Szabad Újság, 1992. november (2. évfolyam, 246-270. szám)
1992-11-13 / 256. szám
IV 1992. NOVEMBER 13. GAZDA SZERVIZ Novemberben befejeződik a gyümölcsfák felkészülése a télre, lehullanak a levelek, megduzzadnak a termőrügyek, s már ott szunnyadnak bennük a bimbók, várva a tavaszt. Megkezdődik a fák mélynyugalma, téli pihenése. Ilyenkor azok a munkák végezhetők el a gyümölcsösben, amelyek október végén megkezdődtek, illetve mindezek meggyorsíthatok. Sietni kell, mert közeledik a tél, a fagy, amely kiparancsolja a kertből az embert. Ha az idő engedi, folytassuk a metszést, a faápolást, a talajmunkát, s a trágyázást egészen a fagyok beálltáig. A gyümölcsfák ültethetők is fagymentes talajba a fagymentes napokon. Metszés Novemberben a gyümölcstermő növények már mélynyugalomban vannak; így minden metszést a legkisebb károsodás nélkül folytathatunk. toznak ebbe a csoportba, ezeket tehát ősszel a mélyebb talajmunka előtt szórjuk ki. Termőgyümölcsösben szervestrágyázásra általában nem minden évben kerül sor, de célszerű két- vagy legalább háromévenként istállóvagy egyéb szervestrágyát adagolni. Ha istállótrágyát nem tudunk beszerezni, akkor a házi készítésű komposzt vagy pedig a tőzegfekál-, illetve a műtrágyákkal dúsított tőzeg is megfelel. A szerves trágyát általában akkor kívánatos nagyobb mennyiségben a talajba juttatni, amikor a következő évben nagy termés várható. Ezt ősszel a rügyek mennyiségéből, fejlettségéből már lemérhetjük. Általában jó minőségű istállótrágyából — kétévenkénti trágyázást feltételezve — 600 mázsát kívánatos adagolni hektáronként (100 négyzetméterenként 6 mázsát). A kálium- és foszfortartalmú műtrágyákat a termőgyümölcsösökben — gyökérzet — különösen a sűrűbben telepített kiskertekben — néhány év alatt az egész területet behálózza. A tápanyag egyenletes elosztása serkenti a gyümölcsfák gyökereinek növekedését, arányosabb elhelyezkedését. Telepítés Az őszi telepítés általában áthúzódik novemberre is, főleg azért, mert a szaporítóanyagot gyakran csak későn kapják meg a termelők. Nagyon ügyeljünk azonban a következőkre: ültetni csak fagymentes napokon szabad, illetve ha erős éjszakai fagyok voltak, csak a késő délelőtti vagy déli órákban, amikorra a talaj felenged; ha a hónap végén erős és tartós hideg köszönt be vagy ilyen időjárásra van kilátás, akkor helyesebb a telepítést abbahagyni és inkább tavaszra halasztani. Ilyenkor viszont a meglevő csemetéket, oltványokat téli vermelőben helyezzük el A tartós téli vermelés különbözik az átmeneti vermeléstől: ilyenkor a fákat egyenként, s álló helyzetben rakjuk be a vermelőárokba. Tulajdonképpen úgy, mint ültetéskor, csak sűrűn egymás mellett. A tartós vermeléskor még inkább fontos a talaj gyökérzethez taposása, mert az esetleges levegős laza földrétegek, illetve az üregek a gyökérzet elfagyását okozhatják. A téli vermelés helye mindig bekerített terület legyen, mert a Föumm November a gyümölcsösben Továbbra is elsősorban a termőfák ritk'rtómetszése időszerű. Ha a csonthéjasok ritkítómetszése az előző hónapokban esetleg még nem fejeződött be, akkor a kajszi, cseresznye, meggy és szilva metszését a korábbi időszakokban meghatározott elvek szerint végezzük el. Folytatható vagy megkezdhető az őszibarack előmetszése. Teljes metszését az ősz folyamán — tekintettel a várható fagykárosodásokra — nem kívánatos elvégezni. Ha az időjárás kedvező, a csonthéjasok metszésének befejezése után, megkezdhető az alma és a körte ritkítómetszése is. Ezt elsősorban a közepes törzsű fákon végezzük el. Időszerű a törzsápolás és fatisztítás is. Megkezdődhet a termőkaros orsó és a sövényfák nagyobb körültekintést igénylő metszése; ennek során a ritkítómetszés párosul a termőrészifjító metszéssel. A ritkítás itt főként az elöregedő, felkopaszodó vázkarok visszavágásából, megfiatalításából áll. Az utóbbi metszési mód szokásos ideje azonban inkább a tél vége, vagy a kora tavasz. A gyümölcstermő bokrokon is elvégezhetjük a ritkítómetszést, mert téli károsodásuk ritkán fordul elő. Trágyázás Október végén, novemberben van az ideje a termőgyümölcsösök őszi trágyázásának is. Ekkor kell a talajba juttatni a szerves trágyát és azokat a műtrágyákat is, amelyek a talaj részecskéihez könnyen megkötődnek, s csak lassan áramlanak a talajba. A kálium- és foszfortartalmú trágyák tarfüggetlenül a várható termés nagyságától — évenként rendszeresen célszerű adagolni. Ezzel elérhető, hogy e tápanyagokból kiegyenlített lesz a gyümölcsfák ellátása az egész gyökérzettel átszőtt talajzónában. Az a helyes, ha (40 százalékos) kálisóból évenként és hektáronként általában 10 mázsa, szuperfoszfátból pedig 6 mázsát adagolunk. Ez 100 négyzetméterre számítva 10, illetve 6 kilogramm mennyiség. Gyümölcsfajonként bizonyos eltérések mutatkoznak az egyes tápelemek iránti igényben. A csonthéjasok általában káliumigényesebbek, az almatermésűek viszont a foszforból kívánnak aránylag többet. A bogyósok is káliumigényes gyümölcsfajok. Ezt a tulajdonságot és igényt a termőgyümölcsösök őszi trágyázása során is figyelembe kell venni, éppen úgy, mint a telepítés előtti alapozótrágyázáskor. Ősszel nitrogéntrágyázásra nincs szúkség. Ezt a tápelemet tavasszal és nyár elején szükséges kijuttatni fejtrágya formájában. A kisgazdaségi termesztésben, különösen ha vegyes telepítésű az ültetvény, nem mindig lehet elválasztani és külön trágyázni az egyes gyümölcsfajokat igényeik szerint. A tiszta telepítésű gyümölcsösökben azonban ez a kiskertekben is éppúgy megoldható, mint a nagyüzemekben. A termőgyümölcsösök őszi trágyázása során mind a szerves, mind pedig a műtrágyákat az egész területen egyenletesen elszórva munkáljuk be a talajba. Régebben divatos volt az úgynevezett „csúrgóba” történő trágyázás, de ez alkalmatlan, mert a csemetéhez férkőző nyúl az egész szaporítóanyagot tönkreteheti. A tárolt gyümölcs ellenőrzése A télire elraktározott almát és körtét ellenőrizzük. Ez terjedjen ki a tárolóhelyiség viszonyainak vizsgálatára, hogy a hőmérséklet s a páratartalom megfelelő-e? Ellenőrizzük természetesen a gyümölcs állapotát is, szükség szerinti válogatással távolítsuk el, illetve azonnali fogyasztásra vagy feldolgozásra, lekvárkészítésre, befőttnek használjuk fel a romlott vagy túlérett, puha gyümölcsöket. Növényvédelem Az alma- és körtefákon október közepétől rajzik a téli kis- és nagyaraszoló. Ekkor az almamolyok összegyűjtésére felrakott hullámpapír öveket le kell szedni, és a jövő évi rajzás megfigyelése céljából megfigyelő izolátorba helyezni. Helyükre hernyóenyves övék helyezhetők, amelyeket szükség szerint friss enywel, az erősebb fagyok beálltáig többszőr át kell kenni. A téli araszolok repülni nem tudó nőstényei ugyanis csak a törzsön mászva tudnak feljutni a fára, s eközben az enyvbe beragadnak. A hernyóenyves övék használata erdők és szurdokok melletti gyümölcsösökben elengedhetetlen. A szilvafákra is felrakhatok a hernyóenyves övék a téli araszolok távol tartása céljából. Az övék legalább december közepéig maradjanak a fákon. Irtsuk a mezei pockot! Természetesen nemcsak a felvételen látható módon. A mezei pocok veszélyes kártevő, ezért védekezzünk ellene! ősz elején — a szaporodásukhoz kedvező nyári hónapok után — újabb szaporodási hullám indult meg. A tél beálltáig a mezei pocok elleni védekezésre mindenütt alaposan fel kell készülni, habár a kiadós esőzés most kissé fékezi szaporodásukat. Különösen a parlagon maradó területekre kell odafigyelni, ahol a mezőgazdasági munkák híján zavartalan a kártevők szaporodása. Farkas Ottó felvétele Védjük a madarakat! A kártevők elleni védekezés során manapság valahogy elfeledkezünk a madarakról. Alig-alig látni madáretetőt és madarakat a kertekben. Pedig a biológiai növényvédelemben hasznos segítőtársaink lehetnek, és nem nélkülözhetjük őket, ha egészségesebb gyümölcsöt, zöldséget akarunk termelni és fogyasztani. Természetesen a túlvegyszerezett kertből elköltöznek, hisz mivel is táplálkoznának. Azonban a túlzott vegyszerezés veszélyeit felismerve jó lenne, ha időben visszacsalogatnánk őket. Erre a legjobb alkalom a tél, amikor táplálék után kutatva eleséget és meleg odút találnak a kertünkben. Rajzainkon két madárodút mutatunk be, az első a kisebb madarak, cinkék és vörösbegyek, a másik a nagyobbak, harkályok, barázdabillegetők, feketerigók menedéke lehet. Elkészítéséhez elég 2 cm vastag deszkamaradék. A leemelhető tetőt kenjük be kátránnyal vagy fedjük be olyan anyaggal, amely nem engedi át a vizet. Fontos, hogy a kert kevésbé „forgalmas", csöndes helyére, fák, bokrok közé akasszuk fel ezeket az odúkat, úgy, hogy a délutáni nap ne süssön be az odúba s az északi szél se érje. A fák ágaira, az odúk közelében, aggathatunk faggyút, szalonnadarabkát, a madáretetőbe szórhatunk magvakat, dióbelet. Gondoskodásunkat tavasztól késő őszig sokszorosan visszafizetik a kártevők pusztításával. Az első madárodú méretei: A belső tér minimálisan: 13 x 14 cm A belső magasság: 23—27 cm A nyílás: 3,2—3,5 cm A felfüggesztés magassága: 2—3 m A második madárodú méretei: A belső tér minimálisan: 14 x 14 cm A belső magasság: 14 cm Az odú elejének 2/3-a nyitott A felfüggesztés magassága: 2—3 m Még nem késő Délebbi vidékeinken késő ősszel is ültethetünk gyümölcsfát, ribiszkét, egrest. Ha zordabb éghajlatú vidéken, illetve nehéz agyagos talajba vagy feltört legelő talajába telepítünk, jobb tavasszal ültetnünk, a gödröket azonban már most ássuk ki. A szárazabb, könnyebb talajokba jobb, ha az őszi telepítést választjuk. Széles gödröket ásunk (legalább 0,8—1m). Minél rosszabb a talaj, annál mélyebb legyen a gödör (általában megfelel a 0,6 vagy 0,8 m mélység). A termékeny feltalajt a gödör egyik oldalára, az altalajt a másik oldalára dobjuk ki. Ha kavicsos, terméketlen talajba telepítünk, ajánlatos a gödörbe termő, kerti vagy szántóföldet helyezni. A gödör aljára a termékeny feltalajt helyezzük. kereit eltávolítjuk, a hosszú gyökereket arányosan megkurtítjuk, a vastag gyökerek végéből ujjnyit lemetszünk. Ültetéskor az oltás helyét, a gyökér nyakát vesszük figyelembe. Az ültetést az ábrákon szemléltetjük. 1. A gödör peremére fektetett ültetődeszka mutatja a talajfelszín magasságát. Az oltás helye a deszka felső széléhez érjen. 2. A gyökerek közé porhanyós földet húzunk. A hézagokat kézzel is kitömködjük, hogy a főid a hézagok közé hulljon. Egyikünk tartja az oltványt, hogy egyenes irányban és kellő magasságban álljon, a másik a kapával földet húz a tövére. A földet rétegenként meg is tapossuk. A lábunk hegye mindig az oltvány törzse felé nézzen. fa tövére — tehát töltögessük fel. A feltöltés szélén a csapadék megfogására kis barázdát készíthetünk. Célszerű a beültetett fa mellé támaszt — karót rakni, amíg jól begyökerezik. V. G.
