Szabad Újság, 1992. november (2. évfolyam, 246-270. szám)

1992-11-13 / 256. szám

1992. NOVEMBER 13. Ill iöu»im:s Sárban reked a jövő évi cukrunk? A répaföldeken sok még a tennivaló Borús volt az ég, lógott az eső lába. Leszenye és Illési között, a Majorságdűlőben, a mintegy 50 hek­táros répaföldön egy helyben ácso­­rogtak a munkagépek. A járművek körül többen foglalatoskodtak, jókora sárkoloncokat feszegettek le a kivén­­hedt masinák fémszerkezeteiről. Kora délután volt, fél három múlt néhány perccel. — Csak nem haza készülődnek már? — szólítottam meg a tábla köze­pén buzgólkodó négytagú csoportot. — Fiatal még az idői Szavaimra Berecky László kapta fel a fejét. — Dehogy megyünk haza — tolta hátra keze fejével a szemére csusz­­szant ruszki sapkáját —, kény­­szerűségből topogunk egy helyben. Nedves a föld, a répaásó villák fel­hordják a szállítószalagokra a sarat, a gép elakad, mi meg mondhatjuk a magunkét és tisztíthatjuk a szerkeze­teket. — Ma, ez idáig szerencsénk volt — vetette közbe Kissimon Péter —, reggel óta most álltunk le először. Bavko Tibor a parcellát kémlelte. — Most viszont úgy látom — szó­lalt meg némi terepszemle után —, rontás érte az összes gépet egyszerre. — Nem is értem — dobbantott bakancsával negyedik társuk, Bavko Géza —, egyáltalán mi szükség sárra ezen a földön? — Nem tudod? — fordult feléje Bavko Tibor —, azért, hogy elmond­hasd, ezen a sáros földgolyón élünk... Mondásán jót nevettünk. Mint megtudtam, mind a négyen vendégmunkások. A zsélyi mező­­gazdasági szövetkezet alkalmazot­tai, bérmunkában segédkeznek a Szlovákgyarmati Vetőmagtermesz­tő Állami Gazdaságnak a cukorrépa betakarításában. Tavaly ilyentájt Ma­gyarországon szedték a termést, csak december vége felé végeztek a beta­karítással. Elkél a segítség Tőlük távolabb, az út mentén is vesztegelt gép. — Jó munkát — köszöntem a fém­pálcákkal „felfegyverkezett” fiatal­emberekre. — Ettől jobb munkát kívánjon — szólt hátra egyikük —, meg jobb idő kellene. Pár méterrel arrébb Skerlec Ot­tó főgépesítő állt. Árgus szemmel figyelte az emberek küzdelmét a sár­ral. — Még szerencse — szólítottam meg —, hogy nem szegte a munká­sok kedvét a mostoha időjárás. — Való igaz — felelte —, alaposan rászolgálnak a fizetésükre. A fiatalember elmondta, hogy las­san, vontatottan halad a munka. Az 50 hektáros parcelláról jó időben egy hét alatt betakarítanák a termést, de mivel gyakorta elerednek az ég csa­tornái, nehezen haladnak előre. — Valósággal lopkodjuk a szedést — sóhajtott —, még szeptember utol­só napjaiban elkezdtük az ásást, ám alig láttunk hozzá a tennivalónkhoz, máris pihenőre kényszerültünk. Közel két hétig nem lehetett a földekre men­ni a gépekkel. Ha jobbra fordulna az idő, teljes gőzzel dolgozhatnánk. Nem szeretnénk, ha a földben veszne a termés. Ezért is bérelnek a zsélyi meg a szklabonyai szövetkezettől, a kiszol­gáló személyzettel együtt, répabeta­karító munkaeszközöket. A zsélyi gaz­daság felhagyott a cukorrépa ter­mesztésével, a meglévő technikát más szövetkezetek rendelkezésére bocsátják. A kényszerűségből erényt s hasznot kovácsolnak... A sárral tapadt gépek alkatrészei hamarabb törnek, a pótalkatrész vi­szont rendkívül drága. A termést nem lehet a parcellákon hagyni, az már igazán nagy luxus lenne! A munkások, ha esik, szabadna­pot kapnak, viszont, ha az idő enge­di, szombaton és vasárnap is dol­goznak. Adós fizess! — Szinte minden forduló után le kell valamelyik gépnek állnia, s tiszto­gatni kell a masinát — mondja a főgépesítő —, a mély talajon nehezen haladnak a gépek, megnövekedik az üzemanyag-fogyasztás, még jó, hogy van az áremelkedések előtt vásárolt pótalkatrészekből bizonyos tarta­lékunk, különben napokra le kellene állítani egy-egy munkaeszközt. No­vember végéig szeretnénk befejezni a betakarítást. Örülünk, ha egy nap négy hektár­ról sikerül kiszedni a termést — ma­gyarázta Skerlec Ottó. Három éve Változatok típusokra A húshasznú szarvasmarha­ágazat Magyarországon napjaink­ban — divatosan szólva — csak­nem a „padlón van". Amikor a mi­nőségi jellegű vágómarhákkal szembeni kereslet élénkül és az árak, illetve az új árarányok javul­nak, akkor a különböző „szerkeze­tű” húshasznú gazdaságaink fenn­maradásukért küszködnek. A kívá­natos 200 ezres átlagos létszám­mal szemben ma alig egyharmad e tehényállományunk. Tehát jogos a kérdés, honnan várhatunk így mi­nőségi hízóalapanyagot, végül is exportképes vágómarhát? A korábbi fajtaviták helyett ma már az értékmérő tulajdonságok számbavétele, összehasonlító elemzése, — valamint a húsmar­hák típusának nemesítési, várható — export és vállalatgazdasági el­őnyei, tehát a meghatározó érvek és indokok dominálnak. A típus fo­galmának különböző értelmezései miatt azonban szükséges a hús­marha típusok meghatározó jellem­zőinek, alapvető összetevőinek át­tekintése. A típus értelmezése, mindenek­előtt a bio-típus — tenyésztő-ne­­mesítő munkánk érdemi változá­sát, illetve az ökológiák szerinti módosulását is jelzi. Napjainkban a fajtakérdést — a húshasznú szarvasmarha-tenyésztésben kü­lönösen — mint alapvető, az ésszerű, gazdaságos területhasz­nosítást és a vágóértéket egya­ránt jelző, meghatározó típuskér­désként vethetjük fel. (1. táblázat) A típus értelmezése A fogalomkör mindenekelőtt ge­netikai és hasznosítási, illetve ne­mesítés-módszertani és újabban biológiai értelmezésben ismert, de technológiai vonatkozásban is használatos. A tenyésztési szakkifejezések között ismert a hasznosítási — mai szóhasználatban a termelé­si — típus fogalma. Ezzel az egyed,vagy az egyes részpopu­lációk termelési irányára, illetve hasznosítási jellegére — várható haszon és a piaci követelmény színvonalára — következtetünk. Az egyes típusformák itt a külle­­mi testalakulásra, a testformák­ra, illetve testarányokra utalnak. Ennek szellemében beszélünk ma a húsmarha ágazatában, speciális termelési típusokról. A fejlődési (növekedési) típus fo­galmának használata jól jelzi és valószínűsíti a marha szervezet­építésének ütemét, tehát növeke­dési erélyét (gramm/nap) és an­nak tartamát, továbbá az életsza­kaszokhoz kötött testformákat. A húsmarhák várható testtömegét, a testformáját, és a tenyészőrett­­ségét is mindenkor az életkor függvényében értékelhetjük. Az semmiféle gépet nem vettek. Pár esz­tendeje még évről évre mintegy 4 millió korona értékben vásároltak munkaeszközöket, most viszont jó ha alkatrészre futja a pénzükből. Nem szegény a gazdaság, csak képtelenek behajtani partnereiktől kintlévőségeiket. Nincs irigylésre mél­tó helyzetben az üzemgazdász, pana­szolta Cseri László, a fizetésre valót is nehéz előteremteni. — Csak a legszükségesebb vegy­szerekre s más, elengedhetetlenül fontos készítményekre jut némi ösz­­szeg — tette még hozzá —, holott lenne miből költekeznünk. Csupán a zólyomi vetőmag-forgalmazó cég 11 millió koronával tartozik... A gazdaság vezetői szerettek vol­na jobb francia répabetakarító kom­bájnt beszerezni, a szerződést is megkötötték, de kénytelenek voltak elhatározásuktól elállni, mivel nem tudták a vásárláshoz szükséges há­rom és fél millió koronát előteremteni. A mezőgazdasági üzem egy ideig átlagosan 150 hektáron termesztett cukorrépát. Az idén felemelték a ve­tésterületet. Vesztükre! Tavaly jó ára volt a répának, a cukorgyár 900 koronát fizetett tonnájá­ért, úgy gondolták, vétek lenne a le­hetőséget kihagyni, hát megnövelték a vetésterületét. Erre egyszerre 700 koronára csökkent a tonnánkénti ára. — Sokan „beugrottak” — véleke­dett a tapasztalt üzemgazdász —, rá­adásul egy táblánkat, az „ország­­útrajáró" parcellát nem sokkal a vetés után elöntötte a víz, az egész területet ki kellett szántani. így 220 hektárról százkilencvenre csökkent a cukorré­paterület. Mintegy 40 tonna átlagter­mést remélünk, ennyit is terveztünk, s így tűnik, az elképzelt mennyiséget sikerül elérnünk. Persze, csak ha nem tréfál meg bennünket még jobban az időjárás! — A cukorfok 15,6 százalék. A langymeleg időben újrazöldülnek a levelek, s ez tápanyagot von el a gumótól, ami természetszerűleg to­vább csökkenti a cukorfokát. — Ha jövőre is az idei felvásárlási ár marad érvényben, meggyőződé­sem, hogy sokan felhagynak a répa termesztésével... Egy hektárról be­gyűjtött gabonáért 20 ezer koronát kapunk, az ugyanilyen területen termesztett répamennyiségnek vi­szont 28 ezer korona az ára. A különbség nem túl nagy, a két nö­vényféle termesztési költségei vi­szont eltérőek. Meglehet, hogy a gazdaság egy év múlva már csak 100 hektáron ter­meszt majd cukorrépát. S félő, hogy nem a szlovákgyarmati mezőgazda­­sági üzem lesz az egyetlen, amely drasztikusan csökkenti a cukorrépa vetésterületét. ZOLCZER LÁSZLÓ egyes húshasznú típusok eseté­ben aránylag jól elkülöníthetjük a korán, illetve a későn érő vál­tozatokat is (úgynevezett töm­zsi, illetve megnyúlt típusok). Mindkét alapvető — tenyésztő, il­letve hentes — hasznosítási irány esetében egyaránt fontos érték­mérő az ivari koraérés és a borjú­nevelő képesség. A húshasznú FELHÍVÁS A magyar Földművelésügyi Minisztérium az Illyés Gyula Ala­pítvány támogatásával határon­­túli felsőfokú végzettségű mező­­gazdasági, élelmiszer-ipari, ag­rárközgazdász, agrárműszaki, állat-egészségügyi szakem­berek, magángazdálkodók to­vábbképzését célzó szaktanácsadó-képző tanfolyamot indít decemberben, hogy az át­alakulóban levő mezőgazda­ságban és élelmiszeriparban a magas színvonalú szaktanácsa­dói tevékenységet szorgalmaz­za. A PHARE-program (közös­­piaci tanfolyam) alapján törté­nő intenzív képzés 10 hetes. (December—januárban 2x3 hét bentlakásos képzés; 4 hét egyéni stúdium; szakmai gya­korlat; diplomaterv.) A határontúli résztvevők szá­mára térítik a 80 000 forintos részvételi dijat plusz a szállás­­költséget, és biztosítják a szak­­irodalmat — azaz a pályázatot elnyerő 3 fő ingyenes szakmai továbbképzésben részesül. Programvázlat: — a mezőgazdasági szakta­nácsadás nemzetközileg elfo­gadott elméleti és gyakorlati el­veinek, módszereinek elsajátítá­sa — a magángazdálkodóknak és csoportjaiknak nyújtandó szaktanácsadás követelményei — az önálló véleményalkotás és döntéshozatal gyakorlása; a marketing-szemléletű áruterme­lés és a marketing-mix elemei; import- és exportlehetőségek a mezőgazdasági termékek érté­kesítésében; feldolgozástechni­kák; piackutatás — az EK agrárkereskedelmé­nek fontosabb vonásai; a szer­ződéskötés; szabványok, sztenderek; kommunikációs módszerek stb. A pályázóktól rövid szakmai életrajzot várunk az alábbi két cím egyikére: 1. H. Mészáros Erzsébet, Szabad Újság, 819 11 Bratisla­va, Pribinova 25/12 2. Haraszti Mária, Slovensky rozhlas, HRMV, 812 90 Bratisla­va, Mytna 1. A borítékon kérjük, tüntessék föl: „Pályázat”. A beküldési határidő: 199Z november 25. populációkban az ivari koraérés ki­emeltjelentőségű értékmérő. Az említettek mellett használjuk időnként a konstitúciós típus fogal­mát is. Az osztálybasorolás (léleg­ző, emésztő) rendezőelve itt az anyagcsere, illetve a vérmérséklet jellege. (befejezés a következő számban) Dr. Nagy Sándor A húshasznú szarvasmarhák alaptípusai 1. Biológiai értelemben: 1.1. Reprodukciós (nővonal jellegű, anyatehén típusú, = „R") 1.2. Terminál (hímvonal jellegű, végtermékelőállító, = „T”) 1.3. Komblnatív (kettőshasznosítású, köztes típusú, = „K") 1.4. Szintetikus (kompozit), illetve húshibrid populáció ("SZ") 2. Hasznosítási (termelési-technológiai) vonatkozásban: 2.1. Koránérő, későnérő (a tömeg, illetve faggyúsodás) 2.2. Tenyésztési (szaporodás, könnyű ellés, nevelőképesség) 2.3. Ivari koraérő (tenyészérettség, szezonális ellés!) 2.4. Vágási (hentes, culard, márkázott, hússzéki) 3. Nemesítés-módszertani szemszögből: 3.1. Konstitúciós (alkati, szervezeti, finom-durva, szilárd-laza) 3.2. Növekedési, fejlődési (életkor és fejlettség, illetve a vágási érettség) 3.3. Eletteljesítmény (hosszú, hasznos élettartam) 3.4. Technológiai tűrés (könnyű ellés, legelőkészség, takarmányfelvevő képesség)

Next

/
Thumbnails
Contents