Szabad Újság, 1992. november (2. évfolyam, 246-270. szám)

1992-11-13 / 256. szám

II

1992. NOVEMBER 13.

Ma mór egyre kevesebb a biztosan értékesíthető mezőgazdasági termékek száma. Elmondható viszont ez a cukorrépáról, hiszen már a betakarítás kezdete előtt nyilvánvaló volt, hogy az összes megtermett mennyiséget felvásárolják a szlovákiai cukorgyárak. Ennek ellenére a cukorrépa-termesztők öröme nem felhőtlen. Becsapottnak érzik magukat, mert a cukorgyárak a tavalyinál jóval alacsonyabb áron vásárolják fel a cukorrépát. Tavaly 1 tonna 15 százalékos cukortartalmú répáért 950 koronát kaptak a termelők, az idén ugyanezért a mennyiségért és minőségért „csak" 700 koronát.

— Az év eleji szerződéskötések ezért bizony nem voltak problémamentesek — tájékoztat Pelle Tibor mérnök, a rimaszombati cukorgyár igazgatója. A termelőket valószínűleg felkészületlenül érte az árcsökkenés, pedig a szerződésben kínált ár még így is a tavalyelőtti kétszerese. Mi arra számítottunk, hogy a nagyarányú cukorrépa-áremelkedést cukoráremelés követi. Ez nem így történt A kormány által előírt felvásárlási árat ugyanis csak a szlovákiai cukorgyárak tartották be, a csehországiak nem. A kampány után elárasztották Szlovákiát az olcsó nyersanyagból előállított olcsó cukorral, a mi készleteink pedig raktáron maradtak. Mi, akik 950 koronás tonnánkénti áron vásároltuk fel a cukorrépát, 12 koronáért állítottunk elő egy kilogramm cukrot, a cseh cukorgyárak — akik 700 koronáért vásárolták fel a cukorrépát — pedig 10 koronáért. A kereskedők 11 koronáért hozzájutottak a csehországi cukorhoz, mi ennyiért nem tudtuk eladni, hiszen ez az ár nem fedezte volna az előállítási költségeket sem. Vártunk tehát. Az hogy a cukor az első félévben nálunk rekedt, hátrányos volt a termelők számára is, ugyanis néhány mezőgazdasági üzemnek nem tudtuk kifizetni a beadott cukorrépa árát. Ez főleg a távolabbi — a Nagykürtösi és a Kassa-vidéki — járások termelőit érintette, tőlük került be ugyanis legkésőbb a cukorrépa.

Májusban azután szövetségi szinten elfogadtak egy határozatot: az exportált cukormennyiséget az állam dotálni fogja. Erre a célra 40 millió koronát kaptak a szlovák és 40 milliót a cseh cukorgyárak, ebből lehetett átutalni minden kivitt cukor után kilogrammonként 3 korona 50 fillért. Mivel a cukor világpiaci ára csak nyolc-kilenc korona között ingadozik, még a dotációt hozzászámolva sem adtuk el nyereségesen az exportált cukrot. Tavaly 16 ezer tonnát gyártottunk, ebből 4500 tonnát külföldre vittünk ki. Ezek után tudtuk csak kifizetni a tartozásunkat néhány termelőnek.

Felesleges készletek

A kormány ebben az évben nem kívánta dotálni a cukorexportot, a májusi határozat is alulról jövő nyomásra született meg. Hazánkban évek óta 150—200 ezer tonna cukorral termelünk többet a belső szükségletnél. Ez eddig nem volt érezhető, mivel a cseh cukorgyárak eddig minden évben külföldön értékesítették termékeiket, a szlovákiai cukorgyárak pedig csak a termelésük 5 százalékát adták el külföldre. Mivel a kormány nem kívánta dotálni a kivitelt, a cseh cukorgyárak Szlovákiában kerestek és találtak új piacot. Tehették, mivel olcsó nyersanyagból jóval olcsóbban állították elő termékeiket, mint a szlovákiai feldolgozók.

Az olvasó számára félreérthető információ lehet, hogy a cukor világpiaci ára csupán 8—9 korona között mozog, ha nem tudja, miért csupán ennyi.

Okos piacgazdálkodás

A nyugat-európai államokban sem állítják elő olcsóbban a cukrot, mint nálunk, sőt... Koronában átszámolva minden nyugati országban húsz koronánál is többet kell egy kiló kristálycukorért fizetni. A cukorgyárak három kategóriában A, B, C szabják meg a cukorrépa felvásárlási árát. Az A és a B kategória szerződött menynyisége adja a belső szükségletet, tehát azt a mennyiséget, amire az ország lakosságénak szüksége van. A C kategóriában vásárolják fel a szerződésen felüli mennyiséget, de ebben az esetben a felvásárlási ár már csak egyharmada az A kategóriában megállapítottnak. Ez azt a célt szolgálja, hogy a termék olcsón előállítható, s ezáltal a világpiacon eladható legyen. Ezenkívül az exportált mennyiséget még az állam is dotálja. Gyakorlatilag ezért nehéz versenyben maradnunk a világpiacon, mert a gazdaságunk nincs még erre a versenyre felkészülve. De maradjunk a hazai problémáknál!

