Szabad Újság, 1992. október (2. évfolyam, 220-245. szám)
1992-10-12 / 229. szám
/ ÍSAÍi Közéleti és gazdasági napilap Holnapi számunkban: SPOßTVIUlG Négyoldalas sportmelléklet Ülésezett az MKDM Országos Választmánya „Nem lehet pártpolitikai érdek” HÉTFŐ 1992. október 12. II. évfol.vaiu 229. szám Ára 2,30 korona A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom Országos Választmánya a hét végén Pozsonyban, a Csemadok nagytermében tartotta ülését. A tanácskozást Farkas Pál, a mozgalom alelnöke nyitotta meg és vezette. A legutóbbi országos választmányi ülés óta eltelt időszak legfontosabb belpolitikai eseményeiről Bugár Béla elnök számolt be. A választmány tagjaival ismertette a Szlovák Köztársaság alkot(Folytatás a 2. oldalon) Jecem lier 31-in A kormányok szombaton megállapodtak: Lesz két keretszerződés Szombaton Kolodéje várában a cseh és a szlovák kormány közös tanácskozásán a válást követő lehetséges viszony feltételeit vitatták meg. Ezen abban állapodtak meg, hogy a rendezés érdekében elsősorban két keretszerződést kell aláírni, amelyek államjogi és gazdasági téren szabályozzák majd a két önálló köztársaság egymás mellett élését Az egyik keretszerződés a jószomszédi kapcsolatokról, az együttműködésről és a barátságról, a másik pedig a szabadpiacról szól. Ezeket számos részleges szerződés „fordítja le” a gyakorlati életre. Ami magát a tanácskozást illeti, eleve kizárt volt az egyetértés, márcsak azért is, mert a tanácskozásra előkészített szerződésjavaslatokat a két kormány tagjai nem bírálhatták el egyforma alapossággal. Amíg a cseh kormány szerződéstervezeteit a szlovák fél egy teljes napon át tanulmányozhatta, addig a szlovák kabinet hasonló anyagai csak pénteken éjfél előtt egy órával érkeztek meg Prágába, Václav Klaus pedig csak szombaton reggel kapta kézhez, s útközben, Prágából Kolodéjeba, tudta azt áttekinteni. Ezt nem is hagyta szó nélkül, akárcsak azt, hogy a szlovák javaslatokban még mindig valamiféle unió kialakításának szándékát vélte felfedezni. Amíg Vladimír Meciar többek között olyan kijelentést tett, hogy amíg ma vámunióról beszélünk, addig a szabadpiac kialakítása végül is a gazdasági integráció magasabb fokát fogja jelenteni; Václav Klaus a keretszerződésekkel kapcsolatban ú w vélte, hogy azok nem szükségszerűen Határozzák meg a részletszerződések tartalmát Inkább arra hajlik, hogy ezek a szerződések a végső „pontot” jelentik majd az egész szerződéskomplexum végén. Egyébként az egyes szerződések folyamatosan készülnek majd el, két héten belül várható, hogy aláírásra kész lesz a vámunióról szóló javaslat, másokat az év végéig kell elkészíteni és aláírni, a többit pedig 1993 során. Ami nagyon lényeges kérdés a vámunió esetében, az az, hogy a szerződés magába foglalja majd a mezőgazdasági—élelmiszer-ipari komplexumot is. Václav Klaus szerint a mezőgazdaságra önálló fejezet vonatkozik majd a szerződésben. A vámunióval kapcsolatban a két kormány kölcsönösen védelmi mechanizmusok kialakítására törekszik majd, hogy ne szenvedjenek kárt egymás érdekei. A kérdés fontosságára jellemző, hogy mindkét kormányfő egyértelműen az erről szóló megállapodást tartotta a tárgyalások legszámottevőbb sikerének. Kolodéje várában október 10-én találkozott a cseh és a szlovák kormány, amikor is akét köztársaság közötti szerződéses viszony lehetséges változatait vitatták meg. Felvételünk a sajtóértekezleten készült: Václav Klaus (jobbról) magyaráz, Vladimír Meéiar figyel (TK SR-felvétel) Egy szlovák „úr” Párizsban: „Az aradi tizenháromról” Margonyai megemlékezés A kelet-szlovákiai Margonyán nyugszik Dessewffy Arisztid honvéd tábornok, az aradi tizenhármak egyike. Ezért, mint már évek óta, szombaton, október 10-én sor került a tábornok sírjának megkoszorúzására. A kegyeleti aktus résztvevői először elzarándokoltak Dessewffy szülőfalujába, a Kassához közeli Csákányba. A település katolikus templomában 1904-ben elhelyezett emléktábla hirdeti, hogy ebben a templomban keresztelték meg a tábornokot 1802. július 18-án. A margonyai kriptánál Gál Sándor költő mondott ünnepi beszédet. Az ünnepségen részt vett Boros Jenő pozsonyi magyar főkonzul, továbbá a prágai magyar nagykövetség katonai attaséja, valamint Margonya és a közeli Girált város polgármestere. Az említett szervezeteken és személyeken kívül koszorút helyezett el az Együttélés Politikai Mozgalom, a Csemadok és a Magyar Polgári Párt kassai szervezete, a Kassai Magyarok Baráti Társasága, a Szcpsi Csombor Márton Kör és a Páneurópai Unió miskolci tagozata. „Budapest nacionalizmusa...” Párizsban