Szabad Újság, 1992. november (2. évfolyam, 246-270. szám)
1992-11-19 / 261. szám
4 Szabad ÚJSÁG Gazdaság 1992. november 19. csökkent az ármeghatározó cukorfok. A néhány tized százalékcsökkenés mintegy 1,5 millió korona veszteséget jelent a szövetkezetnek. Tavaly még 950 koronát fizetett a termés tonnájáért a cukorgyár, most viszont már az ugyanolyan cukortartalmú ré-Az ipoly balog iák kifogtak az időjáráson? A cukorrépa-termesztő nagyhatalom átvevő a beszállított mennyiségből mintegy 15 százalékot von le a „sárfeleslegért." Sajnos azonban nincs mit tennünk, akkor leszünk nyugodtak, ha az utolsó répa is kikerülhet végre a földből. Elmondja még, hogy ebben az esztendőben már jelentősen megnövekedtek a termelési költségeik. Megdrágult a vegyszer, de sokba került maga a nagy biológiai értékű vetőmag is. Igaz, nem sajnálták érte a pénzt, hiszen az alapanyag speciális csávázást kapott, minek következtében a belőle kikelt egyedek ellenállóbbá váltak a kártevők ellen. Ami hát elveszett a réven, megtérül a vámon!- Egy kis hideg sokat segítene - említi továbbá az agronómus ha megdermedne a sár, megfagyna a föld felszíA Nagykürtösi járásban az idén is az Ipolybalogi Mezőgazdasági Szövetkezet termesztett a legtöbb cukorrépát. A gazdaság répatermesztő nagyhatalomnak számít Palócföldön. Ebben az évben például 340 hektárról kellett begyűjteniük a termést... A riport a betakarítás hajrájában készült. Sárban korcsolyáztunk Egyre-másra esik, a „répaszüret" emberpróbáló feladat. Gép és dolgozó egyaránt megszenvedi a munkát. Októberben több mint 80 milliméter csapadék hullott a gazdaság földjeire.- Ha a fele a nyár folyamán esett volna - sóhajt Pölhös Vendel agronómus -, most jó néhány millióval gazdagabb lenne a szövetkezet! A szakemberrel határszemlére indulunk. Szécsénkénél, az országút mentén egyetlen lelket sem találunk a parcellán. Mindenki ebédel, tudjuk meg a közeli telepen. „Oda se neki, megyünk tovább" mondja az agronómus, „ipolykeszinél is van egy jókora táblánk.“ A falun túl, a temető mögött egyetlen sártenger a traktorút. Mintha jégre futottunk volna, jobbra-balra szánkázik a kocsink. Pölhös Vendel ügyesen manőverez, magabiztosan vezet.- Nem kell félnie, hogy felkopik az álla - jegyzem meg a répaföld szélén, mikor már túljutunk az „életveszélyen", s meg merek szólalni -, hisz kaszkadőrként is megkeresné a betevő falatot.- Mondták már, s le is írták már mások is - kapcsolja ki a motort a baj csupán az, hogy a munkagépek is csúszkálnak, sőt a ragacsos földön el is akadnak. Egymást vontatják a jármüvek. Ezáltal persze mintegy húsz százalékkal több- rendkívül drága - üzemanyag fogy el, mint száraz időben. Kár azonban minden szóért, nincs mit tenni, a beérett termést menteni kell, a répának már semmi keresnivalója sincs a talajban. A rimaszombati cukorgyár is csakis az átvevőhelyre leszállított termésért fizet. ... Irdatlan nagy a parcella. A veréb elfárad, míg keresztülrepüli.- Ez a Temetőföle-dúlő- mutat körbe az agronómus az összterület 93 hektár, s a java részét öntözni is tudjuk. Nos, ez jó dolog! És hasznos is rendkívül. A föld meg is hálálta az aszálykor kapott vizet, a mesterségesen öntözött területeken hektáronként mintegy 50 tonna répa termett. Ott viszont, ahol nem tudtak öntözni, mindössze 32 tonna átlagtermésre számíthattak. A szövetkezet először a mesterségesen nem öntözhető táblákon fogott hozzá a répa betakarításához. Az elmúlt esztendők során hagyománnyá vált a cukorrépa-termesztés a balogi szövetkezetben.- Fontos piaci termék- jegyzi meg Pölhös Vendel szó szerint haszonnövény, s ez idáig, minek is tagadjam, volt is hasznunk minden évben belőle. Emellett állattenyésztésünk is számol a feldolgozása során keletkező fontos melléktermékekkel. A jószágnak kell a répafej, a répaszelet, a melasz. Közvetlenül és közvetve a termény minden morzsáját hasznosítjuk. Az évek során jelentős gépparkot biztosított a gazdaság a haszonnövény betakarítására. Tavaly rendkívül mostohán bánt az időjárás a répaszedőkkel, csak december hatodikén végeztek a termény begyűjtésével. Ebben az esztendőben október elsején láttak hozzá a munkához. Kezdetben kifogástalan volt az idő, sütött a nap, jól is ment a munka, öt nap leforgása alatt száz hektárral végeztek. Azután azonban eleredt az eső, s jó ideig nem mehettek a földekre a gépek.- Hetek óta gyúrjuk a sarat- bosszankodik Vendel de ez még nem minden. Nincs hideg, hát a répa újrazöldell, a folyamat viszont cukrot rabol a gumókból.- Száz hektárról öt nap alatt kiszedtük a termést, a „maradék" 140 hektárral viszont már nehezen boldogulunk. Kezdetben a gumók 16 százalék cukrot tartalmaztak, mára azonban, sajnos 15,3 százalékra- Ha minden répán csak ennyi lenne a sár - magyarázta Pölhös Vendel agronómus kimondottan örülnék páért csak 700 koronát kap a gazdaság. Mondja is az agronómus, hogy a répatermesztés ebben az évben nem fizetődik ki, de reméli, jövőre már nem tréfálja meg őket az időjárás, meg a felvásárlási ár is emelkedik majd, és újfent érdemes lesz cukorrépa-termesztéssel foglalkozni... Addig azonban még sok minden történhet, sok víz lefolyik az Ipolyon. Apropó Ipoly! Az idén a répaterület 65 százalékát tudta öntözni a mezőgazdasági üzem. Vadregényes műszakok Előttünk ásókombájn araszol, a gép „rendre“ rakja a kiásott termést. Pölhös Vendel egy időre megfeledkezik rólam, a masina munkáját figyeli, aztán a jármükezelóhöz megy, majd a szállítókocsik vezetőivel vált néhány szót. Mire viszszatér, alig bír lépni a cipőjébe „kapaszkodó" sárkoloncoktól. Az egyik sorhoz lépünk. Az agronómus felemel egy jókora répát.- Gyönyörű példány - bólint elégedetten - nézni is öröm... Csak sok rajta a sár - komorul el hirtelen a tekintete az ne, könnyebben haladna a munka. Tavaly, jól emlékszem még, „vadregényes“ műszakokban dolgoztunk. Gépeink késő délután mentek a parcellákra és a munkások, váltott műszakban, egész éjszaka, másnap reggelig dolgoztak. Amikor fellazult a talaj, néhány óra szünetet tartottunk. A betakarítógépek egyelőre jól bírják a megterhelést. Persze törnek azért a szerkezetek. A gépeket kiszolgáló dolgozók ingerültek, idegesek, sokukat nyugtatgatni kell. Az irreális talajokon legmegbízhatóbban az „elátkozott" orosz masinák dolgoznak. Ha már a „Szergej“ is elakad, megáll a tudomány, meg kell várni, míg kicsit megszikkad a föld. Alkatrészhez csak körülményesen tudnak hozzájutni. S még valami: az eladók kizárólag készpénzért hajlandók bármit is árusítani.- Bekövetkezhet - jelenti ki az agrárszakember hogy partnereinkkel cserekereskedelemre kényszerülünk. Egy ékszíjért mondjuk húsz liter tejet fogunk adni.- Reméljük - vált témát némi töprengés után -, hamarosan megkönyörül rajtunk az idő, s napokon belül be tudjuk fejezni a termény betakarítását.. ZOLCZER LÁSZLÓ Továbbra is szövetkezet formájában Legyenek konkrét játékszabályok! Az egykori nagy mezőgazdasági szövetkezet-társítási folyamat Vízkeletet sem kerülte el. Az egész itt sem vezetett egyébhez, mint számos helyütt a Mátyusföldön, a Csallóközben vagy éppen a Bodrogközben. Nem csoda hát, hogy amint megadatott az első lehetőség a váltásra, azonnal éltek is vele a vízkeletiek. S ennek eredményeképpen 1991. január elsejétől újfent önállóan gazdálkodnak. Mégpedig olyasvalakivel a gazdaság élén, aki bizony- egykoron - sok-sok évet „lehúzott“ a Galántai járás szóban forgó községének szövetkezetében... Bátrabban vállalkozni... Kaprinay Imre mérnökről van szó, akit csaknem tíz év elteltével az újraönállósulás rajtjánál ismét visszahívtak a vízkeleti szövetkezetbe. Ezt megelőzően ezerkilencszázhatvannyolctól nyolcvankettóig tevékenykedett az említett mezőgazdasági üzemben. Majd Galántára került, a Járási Mezőgazdasági Igazgatóságra, onnan pedig Nagyfödémesre - szintén szövetkezeti elnöknek.- Szívesen jöttem vissza Vízkeletre - vallja az agilis vezető -, mert úgy érzem, éppen most kell minél többet tenni a mezőgazdaságért. Most, amikor valóban katasztrofális helyzetbe került, amikor a nagybani vagy inkább mondjuk úgy, a szövetkezeti formában történő gazdálkodás sokak szerint a végnapjait éli. Azonnal a dolgok közepébe vágnék. Szövetkezetünkben már megtartottuk a transzformációs gyűlést, s arra a következtetésre jutottunk, hogy egyelőre továbbra is ebben a formában termelünk, gazdálkodunk. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy egyelőre ... Az ezerkilencszázkilencvenegy január elseje óta tehát ismét önálló mezőgazdasági üzem 1035 hektárnyi szántóterületet mondhat magáénak. A magángazdák részére mind ez ideig csupán kilencvenöt hektárnyi területet mértek ki. Az adatból egyértelműen kitűnik, hogy miért is döntött a transzformációs gyűlés akképpen, ahogyan azt a fentiekben vázoltuk.- Az összterületnek mintegy hatvan százalékán az idén gabonaféléket termesztettünk, beleértve a kukoricát is - magyarázza a szövetkezet elnöke. - Búzából és árpából a hattonnás átlagos hektárhozamokkal mindenképpen elégedettek lehetünk. Sajnos, mindezt az egyéb növénykultúrákról már nem mondhatom el. Gondolok itt mindenekelőtt a kukoricára, a burgonyára, valamint a cukorrépára. Mert az óriási szárazságok valóban megtették a magukét. Cukorrépából például 36 tonnás hektárhozamot terveztünk, a valóság pedig: harminc tonna termés egy hektár átlagában Burgonyából 24 tonna volt a tervünk, csakhogy tízzel kevesebbet, vagyis tizennégyet értünk el. Igaz ugyan, hogy már viszonylag korán kezdtük szedni és szállítani a burgonyát, ennek ellenére az elképzeléseink nem váltak be. Mindent egybevetve elmondhatom, hogy növénytermesztésünk egy nem tipikus évet zárt, s remélem, ilyesmi a jövőben nem nagyon fordul majd elő... Sok szarvasmarha - kis területen A közös gazdálkodás évei több szempontból is „megviselték" a vízkeleti szövetkezetét. Egyebek mellett az állatok ésszerűtlen elosztása, vagyis a nagy állatsűrúség.- Az abszurdumok bizony igencsak megkeverték egy-egy szövetkezet életét, annak gazdálkodását - vélekedik Kaprinay Imre mérnök. - Mert vegyük csak például az itteni állatsűrűséget. Száz hektárra 115 darab szarvasmarha jutott, ami rengeteg. Nem is beszélve arról, hogy az említett mennyiségből harminc darab volt a tehén. Köztudott, hogy az ideális úgy 23-25 darab. De inkább az alsó határ az elfogadhatóbb... Szóval ilyen téren is újításra, átalakításra van szükség szövetkezetünkben. Persze, ezzel végképp nem azt akarom mondani, hogy a teljes leépítésen gondolkodunk. Sót, éppen ellenkezőleg. Kikértük a szövetkezeti tagok véleményét is, s arra a következtetésre jutottunk, hogy mind a szarvasmarha-, mind pedig a sertéstenyésztésre kellőképpen oda kell figyelnünk. Jelenleg nyolcszázötven szarvasmarhánk, valamint 160 darab sertésünk van. És olyasmi sincs nálunk, hogy mondjuk a növénytermesztést részesítenénk előnyben az állattenyésztéssel szemben vagy fordítva. Arra törekszünk, hogy az állattenyésztést mind jobban föllendítsük, hogy ha a növénytermesztésben holtidény van, ne kelljen bankhitelekhez folyamodnunk - és az állattenyésztés tartson el bennünket. Éppen a napokban szerveztünk egy továbbképzést magyarországi szakemberek részvételével a szarvasmarhatenyésztésről szövetkezetünkben. A fő témák közül elsősorban a fajtakialakítást, a reprodukciós folyamatot, a takarmánybázist, valamint a tejminöség javítását szeretném kiemelni. Valóban soksok hasznos tanáccsal szolgáltak a magyarországi kollégák, s remélem, hogy az eredmények rövid időn belül megmutatkoznak majd. Mert tény, hogy óriási szükség van ilyen és ehhez hasonló összejövetelekre, tanácskozásokra. Ugyanis kevés nálunk az igazi szakember, a vállalkozói szellem nem olyan, mint amilyennek lenni kellene. Jómagam több alkalommal is nyomatékosítottám a szövetkezet tagsága előtt: igaz ugyan, hogy csökkentettük a létszámot, de amint fejlesztésre, előrelépésre kerül sor, ismét többen leszünk majd. Tehát szó sincs valamiféle egyoldalú lépésekről. Jelen pillanatban - a nyugdíjasokkal együtt- kétszázöt tagja van szövetkezetünknek. „Vadpiac“ A Vízkeleti Mezőgazdasági Szövetkezet elnöke eképpen jellemzi a jelenlegi gazdasági helyzetet vagy ha úgy tetszik, a szabadpiacot, illetve a piacgazdálkodást.- Nagyon nehéz ebben a vadonban eligazodnunk nekünk, mezőgazdasági dolgozóknak. Mert ugyebár szinte nap mint nap változnak az árak, a körülmények. Sajnos, általában a bemeneti tényezők árai emelkednek, a felvásárlási árak többnyire stagnálnak.. . A hatékonyságra törekedve szövetkezeti boltot nyitottunk, ahol saját termékeink egy részét is értékesíthetjük. Például burgonyát - kisebb-nagyobb csomagolásban -, továbbá mind sertés-, mind pedig marhahúst. Hetente eladunk úgy 30-35 darab sertést (átlagban száztíz kilogrammosak), valamint öt szarvasmarhát (egyenként úgy 550 kg). Eképpen is próbálkozunk, és nem adjuk fel. Tulajdonképpen azért vállaltam el az elnöki funkciót, hogy a tagságba mind több optimizmust tápláljak. Én optimista vagyok, s úgy vélem, szövetkezetünk túléli... SUSLA BÉLA A Temetöföle-dúlóben jó volt a termés Minden percért kár! (A szerző felvételei)
