Szabad Újság, 1992. november (2. évfolyam, 246-270. szám)
1992-11-21 / 263. szám
1992. november 21. Kultúra Szabod ÚJSÁG 7 PILINSZKY JANOS Kihűlt világ E világ nem az én világom, csupán a testem kényszere, hogy egyre beljebb, mint a féreg furakodom beleibe. így táplálkozom a halállal, és Így lakik jól ő velem; az életem rúg nem enyém már, vadhúsként nő a szívemen. Minden teremtett elevenből kijózanodva a szemét így ütközik ki, leplezetlen föladva hiú szégyenét. A mindörökre ismeretlen végül is így lesz otthonos. Mint hervadás az őszi lombot, a pusztulás bebalzsamoz. Kihűlt világ ez, senki földje! S mint tetejébe hajított ócskavasnak, holtan merednek reményeink, a csillagok. E világ nem az én világom■ Pilinszky János (1921 - 1981), a XX. század második felének egyik legjelesebb magyar költői egyénisége. Versei a 40-es évek elejétől kezdve jelentek meg a Magyar Csillagban, a Válaszban, a Vigiliában és más folyóiratokban. 1944 őszén katonának hívták be, majd nyugati lágerekbe került, amelyeknek megrázó élményével haláláig együtt élt. 1945-ben tért vissza Budapestre, ahol több lapnál és kiadónál dolgozott; 1957-től haláláig az Új Ember c. katolikus hetilap belső munkatársa volt. Katolikus költőnek tartják, müveinek egyetemes mondanivalója, mély humánuma azonban ezen túlmutat. Babitsnak, Kosztolányinak, de különösen József Attila „világhiánytól szenvedő" (Madocsai László) belső érzésvilágnak a folytatója. Versei érzelmi drámákat közvetítenek, melyekben alapélményként szólal meg a magány, a szorongás és a kivetettség érzése. „A Pilinszky-vers külső formáját tekintve jól kidolgozott hagyományokhoz kapcsolódik. Nem mond le a rímről, a négysoros strófáról, a jambusokról. Költeményeit határozott logikai szerkezet fogja össze, kerüli a homályosságot, a verslogika fellazítását vagy széttörését. A versszakok, a verssorok határai legtöbbször egybeesnek a mondathatárokkal. Versmondata alig különbözik a prózáétól. A külső forma szinte észrevehetetlen, a súlyos tartalom mögött a képanyag egyáltalán nem látványos, a nyelv szinte szegényesnek tűnhet.“ (Madocsai László, 230.) önmaga erről egy interjúban így vallott: „Ha megkérdeznék, mi is az én költői nyelvem, igazság szerint azt kellene válaszolnom: valamiféle nyelvnélküliség, valamiféle nyelvi szegénység ... Viszont a művészetben az ilyen szegény nyelv is - ezt a szegények büszkeségével kell hogy mondjam - megváltódhat. A művészetben a süketek hallanak, a vakok látnak, a bénák járnak, minden fogyatékosság teremtő és magasrendü erővé válhat.“ Jelentősebb művei: Trapéz és korlát (versek, 1964); Harmadnapon (versek, 1959); Nagyvárosi ikonok (összegyűjtött versek, 1970); Szálkák (versek, 1972); Végkifejlet (versek és színművek, 1974); Kráter (összegyűjtött versek, 1976); Beszélgetések Sheryl Suttonnai. Egy párbeszéd regénye (1977); Válogatott művei: (1978); Apokrif (versek, 1981); A mélypont ünnepélye (cikkek, tanulmányok, széppróza, színművek, 1984). Harmadnapon És fölzúgnak a hamuszín egek, hajnalfele a ravensbrücki fák. És megérzik á fényt a gyökerek. És szél támad. És fölzeng a világ. Mert megölhették hitvány zsoldosok, és megszűnhetett dobogni szive - Harmadnapra legyőzte a halált. Et resurrexit tertia die. Pierre Emmanuelnek Négysoros Alvó szegek a jéghideg homokban, Plakátmagányban ázó éjjelek. Égve hagytad a folyosón a villanyt, Ma ontják véremet. Utószó Emlékszel még? Az arcokon. Emlékszel még? Az üres árok. Emlékszel még? Csorog alá. Emlékszel még? A napon állok. A Paris Journalt olvasod. Tél van azóta, téli éjjel. Megterítesz a közelemben, megágyazol a holdsütésben. Lélekzet nélkül vetkezel éjszakáján a puszta háznak. Inged, ruhád leengeded. Mezítelen sírkő a hátad. Boldogtalan erejű kép. Van itt valaki? Éber álom: felelet nélkül átkelek a tükrök mélyén heverő szobákon. Ez hát az arcom, ez az arc? A fény, csönd, az ítélet csörömpöl ahogy az arcom, ez a kő röpül a hófehér tükörből! S a lovasok! A lovasok! Bánt a homály és a sért a lámpa. Vékony sugárka víz csorog a mozdulatlan porcelánra. Csukott ajtókon zörgetek, Sötét szobád, akár az akna. A falakon hideg lobog Sírásom mázolom a falra. Falnak támasztom fejemet. Mindenfelől az irgalomnak marék havát nyújtja felém egy halott város a halottnak. Segítek hófödte háztetők! Éjszaka van. Ragyogjon, ami árva, a semmi napja mielőtt megjelenne. Ragyogjatok hiába! Szerettelek! Egy kiáltás, egy sóhaj, egy menekülő felhő elfutóban. S a lovasok zuhogó, sűrű trappban megjönnek a csatakos virradatban. Amiként kezdtem Amiként kezdtem, végig az maradtam. Ahogyan kezdtem, mindvégig azt csinálom. Mint a fegyenc, ki visszatérve falujába, továbbra is csak hallgat, szótlanul ül pohár bora előtt. Folytatjuk a két hete kezdett, indított sorozatot, közöljük íróink-költőink fotóit. Felhívjuk kedves olvasóink figyelmét, hogy a kortárs csehszlovákiai magyar írók portréit még mindig megrendelhetik. Az iskolák mellett az óvodák is bejelenthetik igényüket, hiszen néhány toliforgatónk a legkisebbek számára is alkot. Könyvtárainkat is érdekelhetik a fotók. Az lenne az eszményi, ha maga a megrendelő sorolná fel, kikre tart igényt. M. NAGY LÁSZLÓ, a portrék készítője postafordultával közli az árakat, s ha véglegessé válik a rendelés, postázza a képeket. Kérjük, az alábbi címre írjanak neki: Fotoagentúra NI. N. L., 821 07 BRATISLAVA, Bodrocká 14. Szőke József Zalabai Zsigmond Mács József Grendel Lajos Bereck József Koncsol László Duba Gyula Szeberényi Zoltán T !
