Szabad Újság, 1992. november (2. évfolyam, 246-270. szám)
1992-11-21 / 263. szám
8 Szabad ÚJSÁG Színes 1992. november 21. Műholdon mért percnyi áldás harmincezer párnak MOON-fCÓFtOSOK Egyetlen perc alatt 20 825 párt egyesített a házasság szent kötelékével a Moonszektának - hivatalos nevén: a Világkereszténység Egyesítésének Egyháza - főpapja. A fején koronát viselő, aranyruhás Szung Myung Moon adta össze az amerikai stadionban összesereglett, egyformán öltözött fiatalokat. Még a menyasszonyi ruhák is azonosak voltak! A Moon-szekta híres arról, hogy kedveli a tömeges szertartásokat, ám ezzel az esküvővel rekordot állított fel. Soha nem volt még ilyen méretű házasságkötés a világon! A jövendő férjeket és feleségeket a szekta szervezői győzték meg a közös szertartás szépségéről. A főpapnak azonban a jelenlevő 20 825 pár sem volt elég: a műholdközvetítés segítségével a világ tucatnyi városában további 9800 párt adott össze ugyanazzal a szertartással. A menyasszonyok ruháiról is a Moon gondoskodott, szintén a meggyőzés erejével. így, az egyébként a menyasszonyi ruhájukról oly sokat álmodozó lányok hajlandóak voltak ugyanazt a csipketoalettet megvásárolni. Arról nem szól a fáma, hogy mennyit keresett ezen a szekta. Tudható viszont, hogy az esketés díját már egyáltalán nem egységesítették: a japán és az amerikai párok 2000 dollárt, az afrikaiak csupán 300 dollárt fizettek.- Szerencsére jelen lehettem egyik legnagyobb ünnepük alkalmával - emlékszik vissza Bochlin. - Ekkor figyelhettem meg leginkább szertartásaikat, vallási szokásaikat. Lábfejük jellege ezekre is befolyással volt. Egyik táncukat például négykézláb járták, s a rákok mozdulatait próbálták imitálni. Bár Bochlin professzor nem említette, mi megállapíthatjuk a kép alapján: szerencsések a törzs tagjai, hiszen „a lábuk mindig kéznél van“. (G.) Szuperzsaruk akadémiája Minden fegyvert ismernek és habozás nélkül lőnek; kiugranak a száz kilométeres sebességgel robogó kocsiból, ártalmatlanná teszik a támadót, ha kell, életük kockáztatásával. Ők biztosítják a politikusokat, a neves személyeket, felelnek az életükért. Ók a biztonsági emberek, vagy ha úgy tetszik: a szuperzsaruk. A kiképzőközpont húsz hektáron fekszik. Az egy-két emeletes épületek közül csak a tornaterem és a helikopterek hangárja emelkedik ki. A világon mindenütt így néz ki egy ilyen iskola. Csakhogy itt valóban kemény munka folyik. A kívülálló csak az általa jól ismert képet látja: a rutinmunkájukat végző embereket.- A mi munkánkban a rutin, a kialakult automatizmusok a legfontosabbak. Forró pillanatokban nincs idő gondolkodni, automatikusan cselekedni kell - állítja Paolo Angionl, a szardíniái Abbasantában működő kiképzőközpont parancsnoka. A központot 1978-ban létesítették, azután, hogy az ismert politikust, Aldo Morót elrabolták, majd meggyilkolták. Korábban is léteztek hasonló iskolák, de a terrorizmus fokozódása nyomán szükségessé vált egy valóban szuperakadémia létesítése. Az Itáliában működő 3445 biztonsági ember zöme innen került ki. Ók 732 politikus életére, személyi biztonságára vigyáznak. A kurzus öt hétig tart (a napokban kezdődött a 91.), a hatvan jelölt ez idő alatt mindent elsajátít, amit egy biztonsági embernek tudnia kell. A világon bárhol alkalmazhatnák őket, hiszen ugyanolyan szempontok alapján válogatják és képezik őket, mint mondjuk az Egyesült Államokban. Másodpercek alatt letepernek egy veszélyes egyént a földre, egy pisztolyos embert úgy tesznek ártalmatlanná, hogy senkinek az életét nem kockáztatják. Fő feladatuk természetesen a kijelölt személy biztonsága, védelme: csupán egy veszi fel közülük a harcot a támadókkal. Valamennyien jó karatézók, céllövók, tűzszerészek és sofőrök.- Valóban mindent tudnak, amit ebben a szakmában kell, de a mi célunk az, hogy a sürgős helyzetekben is nyugodt, higgadt embereket neveljünk, akik az adott pillanatban képesek a feladat elvégzésére. Az öthetes tanfolyam alatt fegyvertípusonként mintegy 1500 lövést adnak le, de természetesen nem lesz belőlük pisztolyhős, aki ötszáz méterről telibe talál egy százlírást. De vészhelyzetben azonnal és habozás nélkül cselekednek. Ez a biztonsági emberek legfontosabb tulajdonsága - tárja fel a szakma titkait a parancsnok. Egyébként egyedül csak az ö nevét ismerik. A hallgatók legfeljebb vezetéknevük kezdőbetűjével szerepelnek. A szuperzsaruk állandó továbbképzésen vesznek részt. Most például a távirányításos robbanószerkezetek hatástalanításának módszerein dolgoznak. Ismeretes, hogy így ölték meg a közelmúltban Falcone és Borselino vizsgálóbírókat Az izraelita titkosszolgálat egyik szakembere segíti őket tanácsokkal: hogyan lehet a robbanószerkezet rádióhullámára ráállni és így hatástalanítani az akciót. A Tel-Aviv-i szakemberek közel százszázalékos sikerrel büszkélkedhetnek, hiszen a húsz robbanóanyaggal kísérletképpen elaknásított busz közül tizenkilencet hatástalanítottak. Az olasz hatóságok remélik, hogy így eredményesebben vehetik fel a versenyt a politikusok életére törő maffiával. P. R. Vendégek a negyedik dimenzióból Gyógyító energia • Kerekes úr, jól tudom, Ön tanított?- A Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola elvégzése után valóban tanítottam. Kezdetben közgazdaságtant egy mezőgazdasági középiskolában, aztán biológiát és állattenyésztést a kövecsesi szaktanintézetben. Szívesen tanítottam, de mindig találtam időt a kedvteléseimre is. A zene, az úszás, a testépítés és a jóga hozzásegített az egészségesebb, kiegyensúlyozottabb életformához. Rajtuk keresztül megismertem a makrovilágot, és betekintést nyertem a mikro- és megavilágba is. • Mások is úsznak, jógáznak, foglalkoznak testépítéssel, mégsem jutottak el a mikro-, illetve a megavilág kapujáig. Önnek mindez hogyan sikerült?- Nézze, a testünk behatárolja, úgymond limitálja a lényünket, és testünkből kilépni csak a gondolatainkkal tudunk. Gondolatainkkal eljutunk oda is, ahol nincs tér, nincs idő, vagyis egy olyan világba, amelyet meg sem értünk, mivel mi gyakorlatilag térben és időben élünk. Pontosan ezért nem tudjuk megérteni azt sem, amit cselekszünk. Ez az úgynevezett diszpozíciós prognosztika, ami lényegében nem egyéb, mint a genetikai adottságok megállapítása, és azok pozitív irányba történő megváltoztatása. A diszpozíció a múltból jön, és csak a jövőben mutatkoznak meg azok a problémák, amelyeket magában hordoz. Azért prognosztika, mert mi megállapítjuk, pontosabban leteszteljük klienseink diszpozícióját, és a jövőben esetleg bajt okozható tulajdonságokat a jelenben megváltoztatjuk. Ezeket a tulajdonságokat pozitív irányba „eltérítjük“. A diszpozíció megváltoztatásához természetesen időre van szükség, a pozitív irányba való eltérítés után havonta, kéthavonta vagy negyedévenként ellenőrizzük klienseinket, és ahol csökkenést észlelünk, ott kijavítjuk, hogy a diszpozíció magas szinten maradjon, rögződjön a szervezetbe, mert hatása csak így tükröződhet vissza az egészségi állapotban. • A volt klienseik csodatévőkként emlegetik Önöket. Miben rejlik a gyógyító erejük, netán különleges képességekkel rendelkeznek?