— A csehországi cukorgyárak más tekintetben is előnyben vannak — folytatja az igazgató—, nem terheli őket olyan magas leírási összeg, mint a szlovákiai cukorgyárakat. Mi például a mai napig fizetjük az évekkel ezelőtt igényelt 60 milliós beruházás ka-Félidőben

matját. Természetesen ez növeli a cukorgyártás költségét is.

Későn indult

A rimaszombati cukorgyár végül is a vonzáskörzetébe tartozó járások — a Nagykürtösi, Losonci, Rimaszombati, Kassa-vidéki — mezőgazdasági üzemeiben 4200 hektár cukorrépa-területre kötött szerződést.

Ugyanekkora területre kötött szerződést tavaly is (de tavaly még Szerencs környékéről is vásárolt 21 ezer tonna cukorrépát), a nyári kánikula hatása a hozam csökkenésében mutatkozik meg. A számítások szerint a tavalyinál valószínűleg 20 ezer tonnával is kevesebb cukorrépa termett.

— Eredetileg kétszáz hektárral nagyobb volt a vetésterület — magyarázza az igazgató —, de ki kellett szántani, és sajnos a második vetés sem sikerült. Tavaly nagyon rossz idényünk volt, de azt reméltük, hogy ebben az évben legalább mennyiségileg sikerül annyit felvásárolnunk, mint tavaly. De sajnos nem így történt. Hiába van meg a tőszám, az egyedek a tavalyinál jóval kisebbek, még az 500 grammot sem érik el. A legutóbbi mérések szerint 470 grammot nyom a répafej. Mindenképpen előny viszont, hogy a cukorrépa nedvességtartalma alacsonyabb a sokéves átlagnál, a kampány kezdetekor — október 5-én — 16,1 százalékos cukortartalmat mértünk, egy százalékkal magasabbat, mint tavaly a kampány kezdetén. Három héttel később sajnos már érezhető volt a minőségen az eső és a borús idő negatív hatása. Csökkent a répa cukortartalma, most legutóbb már csak 15,7 százalékot mértek. Ebben az évben minden szlovákiai cukorgyár október elején kezdte meg a felvásárlást, bíztunk abban, hogy valamelyest még gyarapodik a répa. De kár volt vele várni, lehet, hogy kicsit súlyosabbak lettek az egyedek, de a cukortartalom rohamosan csökkent. Szerintem szeptember 25-éig el kellett volna kezdeni a kampányt.

Karácsonyra (részben) mindenki kifizetve

A kampány megkezdésének napján még 13 millió korona értékű cukrot tároltak a gyár raktáraiban. Ez nem kis mennyiség, főleg nem olyan esetben, amikor sürgősen kell a pénz. A cukorgyár fokozatosan megtéríti az átvett cukorrépa árát, s hogy a tavalyi kellemetlenséget elkerüljék, az igazgató új fajta átutalási rendszert kíván bevezetni.

— Nagyon szeretnénk karácsonyig minden termelőnknek az eladott répa mennyiségének legalább a 70 százalékát kifizetni, tehát mindenkinek egyforma arányban törleszteni a tartozásunkat. Később pedig — az eladott cukor árából — minden termelőnk megkapja a hátralékot. A gyár mellett már korábban, a városban — Rimaszombatban — pedig csak most novemberben nyitottunk üzletet, ahol jóval olcsóbban árusítjuk a cukrot, mint más boltok. Számunkra az lenne a jó, ha legalább 15 százalékos nyereséggel tudnánk eladni termékeinket, mert amíg a cukrot raktáron tartjuk, addig kölcsönből élünk, a banknak pedig 15—16 százalékos kamatot fizetünk. Ezenkívül természetesen a fejlesztésre is gondolnunk kell... De mi a helyzet jelenleg? Sajnos kénytelenek vagyunk veszteségesen harminc-negyven fillérrel a termelési áron alul értékesíteni termékeinket, mert ha csak néhány fillérrel is fölemeljük az árakat, raktáron marad a teljes mennyiség. A kereskedő ugyanis behozza Csehországból a cukrot.

Ármódosítás

decemberben?!

Az egy kiló kristálycukor ára a gyárban 12,60 korona, ötvenkilós zsákba csomagolva 11,80 korona. Ma még nehéz lenne megjósolni, hogy az ország kettéválása után emelkedik-e a kritálycukor ára Szlovákiában vagy nem. Ha igen, és nem lesz teljes határzár, illetve vámrendszer, a cseh cukor ugyanúgy elárasztja Szlovákiát, mint ebben az évben. Nehéz helyzetben vannak tehát cukorgyáraink. Sajnos, az egyedüli kiút, ha a termelési

árhoz hozzászámolnak még bizonyos nyereséget is, és úgy adják piacra a terméküket. Magyarán, ha majd minden üzletben 15—16 koronába kerül egy kilogramm kristálycukor.

— Nézzük meg egy kicsit az árakat — folytatja az igazgató. Egy üveg ásványvíz ára már több mint két korona. Fél liter sör tíz koronába kerül, egy flakon másfél literes kóláért, aminek 95 százaléka víz, huszonnégy koronát is elkérnek. A cukor pedig, amelynek nyersanyagát a mezőgazdaság egyik legnehezebben termeszthető növénye adja és feldolgozása a legtöbb energiát igényli, kilónként tizenkét koronába kerül. A kereskedőnek is meg kell élnie, de nagy különbség tizenkét koronáért eladni a cukrot, vagy fél kilométerrel tovább szállítani és két koronával megtoldani a termék árát.

„Vannak még tartalékaink”

A cukorgyár napi kapacitása 2100—2150 tonna.

— Nagyon remélem — folytatja az igazgató —, hogy novemberben és december elején nem lesznek nagyobb, tíz fokon felüli fagyok, akkor december 10-éig befejezzük a kampányt. Felvásárlóhelyeinken két hétre elegendő készletet tárolunk, természetesen ügyelünk arra, hogy a répa ne fülledjen be. Bár nem áll fenn ilyen veszély, mert a távoli felvásárlóheiyekről folyamatosan elszállítjuk a cukorrépát. Egyedül Apátújfaluból nem tudjuk már két hete elhordani, ott ugyanis a szántóföldön tároljuk a répát, ami az esőzések után szinte megközelíthetetlen. De egyébként is csak akkor fülled be a répa, ha sok anorganikus anyagot, tehát főidet, sarat tartalmaz. A mi cukorrépa termelőink becsületére legyen mondva, Szlovákiában egyedül mi mérünk 10 százalék alatti szennyezettséget, a többi kilenc gyárban ennél magasabbat mértek.

Én ugyan nagyon szurkolok a termelőknek, de sajnos belátom, hogy a tavalyi gyenge év után ez az esztendő sem sikerült valami fényesen. Tartok attól, hogy a kudarc elveszi a termelők kedvét, és a jövőben nem növekszik, hanem inkább csökken a cukorrépa vetésterülete. Pedig a járásban is vannak tartalékaink, gondolok itt főleg a Sajó menti szövetkezetekre, nevezetesen Szentkirályra, Lénártfalára, Rimaszécsre, ahol eddig háromszáz hektáron termesztettek cukorrépát. A Tornaijai ÁG pedig több mint négyszáz hektárnyi területen. Most ezek az üzemek beérik csupán száz hektárral. Lénártfalán és Hanván pedig már egyáltalán nem termesztenek cukorrépát.

A Rimaszombati járásban összesen 29 mezőgazdasági üzem termeszt cukorrépát, de általában kis területen, összesen mintegy 1393 hektáron. A Losonci járásban 10 üzem 827 hektáron, a Nagykürtösi járásban 10 üzem 1186 hektáron és a Kassa-vidéki járásban 7 üzem 795 hektáron.

— Szlovákia önállósulása után — magyarázza Pelle mérnök — nagy szükség lehet a cukorrépára, ugyanis itt nem termelünk annyi cukrot, amennyit a lakosság igényel. Mi nem voltunk cukorból soha önellátóak, a hiányzó mennyiség minden évben Csehországból került ide hozzánk.

Szerintem az sem lenne jó megoldás, ha eleve a külföldi cukorra alapoznánk, mivel egy-két évig talán megkaphatnánk olcsóbban, később azonban, amikor teljesen csődbe jutna a cukoriparunk, ők diktálhatnák az árakat.

A teherkocsik még javában fuvaroznak, a legtöbb a Nagykürtösi járásból érkezik. Kassáról és Busáról vagonokban szállítják a cukorrépát, a kampány még csak félidőben tart, de a cukorgyárban már a beruházásokat tervezgetik.

Mire futja?

Az idén 12 millió koronát fordítottak beruházásra, ennek felét elvitte a répakirakodó állomás megépítése, amire bizony már nagy szükség volt. A kazánház is felemésztett mésfél milliót, s még így sincs megoldva a gyár energiatermelése, egy kazánt jövőre át kellene földgázra állítani. Mindent egybevetve a rimaszombati cukorgyárban a legszükségesebb munkálatokra 20 millió koronára volna szükség.

— Húszmillió kellene, de csak öt millió koronát fordíthatunk beruházásra. Ennek a nagyobb részét is fölemészti a salak- és a hamutároló megépítése — fejezi be az igazgató a beszégetést, a helyzet higgadt elemzését.

Farkas Ottó

Árak és gondok