tárgyalt a múlt héten Milan Kriazko szlovák külügyminiszter, aki Roland Dumas francia kollégája meghívásának eleget téve járt Franciaországban. Látogatása végén nyilatkozott a Csehszlovák Sajtóiroda munkatársának. KflaZko nagyon fontosnak tartja, hogy ebben az átmeneti időszakban, amikor még mindig létezik az államszövetség, tehát még azelőtt, hogy a Cseh Köztársaság és a Szlovák Köztársaság nemzetközi jogi szubjektummá válna, a külföldet közvetlenül tájékoztassa, mert a közvetett tájékoztatás mindig magában hordozza ä pontatlanság kockázatát. Mindez nagyon meggyőzően hangzik, mindaddig, amfg a miniszter valós tényeket közöl, s nem szándékosan ferdít el tényeket. Roland Dumas ugyanis felkérte, hogy megbeszéléseik során ejtsenek szót a Szlovákiában élő nemzeti kisebbségek sorsáról is. Ezzel kapcsolatban célszerűnek tartottuk Kiiaíko úr ide vonatkozó nyilatkozatát az alábbiakban szó szerint idézni: „Szólnom kellett Budapest fokozódó nacionalizmusáról, arról a nacionalizmusról, amely úgy nyilvánul meg, hogy a nemzeti kisebbségek jogaik valamiféle fiktív megsértését deklarálják léptennyomon. Azonban mind ez ideig még nem találkoztunk egyetlen olyan konkrét esettel sem, amelyeket alaposan a nemzetközi konvenció szellemében kellett volna megoldani. Ilyen esetek nem léteznek, azonban megjelenik az autonómia követelése, továbbá olyan követelések, amelyek szerint másféle államigazgatási szerveket kellene létrehozni a nemzeti kisebbségek részére és megint másokat a többi állampolgár számára, ami viszont a polgári elv tagadását jelenti tulajdonképpen, ellentétben azzal, ahogy azt az Európa Tanács meghatározta. Ez olyan folyamat, amely a polgári társadalom és az állam bomlasztása felé irányul.” Milan Küa2ko még azt is hozzáfűzte, hogy néhány probléma indokolatlan nacionalizálása is megfigyelhető, másokat pedig — ugyancsak indokolatlanul — politikai síkra igyekeznek terelni, mint például a bősi vízlépcső kérdését. Ennyit a szlovák külügyminiszter párizsi .jószolgálati missziójáról”, amelyet bizonyára a mozgalma által annyit hangoztatott „Igaz képet Szlovákiáról” elv szellemében bonyolított le... Magyarok Szlovéniában gadott bennünket. Az üzletekben szlovén nemzetiség gyermekei kötelmedig az ott dolgozó szlovén alkal- lezően tanulják a kisebbség nyelvét, mazottak olykor tört magyarsággal, és természetesen ez fordítva is igaz. de magyarul válaszoltak kérdéseink- S hasonló a helyzet a kultúra, valadiszkrimináció Mostanáig azt hittem, hogy a diszkrimináció csak negatív lehet. Egészen addig, amíg szem- és fültanúja nem voltam az ellenkezőjének. Hiszen a szlovéniai Lendván maguk az ottani magyarok mondták, hogy a szlovén kormányzat pozitív diszkriminációt alkalmaz velük szemben. És hozzátették azt is, hogy ezt szét kellene kürtölni egész Európában, mert erre a többségi nemzet és az anyaország egyaránt büszke lehet. A közelmúltban a Külügyminisztérium javasolta Romániának, hogy a kisebbségeket érintő kétoldalú tárgyalásokba vonják be a nemzeti kisebbségek képviselőit. A Romániában élő magyarokat, illetve a magyarországi románokat. Az indítványt Bukarest azon nyomban eluta-Pozitív sftotta. A szlovén és a magyar elnök kétnapos tárgyalásain a delegációkban ezzel szemben mindvégig helyet kaptak a szlovéniai magyarok, illetve a magyarországi szlovének vezetői. Lendva — Lendau, és még sorolhatnám. A szlovéniai magyar területeken mindenütt kétnyelvű tábla fóré. És nem csak azért, mert a szlovén hatóságok külön nyelvpótlékkal ösztönzik őket a kisebbség nyelvének használatára, hanem mert — ahogy ezt az egyik szlovéniai magyar vezető megfogalmazta — őszinte és nagy az együttélési igény. Az oktatás, akár az utcatábla, kétnyelvű az óvodától az egyetemig. A mint a tájékoztatás területén is. Van magyar nyelvű rádió, televízió és hetilap, és büszke lehet — bár nem elégedett — a magyar könyvkiadás. Megható volt, amikor a környező szlovéniai falvak lakói magyar népdallal köszöntötték a köztársasági elnököt, a magyarok pedig szlovén nyelven énekeltek. Gesztus? Lehet az is, de nemcsak az. Mert ezt a pozitív diszkriminációt a nem oly rég elfogadott szlovén alkotmány mindenre kiterjedően rögzíti. Sőt ezen alkotmány megfelelő cikkelyeit a magyar kisebbség képviselői dolgozták ki, a szlovén hatóságok csupán áldásukat adták mindehhez. Ezért inkább üzenet. Egész Euró‘ pának, de legfőképp Romániának, Szerbiának és Szlovákiának. Mégpedig arra vonatkozóan, hogy így is lehet, illetve hogy csak így lehet. Nem pedig erőszakos betelepítésekkel, nem álarcban és nem botokkal. PIETSCH LAJOS