- Mi nem használjuk a gyógyítás szót. Nem vagyunk orvosok, „csak“ hozzásegítjük a betegeket a gyógyuláshoz; tulajdonképpen mindenki önmagát gyógyítja meg. Csoportunk egy olyan közösség, amelynek nincs ideológiai alapja, és számunkra ismeretlen az a fogalom, hogy: muszáj. Bizonyos „játékszabályok“ azért itt is léteznek. A közösség székhelye Osztrava, de működik egy kirendeltségünk Rozsnyón is, amelynek vezetője dr. Boros Zoltán. Nem vagyunk különleges képességekkel megáldva, nincs titokzatos gyógyerőnk, mint azt sokan állítják rólunk. Az „energiagyárunk“ nem egyéb, mint belső énünk irányítási szervezettségének a foka. A rajtunk áthaladó energiát áthelyezzük arra a kliensünkre, akinek a szervezettségi foka eltér a normálistól. Annak azután felfrissül a szervezete, új erőre kap, ellenállóbbá válik. Megszabadulhat így a fejfájástól, a vese- és epekövektől, s bár nem szívesen említek szélsőséges eseteket, de volt néhány olyan esetem is, amikor sikerült a rákos daganatot is eltüntetnie. A gyógyulás nem rajtunk, hanem a betegen múlik. A mi tudományunk megtanulható, hasznos művészet. Éppen ezért szervezetünk tagja lehet minden tizennyolc éven felüli személy. • Ezt a „hasznos művészetet“ hol lehet megtanulni?- A főiskolákon, amelyet egyelőre csak távúton működtetünk. A tanulmányi idő öt év, és havonta egyszer találkozunk - hétvégén - valamelyik morva üdülőközpontban. A kiadásokat - beleértve a szállást, étkezést, előadói díjat - a jelentkezőknek kell megtéríteniük. Farkas Ottó Kommandóiskola Szardínia szigetén Ráklábú törzs Afrikában „Nem vagyunk orvosok“ Autóstoppos szellemek?- Engem különösen az döbbentett meg, mennyire büszkék deformált lábfejükre - mesélte a tudós. - Szinte tülekedtek, hogy melyiküket vizsgáljam meg először. Aztán különféle versenyeket kellett végignéznem. Mindegyikük bizonyítani akarta, hogy ő ügyesebb, a másiknál különb mutatványokat tud véghezvinni gnóm lábával. Sót bemutatókat is rendeztek nekem, bizonyítván, hogy egyes műveleteket jobban oldanak meg a lábukkal, mint a kezükkel. A svéd szakember arról is beszámolt a sajtótájékoztatón, hogy az „ollóikat" nemcsak játékra használják a különleges afrikai törzs tagjai. Amikor komolyan'összeverekednek, fájdalmas sebeket is képesek egymáson ejteni azok segítségével. A kaliforniai egyetem néprajzkutatója, H. Wertheim érdekes vizsgálatba fogott néhány évvel ezelőtt. Az érdekelte, mi a igazság az autóstoppos szellemekkel kapcsolatban? Úgy érezte, ez újfajta vándormítosz, amely a világban sokfelé, így az Egyesült Államokban is felbukkant. A kutatások is ezt bizonyították. Mind az ötven tagállam területén fellelhető a dolog, szerte a motelekben és városokban számtalan ilyen történetet mesélnek. Az állítólagos autóstoppos szellem az esetek egy részében csinos, fiatal fehér ruhás lány volt (vajon ugyanaz?), sokszor gyermek, legtöbbször kislány. Mindig olyan kocsit állított meg, amelyet magányos férfi vezetett, és konkrét várost adott meg úti célként. Menet közben aztán egyszer csak eltűnt, és a rémült vezető csak annyit látott, hogy a bekapcsolt biztonsági öv ott marad az ülésen. Ha valaki elment a címre, amit a „szellemtől“ kapott, általában azt tudta meg, hogy az illető ott élt régebben, de közlekedési baleset áldozata lett, pontosan azon a helyen, ahol leintette a sofőrt. Hasonló hátborzongató történetek keringenek a hippinek öltözött, rendkívül csinos fiatal férfiról, akit főleg a hetvenes években láttak. A szellem beszállt a kami-A lábuk kéznél van ónba, vagy beült a személyautóba, és egy idő után megkérdezte a vezetőt: hisz-e abban, hogy Krisztus másodszor is eljön a Földre? De általában még a választ sem várta meg, nyomtalanul eltűnt. Ám olykor a kérdésre csak később került sor, előtte az ismeretlen néhány fontos dolgot jósolt a vezető jövőjéről, és csak utána jött a kérdés és az eltűnés. A történetek szerint az is előfordul, hogy a szellem valamilyen tárgyat „felejt“ a kocsiban. De ilyennel a kutató nem találkozott, erről mindig csak harmadkézből hallott. Többen úgy mesélték a történetet, hogy zubbonyt, pulóvert kér kölcsön a vezetőtől, mondván, hogy fázik, és amikor nyoma vész, a tárgyak is eltűnnek. A történetek egy részében aztán a sofőr e tárgyat a szellemlény földi sírján, fejfáján találja meg. Talán mesének tűnne mindez, de Wertheim szerint az a baj, hogy a vezetők többsége komoly, felelős ember. Utasszállító gépek pilótája, rendőr, sőt tudományos munkatárs (mint a Yale egyetem egyik matematikaprofesszora). Vajon mindnyájan hallucináció áldozatai lettek, vagy az út szélén olykor igazi, negyedik dimenzióból jött „vendégek“ bukkannak fel?- Mivel pontos útbaigazítást kaptam kollégáimtól, könnyen rátaláltam a keresett törzsre - kezdte beszámolóját Bochlin professzor. - Mintegy félszázukat számoltam meg, akik ezzel a torz lábfejjel születtek. De nehogy azt higgye valaki, hogy ezek az emberek szégyenük gnómságukat. Saját magukat tréfásan ember-rákoknak hívják, mondván, lábujjaik leginkább a rákok ollóihoz hasonlítanak. Engem azonban sokkolt a látvány, főleg akkor, amikor bemutatták, mi mindenre tudják ,.ollóikat" felhasználni. Bochlin professzor három hónapot szentelt kutatásainak a dzsungel mélyén. Bár a törzs tagjait csak meglehetősen távolról érintette meg a civilizáció szele, mégis rendkívül kedvesek voltak az antropológussal. Minden kérésnek szívesen tettek eleget. Mint a mellékelt képen is látható, „európai viseletbe" is hajlandók voltak beöltözni, bár Bochlin megjegyezte, ezen még napokkal később is jót szórakoztak a törzs tagjai. Egy svéd antropológus, Lenrand Bochlin Etiópiába utazott, mert tudóstársaitól azt hallotta, hogy egy még ma is primitív körülmények között élő afrikai törzsnél megdöbbentő születési rendellenesség figyelhető meg. Lábfejük állítólag úgy néz ki, mint egy tarisznyarák. Az antropológus tapasztalatairól a minap Stockholmban tartott sajtótájékoztatót. Az asztrológiával foglalkozók már évszázadok óta sok-sok hasznos információval szolgálnak az emberiségnek. Jelzik a közelgő veszélyt, figyelmeztetnek, mire kell vigyázni, de tanácsot egyikük sem ad: mit tegyünk a kedvezőtlen fordulat elkerülése érdekében. Így aztán jogos a kérdés: lehet-e egyáltalán valamit tenni ellene. Többek között erre is választ kaptam beszélgetőpartneremtől, a tornaijai Kerekes Imrétől (a képen), aki az 1990-ben alakult Pszichónia közösség egyik alapítója.
