baj?- Szerintem a munkanélküliségi politikát át kell értékelni, alkalmazni az eddigi tanulságokat. A Nyugaton ter­mészetes, hogy a munkahelyen meg­van az embernek életszínvonalának három harmada, a munkahely elvesz­tése után kétharmada, hosszú mun­kanélküliség esetén egyharmada. S nálunk? Ha hosszú ideig munkanél­küli valaki, jobban jár, mintha csak rövid ideig van munka nélkül. Itt valami nem stimmel. Az embereket nem kell kényszeríteni a munkára, viszont tör­vényesen biztosítani kell, hogy közö­nyük ne járjon előnyökkel. VLADIMIR TURKOVIÖ Slovensky denník Ludové noviny pre Slovensko Az olvasók leveleiből Szlovákok és magyarok Fűtő vagyok Érsekújvárott. Csopor­tunkban négyen vagyunk, két szlovák és két magyar. Hosszú évek óta dol­gozunk együtt és soha sem volt köz­tünk egyetlen félreértés, vagy gyűlöl­ködés. Ezt a gyűlöletet mestersége­sen szítják olyan urak, mint Duray úr, vagy a hozzá hasonló Markus úr. Amikor az éhségsztrájkolók a nyelv­törvény miatt az Sznf-téren ültek, feltettem magamnak a kérdést: lehet­séges, hogy ennyire manipulálják az embert? Valóban, lehetséges. Kinek használ ez? Meglehet, ha elválunk a csehektől, Meciar elvtárs és társai új ellenséget keresnek. Kitűnik majd, hogy Szlovákia katasztrofális gazdasági helyzetéért a szlovákiai magyarok a felelősek. Mintha én te­hetnék arról, hogy itt születtem! Mi itt az alföldön, szlovákok, ma­gyarok egyaránt látástól vakulásig dol­gozunk. Magam is 20 árt művelek fólia alatt, 80 árt szabadon. Igyekszünk, szlovákok, magyarok segítjük egy­mást. Reggel négykor kelek a felesé­gemmel együtt, hogy előkészítsük a kertben a 20 láda paradicsomot, karfiolt, paprikát, káposztát. Hétkor már itt vannak a vevők, az egyik Mártonból, a másik Zsolnáról. Nekünk az olyan szamárságokra, mint az éh­ségsztrájk, egyszerűen nincs időnk. Mérjék fel: ki tett többet a nemzetért. Össze kellene tartanunk, nem pedig szétvernünk a nemzetet, mint azt a mostani bolsevik vezetés teszi. Hi­szen ez Isten ellen való vétek. JOZEF DEÁK, Érsekújvár Értékrend Sohasem ringattam magam illú­ziókban afelől, hogy a „moszkvai diá­kok“, akik ott díszelegnek a szlovák parlamentben, a kormányban és ap­parátusában, Szlovákiát a fejlett euró­pai országok társaságába kormá­nyozza. De ami sok az sok. Állampol­gárként távolról sem mindegy nekem, hogy olyan állam polgára leszek-e, amely fölött az Isten is csak legyint a kezével. Félek az olyan politikusok­tól, akikben nincsenek meg az emberi értékek, a tolerancia, a figyelmesség, a lelkiismeret, a felebaráti szeretet. Ezzel szemben duzzadnak a büszke­ségtől, hogy milyen nemzetiségűek, szuverének, önállóak, tele vannak gyanúsítgatással, tiszteletlenek és be­tegesen vágyódnak a hatalomra. Nem értem meg azokat a szlovákiai állam­polgárokat, akik nem képesek, vagy nem akarják ezeket az értékrendeket felismerni a politikusokban és nem utasítják el őket. Hiszen nyilvánvaló, hogy mind az egészségügyben, mind az iskolaügyben, az államigazgatás­ban nem a képességek szerint ültetik be az emberereket, nem emberi érté­keik szerint, hanem aszerint, hogy tagjai-e a DSZM-nek. Meciar úr ma bizonytalanságot, éh­séget ígér, az állás elvesztése esetén a támogatást meg akarja vonni, az egészségügyre az iskolaügyre nincs pénz. Lehet még valamit elrontani a gazdaságban? És ez még az állam kettéosztása előtt van igy. Mi lesz,.ha Knazko úr pénzt kezd kérni a külügy­­re, ha a szlovákiai termelők és vállal­kozók számára beszűkül a piac? Hogy ízlik majd azután az önállóság, a szu­verenitás? A DSZM, az SZKDM, a DBP, a SZNP jóvoltából felbomlik a köztársaság. Kár. Elszalasztottuk a lehetőséget, hogy Európa gazdasági és politikai struktúráiba a kommunista tömb országai közül elsőkként kap­csolódhassunk be. MICHALSKOKAN Beszélgetés a dunaszerdahelyi munkahivatal igazgatójával Kicsi az ostorunk Dunaszerdahelyen az egykori járási szakszervezeti tanács épületében mára megváltozott az ügyfelek összetétele. Rendszerint hosszú sorokban kígyóznak - a munkanélküliek. A Tóketerebesi járás után itt van Szlovákiában a legtöbb munkanélküli - a munkaképes lakosságnak közel 18 százaléka. A velük összefüggő problémákról beszélgettünk PaeDr. Ján Sihelskyvel, a járási munkahivatal igazgatójával.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents