Szabad Újság, 1992. november (2. évfolyam, 246-270. szám)

1992-11-13 / 256. szám

1992. november 13. Tallózó Ősi mesterség újdonságai Levegőzzünk egyet... Jegyzeteim közt felfigyeltem egy kis hír­re: egy nyitrai ápolónő némi nyereségre akart szert tenni szépségéből. De azért ne úgy, hogy azok a bika férfiak eifárasszák szép testét. Pontosan ki tudta számítani, mikor kerülnek partnerei a szerelmi gőz nyomása alá és akkor kávéjukba, vagy borukba egy kis port szórt, állítólag „a halhatatlanság afrodiziakális parfümjét". Természetesen nem volt halálos az adag, de a pasasok rövidesen az álmok birodal­mába zuhantak. Egyszer azonban ellenálló szervezetű palira talált, s a barátnőjével együtt a rendőrségen végezte. A történelem ismétlődik. Nemrég egy nyugdíj küszöbén álló gyógyszerész őrülten beleszeretett egy érettségiző korú leányzó­ba, aki egyfolytában altatókat kért tőle. Hozta ö szívesen az altatókat, aluszkáljon jókat ez a gyönyörű rózsabimbó. A ,,rózsa­bimbó" azonban barátjával keményen dol­gozott éjszakánként. A kuncsaftokat a se­lyemfiú szállította csodakocsiján a szállodá­ba, ahol a leányzó az ,,ügyfél" felajzott állapotában tablettát csúsztatott italába. Reggel örülhetett - mármint az ügyfél -, ha alsónadrágja megmaradt. Jó ideig tartott, míg az őszülő gyógyszerész észrevette sa­ját szamárfüleit. Végül a leányzó ugyanis már csak telefonon rendelte meg nála az PRÁCA altatókat és arra sem méltatta, hogy elmen­jen hozzá. Egyre több olyan újsághir jelenik meg, amely azzal végződik, hogy a szerelmi vágytól űzött férfiak reggelre kifosztva éb­rednek. Egy svéd álmában rosszul lett a sok altatótól, de képtelen volt felébredni és belefulladt gyomra feltörő tartalmába. Egy olaszt túladagoltak és belehalt. Mások job­ban jártak, csak pénzüktől fosztották meg őket. A rendőrségen egyikük sem emléke­zett semmire, többórás emlékezetkiesés... A pozsonyi bűnügyi rendőrség felügye­lője Ludovít Lányi arról számolt be. hogy ilyen eset igen sok van. Idősebb urak sze­met vetnek szerelmet ígérő ifjú hölgyekre, felhívják lakásukra, s mialatt zuhanyoznak, a pénz, a ruha, az értékek eltűnnek A hölggyel együtt, természetesen. Legújab­ban a vendéglőkben, italozókban történnek a furcsa dolgok. A vendég, aki alig ivott - valamit, mély álomba borul. Pénze nélkül ébred fel. Nehéz bármit is bizonyítani, mert a feljelentéskor a vizeletvizsgálatra már ké­ső van Amióta a ROHYPNOL és a NAR­­KOTAN forgalomba került, sokat tanult a rendőrség. Az altatásos fosztogatást al­kalmi ivócimborák is alkalmazzák, nemcsak a prostituáltak. Folyékony Rohypnol egy óvatlan pillanatban a szomszéd poharába, a hirtelen álomba zuhanás után a pénztárca eltűnik. Jelenleg kilenc ilyen esetben tettek feljelentést. Hat esetben kinyomozták a tet­test. Anna és Bozena M. egy pozsonyi mulatóban ily módon 31 ezer koronától fosztottak meg egy franciát. Egy pozsonyi áldozat lakására hívott egy csinos cigány­lányt és rohypnolos bódulata után 235 ezer koronával volt szegényebb. Van olyan figu­ra is, amikor a leány táncolni viszi a pasast, közben társa az áldozat poharába önti az altatót. Amikor a bódulat jelei jelentkeznek, elhangzik a bűvös ,,gyerünk levegözni drá­gám". Odakint hirtelen álomba zuhan, s volt olyan eset, hogy csak tizenkét óra múlva ébredt fel. Egyszer rosszul választották meg a kivezetést, s az áldozat már a bár­pultnál elvesztette eszméletét. A csapos rendőrt hívott, így sikerült leleplezni a csábí­tó hölgyet és társát. Mások a kábult,. ügyfe­let" autóba ültetik, kifosztják majd a város mögött kidobják az árokba. Ján Nantl gyógyszerész az egészség­­ügyi minisztériumból elmondja. hogy két altató van, amelyen a felirat figyelmeztet: mielőtt beveszik, már vegyék fel a pizsamát. Ezeket az altatókat két cég gyártja: a svájci Hoffmann-La Roche és a hazai Léciva. A Rohypnol hatását fokozza az alkohol. A tablettáknak hypnotikus hatásuk is van. A Narkotant műtéti altatásra használják, íztelen, színtelen kellemes szagú folyadék Veszélyes főleg azoknak, akik szívritmus zavarban, vagy más betegségben szenved­nek. Nem szólva a túladagolás veszélyéről. Honnan szerzik be ezeket az orvosságo­kat? Folyékony formában kizárólag műtök­ben alkalmazzák őket, tablettában pedig kizárólag receptre vannak. Legalábbis re­mélhetően. EMIL SEMANCO (Rövidített szöveg, a szerk. megj.) Szabad ÚJSÁG 5 1 ÜMfett :■*>.MÜttMÉ Ki volt A. T. Harris marsall? Valóban ő találta ki a szőnyegbombázásokat? A második világháború katonai vezetésének egyik kimagasló személyisége volt Arthur Travers Harris mar­sall, akit a katonák - ki tudja miért - „Bert“ néven hívtak. Arthur Travers Harris marsall, a sző­nyegbombázások „kivitelezője" 1892. április 13-án született egy brit gyar­mati hivatalnok fiaként Indiában. Ifjú korá­ban volt aranyásó, postakocsi hajtó, Rhodé­­ziában dohányültetvényen munkás. Az első világháború idején Délkelet-Afrikéban har­colt. A Brit Királyi Légierőhöz (RAF) fiatal hadnagyként 1915-ben került. A háború után hivatásos katonaként Indiában, Irak­ban, Palesztinában szolgált, ahonnan azt a meggyőződését hozta magával, hogy a levegőből minden ellenség megsemmisít­hető. A légiháború vezetését illetően a múlt­ban és ma is sokat vitatkoznak tevékenysé­gének helyességéről A vita még ma is folyik a tömeges légi bombázásokról, s idén június 3-án, amikor a marsall mellszobbrát Londonban leleplezték, többszáz fiatal angol tüntetett ellene, mert ő adta ki a parancsokat a szőnyeg­­bombázásokra, nők és gyermekek legyilko­­lására. A feladat, amit a második világháború válságos hónapjaiban magára vállalt felette nehéz volt. össze kellett hangolnia a repü­­löipar legkülönbözőbb ágazatait, a fejlesz­tést, a fegyvergyártást. Ezzel a feladattal Harrist maga Winston Churchill és hadi kabinetje 1942. február 22-én bízta meg. Harris lett a brit bombázó erők főparancsno­ka Olyan erőt sikerült létrehoznia a RAF bombázóiból, amelynek abban az időben nem volt párja a világon. Hiszen 1942-ben Nagy-Britannia és bombázó légiereje igen komoly problémákkal küzdött. A bombázá­sok hatékonyságának elemzése kimutat­ta, hogy 1941-ben a náci célok éjszakai bombázásáról visszatért repülők jelenté­sei a célok megsemmisítéséről csak egyharmad részben voltak igazak. Kitűnt, sok még a teendő a tájékozódásban, a célra történő rávezetésben, a Hold fénye megté­vesztő hatásának felismerésében, a meteo­rológiai ismeretek elsajátításában. Meg kel­lett a kiképzés során tanulni a hossíú távú, hosszú időtartamú bevetések hatásának le­küzdését, a többféle időjárási zónák áttöré­sének módszerét, stb. 1942 első két hónapja alatt a német tengeralattjárók 117 szövetséges hajót süllyesztettek el és háromnegyed millió tonna értékes stratégiai nyersanyagot küldtek a tenger fenekére. Emellett a szö­vetségesek havonta csak két tengeralattjá­rót voltak képesek elsüllyeszteni. A japánok Ausztráliára fenték a fogukat, a németek és olaszok ott voltak Észak-Afrikában. Ebben az időben Angliának egyetlen ellenfegyvere LETECTVi + KOSMONAUTIKA AVIATION + COSMONAUTICS volt csupán - a bombázó légierő. Kinevezé­sekor A. T. Harris az USA-ban volt és haditechnikát vásárolt Anglia számára. Az USA-ban már akkor 2200 hadiipari kutató­­intézet működött 44 000 tudós és kutató közreműködésével. Harris első dolga új tisztjének átvétele után a navigálás tökéletesítése volt. Az egész rendszert átépítette és új műsze­reket szereltetett a gépekbe. Már kezdet­től foglalkoztatta a gondolat, hogy1 teljesítse Churchill kívánságát: adjanak kemény vá­laszt az Angliát ért bombázásokra, s egy­ben keltsenek önbizalmat az angolokban. Nem utolsósorban a németek önbizalmát akarta megtörni a tömeges bombázásokkal, megmutatni, a britek ereje nem csökken, hanem gyarapszik. Harris „agytrösztjének“ tevékenységéről tanúskodnak az adatok: a RAF-nak 1942-ben 375 bevetésre kész bombázója volt csak, de ebbe már beleszá­mították a könnyű bombázókat is. A nagy gépek a Stirling és a Halifax típusok voltak. A korszerű Lancasterek csak 1942 tava­szán kezdtek repülni az első két ezrednél. Harris számára a fő veszélyt a ten­geralattjáró háború jelentette. Ezzel a módszerrel a németeknek idővel sikerül­hetett teljesen kiiktatni Angliát a háborúból. Ha pedig nem létezik Anglia mint támasz­pont, az USA nem léphetett volna be a há­borúba, nem szervezhette volna innen a lé­gi bevetéseket és végül az inváziót. F. D. Roosevelt amerikai elnök is kérte Churchillt a nagy hajóveszteségek láttán, hogy vesse be a flottát a konvojok védelmére. Harris akkor másfelől közelített a kérdéshez: azt mondta, a tengeralattjárókat gyártó üze­meket és a támaszpontjaikat kell meg­semmisíteni. A tengeralattjáró hajtóműve­ket Augsburgban gyártották. A 44. és 97. repülőezred Lancasterei ezt a gyárkomple­xumot támadták meg 1942. április 17-én este 20.15-órakor. 12 Lancaster összesen 85 fős személyzettel lebombázta a gyárat, amely azután fél évig üzemképtelen volt. 49 repülő életével fizetett ezért. Márciusban Harris kézhez kapta a né­met légierő angliai bombázásainak elemzé­sét. Kitűnt, egy tonna robbanóanyag 100-200 angolt fosztott meg lakásától. Kiszámította, ha a RAF tizennégyszer repül Németország fölé, ott 40 ezer tonnányi bombát dob le, akkor 4-8 ezer német válik hajléktalanná. Németországban akkor 58 városban élt 100 ezernél több lakos, tehát 22 millió ember. Ha tehát 1943 közepéig folytatná a bombázásokat, Németország egyharmadának nem lenne hol laknia. Az erről szóló terv szerint a szőnyegbombázá­sok megtörnék a németek morálját és meg­gyorsítanák a háború befejezését. Az 1942. május 31-éré virradóra megvalósított Köln elleni légitámadás ezt lényegében igazolta, összeterelt minden bombázót, még az is­kolagépeket is és sikerült 1000 gépből álló bombázó köteléket Németország fö­lé vinnie. Igaz, a gépekben sokszor tapasz­talatlan repülőiskolások, kiképző tisztek is ültek. De az erődemonstráció hatásos volt. Churchill 10 százalékos veszteségre szá­mított. Az első hullám azonban csak 4,8, a másik 4,1, a harmadik pedig 1,9 százalé­kos veszteségeket szenvedett. Ez a korsze­rű Lancastereknek és a korszerűsített, na­gyobb tűzerővel rendelkező Halifaxeknek volt köszönhető. Harris azonban aláírt sok olyan paran­csot is, amelyek korántsem voltak olyan A cseheknek a megszállás idején is volt hadseregük A kormánykatonái „Amikor 1939-ben Szlovákiából hazautaztunk, a hlinkisták vagonjainkra írták ,,Csehek gyalog Prágába“, „Szlovákia a szlová­koké, Palesztina a zsidóké“. Brünnben a németek foglyul ejtettek. Hazaszöktünk. Augusztusban behívtak a cseh kormányhadseregbe. Az volt a feladatunk, hogy lovakat képezzünk ki a Wehrmacht számára“. (Josef Novák, szül. 1913-ban, volt kormánykatona.) Dr. Lubor Václavú, a Csehszlovák Hadsereg Történelmi Intézetének munkatársa válaszolt a kérdésre, mi is volt ez a kormányhadsereg? ,,A kormányhadsereg 1939. már­cius 15-e után a Cseh-Morva Protek­torátusban a csendőrség mellett az egyetlen cseh fegyveres testület yolt. 8000 fősnek kellett volna lennie, de a németek nyomására 7000-ben álla­pították meg létszámát. A háború ide­jén a létszám sohasem volt több 6500- nál. A Nemzetvédelmi Minisztérium elsősorban a hivatásos állományt akarta átmenteni amikor felszámolása folyamatba került. Ennek a katona­ságnak csak kézi fegyverei voltak, puskák, pisztolyok és a tiszteknek kardjuk. A hadsereg 11 zászlóaljból állt, az első zászlóalj Prágában és Lounyban Hácha államelnök őrizetét látta el.“ ,,A hadsereget azért hozták létre, mert azt remélték, hogy egy leendő igazi hadsereg magjává válhat, amely fellép majd a német haderő ellen. A tisztek egy része kapcsolatot tartott fenn az ellenállási mozgalommal. Egy részüket a németek kivégezték, töb­ben az ellenállásban vettek részt. Ezt a manőverezést a németeknek 1941-42-ben sikerült semlegesíte­niük.“ ,,A kormányhadsereg 1944 máju­sáig fennmaradt. Őrizte a vasutakat, sporteseményeken rendfenntartóként működött. Igyekeztek a cseh szellemi­séget ápolni. Egyenruhájuk is hasonló volt a régihez, kisebb eltérésekkel.' tesKVdfflÜ! Egy „Böhmen und Mähren“ kormányka­tona, Josef Novák 1940-ben- Mi történt 1944-ben? „A kormányhadsereg 10 zászlóal­ját kivitték Észak-Olaszországba és őrszolgálatra rendelték. K. H. Frank, az akkori államminiszter már nem bí­zott meg a cseh katonákban. Attól tartott, hogy a front közeledtével a bi­rodalom ellen lépnek fel és ezért in­kább munkaszolgálatra küldte volna őket. De a Wehrmachtnak szüksége volt az ötezer emberre, s így komp­romisszum jött létre - fegyverben ma­radtak, de jó messzire hazájuktól.“- Részt vettek ott harcokban? „Negyvennégyben 700-an azonnal átszöktek az olasz partizánokhoz. So­kan Svájcba szöktek. Többen Svájcon át a francia ellenállásba kapcsolódtak be. Őket Franciaországban az ott ala­kuló csehszlovák harckocsizó dandár­hoz osztották be. Akik maradtak, Milá­nóba kerültek és októberben leszerel­ték őket. A háború végéig Olaszor­szágban maradtak munkaszolgálato­sokként. A Pó mentén építettek erődít­ményeket. Többen itt is felvették a kapcsolatot a partizánokkal, de el­fogták és kivégezték őket. A háború után Strasicébe összpontosították őket. A katonai hírszerzés ellenőrizte tevékenységüket, sokan ugyanis az új hadseregbe akartak jelentkezni. 18-uk ellen büntetőeljárást indítottak kolla­­borálás címén, 14-ük ellen tovább folytatták a vizsgálatot, 34-nek nem engedélyezték a belépést a hadse­regbe. Akik részt vettek a partizánharcok­ban a háború után megkapták az el­lenállói státust, de később ezt meg­vonták tőlük. A közvélemény ellen­szenvvel viseltetett a volt kormányka­tonákkal szemben, hiszen a kollabo­­ráns kormány katonái voltak. 1948 februárja után vagy tízezer katonát bocsátottak el a hadseregből, főleg a nyugati hadseregekben szolgálta­kat. Helyükre nemegyszer éppen a volt kormánykatonák kerültek. 1951- ben 3693 volt a számuk a néphadse­regben. De fokozatosan csökkent a számuk, ahogyan a kommunista rendszer „saját“ tisztjeit kiképezte."- Van ma joguk a rehabilitálásra? „Akik bizonyíthatóan partizánok voltak, vagy a nyugati hadseregek csehszlovák egységeiben harcoltak, azoknak természetesen jár a rehabili­tálás. De különbséget kell tenni az egyének rehabilitálása és a kormány­­hadsereg rehabilitálása között." MIROSLAV FRYDL 011 SCIKUSTU KIWII DU UIT»tll[ Mehr als ÍOOO Bomber Dl« Off Mi live der Air Ferae in ihrer Ferm hat begonnen A röplap, amelyet 1942-ben a Köln elleni májusi légitámadás során szórtak a brit gépek a német városokra. A szöveg kilá­tásba helyezi, hogy a kölni bombázáshoz hasonlóak érik a többi német várost is sikeresek, mint a kölni bevetés. A németek kiépítették radarrendszerüket, növelték va­dászgépeik számát. A légiháború kiélező­dött. 1943-ban Harris 3095 bombázót kül­dött Hamburg ellen. 9000 tonna bombát dobtak le, felerészben gyújtóbombát. 50 ezer ember vesztette életét, 40 ezren meg­sebesültek. Egymillió ember elmenekült a városból. A lakóházak fele megsemmisült, a gyárak használhatatlanokká váltak. Hitler hadserege is bevallotta, hogy hat ilyen bombatámadás után Németország össze­omlana. Azoknak azonban, akik Harris nevével kapcsolják össze a lakónegyedek elpusztí­tását, a polgári lakosság öldöklését - nincs igazuk. Ezt a módszert a németek találták fel és először Coventry bombázásánál alkalmazták 1940-ben. A brit légierő erre válaszképpen a városközpontok, nevezete­sen Mannheim bombázását tűzte ki célul. Jóval Harris kinevezése előtt - 1940. december 17-én. Németország legyőzése után Winston Churchill nevezetes 1945. május 13-i rádió­beszédében, meg sem említette a bombá­zókat. A. T. Harris erre elhagyta a légierőt. Oxforshirei birtokán nyugdíjasként 1984. április 6-án 92 éves korában halt meg. Ö volt a brit katonai vezetés egyetlen tagja, aki nem kapta meg a térdszalag­­rendet. Churchill 1953-ban nemesi rangra emelte. Harris nem is a légi tömegpusztítás feltalálója, inkább Churchill és tanácsadói politikájának megvalósitója volt. A németek még ma is Harris számlájára írják a sző­nyegbombázásokat. A legújabb kori törté­nészek azonban e harcmodor felelőseit Churchill kormányában, sőt, Roosevelt környezetében és tábornokai körében keresik. Dr CESTMIR SLÁDEK Végre sikerült fm am Rendőrségünk történetében nyilván elő­ször történt meg, hogy sikerült lelepezni a zsidó emléktáblák meggyalázóit. Ez év október 21-én Nyitrán Vladimír Meciar és Izrael csehszlovákiai nagykövete a zsidó zsinagóga mellett emléktáblát lepleztek le a Holocaust áldozatainak. Tíz nap múlva a táblán horogkeresztek jelentek meg és vagy 80 cm nagyságú feliratok JUDE RAUS. Hasonló feliratokat mázoltak a zsi­nagóga bejáratára is. Tizenegy nyomozó négynapi intenzív nyomozás után leleplez­te a tetteseket és elfogta őket. Négy fiúról van szó, 17 és 20 éves közötti korban. A skinhead mozgalom híveinek vallják ma­gukat. Ketten közülük munkanélküliek, egyikük inas, másikuk meg a kereskedelmi akadémia diákja. Szabadlábon folyik elle­nük az eljárás és 1 -tői 5 évig terjedő sza­badságvesztésre van kilátásuk. A bizonyí­tékok feltárása után tettüket bevallották. A módszert, amellyel a nyomozóknak sike­rült leleplezniük a tetteseket JUDr. Ján Jonis alezredes, a rendőrség járási pa­rancsnoka nem árulja el. Ennek ellenére a sikeres nyitrai nyomozás remélhetőleg Szlovákiában követendő példa lesz. (eé)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents